VÁRKONYI NÁNDOR

(Pécs, 1896. máj. 19.-Pécs, 1975. márc. 11.): irodalomtörténész, író, műfordító.

M.: A modern magyar irodalom 1880-1920, Pécs [1928], 1929; Elmék, eszmék, tan., Pécs, 1937; Petőfi arca, Pécs, 1940; Kelet és nyugat határán [Kodolányi Jánossal és Sőtér Istvánnal], 1941; Sziriat oszlopai, 1942; Az újabb magyar irodalom 1880-1940, Szeged, 1942; Az írás története, 1943; Magyar Dunántúl, 1944 [bőv., átdolg. kiad. Dunántúl címmel, 1975]; Az üstökös csóvája. Dokumentumok Petőfiről, Pécs, 1957; posztumusz: Pergő évek, visszaemlékezések, 1976; Az elveszett paradicsom [jegyz. Mihalik Zsolt, utószó Vekerdi László], Pécs, 1988; Az ötödik ember I., 1995; Az ötödik ember II., 1996; Az ötödik ember III. Barokk, felvilágosodás, forradalmak, XIX. és XX. század, 1996.

Műford.: R: Bazin: Sarjadó búza, r., 1923; J.-K. Huysmans: Úton, r., 1925; X. de Maistre: Utazás szobám körül, elb., Pécs, 1925; A. Panzini: Xantippe, r. [Lukits Gyulával], Pécs, 1925; H. de Balzac: Sivatagi kaland, elb., Pécs, 1926; E. A. Poe: Az aranybogár, elb., 1926; É. Baumann: A feláldozott, r., 1928; E. T. A. Hoffmann: A leánykérők, elb., Pécs, 1929.

[ÚMIL,OSZKK,MK21/44,MÉL3]