A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, első kötete egy induló kiadványsorozatnak. Most ennek a bibliográfia sorozatnak a tervéről és az első kötet kiadásának indokairól kívánjuk tájékoztatni az olvasókat.
A sorozatot a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár indítja útjára. A könyvtárosok úgy látják, hogy Veszprém megye helyismereti irodalmának gyűjtése és népszerűsítése terén végzett munkájuk az olvasók körében bíztató érdeklődést keltett, s a megye múltjáról alkalmanként hírt adó kiadványok segítették megismertetni a megye lakóival ennek a tájnak természeti, társadalmi, szellemi állapotát és értékeit.
Dunántúl közepén díszlik a mi szép tájunk: a vadregényes Bakony, a tündéri Balaton, a széleken a Kisalföld és a Mezőföld nyúlványai. Veszprém megye a történelmi múltban - Baranyát kivéve - minden dunántúli megyével határos volt, tehát Dunántúl szívében feküdt. Ebből a központi helyzetéből ki is vette a megillető részt, akár a rómaiak Pannoniájára gondolunk, akár a magyar államalapítás korára, akár a reformkor pezsdítő kezdeményeire. Voltak ugyan idők, midőn a táj fejlődése elmaradt a haza más vidékeitől. Például a török háborúk idején, mikor a Hunyadiak korának virágzó települései változtak sorra pusztasággá. Vagy a kapitalista fejlődés kezdetén, amikor Eötvös Károly is így panaszkodott: "Bizony, más világ van ma abban a városban, amely a Bakony és a Balaton között fekszik. Magyar kézműiparunk eltűnt. Nemzeti gyáriparunk nem állott helyébe." Mindez a monarchia iparosodott részeinek volt érdeke. Abban az időben csak a nagy gabonatermelő síkságok gazdasági élete lendült fel hazánkban és a vasútépítések révén az ország szélein fekvő gócok lettek kereskedelmi központokká. Középdunántúl majd csak a felszabadulás után válhatott ipari tájjá.
A veszprémi megyei könyvtár létesítésének kezdeteitől fogva tudatosan törekedett arra, hogy egyik szellemi központja legyen a megyének, s így arra is, hogy a Bakony és a Balaton tájáról megjelent és megjelenő irodalmat gyűjtse, népszerüsítse. A könyvtárosoknak szívügyük volt a helytörténeti irodalommal való foglalkozás még azokban az időkben is, amikor nem minden fórumon fogadták ezt szívesen. Akkor is, mikor sokan azt hangoztatták, hogy a helyismereti irodalommal való törődés az egyoldalú múltbanézést erősítheti és elterelheti a figyelmet a szocialista építés most adódó feladatairól. A könyvtárosok ezzel szemben azzal érveltek, hogy a helyismereti irodalom - amelyet így is neveztek - nem csupán történeti szemléletű, hanem a helyi természeti és társadalmi valóság mostani állapotát is igyekszik feltárni, mégpedig azért, hogy a jövő tervezéséhez tanulságokat, adatokat, támpontokat nyújtson. Aki jobban megismeri szülőföldjét, annak természeti adottságait, múltját, az emberek törekvéseit, az közelebb kerül lakóhelyének életéhez, problémáihoz. Aki tudja, hogy a szülőföldjén élt elődei milyen küzdelmekben vettek részt, milyen eredményeket értek el, az jobban megszereti az otthonául szolgáló tájat és szívesebben válik közösségi emberré. Aki szűkebb hazájának földjét, népét, alkotásait jobban megismeri, tudatosabban értékeli és szereti is, az a nagyobb haza és az egész emberiség körében is jobban megtalálja helyét, szerepét, elvégzendő feladatát.
Ilyen gondolatok ösztönzik arra az Eötvös Károly nevét viselő megyei könyvtárt, hogy sorozatban jelentesse meg a Veszprém megyei bibliográfiákat. A bibliográfia azt jelenti, hogy könyvjegyzék, irodalomjegyzék. A megyei könyvtár ezekben a kiadandó jegyzékeiben Veszprém megye múltbeli és mai alkotóinak életművét kívánja a megye közönségének bemutatni. Azt, hogy a kiemelkedő alkotók, akik ezen a tájon születtek, éltek, munkálkodtak, milyen eredménnyel járultak hozzá életünk fejlődéséhez.
Ennek a megyei bibliográfia-sorozatnak már vannak előzményei. Ilyesmit eddig is készített a megyei könyvtár. A jövőben azonban tervszerűen kívánja végezni ezt a munkát, nem csupán alkalmi évfordulókhoz kapcsolódva, hogy ne maradjanak ki az alkotó portrék közül arra érdemesek. Felsorolunk néhány példát a bibliográfia sorozat előzményeiből.
1957-ben készítette el Dr. Nagy László a megyei könyvtár kérésére A Veszprém megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiáját, felsorolva ebben az 1820-1956-os időszak valamennyi lapjának adatait, szerkesztőit, kiadóit és a lapok élettartamát, valamint lelőhelyeiket. Ugyancsak Dr. Nagy László állította össze A Tanácsköztársaság Veszprém megyei sajtójának cikkbibliográfiáját is, mely 1959-ben jelent meg.
1967-ben Harmath István és Katsányi Sándor elkészítették Veszprém megye irodalmi hagyományainak kézikönyvét, amely annyira népszerűvé vált, hogy 1984-ben már negyedik kiadásban is megjelent a Horizont közművelődési kiskönyvtár sorozatban. Ezt a könyvet állandóan használják az iskolák és a közművelődés munkatársai, de az irodalom iránt érdeklődő olvasók is.
Kertész Károlyné két neves festőművészről, a megyében letelepedett Egry Józsefről és az itt élő Udvardy Erzsébetről készített bibliográfiát, felkutatva műveiket és az azokról szóló, művészetüket értékelő irodalmat.
1984-ben, Nagy László iszkázi szülőházának emlékházzá történő avatására Balogh Ferencné Égi és földi virágzás tükre címmel emlékkönyvet készített a költőről, amelyben a kortársak, írótársak vallomásait gyűjtötte össze. 1986-ban pedig a megye másik nagy költő szülöttjének, Simon Istvánnak halála évfordulójára szerkesztett emlékkönyvet Rádics József Pályatársak Simon Istvánról címmel. Többek között ezeknek a kiadványoknak ötlete és kiviteli terve született a veszprémi megyei könyvtárban.
Ezek tehát a Veszprém megyei bibliográfiák sorozatának előzményei. Most nézzük meg, kikről, milyen témákról kívánja immáron tervszerűen és következetesen elkészíttetni és kiadni a megyei könyvtár új bibliográfiai sorozatát.
Első kötete Eötvös Károly életművének bibliográfiája. Maga az a tény, hogy a megyei könyvtár Eötvös Károly nevét viseli, már elegendő érv arra, hogy elsőként az ő életművét tárja fel. De van ennek több más, nem kevésbé fontos indoka is. Eötvös Károly sok mindenben volt első a megye történetében, közéletében. Elsőnek indított például modern politikai hetilapot Veszprémben. Elsőként számolt be egy nagysikerű könyvben a Balaton körüljárásáról. Elsőként írt szépirodalmi könyvet a Bakonyról. S elsőként állt oda védőként a tiszaeszlári vérvád perben az ártatlanul vádoltak mellé, akiknek felmentésével a magyar nép is elkerült egy szégyenteljes nemzetközi elítélést. És végül ő volt tájunkon a reformkor és a szabadságharc eszméinek legkövetkezetesebb képviselője, Kossuth Lajos őt bízta meg végrendelete végrehajtásával. Mindezek indokolják, hogy a munkásságát feltáró kötet a Veszprém megyei bibliográfiák élére kerüljön.
Közben készül az a kötet is, amely élő, mindnyájunk által ismert, becsült és szeretett tudós: Lőrincze Lajos sokoldalú munkásságát mutatja be. Ő a mai magyar nyelvvédelem avatott vezetője. Munkássága elsősorban a rádióban elhangzott, a szép szentgáli kiejtést őrző élő beszédéből vált népszerűvé. Kívánatos tehát, hogy alkotó munkájának összefoglalása írásban is hozzáférhetővé váljon szülőföldje közönsége számára.
1990-ben lesz századik évfordulója annak, hogy Lóczy Lajos vezetésével tudományos kutatás kezdődött a Balaton tanulmányozására. A kutatás a századforduló után befejeződött, aminek eredményeként a Balaton lett a világ legjobban feltárt tava.
Illő, hogy Veszprém megyében megismerkedjünk Lóczy Lajos életművével, tájékozódjunk többi tudományos munkálkodásáról, műveinek lelőhelyeiről, hiszen az ő úttörő munkálkodása a tónak és vidékének mai fejlesztésével is szoros kapcsolatban áll. Lóczy Lajos bibliográfiájának kiadását a kutatás századik évfordulójára tervezi a megyei könyvtár.
A Felsőörsön született és élete javát Pápán töltő Pápay Sámuel a korai magyar irodalomkutatásnak volt egyik úttörő munkása. A magyar literatúra esmérete című kötetét 1808-ban adta ki a veszprémi Számmer Nyomda, s ez volt Bod Péter nevezetes Magyar Athenas-a után a második hazai irodalomtörténeti összefoglalás. Pápay művét ismerhetjük mi is, hiszen azt a megyei könyvtár 1986-ban hasonmás kiadásban adta közre. De voltak neki más korabeli munkái is. Ezért kívánja műveinek bibliográfiáját összeállítani és kiadni a megyei könyvtár.
Szerepelnek a további bibliográfiai tervekben a Cholnokyak is. Ez a veszprémi család egy földrajztudóst és két rendkívül tehetséges írót adott a magyar művelődésnek. Mi már keveset tudunk róluk, főként az írókról. Nagyon indokolt munkásságuk felelevenítése, hiszen megismertetésük révén Veszprém művelődési múltja gazdagodik a ma élő honfitársaink szemében.
Aztán itt van Darnay (Dornyay) Béla földrajzi és idegenforgalmi szakíró. Fáradhatatlan kutatója évtizedeken keresztül a Balatonvidék és a Bakony nevezetességeinek. Az ő műveinek bibliográfiáját már el is készítette Zákonyi Ferenc, méltó ez arra, hogy beleillessze sorozatába a megyei könyvtár.
Joggal mondhatná e sorok olvasója, hogy ebben a bibliográfia tervben olyan sok kiadvány került szóba, hogy azoknak elkészítéséhez, kiadásához és nem utolsó sorban költségeik előteremtéséhez egy évtized is kell. Ezt a megyei könyvtárban is így gondolják. De ez a bibliográfiai sorozatterv olyanfajta művelődési tevékenység, amelyet nem lehet ötletszerű rohammunkával megvalósítani, mert gondos előkészítés és kitartó aprómunka kell eredményeihez.
Évtizedekre kell tervezni tehát, hiszen a művelődési eredmények, amelyekről számot kíván adni, szintén több évtizedre érvényesek.
A munkálatokat tehát el kellett kezdeni, s azok folynak is. De meg kell említeni azt is, hogy számosan élnek a megyében olyan öntevékeny helytörténeti kutatók is, akiknek értékes munkássága - ha nem is szerepel a bibliográfiai sorozat tervében - mindenképpen érdemes arra, hogy a megyei könyvtár bibliográfiai műhelyében nyilvántartásba kerüljenek, még a nem publikált, kéziratban lévő munkák is. Ehhez a nyilvántartáshoz szükséges volna a kutatók segítsége.
A megyei könyvtár nemcsak személyi bibliográfiák összeállítását és kiadását tervezi, hanem olyan megyén belüli kistájakról és településekről írt munkák számbavételét is, amelyek bemutatják egy-egy sajátos vidék, vagy város figyelemre méltó teljes arcát. A Bakonyi Múzeum által összeállított kutatócsoport például már befejezte a Káli medence múltjának és mai életének monográfikus kutatását. Jó volna, ha a tanulmányok megjelenését követné a bibliográfiai számvetés is. Ugyancsak a Bakonyi Múzeum létesített kutatócsoportot a Somlóvidék táji képének megrajzolására. A Veszprém megyei bibliográfiák sorozatában ilyenféle összefoglalásoknak is helyük van.
Eötvös Károly 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön, az enyingi járásban fekvő mezőföldi községben. Az enyingi járás 1949-ig Veszprém megyéhez tartozott, így érthető, hogy iskoláztatásának és pályakezdésének útjai Pápa, majd Veszprém felé vezettek. Apja gazdálkodó köznemes, a haladó köznemesi párt soraiban részt vett a megyei politikában. 1848 nyarán Jellasich hadseregének egy Mezőszentgyörgy környékén portyázó csapatát községe fellelkesített lakosságával megtámadta, üldözte és megsemmisítette.
Az ifjú Eötvös tehát hazulról a reformkor és a nemzeti függetlenség eszméit vitte magával a nagyhírű pápai református kollégiumba, ahol kiváló tanárok körében ezek az eszmék megalapozódtak, elmélyültek és tudatossá fejlődtek. Későbbi emlékezéseiben így ír erről: "A Bach rendszer sötét hatalma uralkodott fölöttünk, mikor Pápán Tarczy Lajos tanítványa lettem. De mi, ifjak, őmellette nem éreztük ennek a súlyát. Derült lelke, hatalmas kedélye, a nemzet jövőjébe vetett rendíthetetlen hite, s az osztrák iránti kiolthatatlan gyűlölete fénnyel, szabadsággal s honfibizalommal árasztá el azt a kis kört, amelynek ő volt centruma s amelynek mi, ifjak valánk perifériái." Pápán lettek ismertté első irodalmi próbálkozásai is. Itt határozta el, hogy jogásszá lesz, mert "ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni őt." Érettségi után két évig a jogakadémia hallgatója Pápán, majd harmadik évben Kecskeméten.
1863-ban lép Veszprémben megyei szolgálatba. Ez év végén idézik Komáromba, s az Almásy-féle összeesküvésben való részvétel miatt fogságba is vetik. Egy komáromi ügyvéd, Eötvös apjának jóbarátja azonban sok mindent tudott a vizsgálatot vezető ügyész dolgairól, aki a hallgatás fejében szabadon bocsátotta Eötvös Károlyt. Eötvösnek különben sem volt sok vétke ebben az ügyben, mindössze néhány plakátot ragasztott ki Veszprémben és részt akart venni egy pesti összejövetelen, de későn érkezett, mert a rendőrség már előbb közbelépett. De volt, aki részvételi szándékát besúgta. A függetlenségi mozgalom két vezetője minden esetre szigorú büntetést kapott, előbb halálra ítélték őket, majd kegyelemből húsz évi börtönre.
Eötvös 1865-ben indította meg - mint szerkesztő - a Veszprém című politikai hetilapot. Pályája gyorsan emelkedik, harminc éves korában a veszprémi kerület képviselővé választja. A Deák párthoz csatlakozik és a párt központi lapjának, a Pesti Naplónak lesz vezércikkírója. 1875-ben azonban, a Deák párt és Tisza Kálmánék fúziója után nem vállal képviselői megbízást. A kormánynak az Ausztriával kötött közgazdasági, vám- és kereskedelmi szerződése után visszavonult falujába gazdálkodni és a Veszprém megyei ellenzéket vezette. 1878-ban megnyitotta Pesten ügyvédi irodáját, amely hamarosan az ország első ügyvédi irodája lett. Ebben az évben 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották Veszprémben. Deák Ferenc ekkor már nem élt. Eötvös hírlapíróként a függetlenségi párt lapjánál, az Egyetértésnél lett első hírlapíró. 1881-ben egyszerre húsz kerület jelöli képviselőnek, Nagykőrösön és Dunavecsén meg is választják. Ő a nagykőrösi mandátumot fogadja el. Ekkor van népszerűsége csúcspontján.
1882-ben kezdődik egyik legnagyobb közéleti küzdelme, a tiszaeszlári vérvád per. Az 1881-es oroszországi és romániai zsidóüldözések elől tömegesen menekültek kelet felől Magyarországra az életüket féltő zsidók. De Németországban és Ausztriában is éledt az antiszemitizmus. Hazánkban Istóczy Győző, Verhovay Gyula, Ónódy Géza képviselők álltak az antiszemita hangulatkeltés élén. A vérvád híre Tiszaeszlárról röppent fel, hogy ott a zsidók állítólag megöltek egy fiatal cselédlányt, vérét pedig felfogták vallási áldozat céljára. Országszerte óriási agitációba kezdtek a vád terjesztői, hogy közhangulatot teremtsenek a zsidók ellen.
A Szabolcs megyei vezetés inkvizíciós módszereket alkalmazott a
tanúkkal szemben. Lecsúszott dzsentrik voltak a nép között nyomozást végző
csendbiztosok, akik éjszakákon keresztül verték a fogságban tartott tanúk
fejébe a vádat erősítő vallomásokat. Ez a per volt a modern Magyarország
történetében az első koncepciós per. Mikszáth Kálmán, aki tudósítóként maga is
jelen volt a tárgyaláson, azt írta, hogy "Amennyi piszkot és salakot ez
a per felvet, azt elsorolni is hajmeresztő."
Ebben a közhangulatban nagy erkölcsi bátorság kellett a védői szerep vállalásához. Mikszáth féltette is Eötvös Károlyt e szerepléstől. A függetlenségi párt is azon az állásponton volt, hogy ne vállalja Eötvös a védelmet, mert népszerűségét veszélyezteti ezzel. Ő azonban azt felelte ezekre az aggodalmakra: "Ez beszennyezése lenne az 1848-as lobogónak!" Tisztában volt azzal, hogy a sok szennyel, a kitenyésztett hangulattal szemben csak politikus szállhat szembe. Eötvös Károly elhatározását Kossuth Lajos kitüntető érdeklődése és bizalma is bátorította.
A per adatainak összegyűjtésével és a védelem koncepciójának kidolgozásával hatalmas munkát végzett Eötvös Károly. A tárgyalás idejére már jobban ismerte a tényállást, mint a vizsgálat, a bíróság, a tanúk százai és a vádlottak együttvéve. A vádak koholóit saját kelepcéjükbe kergette, a helyi hatalmasságokat nevetségessé tette. Páratlan életismerete, ellenállhatatlan logikája megdöntötte a vád állításait. A per megmutatta, hogy a magyar földbirtokos uralkodóosztály mennyire korlátolt. A zsidók üldözését a hazafiság jegyében követelték, közben csúszott ki lábuk alól a föld. Hétórás, nagyrészt rögtönzött védőbeszédet tartott. Az előkészület során bonctani órákat vett a legnevesebb orvosprofesszortól. New-York, London, Párizs, Róma, Szentpétervár feszült figyelmének közepette tartott a tárgyalás. Eötvös személyi biztonságát titkos testőröknek kellett védeni.
Mi volt a tét ebben a perben? Az, hogy a kiegyezési Magyarország bírósága fel tud-e emelkedni a közhangulattal szemben a jog, az igazság és a humanitás magaslataira, hogy visszautasítsa a képtelen vádakat. Mikszáth így fogalmazta ezt meg: "Szabad-e nekünk igazságtalanoknak lennünk, akiket csak az igazság tarthat fenn a fészkelődő népek soraiban?" Eötvös Károly kivételesen nagy szellemi és fizikai bravúrja alapozta meg a felmentő ítéletet. Ausztriában például az ő védőbeszédének hatására tették kötelezővé az egyetemen a törvényszéki orvostant. Az "agymosás" és a "manipuláltság" társadalmi veszélyei ellen hazánkban ő szólalt fel legelőször. A per a magyar liberalizmus történelmi erőpróbája volt. A tudósításokból láthatjuk, hogy micsoda veszedelem fenyegette a magyar társadalmat ebben a perben.
Eötvös Károly igazsághoz hű, felvilágosult gondolkodású, humánus érzésű ember volt. Természettudományi ismeretei, élettani tapasztalatai, lélektani elemző készsége diadalra vitte az elveszettnek vélt ügyet. A kisemberek, az elhagyottak védelmezőjévé vált a nagy perben. Feltárta Solymosi Eszter cselédlány örömtelen, szomorú életének és öngyilkosságának titkait. A felmentő ítélet kiharcolása Eötvös Károly óriási fegyverténye volt, és rengeteg ellenséget szerzett neki.
Az 1884-es országgyűlési választások során - bár több kerületben jelölték - nem jutott mandátumhoz. Egy időre visszavonult a politikától, ügyvédi irodája viszont erősen fellendült. Néhány év múlva azonban ismét szónoka sok népgyűlésnek. Élénk figyelemmel kísérte a veszprémi megyeház építését is. 1887-ben Nagykőrösön újra képviselővé választják. A véderő vita során több beszédet tart az önálló magyar hadseregért, élesen támadta Tisza kormányát. A Függetlenségi Párt vezetésében is reá hárult a legnagyobb feladat. 1890-ben nagy beszédet mond a képviselőházban Kossuth Lajos magyar állampolgársága ügyében.
1892-ben ismét Nagykőrös képviselője lett, Irányi Dániel halála után pedig átvette a 48-as Függetlenségi Párt elnökségét. 1893-ban azonban nézeteltérése támadt pártjával. A kormány napirendre tűzte az egyházpolitikai törvény megvalósítását, mely többek között a felekezeti egyenjogúságot, a polgári házasság bevezetését kívánta megvalósítani. Eötvös Károly támogatta a kormányzat haladó javaslatait, mert elvileg egyetértett ezekkel. A Függetlenségi Párt azonban jobban ragaszkodott ellenzéki szerepéhez, mint 48-as elveihez. Eötvös ezért lemondott az elnökségről, majd 24 társával kilépett a pártból és új függetlenségi pártot alakított. Ebben az évben járt Kossuth Lajosnál Turinban. Látogatásáról részletes beszámolót irt, amely a nagy szabadságharcos emigrációs éveinek leghűbb rajza. 1894-ben, Kossuth halálának évében a Kossuth Bizottság megbízásából megvásárolta Kossuth könyvtárát és azt a bizottság a Nemzeti Múzeumnak adományozta. 1895-ben újra csatlakozik a Függetlenségi Párthoz, amelynek akkor már Kossuth Ferenc az elnöke, irányítója pedig ismét Eötvös Károly. 1899-ben azonban végleg kilépett a pártból és pártonkívüli liberális képviselőként, vagy alkalmanként más pártokhoz csatlakozva 1910-ig maradt tagja az országgyűlésnek.
Ezután a politikában csak néha lángol fel egy-egy harci akcióra. Mint maga írja: "Az 1906-1911-ik évi országgyűlésre már éppen nem akartam képviselői megbízást vállalni. Különös és véletlen körülmények kényszere alatt vállaltam el végre. A képviselőház tárgyalásaira éveken át nem mentem, sikertelennek tartottam minden nemes ellenzéki küzdelmet. De amikor a rettenetes házszabálymódosítással előállottak: erkölcsi lehetetlenség volt tovább hallgatnom." Beszédeit nagy tetszéssel fogadták. Az első, aki a képviselők közül - erőszakos kormányzása miatt -- kötelet követel Tisza István számára.
Élete utolsó évtizedét főként irodalmi munkássággal tölti. 1900 őszén jelentik be összes műveinek kiadását, s a művekből 24 kötet tíz év alatt el is készült, meg is jelent. Voltaképpen összes művei számára írta meg könyveit. A jubileumi sorozatban az Utazás a Balaton körül a nyitó mű és méltán, mert ez hozta meg számára a nagy írói elismertetést és ez lett írói munkásságának egyik csúcsa. Nekünk, Veszprém megyeieknek különösen élvezetes olvasmány a balatoni fürdőkultúra kialakulásának rajza. Félelmetes emlékezetét csodálni lehet. 1875-ben történt a Balaton körüli utazás négy erdélyi tudós társaságában. Anélkül, hogy jegyzeteket készített volna, könyvét 25 év múltán, 1900-ban írta meg emlékezetből. És olyan frissen tálalta, mintha közvetlen utazásuk után írta volna. De így volt másik főművével, A nagy per című könyvével is. Azt húsz évvel az események történése után vetette papírra. E két művét két évtizednél hosszabb ideig pihentette emlékezetében. Mégis mindkettő eleven élmények érdekfeszítő elbeszélése. Eötvös Károly remek mesélő volt. Írásai nem regények és nem is novellák, hanem laza szerkezetben elmondott elbeszélések, amelyeket anekdotákkal tűzdelt tele.
Alkotásainak ihlető mintái nem könyvek, nem írások voltak, hanem szóbeli előadások. Írásain ott van a mese himpora, az irodalom nála közvetlenül a meséből lép át az írásba, alkotó módszerének törvényei a szóbeli előadásban alakultak ki. Ezért olyan elbűvölő és egyéni alkotó.
Fölmerült már valahol a probléma, hogy Eötvös Károly miért éppen négy erdélyi tudóst és írót kért fel utitársként a balatoni utazáshoz. Talán az is lehet ennek az oka, hogy 1868 és 1873 között megjelent Orbán Balázs Székelyföld leírása című művének hat kötete. A mű útleírás, szociográfia, néprajz és igényes szépirodalom, bemutat egy alig ismert szép hazai tájat. Nagy visszhangja volt az alkotásnak. Eötvös Károlyban bizonyosan felmerült a vágy, hogy az ő forrón szeretett és méltán értékelt balatoni tájáról is jelenjék meg hasonló írás. Hogy miért várt mégis 25 évet a megírással? Talán mert - mint írja - Gyulay Pálra várt, de talán inkább azért, mert intenzív politikus korszaka után 1900-ban jött meg írói ihlete. Fontos, hogy megszületett írói műhelyében a Balaton népszerűsítésének első pompás alkotása. Újjáélesztője volt ezzel a csodálatos reformkori idők dunántúli képeinek, s a reformkor szellemiségének hirdetésével világnézeti alapvetést teljesített.
A balatoni utazásban központi helyet kap Balatonfüred, a reformkor nyári társadalmi központja. Leírja azt is, hogy az Aranyember balatonparti villáját Jókai képzeletből tette a tó mellé, mert annak két mintája távolabb feküdt a parttól: egyik a füredi út mellett volt, közvetlen a község előtt, a Taesdale-ház, a másik az arácsi úton a Kassich-ház. Eötvös akkor még nem tudta, amit Zákonyi Ferenc megírt kéziratban lévő Balatonfüred monográfiájában, hogy a két nevezetes ház közül az elsőt Pálóczi Horváth Ádám építtette, a másodikat pedig nem más, mint Széchényi Ferenc. S, hogy ők ketten - mint szabadkőmüvesek - élénk eszmecserét és szervezést folytattak írók között, Füredi Kör néven társaságuk volt, s együttműködtek Széchényi sógorával, Festetics Györggyel. Hogy Csokonai a füredi parton írta A tihanyi ekhóhoz című nagy költeményét, s első változatában ez is volt a versnek a címe. Széchényi és Festetics pedig hajszál híján kerülték el a Martinovics perben való szereplést, s a Legnagyobb magyar ezek miatt a dolgok miatt is érezhette egész életében a Habsburg dinasztia iránta való bizalmatlanságát.
Eötvös A nagy per című műve elődje huszadik századi irodalmunk szociológiai, egyéni és tömeglélektani műveinek. Tényekre alapozott, előre nem befolyásolt alkotás. Művei között ennek a legátgondoltabb a szerkezete, nyilván, mert a valóságban lefolyt per logikájához alkalmazkodik. Bravúrosan elemzi a történések lélektani rugóit. Egyben az író magatartásának is legtiszteletreméltóbb dokumentuma. A tanúk százait vonultatja fel, egyszerű emberek, parasztok, fuvarosok, tutajosok, kiskereskedők sorakoznak szemünk elé páratlan elevenséggel. A tutajosok nehéz foglalkozásáról külön fejezetet írt, ennek nincs is párja irodalmunkban. A per egyszerű tanúit, akiket a megyei nyomozás embertelen eszközökkel megfélemlített, ő az embernek kijáró tisztelettel ábrázolja.
A Bakony című könyve nekünk ugyancsak kedves alkotás - bár elmarad a balatoni utazás színvonala mögött. Ebben írja, hogy "Az én természetem nem engedi, hogy fejedelmek és nagy uraságok dolgait pöngessem lantomon, találnak ők írót, ha akarnak, engedelmesebbet, mint én tudnék lenni." Ez a mondata is jelzi, hogy Eötvös Károly szíve mindig a kisemberek pártján dobog.
Szemléletes, szép magyar nyelvét élvezet olvasni, szókincse gazdag, változatos és képszerű. Így ír például Kocsi Sebestyén Gábor szőlőbirtokos gondosságáról: "Mennyit költött évenként pirkálókra, nyitogatókra, metszőkre, karozókra, ganajhordókra, kapásokra, bujtókra, döntőkre, ojtókra, fattyuzókra, kötözőkre, gyomlálókra, szedőkre, szüretelőkre, csöbrösökre, tiprókra, fejtőkre, s egyéb mindenféle munkásokra: föl van írva, meg van örökítve utolsó fillérig. Hát még a hegybírák, hegyőrök, kerepkészítők, vízhordók, seregélykergetők, kádárok és egyéb segédcsapatok!" Könyveinek legszebb lapjait a szép magyar stílus mesterpéldáiként lehet tanítani iskoláinkban - írja róla Lukácsy Sándor.
1910 utáni életében valóban a teljes hanyatlás jelei mutatkoznak. Ügyvédi munkáját elhanyagolta, majd irodáját feladta, egészsége megromlott. Rajongói, akik az Abbázia kávéházban évtizedekig kitartottak mellette elbeszéléseit hallgatva - elhagyták. Az utolsó évben még váltakozó sikerrel mutatták be színdarabját, de az első világháborúnak ezek az évei már nem az ő idejét jelentették, inkább annak a tragédiának szemlélhette közeledtét, amitől - Kossuth Lajossal egyetértve - féltette nemzetét. 1916. április 13-án halt meg, betöltve 74. évét. Kedves városában, Veszprémben temették el, felesége mellé.
Eötvös Károly a köznemesség egyik utolsó, tiszteletreméltó egyénisége volt. Élete osztálya hanyatló korszakára esett. A dzsentri az ország vezetését is a vaskalapos megyei minták alapján képzelte el, de ezek felett már régen eljárt az idő. Az Ausztriával való egyenlőség csak vágyálom volt, hiányzott hozzá a legfőbb biztosíték, a kornak megfelelő társadalmi és gazdasági rendszer. Ezek voltak csírái a jövendő nemzeti tragédiáknak is. Őmaga így foglalta össze hivatását: "Életem feladatát akként jelölte meg a gondviselés és az én elszántságom, hogy gyönge nemzedék előtt, kicsinyes és bágyadt korszakban legyek a magasztos nemzeti eszmék hirdetője." Kitörölhetetlenül éltek lelkében a reformkor eszméi, vérévé vált a szülőföld, a Balaton és a Bakony tájának szeretete. Ezeknek az eszméknek nagyhatású népszerűsítője is volt. Példaképe Kossuth Lajos és Deák Ferenc, össze tudta egyeztetni a két nagy ellenfél tiszteletét, s ebben mintha osztozna vele történettudományunk legújabb állásfoglalása is.
Utóéletéről fel kell jegyezni néhány momentumot, amelyek azt mutatják, hogy korunk nem közönyös az ő törekvései iránt. Akik megismerik munkásságát, azok tisztelik. A második világháború végén a veszprémi temetőre is több bomba hullott. Megsérült Eötvös Károly sírja is, ledőlt síremléke. A felszabadulás után Zákonyi Ferenc látta arra járva a rongálást és sírját saját költségén rendbehozatta.
1949-ben, mikor korszerű könyvtárhálózat kialakításához fogtunk hozzá, Mezőszentgyörgyön, az ő házában létesítettük az első szocialista népkönyvtárt. Március 24-én volt az avatás országos ünnepség keretében, s a falu népkönyvtára ekkor vette fel Eötvös Károly nevét. 1954 táján a fővárosi antikváriumokban nagy példányszámban jelentek meg összes műveinek kötetei. Halála után negyven évig heverhettek ezek a könyvek valamilyen raktárban, ekkor a könyvtárosok örömmel fedezték fel és vásárolták műveit. Érdemes lenne még most is utána nézni, nem lappang-e műveiből valamennyi az antikváriumokban? Jó helyük lenne azoknak a Veszprém megyei könyvtárakban.
Balatonfüreden Eötvös tanya néven birtoka is volt, amely a tó partján egészen az új hajógyár építéséig őrizte az Eötvös nevet, amikor aztán a tanyát belefoglalták a gyár új épületegyüttesébe. De ezen kívül is számtalan kapocs kötötte Füredhez. Ennek emléke, hogy 1957. június 1-én a Szívkórház előtti téren felavatták az író fehér márvány mellszobrát. A szobor Zalai Császár János szobrászművész alkotása, azt a budapesti Izraelita Hitközség készíttette a tiszaeszlári per után azzal, hogy Budapesten állítják fel. A felavatás azonban elmaradt, s a szobor a Dohány utcai Izraelita Múzeumban volt elhelyezve. Zákonyi Ferenc kérte el a szobrot a múzeumtól, amely készséggel ajándékozta azt Balatonfürednek. A szoboravató beszédet Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront akkori főtitkára tartotta. Mezőszentgyörgy küldöttséggel vett részt az avatáson, melynek vezetője Eötvös Lajos református esperes, az Eötvös család akkor még élő tagja volt.
1968. augusztus 20-án, amikor Veszprémben a megyei könyvtár új épületbe költözött, felvette Eötvös Károly nevét. Annak emlékére, hogy a megye irodalmi életének nemcsak egyik kezdeményezője, hanem központi alakja is volt egészen addig, míg a mi életünkben be nem érett Nagy László művészete. Nagy László életműve a magyar irodalom legvirágzóbb ágának, a költészetnek emelkedett legfelső szintjére, s került Petőfivel, Adyval és József Attilával egy sorba. Vele új magaslatot elérő írót adott a hazának a Veszprém megyei táj. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Eötvös Károly úttörő irodalmi tevékenységét és közéleti munkásságát ne becsüljük továbbra is érdeméhez méltóan.
Eötvös Károly egyik életrajzírója szóvá teszi, hogy az író nem kapta meg az utókortól az őt megillető elismerést. Nincs például róla utca elnevezve a fővárosban. De mi nagyobb joggal kérdezhetjük, hogy Veszprémben, közéleti elindulásának és működésének városában és végső nyughelyén van-e utcája Eötvös Károlynak?
Páldy Róbert
"Balaton s Bakony: ez a két fönséges természeti
tünemény egymást öleli át; egymásra árasztja
fényét és sugarát, hagyományait és költészetét.
Szülőföldem ott fekszik mind a kettőnek a közelében.
Ott voltam gyermek, ott virult föl fiatal korom,
ott viseltem közéletem kezdetén országom és vármegyém
tisztségeit. Ott él, amíg él, családomnak és
nemzetségemnek száz meg száz hagyománya.
Írnom kell hát róluk, ha már írok."
Eötvös Károly: Bakony. 1909. 1. köt. 4. p.
1842 Március 11-én született Mezőszentgyörgyön. Apja Eötvös Lajos gazdálkodó kisnemes. Több vármegyében voltak apróbb birtokai. Anyja Ujhelyi Lidia. Testvérei: Dénes, László és Lajos. Közülük a korán elhunyt Lajos az ismertebb, aki múzeumi tisztviselő és bibliográfus volt.
1852-1860 Középiskolai tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Itt érettségizett 1860. július 29-30-án kitünő eredménnyel, közben az 1859-60-as iskolai évben a soproni ág. ev. lyceumban tanult. Erre az időre esnek irodalmi szárnypróbálgatásai. Több írását az a kitüntetés érte, hogy bekerültek a pápai református képzőtársulat érdemkönyvébe.
1860-1862 Élethivatásának a jogi pályát választotta. "Én jogász leszek - mondám, -- független akarok lenni, s egyéb pályán ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni őt." (Magyar alakok 55. p.) Érettségi után két évig a pápai jogakadémia hallgatója. Annak ellenére, hogy minden osztályzata kitűnő volt, végső vizsgát Pápán mégsem tehetett, mert erre az iskola nem volt képesítve. Erre 1864-ben a kecskeméti jogakadémián került sor, ahol áprilistól július végéig hat félévi vizsgát tett le.
1861 Írói fellépése. A Vasárnapi Újságban megjelenik A feltámadott költő c. verse.
1863 Veszprémben patvarista. Ez év decemberében részt vesz az Almásy-féle összeesküvésben. Noha szerepe nem nagy, a komáromi hadi törvényszék elé idézik és vizsgálati fogságba kerül. Szabó Gábor ügyvéd, édesapja jó barátja segítségével hamarosan kiszabadul.
1865-1866 1865 májusában Pesten államvizsgázik, majd a pápai jogakadémián a második félévben Kerkapoly Károlyt helyettesíti, a bölcsészeti tanszéken logikát, lélektant, bölcsészeti erkölcs és jogtant, társadalmi és állambölcsészetet, szépműtant, vallás-észtant, országtudományokat, közgazdászat-történetet, bel- és kül-államtant tanított. Veszprémben Ramazetter Károly nyomdatulajdonossal Veszprém címmel hírlapot alapít, melynek ő a szerkesztője. Az Indokaink c. beköszöntőjében tájékoztatja olvasóit a lap feladatáról, céljáról. Több versét és egyéb írását olvashatjuk a Veszprém hasábjain, melynek első mutatványszáma 1865. május 24-én jelent meg. 1866. november 24-én bírói vizsgát tesz Pesten. Ez év őszétől megyei aljegyző, a következő évben pedig tiszti ügyész Veszprémben.
1867 Feleségül veszi Fromm Etelkát. Egy gyermekük született, Bálint, aki ügyvéd lett. December 29-én jelent meg az Eötvös által szerkesztett Veszprém utolsó száma.
1870 Carolus álnéven megjelenteti Kerkapoly az új pénzügyminiszter c. tollrajzot. "E műről Kerkapoly előzőleg semmit sem tudott s lehet, hogy szerzőjét sem tudja egyhamar eltalálni. Régebbi tanítványainak egyike az, ki a keblében élő hála és tisztelet mély érzetének akart e művel hangot adni." Írja a könyv előszavában.
1871 Kinevezték a veszprémi királyi törvényszék mellé közvádló királyi ügyésznek.
1872 A veszprémi választókerület képviselőjévé választja. A Deák-párthoz csatlakozik, a párt központi lapjának, a Pesti Naplónak három éven keresztül vezércikkírója.
1873 Március 1-től a Pesti Napló folytatásokban közli A nazarénusok c. regényes történeti elbeszélését.
1875-1877 A Deák-párt és a "Balközép" fúziója után nem marad tovább képviselő. "A többséggel nem rokonszenveztem, a kisebbséggel sok lényeges kérdésben nem értettem egyet. Birtokomra mentem gazdálkodni." (A nagy per . . . 2. köt. 88. p.) 1876 elején Széll Kálmán pénzügyminiszter ösztönzésére állást vállalt a pénzügyminisztériumban, a kataszteri munkálatoknál, de állásáról négy hónap után lemondott, amikor tudomására jutott a kormánynak Ausztriával kötött közgazdsági s vám és kereskedelmi egyezménye. Munkájának eredménye A földadó és a kataszter . . . c. tanulmány, mely ebben az évben került kiadásra. 1876-1877-ben birtokán gazdálkodott és Veszprém vármegyében az ellenzéket vezette. 1877 végén Pestre költözött.
1878 Ügyvédi irodát nyit Pesten, s még ebben az évben a veszprémi választókerület ismét képviselőjévé választotta. Deák Ferenc ekkor már nem élt. Eötvös az ellenzék erősítését, az Országos Függetlenségi Párt tekintélyének emelését tartotta szükségesnek, ezért a függetlenségi párthoz csatlakozott. Ettől kezdve vezető publicistája a párt hivatalos lapjának, az Egyetértésnek.
1879 Az Aki örökké bujdosott c. elbeszélését folytatásokban közli a Vasárnapi Újság. Pisztolypárbajt vív Verhovay Gyula országgyűlési képviselővel, mindketten sértetlenek maradtak.
1881 Egyszerre húsz kerület jelöli képviselőnek, végül Nagykőrösön választják meg.
1882 A tiszaeszlári ügyben felkérik a perbefogott zsidók védelmére. A felkérést némi vivódás után elfogadja. Funták Sándor és Horánszky Nándor védőtársaival együtt megkezdik a titokzatos ügy nyomozását.
1883 Június 20-tól augusztus 3-ig tartott a tiszaeszlári per végtárgyalása. Eötvös védőbeszéde július 3-án reggel 3/4 9-től délután 4 óráig tartott. Augusztus 3-án kihirdették az ítéletet: az ártatlanul gyilkossággal vádolt zsidókat fölmentették. Ezzel európai hírnévre tett szert mint ügyvéd, de az akkori antiszemita közvélemény elítélte, népszerűtlenné vált.
1884 Az országgyűlés következő ciklusára több választókerület is jelöli képviselőnek, végül nem jut mandátumhoz. A politikától néhány évre visszavonult, ügyvédi irodája viszont erősen föllendült.
1886 Népszerűsége ismét növekszik, a népgyűlések kedvelt szónoka. Élénk figyelemmel kíséri a veszprémi megyeház építését. Többször tett javaslatot az építéssel és az építési költséggel kapcsolatban. Több hírlapnak munkatársa, köztük a Pesti Hírlapnak is. Pisztolypárbajt vív Visi Imrével, mindketten sértetlenek maradtak. Október 9-én a Veszprémi Független Hírlap tudósít a szomorú hírről: Eötvös Károly édesanyja meghalt.
1887 A választáson több kerületben is fölléptették, de csak Nagykőrösön választották meg. Tagja a képviselőház pénzügyi bizottságának.
1889 A véderő-vita alatt több beszédet mondott a képviselőházban. Beszédeivel hevesen ostromolta Tisza Kálmán kormányát. A függetlenségi párt akkori elnöke Irányi Dániel, a párt külső képviselete azonban Eötvös vállaira nehezedett. "Voltaképpen én vezettem a pártot vagy legalább vezetésében nekem volt legnagyobb részem." (Harcz a nemzeti hadseregért. 24. p.) Mezőszentgyörgyön megvásárolta az egykori Matlekovich-féle birtokot.
1890 A legnagyobb ellenzéki lapnak, az "Egyetértés"-nek vezércikkírója. A híres lottó-perben Farkas Menyhért védője. A képviselőházban Kossuth Lajos magyar állampolgársága ügyében hosszú beszédet mond.
1892 A választásra több kerület jelölte, de ismét Nagykőrös képviselője lett. Irányi Dániel halála után elvállalta a függetlenségi párt vezetését.
1893 Egyházpolitikai beszéde miatt a párton belül nézeteltérése támadt, ezért lemondott pártelnöki tisztségéről. Néhány nap múlva 24 képviselőtársával együtt kilép a Függetlenségi és 48-as Pártból és Országos Függetlenségi Párt címen új pártot alapítanak. Június 19-én gróf Károlyi Gábor és Nagy Gyula képviselők társaságában meglátogatja Turinban Kossuth Lajost. Szeptember 23-án a dunántúli evangélikus-református egyházkerület tanácsbíróvá választja.
1894 Kaas Ivor és Eötvös Károly szerencsés kimenetelű párbaja. A Kossuth-bizottság megbízásából megvásárolja Kossuth Lajos turini könyvtárát és azt a bizottság a nemzeti múzeumnak adományozza.
1895 Ismét csatlakozik a Függetlenségi és 48-as Párthoz, melynek elnöke ekkor már Kossuth Ferenc, szellemi irányítója ismét Eötvös Károly.
1896 A novemberi választáson megint ő lett Nagykőrös képviselője.
1899 Március 2-án nyílt levélben bejelenti Kossuth Ferencnek, hogy az ellene hozott vádak miatt kilép a függetlenségi pártból. "Maradok független függetlenségi" - írja a levélben. (1653) A politikától az irodalom felé fordul. Hamarosan kiderül, hogy kiváló szépírói tehetség. Írásai egyre gyakrabban jelennek meg a lapokban. Az Egyetértés, melynek ekkor szerkesztője volt, tárcarovatában folytatásokban közli a Gróf Károlyi Gábor följegyzései, majd az Utazás a Balaton körül c. művét. A sikert mutatja, hogy az Egyetértés mellett, ezzel egyidőben a Nagyváradi Naplóban is megjelent az Utazás a Balaton körül c. útirajza.
1900 Október közepétől a Révai Testvérek kiadóvállalat
sajtókampányt kezd Eötvös Károly munkáinak 27 kötetre tervezett kiadása
érdekében. Ebből 24 kötet tíz év alatt napvilágot látott, némelyik több
kiadásban is. Még ebben az évben megjelent az első négy kötet: Utazás a
Balaton körül 1-2. köt., Aki örökké bujdosott és A két ördög
vára.
1901 Összes műveinek újabb kötetei: Magyar alakok és az Emlékezések. December 27-én irodalmi munkásságának elismeréséül a Petőfi-Társaság tagjául választotta.
1902 Január 7-től április végéig az Egyetértés főszerkesztői és jan. 25-től felelős szerkesztői teendőit is ellátja. Május 1-től pedig új szerepet vállalt a lapnál, szépirodalmi főmunkatárs lett. Elkészült a tiszaeszlári perről szóló műve, A nagy per . . ., melyet március 23-tól közölt az Egyetértés. "Húsz év múlt el az eset óta. Akkor a férfikor delén állottam. Ma már mögöttem van az életnek hatvanadik éve. Úgy nézek vissza a társadalom ama nagy harczára, mint az utazó egyenes rónavidékről az örök hóval borított Alpesek nehéz járású szirthasadékaira. Az egykori fáradalmak, veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég elszállottak lelkemből. Nyugodtan, sőt derűs emlékezéssel beszélheti el az utazó a nehéz út változatait. Az igazság előadásában nem gátolja semmi." (A nagy per . . . 1. köt. 9. p.)
1904 Az év elejétől csatlakozott a báró Bánffy Dezső vezetésével működő ún. "Új Párt"-hoz, melyet Bánffy pártnak is neveztek. ". . . mivel hogy én a nemzeti küzdelemnek lehetőleg egységes folytatását láttam szükségesnek, erre pedig Bánffy és pártja nagy buzgósággal készen volt: tehát velük kellett szövetkeznem. Fent is állott szövetségem az 1906-iki választásokig." (Harcz az alkotmányért. 185. p.) Tagja lett az ellenzéki pártokból alakult Vezérlő Bizottságnak, amelynek az ország alkotmányos ügyeinek vezetése, a kormány és a kormánypárt működésének ellenőrzése volt a feladata. Ő fogalmazta meg az ellenzék nyilatkozatait, kiáltványait. Ez évben megjelent munkái: A nagy per . . . és A nazarénusok.
1905 Nagykőrös ismét képviselőjének választotta, ezúttal "újpárti"-programmal. "Eötvös Károly oly nagy népszerűségnek örvend, s őt az ő kiváló tulajdonságai annyira kedveltté tették, hogy akármilyen programmal is szívesen megválasztottuk volna." (1922) Munkáinak legújabb kötetei: Deák Ferenc és családja, a Tünemények és A nagy év. Karácsonykor súlyos veszteség érte. Felesége, akivel 37 évig éltek boldog házasságban, meghalt. "Csekély szerzeményeimet iparkodásom mellett leginkább az ő hív szeretetének, segedelmének, maga megvonásának és okos gazdasszonyságának köszönhetem" írja Az én tavalyi karácsonyom c. visszaemlékezésében.
1906 Kossuth Ferenchez intézett levelében bejelenti, hogy
kilép a Vezérlő Bizottságból. (725) Az utóbbi időben tanúsított politikai
magatartása visszatetszést keltett nagykőrösi választóiban, a március 15-i
ünnepségen nem engedték szóhoz jutni. "Eötvös nem beszélhet" írja
a Nagykőrösi Hírlap március 18-i száma. A tiszteletére adott ebéd folyamán
bejelentette, hogy visszalép a politikai élettől és kizárólag az irodalommal
foglalkozik. Szándékát nem váltotta be, mert a júliusi választásokon Budapest
VII. kerületének, Erzsébetvárosnak képviselőjéül választották. Megjelent művei:
Szilágyi és Káldy, Jókay-nemzetség, Nagyokról és kicsinyekről, Harc a
nemzeti hadseregért.
1908 Hosszú távollét után ismét a képviselőházban találjuk, hogy elmondja véleményét a házszabályról. Beszédeit nagy tetszéssel fogadták. A november 17-i lapok arról tudósítanak, hogy Eötvös átlépett a "balpártba".
1909 A választáson ismét Budapest VII. kerületének jelöltje,
de most nem jut mandátumhoz. Összes munkáinak újabb négy kötete látott
napvilágot: A Bakony 1-2. köt., A balatoni utazás vége és a
Harc az alkotmányért.
1910 Belépett a Nemzeti Munkapártba, amely Khuen-Héderváry miniszterelnökségével a Deák-politika újjászervezését célozta. Ez a politikai pálfordulás végleg népszerűtlenné tette. Az Erzsébetvárosban ismét jelölték, de megbukott a választáson. Ezzel eltűnt a politika és a közélet szinteréről.
1914 Életében minden vonatkozásban a hanyatlás jelei mutatkoztak. Ügyvédi praxisát elhanyagolta, lassan feladta, egészsége megromlott. Egy ideig Balatonszemesen tartózkodott, majd ismét Budapestre költözött. Régi rajongói is elhagyták.
1915 Augusztus 27-én a Fővárosi Nyári Színház társulata a Budai Színkörben nagy sikerrel bemutatta a Böthök uram szerencséje c. színdarabját. A színdarab nyomtatásban is megjelent 1916-ban. A könyv ritkaság, könyvárusi forgalomba nem került.
1916 Április 13-án meghalt. A Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében búcsúztak el tőle barátai és tisztelői. A gyászszertartás után Veszprémbe szállították, ahol április 16-án eltemették. "Mint Homér fölött a hét város, úgy vetélkedik ravatalodnál ügyvédi kar, politika, szépirodalom, zsurnalisztika, hogy melyik mondhasson magáénak." - mondta friss sírhantjánál Szathmári Mór. (2090)
1957 Június l-én Balatonfüreden, az Állami Szívkórház előtti parkban felavatták Eötvös Károly fehér márványból készült mellszobrát.
1966 A Fejér megyei tanácsi szervek Mezőszentgyörgyön felújították azt a házat, amelyben Eötvös Károly a századfordulón lakott. Az épület falára emléktáblát helyeztek el, két helyiségében az íróról elnevezett könyvtár és emlékmúzeum kapott helyet.
1968 Augusztus 20-án a Veszprém Megyei Könyvtár Eötvös Károly nevét vette fel.
"Egész irodalmi működésem nagy része abból áll, hogy különböző adatok, tünetek és személyek czímén és alkalmán megfigyeléseimet rakom le a papír betüibe. S aki szemeivel minden soromat végigszántja, az megtudja az én történetemet is, családom történetét is." - Írja Eötvös Károly az Emlékezések előszavában. Talán ez a sugallat indított el évekkel ezelőtt bennünket, amikor a megyei könyvtár megbízásából hozzákezdtünk Eötvös személyi bibliográfiájához. Most azzal a reménnyel indítjuk útjára az összegyűlt kötetnyi anyagot, hogy segítsünk azoknak, akik szeretnék megismerni életét, munkásságát, korának társadalmi és politikai viszonyait, valamint azokat a kortársait, akiket írásaiban az utókor számára megörökített.
Munkánk során a teljesség megközelítésére törekedtünk, teljesnek mégsem mondhatjuk a bibliográfiánkat, mert nem volt lehetőségünk a 19. század utolsó harmadától a 20. század első évtizedéig az országban megjelent valamennyi olyan sajtótermék felkutatására és feldolgozására, amelyekben esetleg megjelenhettek Eötvössel kapcsolatos írások. Nem jutottunk hozzá a külföldi újságokhoz sem, pedig 1882-83-ban a tiszaeszlári per széleskörű sajtóvisszhangot kapott az országhatárokon túl is, számos külföldi lap foglalkozott a ragyogó jogászi teljesítményt nyújtó védőügyvéddel, Eötvös Károllyal. Mégis úgy érezzük, hogy az életének legaktívabb időszakában megjelent fontos napi- és hetilapokat kézbevettük. Több évtizedet feldolgoztunk az Egyetértésből, a Pesti Hírlapból, a Pesti Naplóból, a Vasárnapi Újságból, a veszprémi és a nagykőrösi lapokból. Nem szerepelnek a bibliográfiában a tankönyvek és a lexikonok adatai. A másodlagos források alapján tudomásunkra jutott írásokat - néhány kivételtől eltekintve - felkutattuk és ellenőriztük.
Eötvös Károly életéről rövid életrajzi kronológiát készítettünk, elsősorban a saját írásai - mint a leghitelesebb források - és a bibliográfia adatai alapján. Több esetben idéztünk a munkáiból, vagy hivatkoztunk bizonyos írásokra. Ilyenkor zárójelben feltüntettük az idézet lelőhelyét: a szóbanforgó kötet címét és az oldalszámot az első kiadás alapján, vagy a bibliográfia tételszámát.
A bibliográfia fő rendező elve az írások megjelenési ideje. Azonos időben megjelenteknél a források betűrendje a mérvadó.
A tételes rész két fő csoportra oszlik:
1.Munkái
a) Önálló kötetek
b) Antológiákban, folyóiratokban és napilapokban megjelent írásai
2. Életére, politikai, közéleti és irodalmi tevékenységére vonatkozó irodalom.
Munkáihoz soroltuk a nevével, álneveivel és szignóival ellátott írásokat, továbbá a parlamenti beszédeit és a nyomtatásban közölt védőbeszédeit. A névjelzés nélküli cikkei nem szerepelnek a bibliográfiában, noha tudomásunk van arról, hogy pl. a Pesti Naplónak több éven keresztül vezércikkírója volt, írásai azonban névjelzés nélkül jelentek meg. Ezek kiválasztása stíluselemző vizsgálattal lenne lehetséges, erre mi nem vállalkozhattunk.
Az első csoportban különválasztottuk az önálló köteteket és a periodikákban megjelent műveit. Ezáltal itt kétszer ismétlődik az időrend, ezt azonban indokoltnak érezzük.
A parlamenti beszédeiről készült tételek szövegét - a Képviselőházi Naplók és a hozzájuk tartozó név- és tárgymutatókból vettük át, ezeket szögletes zárójelbe tettük. Előfordult, hogy egy napon többször is felszólalt, több témához is hozzászólt, ilyenkor a zárójelen belüli cím is több részből áll. Parlamenti beszédeiből a napi sajtó - pártállásától függően - több-kevesebb részletet közölt vagy ismertette őket. Ezeket a reagálásokat közvetlenül a leírások után soroltuk fel. Hasonlóképpen jártunk el a tiszaeszlári per végtárgyalásán elmondott védőbeszédével is.
Önállóan megjelent tanulmányai, valamint az összes munkáit tartalmazó 24 kötet és az írásaiból készült válogatások a megjelenés időrendjében követik egymást. Tartalmukat az első kiadás alapján analítikusan feltártuk. A bibliográfiai leírás után alszámokkal ellátva felsoroltuk a címeket abban a sorrendben, ahogy a kötetekben találhatók. Az újabb, változatlan kiadásoknál csak a kiadás sorszámát jeleztük, tételszám nélkül. A más kiadónál vagy más sorozatban változott tartalommal megjelent kötetek ismét szerepelnek a bibliográfiában, tartalmukat szintén felsoroltuk.
Eötvös Károlynak több regényét és elbeszélését folytatásokban közölték a korabeli lapok, némelyiket 20-30, vagy ennél is több részletben. A 10-nél több rész esetén nem soroltuk fel a dátumokat egyenként, hanem csak az első és az utolsó közlés időpontját jeleztük. A cím után felírtuk a folytatások számát (pl. 1-30. r.) Ha a közlés nem folyamatos, vagy oldalszámai nem azonosak, a megjegyzésben erre is felhívjuk az olvasó figyelmét.
A kor szokása szerint Eötvös is gyakran írt álnéven, vagy nevének bizonyos betűivel szignálta írásait. Az alábbi álneveivel és szignóival találkoztunk, ezeket az egyes tételeknél a leírások után is közöljük.
Beatus Ille, Carolus, (E.K.), Eö. K., (Eö. K.), Eö-s. K-ly, R. E. K.
A bibliográfia második csoportjában kapott helyet minden olyan önálló kötet, cikk, tanulmány, beszéd stb. leírása, amely Eötvös életével és tevékenységével foglalkozik. Itt találhatók a könyvismertetések is. A bibliográfiai leírások a szokásos gyakorlatot követik. Ha a tétel nem önálló művet ír le, akkor a szerző és a cím után új sorban az egyenlőségjel következik, majd a forrás megjelölése, a kezdő és a záró lapszám. Könyveknél, szerző hiányában a szerkesztő vagy összeállító, időszaki kiadványoknál a forrás neve után a hónap, nap, a periodika száma is szerepel. Az egyes tételekhez ahol szükséges, rövid annotációt fűzünk. Segítséget szeretnénk nyújtani a szóbanforgó írás gyorsabb megtalálásához, ezért ahol lehet és szükséges, a rovatot is jelezzük pl. Ujdonságok rovat. Különösen fontos ez a híreknél, amelyeknek nincs önálló címük, a legtöbb esetben csak az általunk adott tárgymegjelölésből lehet az írás jellegére következtetni.
A bibliográfiához általános mutatót készítettünk, mely betűrendben tartalmazza Eötvös Károly munkáinak címét, a bibliográfiában előforduló személy- és földrajzi neveket és a teljes anyagról készített tárgyszavakat. A tételszámok különböző jelölésével különböztetjük meg a címeket, a szerzőségi adatokat (szerző, szerkesztő, összeállító) és a tárgyszavakat egymástól. A címek és tételszámaik kurzív, a szerzőségi adatok tételszáma kövér, a tárgyszavaké pedig normál szedéssel készült. A könyvismertetések tételszáma a könyv címének tételszámainál találhatók, így a könyv megjelenése, valamint a rá vonatkozó recenziók, könyvismertetések együtt láthatók. (Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy-egy kötet a megjelenése évében milyen visszhangot kapott, megtudhatjuk a bibliográfiai leírás után is, a közölt tételszámok alapján.)
Mivel a bibliográfiában az időrend háromszor ismétlődik, a tételek számozása pedig folyamatos, ezért a mutatóban a tételszámok növekedése nem jelenti párhuzamosan az idő előrehaladását.
A bibliográfiához tartozik még az általunk használt rövidítések és a feldolgozott könyvek, folyóiratok, napilapok jegyzéke, a hozzájuk tartozó tételszámokkal.
Tudjuk, hogy még sok adattal gazdagíthattuk volna irodalomjegyzékünket, de egyelőre -1986. december 31-ével - lezártuk az anyaggyűjtést. Arra kérjük kedves olvasóinkat, ha találnak Eötvös Károllyal kapcsolatos újabb adatot, közöljék velünk. Előre is köszönjük a szívességüket.
Végül köszönetet mondunk mindazoknak, akik a bibliográfia elkészítésében segítségünkre voltak.
A szerkesztő
ek = esti kiadás
Előzm. = előzmény
fej. = fejezet
h = hasáb
Ism. = ismerteti
ker. = kerület
köt. = kötet
közl. = közlemény
ld. = lásd
mell. = melléklet
o. ü. = országos ülés
p. = pagina
r. = rész
rk = reggeli kiadás
sz. = szám
t. = tábla
Ua. = ugyanaz
ún. = úgynevezett
Uo. = ugyanott