VAYER LAJOS

(Bp., 1913. jún. 30.-Bp., 2001. márc. 31.): művészettörténész.

A művészettört. tud. kandidátusa 1952, doktora 1961; Akadémiai Díj 1964; Herder-díj 1968; az MTA lev. tagja1990, rendes tagja 1991; Széchenyi-díj 1993.

M.: Pázmány Péter ikonográfiája, 1935; Rembrandt, 1935; Magyar uralkodók, 1942; A rajzművészet mesterei, 1957; Masolino és Róma, 1962; G. Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, vál., bev., 1973; Az itáliai reneszánsz művészete, 1982; Raffaello freskói a Vatikánban, 1987; Témák, formák, ideák. Válogatott tanulmányok a festészet, a szobrászat és a grafika művészetének történetéből, 1989; A Psychomachia és a Legenda Aurea. Piero della Francesca arezzói főművének ikonológiai problémái, 1997.

[ÚMIL,KK96,MNBCD]