1874.
március 20-án született Budapesten. Édesapja Schmidt József, az 1869-ben
alapított Schmidt és Császár gőzmalom tulajdonosa, fiát középiskoláinak
elvégzése után külföldi tanulmányútra küldte. Hazatérve, 21 éves korában
malomtechnikusi képesítéssel a Schmidt és Császár gőzmalom műszaki igazgatását
vette át. Gyakorlati és kísérletező szakember volt, aki szakcikkeket, könyveket
is írt. Első összefoglaló munkája A malmászat mellékágai" a hántolóiparokról
1898-ban jelent meg. Különös figyelemmel foglalkozott a rozsőrlés és -hántolás
tökéletesítésével. Gyakorlati újításai a meghajtások egyszerűsítése, a
hántolt áruk (rizs, borsó, lencse, köles, árpa) finomítása és osztályozási
biztonságára vonatkoztak. Az újítások mellett szenvedélyesen foglalkozott
a malomipar múltjának, régiségeinek tanulmányozásával, gyűjtésével. Ez
irányú gyűjteménye: régi szerszámok, okmányok, céhmesteri oklevelek, céhzászlók,
céhládák a Nemzeti Múzeumba kerültek. Elsőként javasolta 1923-ban önálló
malomipari múzeum létesítését. Gyűjtötte a malomiparról szóló hazai és
külföldi szakkönyveket, szerette volna feldolgozni a magyar malomipar történetét-ebben
váratlan halála megakadályozta, könyvtára később szétszóródott.
Már 1902-ben szorgalmazta a rendszeres molnárképzést, malomipari szaktanfolyamokat szervezett, amelyeken ő maga is előadott, különösen a rozsőrlésről és -hántolásról. 1908-ban ő szerződtette az első molnártanoncot. Tudásvágyára jellemző, hogy meglett férfikorban kezdett a közgazdasági tudományok elsajátításához, melynek befejeztével 1927-ben doktori oklevelet szerzett. Ekkoriban lett malomtulajdonos, örökölte a Schimdt és Császár gőzmalmot. Ez viszonylag kisebb, kb. 70 munkást foglalkoztató malom volt, a 4 egyéni (nem részvénytársasági) malom egyike.
Elősegítette az arra érdemes molnárok kiképzését és a hazai és külföldi molnárok között kialakította a cseregyerek intézményét.
1932-ben ő alapította a Magyar Molnár Céhet, a magyar malomipari szakemberek egyesületét. A céh, alapszabályainak megfelelően, a régi molnárhagyományok és -szokások jegyében társas összejöveteleket, szakelőadásokat tartott, malomipari szakkérdésekre pályázatokat tűzött ki. Malomipari könyveket adtak ki, gyűjtötték a leendő molnármúzeum anyagát, molnárszakiskola és -szakkönyvtár létrehozásán fáradoztak. A Molnár Céh első elnöke 1932-től haláláig Schmidt József volt.
Szakírói munkásságának legfontosabb műve a malomipar műszaki alapismereteit összefoglaló könyve, mely 1909-ben jelent meg. Mint a könyv előszavában írja, azelőtt nem volt magyar nyelvű általános malomipari szakkönyvünk. Ezt a hiányt próbálta pótolni röviden, szakszerűen. A malomipart kronológiailag ismertetve szólt a hagyományos malmok közül a vízimalmokról, szélmalmokról. Külön fejezeteket szentelt az akkor elterjedésben lévő turbinás malmok ismertetésének, és erőműtani, vízműtani ismereteket is közölt. Ezután rátért a korszerűbb, gépi meghajtású malmok műszaki ismertetésére. Írt az erőgépekről, közlőművekről, a gabona tisztítására, előkészítésére szolgáló gépekről, és növénytani leírást is adott a gabonáról. Az őrlőszerkezetekről szólva külön fejezetben szólt a hagyományos őrlőkövekről, a kővágásról, eszközeiről, majd ismertette a hengerszékeket, dara- és dercetisztító gépeket, különféle segédgépeket és -eszközöket. Végül alapvető, bár általánosnak tűnő ismereteket közölt a malomépítészetről (a rendelkezésre álló tőke figyelembevételétől a majdani értékesítési lehetőségekig), s a malmok berendezéséről.
1934. augusztus 4-én halt meg Budapesten.
Főbb munkái :
A malmászat mellékágai. Bp., 1898.
A malomipar műszaki kézikönyve. Bp., 1909. 187 lap.
Irodalom :
JUTASSY Ödön: Schmidt József. ML. 1934. 32. sz.
- -: A Magyar Molnárok halottai síremlékének megkoszorúzása. Mú. 1936. 13. sz.
(Balázs György)