VAJTHÓ LÁSZLÓ [Vajtó]

(Nagymajtény, 1887. jún. 21.-Kecskemét, 1977. dec. 23.): irodalomtörténész, író (műfordító).

Az irod. tud. kandidátusa 1953; Munka Érdemérem; a Munka Érdemrend arany fokozata 1972.

M.: Német anthológia 1150-1900, v., ford., szerk., 1916; Jénai diákok, r., 1924; Én, Ady Endre, Szeged, 1929; Mai magyar múzsa, szerk., 1930; Két költőnemzedék arca, tan., 1935; Könyvnélküliek, 1936; Új magyar költők, szerk., 1936; Reviczky Gyula, 1939; Halhatatlan magyar irodalom, 1941; Mai magyar költők, szerk., 1941; Húsz évem a Markóban, emlékirat, 1946; Bessenyei, 1947; Tanári pályám emlékezete, 1969; Tanárok, r., 1974; Elfelejtett keringők, 1976; posztumusz: Vajthó László epigrammái [kiad. Szántó Tibor], 1986.

Műford.: É. Zola: Nana, r., 1921; G. de Maupassant: Péter és János, r., 1921; A. Schnitzler: Garlan Berta asszony, r., 1924; J. Verne: A lángban álló szigettenger, r., 1956; J. Verne: Világfelfordulás, r., 1959; G. Hauptmann: A takácsok, d., Bk., 1968.

[ÚMIL,MÉL3,OSZKK]