3. rész

A polgárháború kitörése után sajtótudósíóként ismét szeretett Spanyolországában terem. Hemingway nem volt kommunista, csak világosan látó szimpatizáns, a spanyolorszagi küzdelmet mint a szabadság és az elnyomás összecsapását értékelte. Saját pénzéből negyvenezer dollár értékben adományozott sebesültszállító gépkocsikat a köztársasági csapatoknak. E nagy küzdelem lett témája egyetlen drámájának, a The Fifth Coloum-nak, 1937 (Az ötödik hadoszlop), melynek helyszíne a megszállott Madrid. A főhőst saját magáról mintázta, regénybeli szeretője pedig az író és újságíró Martha Gellhorn személyével azonosítható, aki később az író harmadik felesége lett.

Spanyolország háborús és békeéveinek élményeit az For Whom the Bell Tolls, 1940 (Akiért a harang szól) című regényében örökítette meg, mely könyvei közül a legnagyobb közönségsikert aratta.

Az író a második világháborúban is aktív szerepet vállalt. Már korábban keserűen megjósolta, hogy a spanyol polgárháború csak előjátéka volt a második világháborúnak. Kubába való visszatérésekor megalapította a Cook Factory nevű irodáját, egy nem hivatalos, de hatóságilag támogatott kémelhárító szervezetet, amely a Kubába áramló német kémek ellen és a partoknál cirkáló tengeralattjárók felderítésén dolgozott. Később Londonban ismét haditudósítóként dolgozott, szemtanúja volt a normandiai hadműveleteknek és az ardenneki csatának is. A háború után visszatért kubai otthonába, majd negyedszerre is megnősült. Negyedik felesége, Mary Welsh, szintén tudósító volt, akivel még Londonban ismerkedett meg. Kubai otthonában újra komolyan dolgozni kezdett. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tengerért. A könyv, amelynek nem csekély része volt abban, hogy Hemingway elnyerte 1954-ben az irodalmi Nobel-díjat, legalább akkora kritikai sikert aratott, mint amekkorát előző regénye, A folyón át a fák közé (1950), bukott. Fidel Castro forradalma 1960-ban Hemingwayt Finca elhagyasára kényszerítette. Az Idaho állambeli Ketchumben vásárolt házat, és megpróbált ugyanúgy élni és dolgozni, mint azelőtt. Egy ideig ez sikerült is, ám depressziós szorongásai miatt kétszer is kórházba került. Két nappal azután, hogy hazatért a kórházból, puskájával saját kezűleg vetett véget életének.

Hagyatékában tekintélyes mennyiségű kéziratot találtak, ezek egy részét azóta kiadták. 1964-ben jelent meg A Moveable Feast (Vándorünnep) című memoárja, amiben párizsi inaséveiről számol be. 1970-ben adták ki az Islands in the Stream (Szigetek az áramlatban) címen három egymással összefüggő életrajzi ihletésű kisregényét.

Vissza az 2. részhez

Vissza a Nyitólaphoz

Következő rész