ANGHY CSABA

(1901-1982)

Anghy Csaba 1901. október 22-én született Budapesten. A gimnázium elvégzése után Magyaróváron szerzett gazdasági oklevelet. Ugyanott a Növénytermesztéstani Tanszéken volt gyakornok, majd a Közgazdasági Egyetem Mezőgazdasági osztályát is elvégezte, ezután az Állattenyésztési Tanszéken Schandl professzor mellett gyakornok, majd 1924-től tanársegéd volt. 1930-tól 1947-ig a fővárosnál szolgált, előbb mint az Állatkert Emlős Osztályának vezetője, majd a közélelmezésnél, mint felügyelő.

1947-től az Agrártudományi Egyetem debreceni osztálya különleges állattenyésztéstani, majd állattenyésztéstani tanszékét vezette, 1948/49-ben pedig az osztály elnöke lett. Megszervezte az állattenyésztési kutatóintézet gödöllői baromfi-tenyésztési osztálya kutatólaboratóriumát, és vezette a kutatómunkát a Kisállattenyésztési Kutatóintézet megalakulásáig, amikor is az akkor felállított prémesállat-tenyésztési osztály szervezésére és vezetésére kapott megbízást.

1956 márciusától a Budapesti Állatkert tudományos igazgatója lett. 1958-ban kapta meg a főigazgatói kinevezését. Tíz éven át vezette az állatkertet, nyugdíjazásáig. Ezután a vidéki állatkertek szakmai felügyelőjeként tevékenykedett.

Szakmai munkájában az állattenyésztés és a zoológia volt a meghatározó. Tanulmányi és állatvásárlási céllal több ízben járt külföldön. A külföldi állatkertekben, zoológiai múzeumokban, egyetemek és főiskolák állattenyésztési tanszékein módjában állt rendszertani, tenyésztéstechnikai, tenyésztésbiológiai, származástani, akklimatizációs, takarmányozástani és hibridizációs kérdésekkel foglalkozni.

Egyetemi működése alatt figyelme főleg a "kisállatok" - baromfi, nyúl, prémesállatok - tenyésztése felé fordult, s közleményeinek nagy része is ebből a témakörből született. Ugyanakkor a tenyésztésbiológia tárgykörébe tartozó dolgozatai is napvilágot láttak. Már fővárosi szolgálata alatt igyekezett betekintést nyerni minél több állatfaj domesztikációs, tartási, takarmányozási stb. viszonyaiba. Kimutatta számos állatfaj táplálékigényét, amelyet addig szabatosan nem ismertek. Ebben az időszakban készítette el magyar pásztorkutyák, majd a hazai zsiráfok és zsiráfmaradványok monográfiáját. a magyar pásztorkutyák pontozásos mintamértékét, majd kidolgozta a házinyúlfajták és az angoranyúl pontozásos bírálatának rendszerét is, amely az első ilyen jellegű hazai munka volt. Fővárosi szolgálata alatt jelent meg "A magyar pásztorkutyák" című könyve magyar és német nyelven. Szerkesztette és szerzőtársakkal közösen megírta "Amit a kutyákról mindenkinek tudnia kell", "Az angoranyúl elbírálása" és a "Prémesállatok tenyésztése" című könyvét. Ez időben dolgozta fel a berlini Zoologisches Museum zebra- és a római Museo Civico Coloniale zsiráfbőr-gyűjteményét is.

Gyakorlati tenyésztői munkája mellett több előadást és tanfolyamot tartott a kisállattenyésztőknek.

A felszabadulás után a fővárostól megbízást kapott a háborús események során elpusztult állatkerti anyagok tudományos és ipari értékű maradványainak megmentésére. Közben kidolgozta a hüllőbőrök konzerválási eljárását, ami elősegítette az ipari felhasználhatóságot.

Debreceni tanári működése alatt főleg a Hortobágy állatainak tenyésztési problémáival foglalkozott, morfológiai feldolgozásokat végzett. Összegyűjtötte a hazai karakül juhokat a perzsatermelés és fajtajavítás céljára, s velük kezdte meg az ottani rackaállomány fajtaátalakítását. Foglalkozott a magyar szürke marha jobb tejelővé tételének gondolatával is. Debreceni működése alatt több tojásvizsgáló műszert konstruált, megkezdte a kékszemű angóranyúl tenyésztését. Ezt a munkát Gödöllőn fejezte be. A Kisállattenyésztési Kutató Intézet prémesállat-tenyésztési osztályának megszervezése után megkezdte a prémfeldolgozásnak megfelelő prémminőségű és jó tenyésztulajdonságú nyúltörzsek kialakítását, a fajtiszta karakültörzsek felállítását és a dél-amerikai nutria meghonosítását. A karakültenyésztés terén kidolgozta a prémminőség alapján való tenyészkiválasztás néhány új módszerét. Erről később kandidátusi értekezést készített.

1953-ban jelent meg a szerzőtársakkal írott kisállat-tenyésztési tankönyve, melyben a prémes állatok és a nyúl tenyésztését foglalta össze. 1954-ben jelent meg "Nyúltenyésztés" című könyve. Számtalan ismeretterjesztő cikke pedig hasznos információkhoz juttatta az olvasóközönséget. Állatkerti igazgatósága során is több tudományos, népszerűsítő műve látott napvilágot, mint például "Az állatvilág az egyenlítőtől a sarkkörig" című munkája. Munkásságának elismerését jól tükrözik kitüntetései és funkciói is. Megkapta a Munka Érdemérmet, s háromszor a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Tagja volt az MTA állattenyésztési főbizottságának, az állattenyésztési, valamint az állatkerti tudományos tanácsoknak, a Földművelésügyi Minisztérium kisállat-tenyésztési szakbizottságának, a Minisztertanács mezőgazdaságfejlesztő bizottságának, elnöke az Agrártudományi Egyesület kisállat-tenyésztési szakosztályának és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat biológiai szakosztálya állatkerti munkabizottságának.

Anghy Csaba 1982. október 5-én hunyt el Budapesten.

Főbb munkái:

Az állattenyésztés általános elvei. Bp., 1925. 39 lap.

A magyar pásztorkutyák és külföldi rokonfajták. Bp., 1936. 179 lap.

Az angóranyúl elbírálása. Útmutatás a kiállítási, tenyészkiválasztási és -vásárlási bírálathoz. Bp., 1940. 51 lap.

Alapismeretek az angóranyúl tenyésztéséhez. Bp., 1942. 20 lap.

Nutria- és nyérctenyésztés, pézsma- és panofixprém-termelés. Bp., 1961. 160 lap.

Macskák, cicák. Bp., 1971. 158 lap.

Irodalom:

CSÍKVÁRY László: Anghy Csaba emlékezetére. MÁL. 1983. 4. sz.

Anghy Csaba életrajza. MMgMA. személyi emlékanyag-gyűjtemény.

(Takács István)


Rövidítések