Számára minden téma volt, de nagyon egyenetlen tempóban dolgozott. Egy háború vállalásáért néha évekig sem írt szépirodalmat. Vadászkaland vagy horgászkirándulás, olykor egy-egy szerelmes utazás úgy telt el, hogy egyetlen sort sem írt. Máskor, ha benne tartott egy terjedelmes szövegben, elfeledkezett az evésről is, egymás utáni két éjszaka se feküdt le, hanem írt, folyton írt. Az ital azonban mindig mellette volt. Senki sem látta nemhogy részegen, de enyhén mámorosnak sem. Mindig igen józanul tudott hozzászólni vitákhoz, vagy hosszasan kifejteni véleményét egy irodalmi vagy politikai kérdésről. Életszemléletének alapja a tevékenység megbecsülése. Hirdette, hogy az eredménytelen munka többet ér a semmittevésnél. Ennek az erkölcsi értékelésnek legszebb példája terjedelmes elbeszélése: Az öreg halász és a tenger. Ember és természet egyszerre harcos és békés viszony, a munka öröme és a beletörődés a kudarcba sajátos egységként jelenik meg ebben a műben.

Hemingway a világot konkrét, térbeli eseményekben, fizikai tényekben érzékelte, ezért szóképei is kerülik az absztrakciót, s a megfogható világ hasonlataival érzékelteti a belső történéseket. Kortársaira és az utókorra a legnagyobb hatást ábrázolóeszközeinek újszerűen tárgyilagos költőiségével, roppant stílusfegyelmével gyakorolta.

Az elveszett nemzedék bohémságának, erkölcsi felelőtlenségének nyomát sem találjuk Ernest Hemingway életművében. Nem fogalkoztatták a társadalmi együttélés időszerű amerikai kérdései sem. Tárgykörileg többé-kevésbé mindvégig megmaradt száműzöttnek: öt regénye közül csak egy, öt kötetnyi novellájából is csupán néhány játszódik Amerikában. Elfordult kora akutalitásaitól, s az emberi lélek alapvető mozgatóerőit, a létküzdelem és a halál értelmét fürkészte, a sztoikus emberi magatartás formáit kutatta egy ízekre marcangolt világban.

---

Vissza az 4. részhez

Vissza a Nyitólaphoz