 Vissza a
Nyitólaphoz |
Következő rész |
Clarence Edmonds Hemingway és Grace Hall Hemingway legidősebb fiaként,
Chicago egyik külvárosában látta meg a napvilágot. A szabad idejében
szenvedélyesen vadászó és horgászó orvos apa és a művészetek iránt
érdeklődő anya ellentétes örökségét a fiú életében és munkásságában is
megpróbálta egyesíteni. Állami iskolában tanult, szorgalmas és kiemelkedő
tanuló volt, több sportágban is jeleskedett; ekkor
próbálkozott először írással.
1917-ben, középiskolai tanulmányai befejezésekor ki akart törni a
családi védettségből; az egyetemi tanulmányok megkezdése helyett Kansas
City-be utazott, ahol a Star című napilapnál riporterként helyezkedett
el. Gyenge szeme miatt a katonai szolgálattól töbször is eltanácsolták,
végül az amerikai Vöröskereszt mentősofőrjeként kapcsolódhatott be az első
világháborúba.
1918. júl. 8-án megsebesült az olasz-osztrák fronton, Piavénál.
Hősiességéért később megkapta a Corce della Guerra olasz hadikitüntetést.
Miután otthonában és Michiganben teljesen felgyógyult, újból írni
kezdett.
Chicagóba költözött, elvette feleségül Hadley
Richardsont, majd a Toronto
Star című újság külfödi tudósítójaként Franciaországba utazott. A párizsi
amerikai irodalmi kör tagjaként, mint Gertrude Stein tanítványa indult el
írói pályáján.
Már az első regényének, The Sun Also Rises(1926) - magyarul Különös
társaság, majd Fiesta, a nap is felkel címen jelent meg - jelentős sikere
volt. A világháború test-lelki sérültjeiről szól; társadalmilag
elszigetelődött, érzelmileg partravetett, illúzióikat vesztett amerikai
fiatalokról, akik nem várnak semmit a jövőtől.
Hemingway második regénye, A Farewell to Arms, 1929 (Búcsú a
fegyverektől), az első világháború élményeinek egyik legjobb,
legmaradandóbb irodalmi feldolgozása. Akárcsak az író első műve, ez a
rendkívül plasztikus, tömör, érett írásművészettel alkotott második
regény is a semmibe, a létundorba torkollik.
| Vissza a
Nyitólaphoz |
Következő rész |