CÍMLAP

Előszó



Mottó: Ezt a munkát csak elkezdeni lehet, befejezni nem!


A kötet szerkesztője évek óta érzékeli az irodalmi bibliográfiák terén mutatkozó hiányt. A Magyar Nemzeti Bibliográfia hatalmas, ömlesztett adattömege és sok-sok kötete a nagyközönség számára nem hozzáférhető és nem kezelhető. A lexikonok adatai pedig sokszor hiányosak, ellentmondásosak.

Ezért is született az a gondolat, hogy kiadjunk egy olyan szakkönyvet, kicsit rendhagyó bibliográfiát, amely rendszerezi, összegyűjti a lexikonok, szakkönyvek már közzétett adatait, és azokat szűkítve (az életrajzi részt elhagyva), másrészt bővítve, teljes műjegyzékre törekedve, a hibákat javítva, rendszerezett képet adjon a kortárs magyar irodalmi könyvkiadásról. Munkánkat az is motiválta, hogy máig sincs olyan bibliográfiánk, amely a műfordítókat is számon tartaná. Reméljük, a műfordítók, műfordításkötetek méltatlan mellőzöttségét sikerül enyhítenünk vállalkozásunkkal, mert meggyőződésünk, hogy a műfordításnak fontos szerepe volt és lesz az irodalmi értékek közvetítése terén. Sajnos, e tekintetben csak kísérletről beszélhetünk, hiszen az elmúlt 45 év műfordításainak teljes feltérképezése meghaladta lehetőségeinket.

A gyűjtés csaknem tízévnyi munkát ölel fel; négy kérdőíves felmérést és néhány részpublikációt, mint például a Magyar Irodalom Évkönyve 1992-es és 1993-as kötetei. A bibliográfiai anyaggyűjtés 1997 decemberében zárult, de az 1998-ban adományozott díjakat és kitüntetéseket még fel tudtuk venni. Az 1998-ban megjelent műveket a második kötetben ismertetjük.

A műcímek helyes közlésére, a kiadás évének esetleges korrekciójára törekedtünk, az alcímeket nem minden esetben közöljük, csak akkor, ha műfaji meghatározást is adnak. A legtöbb esetben autopszia alapján azonosítottuk, pontosítottuk a tételeket, címleírásokat, évszámokat. Természetesen ezt technikai okok miatt nem tudtuk minden esetben végrehajtani, s vannak ma már - vagy még - elérhetetlen, hozzáférhetetlen kötetek, s olyan is van, amelyről már csak hírt adhatunk. Az eltérő vagy helytelen adatokat hegyes zárójelben <*> a forrás megjelölésével helyesbítjük.

A címszólista összeállításánál az 1945 után aktívan alkotó, publikáló írókat, költőket, műfordítókat, irodalomtörténészeket, nyelvészeket, etnográfusokat (amennyiben az irodalommal határos területen publikálnak), újságírókat, néhány esetben régészeket, művelődéstörténészeket vettünk figyelembe. Olyan alkotók adatait is összegyűjtöttük, akikről eddig sehol, semmit sem találhatott a kutató. Vannak esetek, amikor hosszas "nyomozás" után sem sikerült az írók, műfordítók születési (és halálozási) adatait megszerezni, ilyenkor a zárójelek között nem talál adatot az olvasó.

Feldolgozásunkból kimaradt az egyházi irodalom döntő többsége, a tankönyvírók sora. Nem terjedhetett ki a munka az útleírások teljes körére, a sci-fire, az úgynevezett könnyű irodalomra. Célunk a szépirodalom viszonylag teljes feltérképezése - beleértve a határon túli magyar és a nyugati magyar irodalmat is.

A szócikkek felépítése a következő: címszó, esetleges névvariánsok [eredeti név, írói név, álnév, amennyiben ezen a néven kötetet adott ki]; a címszót - zárójelben, dőlt betűvel a születési és halálozási adatok követik, kérdőjel utal a hiányzó vagy bizonytalan adatra, majd az illető tevékenységi köre következik. Szögletes zárójelben feltüntettük a külföldön élő alkotók jelenlegi vagy utolsó tartózkodási helyét. Ahol tudtuk, a lakhelyváltozások évét is megadtuk. Az életrajzi adatokból csak a tudományos fokozatokat, díjakat, kitüntetéseket emeltük ki. Ezzel igyekeztünk oldani a száraz bibliográfiai tételsort, bár ez a gyűjtés is hiánypótló. Ilyen alapossággal még nem kerültek közlésre az írók díjai és egyéb elismerései. Természetesen ez az összeállítás nem akar semmilyen értékítéletet adni, csupán összegyűjtöttük és közreadjuk az adatokat.

Primer bibliográfiát adunk, tehát az ún. secunder, a szerzőről szóló irodalmat nem közöljük. Az önállóan írt könyveket vettük számba, de amennyiben a szerző életművére hangsúlyosan jellemzőek a szerkesztett kötetek, azokat is feltüntettük. Nem minden esetben sikerült az életművet "belegyömöszölni" az általunk választott formába, mert kivételek mindig akadnak. Néhány esetben, ahol súlypontozni is szerettünk volna, például az erdélyi irodalomnál, a szerkesztett köteteket külön bekezdésben közöljük, vagy színműíróknál, ahol tudtuk, a színpadi bemutatókat is felvettük összeállításunkba. A 26 oldalnál rövidebb munkákat, leporellókat, különnyomatokat kihagytuk.

A művek felsorolásánál a mű címe után vesszővel elválasztva a műfajt is igyekeztünk meghatározni, majd a kiadás helye következik (a kiadási helyeknél nem vettük figyelembe, hogy az milyen nyelven szerepel a könyvön: pl. 1935 után csak Cluj [Cluj-Kolozsvár]; 1974 után Kolozsvár-Napoca, 1988 után Cluj-Napoca, nálunk mindenütt egységesen Kvár). A Budapesten megjelent köteteknél a Bp.-et nem írtuk ki, ebben követtük az Új magyar irodalmi lexikon [ÚMIL] elveit. Másban igyekeztünk azt inkább kiegészíteni és pontosítani. A tételeket pontosvessző választja el egymástól. Ha egy magyar nyelvű kötetet megjelentettek más nyelven is, szögletes zárójelben a kiadás nyelvét, helyét és évét is megadjuk. Csak az első kiadásokról adunk hírt, de ha kiegészített, bővített újrakiadásról van szó, azt is megemlítjük. A bibliográfiai tételek a megjelenés szerint következnek egymás után. A műfordítások külön bekezdésben vannak, ezek is időrendben, műfaji megjelöléssel. A társfordítókat, sajtó alá rendezőket szögletes zárójelben megnevezzük. Végül a címszavakat egy hivatkozási sor zárja, mely a szakirodalomra utal, azokra a lexikonokra, bibliográfiákra, amelyekben a szerzőről érdemleges életrajzi adatokat, bővebb információkat olvashat az érdeklődő. A feltüntetett szakmunkákat feldolgoztuk. Mindenre természetesen nem terjedhetett ki az összehasonlító munka, így az időközben megjelent Katolikus Lexikon és a Révai Lexikon II. kötete már nem kerülhetett feldolgozásra.

A fotótár anyagát egyrészt az íróktól kaptuk, másrész a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárától és a társkiadóktól szereztük be.

A második kötet végén közreadunk majd egy összeállítást a díjakról, kitüntetésekről, pótoljuk az első kötetből esetleg méltánytalanul kimaradt művészeket, valamint elvégezzük a lektori kívánalmaknak megfelelő egységesítést. Az esetlegesen hiányzó adatok pótlását folyamatosan végezzük.

Néhány megjegyzés a határon túli magyar irodalomra vonatkozóan:

Romániában 1948-ig, a nyomdák és kiadók államosításáig előfordult, hogy egy-egy régebbi kiadó-nyomda adott ki irodalmi műveket; az 1969-ben megszüntetett, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó utódaként 1970-ben alapított nemzetiségi kiadó, a Kriterion székhelye Bukarest; volt ugyan fiókszerkesztősége Kolozsváron, de a Kriterion könyvek kiadási helyének Bukarestet kell tekinteni. 1970 után csak Bukarestben és Kolozsváron, valamint Temesváron voltak magyar könyveket is publikáló kiadók, egy-egy megyeközpontban könyvkiadási joga volt a megyei pártbizottságnak (propagandakiadványok) és a Megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottságnak (útikalauzok, népdalgyűjtemények, évkönyvek stb.) - ezek alapján nyilvánvalóan nem fedi a valóságot az ÚMIL azon közlése, hogy Székely Jánosnak nagyváradi kiadónál jelent volna meg az egyik verseskötete, az legfeljebb a nyomda székhelye lehet (a bukaresti kiadók szívesebben dolgoztattak a kolozsvári és nagyváradi nyomdákkal, mint a fővárosiakkal).

A romániai kiadók egy-egy kiadványt magyar exportra is elkészítettek (néha más címmel!) s azon - esetleg - más évszám szerepel! Van olyan kötet is, amelyen nem tüntették föl a kiadás esztendejét, ilyenkor a kolofon adatai alapján próbáltuk azonosítani a kiadás évét.

Olyan is előfordul, hogy a címoldalon szerepel egy évszám, az impresszumban a "megjelenés éve" sorban pedig egy másik, pl.: Sütő András: Perzsák. - A szuzai menyegző, Bk., címoldalon: 1982, kolofonban: "a megjelenés éve: 1983".

A kárpátaljai magyar helységek vagy önkormányzati döntés, vagy népszavazás útján visszanyerték eredeti magyar nevüket. Egyes városok, amelyek nevét közigazgatási okokra hivatkozva nem változtatták meg, a sajtóban elfogadottan a magyar változatot használják (pld. Beregszász, Nagyszőlős).

Tudjuk, hogy munkánk nem lehet hiánytalan és hibátlan, de reméljük, olyan bibliográfiát vehet kézbe az olvasó, amely a legkevesebb tévedéssel tájékoztat a magyar szerzők 1945 után megjelent műveiről.

Az anyag bővítését, frissítését, korrekcióját a Magyar Irodalom Háza Kortárs Irodalmi Központjával közösen és folyamatosan végezzük. Anyagunkat a közeljövőben az Interneten is hozzáférhetővé tesszük.

F. Almási Éva