ERDEI FERENC

(1910-1971)

Makón született 1910. december 24-én. Apja a makói kisparaszti hagymatermelők feltörekvő társadalmába tartozott. Erdei Ferenc gondolkodását elsőfokon ez a világ formálta, s ösztönözte arra is, hogy tanuljon. Középiskoláit Makón végezte.

A gimnázium elvégzése után a szegedi egyetem jogi karán folytatott tanulmányokat. Professzorai közül Horváth Barna jogszociológiai, Surányi Unger Tivadar gazdaságtani előadásai gyakoroltak rá nagy hatást. Már egyetemi hallgató korában kapcsolatba került a munkásmozgalommal és aktívan részt vett a Szegedi Fiatalok mozgalmában.

Az egyetem elvégzése után, 1935-ben a Makó és Vidéke Hagymakertészek Szövetkezete és Egyesülete alkalmazta, majd kétéves nyugati tanulmányútra küldte ki. Ausztriában, Svájcban, Németországban és Hollandiában tanulmányozta a hagymatermelés és értékesítés korszerű formáit. Útját azonban a tudományokban való elmélyülésre is felhasználta.

Első írásai már egyetemi hallgató korában megjelentek. Külföldi tanulmányútja során szorosabb kapcsolatba került a népi írók lapjával, a "Válasz"-szal s a mozgalommal is. Rövidesen megjelentek nagyhatású szociográfiai munkái. A Futóhomok-ot (1937) gyors egymásutánban követték a többiek.

Hazakerülve külföldi tanulmányútjáról, mint a népi írók egyik markáns egyénisége, részt vállalt a Márciusi Front megalakításában. Két évvel később pedig Makón létrehozták a Nemzeti Parasztpártot. A párt egyik vezető egyénisége ettől kezdve - feloszlatásáig - Erdei Ferenc volt.

Családja 1940-ben Szigetszentmiklósra költözött. A háborúellenes megmozdulásokon kívül támogatta a Györffy Kollégium baloldali akcióit. Az 1943-ban rendezett szárszói konferencián tartott beszédében hangoztatta: az országot súlyos társadalmi válságából csak a tudományos szocializmus elméleté, a munkásosztály programja vezetheti tovább.

A háborús összeomlás utolsó menetében, 1944 novemberében öccsével átszökött a frontvonalon, Szegedre ment, s ott a "Délmagyarország" című napilap főszerkesztője lett. Egyben hozzálátott a Nemzeti Parasztpárt újjáélesztéséhez. Részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülésén, s a kormány belügyminisztere lett. Az Országgyűlésnek ettől kezdve haláláig képviselője maradt, s mint a Parasztpárt egyik vezetője, különböző posztokon tagja volt a koalíciós kormányoknak is. 1948-ban államminiszter, 1949-től 1953-ig földművelésügyi, 1953-54-ben igazságügy-, 1954-55-ben újra földművelésügyi miniszter, 1955 decemberétől 1956 októberéig pedig a minisztertanács egyik elnökhelyettese volt. Az 1956-os októberi események alatt szintén tagja volt a különböző összetételű kormányoknak.

1957 januárjától életének harmadik korszaka kezdődött. 1957. január 1-jén kinevezték az MTA Mezőgazdasági Üzemtani Intézet (1962-től Agrárgazdasági Kutató Intézet) igazgatójának, majd ugyanez év decemberében a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett.

Az akadémikus Erdei hét éven keresztül állt a Magyar Tudományos Akadémia élén. 1964-től 1970-ig főtitkári minőségben került a Hazafias Népfront élére, miközben a Magyar Tudományos Akadémia egyik alelnöki posztját is betöltötte. Halála előtt egy évvel, 1970-ben ismét a MTA főtitkárává nevezték ki.

Erdei Ferenc a "főhivatású" posztokon kívül számos más magas szervezetben viselt tisztséget. Tagja volt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, a Tudománypolitikai Bizottságnak, az Országos Szövetkezeti Tanácsnál pedig az elnöki tisztséget töltötte be. Emberi, munkaköri és társadalmi kapcsolatai példátlanul széles skálán mozogtak: tsz-parasztok, gyakorlati szakemberek, tudósok, írók, művészek, funkcionáriusok és országot vezető politikusok egyként baráti köréhez tartoztak, köreikben egyformán otthonosan mozoghatott.

E századi történelmünk fontos fordulóit követve, az életpálya három főbb: az agrárszociológusi, az agrárpolitikusi és az agrárökonómiai szakaszokra tagolható.

A gazdasági világválság körüli nehéz évek alatt jelentek meg az egyetemi hallgató első írásai; a parasztság, a paraszti társadalom aktuális kérdéseit boncolták. Már az első írásokban is a politikusi szándék ötvöződött a tudományos elemzés igényességével. Műveinek szellemét és szemléletét a korszerű szociológia eredményei, a felnevelő parasztvilág, a népi írók és falukutatók szociográfiai tevékenysége formálták. Így lett a magyar szociográfia mindmáig legnagyobb korszakának egyik markáns egyénisége.

A Duna-Tisza közének társadalmát elemző első könyvében (Futóhomok) a tájtípusok differenciált vizsgálata, a történetiség elvének érvényesítése révén olyan sokszínű: városi, falusi és tanyai, extenzív és intenzív agrokultúrájú társadalom rajza bontakozik elénk, ami a korabeli faluirodalomban mindjárt egyedülálló helyet biztosított a műnek és szerzőjének.

Következő könyvében (Parasztok) a parasztromantika korabeli illúzióival is leszámolt. A parasztság társadalmi állapotát az egész társadalomba helyezve lehet meghatározni, s a benne zajló folyamatokat csak az egész felől értelmezve lehet igazán felmérni. Ám a parasztság társadalmilag távolról sem egységes. Az osztálykülönbségek benne igen nagymértékűek. "A parasztbirtokosok tehetősebbje. . .polgárosodott. . . A kisebbföldű gazda a városi kispolgárokkal talál érintkezést. . . A munkásparasztság öntudatosabb rétege szintén a városi polgárokkal tart együtt és csak az elesettebb pusztai-falusi rész az, amely mint parasztmunkás továbbra is a paraszterkölcsök szerint él."

A parasztság társadalma - hangoztatta - súlyos válságba jutott. A megoldás módját azonban csak az egész társadalom átalakulásának folyamatába ágyazva lehet megtalálni. "Tagadom a parasztsorsot - vonta le a tudományos konklúziót s fogalmazta meg egyben politikai hitvallását is -, és hiszek az emberben, aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni. . . Nem lehet parasztországot építeni. Ha egyszer paraszt egy ország, akkor ott éppolyan naptalan az ég, mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt. . . De hiszek az emberben, aki paraszt. Hiszem, hogy paraszt emberekkel lehet országot építeni."

Az agrárszociológusi pályaszakasz fontos művei voltak még a magyar falvakról, magyar tanyákról és végül a magyar paraszttársadalomról írt könyvek. Műveiben komplex módszert alkalmazott: történeti, gazdasági, társadalmi és település-földrajzi problémák együttes és kölcsönös összefüggésébe ágyazva fejtette ki elgondolásait.

Azok, akik a parasztságot valamiféle nemzetmentő osztálynak tekintik, romantikus, jövőtlen illúziókban ringatják magukat. Szárszói beszédében végképp leszámolt a paraszti illúziókkal, s a marxista történelem- és társadalom-felfogást tette magáévá.

Az agrárpolitikusi pályaszakasz 1944 őszétől 1956 őszéig terjedt. Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében (majd feloszlatásában is) jelentős szerepet vállalt. A párt balszárnyának volt a vezető egyénisége, aki a kommunistákkal is harmonikus együttműködést épített ki. Tevékenységének középpontjába ekkor a magyar mezőgazdaság gyökeres átalakítása került. Azt vallotta, hogy a mezőgazdaság és a társadalom fejlődését akadályozó nagybirtokrendszert feltétlenül fel kell számolni. Tudva egyben azt is, hogy a modern mezőgazdaság megteremtése kisüzemi keretek közt nemigen volna lehetséges. A szövetkezeti eszme nem volt idegen a makói hagymatermesztők társadalmában sem, ám most az 1945 utáni évek véglegesen a szövetkezeti-nagyüzemi társulások gondolatát érlelték meg benne.

A szövetkezeti eszmébe vetett hite segítette át s hunyatott vele szemet az 1950-es években végrehajtott erőszakos tsz-szervezések felett. A politikus Erdei pályafutásának nehéz esztendei lehettek ezek. Megalkuvások és kompromisszumok tömkelegén át vezetett az út az 1956-os nagy megrázkódtatásig.

Az agrárökonómiai kutatások programját már 1956-ban megfogalmazta. A szóban forgó tanulmány nyomán bontakozott ki az agrárközgazdaság hazai műveléses jött létre 1957 január 1-jén az agrárökonómiai intézet. A személyes irányításával beinduló nagyszabású kutatómunka első jelentős eredménye a belterjesség kérdésével foglalkozott. A munkatársaival írott közös mű foglalkozott a körzetesítés külföldi példáival, a szakosodás területi, üzemi és üzemeken belüli lehetőségeivel, várható hatásával.

Az agrárökonómia tárgykörében fontos szerepet tulajdonított az üzemszervezés különböző kérdéseinek. A témakör sokoldalú kutatásainak eredményeiből köteteket jelentetett meg az intézet. Szerepének megfelelő komolysággal kezelte a közép és hosszú távú tervezést. A hosszabb távú tervezések esetében is szigorúan tartotta magát ahhoz a követelményhez, hogy a kívánatos irányszámokat csak igen alapos elemzések, pontos számítások és többszempontú ellenőrzés után lehet rögzíteni. Igen korán magáévá tette az ún. "termékutas" szemléletet, a vertikumban való gondolkodást, s ilyen irányba terelte a kutatásokat is. Erdei Ferencnek elévülhetetlen szerepe volt végül - hangoztatta az agrárgazdát méltató írás - "a háztáji gazdálkodás fontosságának, a nagyüzemi gazdálkodással való szerves kapcsolatának, a kistermelés még történelmi távlattal is mérhető jövőjének a tudatosításában".

Jelentős érdemeket szerzett magának a tudománypolitikában és a tudományszervezésben is. Új tudományirányítási és tudományszervezési koncepcióját 1968-ban tette közzé; ebben, s a két évvel később megfogalmazott elgondolásaiban az MTA szervezeti megreformálását hangoztatta elsősorban.

"Az én pályámat - írta 1965-ben - az határozza meg, hogy makói kisparasztok gyermeke vagyok, s minden lehetséges módon a parasztság és a mezőgazdaság fejlődésének előmozdítását tartom életre szóló hivatásomnak. Ezért tanultam az egyetemen közgazdaságtant és szociológiát, ezért harcoltam a felszabadulás előtt az irodalmi szociográfia eszközeivel és mozgalmi-politikai tevékenység útján, ezért vállaltam a felszabadulás után és a szocialista átszervezés időszakában politikai funkciókat és földművelésügyi miniszteri megbízatást, s ezért dolgozom a Magyar Tudományos Akadémia keretében és egy kutató intézet műhelyében most már közel tíz éve."

Utolsó könyvében így vallott magáról: "Paraszt-politikusként kezdtem és végzem, de eközben sokféle fronton harcoltam: gazdaságpolitikában és tudománypolitikában, értelmiségi mezőnyben és a munkásparaszt szövetségben a szocializmus kivívásáért, és szocialista építésünk sokféle apró munkájában, a földreformtól a közigazgatásig".

Meghalt 1971. május ll-én Budapesten, Makón helyezték örök nyugalomra.


Főbb munkái:

A makói tanyarendszer. Szeged, 1933.

A makói parasztság társadalomrajza. Makó, 1934.

Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap.

Parasztok. Bp., 1938. 219 lap.

Magyar város. Bp., 1939. 246 lap.

Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap.

A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap.

Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap.

Szövetkezetek. Bp., 1945. 92 lap.

A szövetkezeti úton. Bp., 1956. 446 lap.

A magyar tudomány helyzete és fejlesztésének főbb irányai. Bp., 1958.

Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp., 1959. 381 lap.

A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve. (Szerk.) Bp., 1960. 625 lap.

A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése. Bp., 1961.

Üzemszervezési kérdések a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. Bp., 1961. 111 lap.

A mezőgazdasági üzemszervezés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bp., 1966. 121 lap.

A mezőgazdaság helye a nap alatt. Bp., 1967.135 lap.

Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. Bp., 1967.

Néprajzi ínyesmesterség. Bp., 1971. 90 lap.

Város és vidéke. Bp., 1971. 444 lap.

Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. (Szerk. Fekete Ferenc.) Bp., 1973. 439 lap.

Emberül élni. (Vál. Berend T. Iván, Szuhay Miklós.) Bp., 1974. 670 lap.

Agrárgazdasági tanulmányok. (Szerk. Fekete Ferenc.) 1-3. köt. Bp., 1976. 309, 343, 355 lap.

A magyar társadalomról. Bp., 1980. 402 lap.

Tudománypolitika, kutatásirányítási és szervezéstudományi tanulmányok. Bp., 1980. 551 lap.

Történelem és társadalomkutatás. (Szerk. Kulcsár Kálmán.) Bp., 1984. 482 lap.

Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. Bp., 1964. 384 lap.

(dr. Für Lajos)



Rövidítések