Az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet egykori igazgatója a gabonafélék,
ezen belül elsősorban a búza- és a búzaliszt korszerű kémiai és mikrokémiai
vizsgálatával, a vizsgálati műszerek továbbfejlesztésével, a molnár és
a sütőipari szakemberek képzésével szerzett maradandó érdemeket.
1897. január 10-én született Budapesten. Gimnáziumi érettségi után a budapesti József Műegyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta tanulmányait. 1919-ben szerzett diplomát, majd rövid idővel később a Pázmány Péter Tudományegyetemen sikeresen védte meg doktori értekezését.
Gruzl Ferenc még egyetemi hallgatóként gyakornoki munkát vállalt az Országos Chémiai Intézetben. majd friss diplomásként a Gabona- és Lisztvizsgáló Osztályán kapott vegyészi beosztást.
Amikor az Országos Kémiai Intézet igazgatója 1924-ben Hankóczy Jenő lett, hamarosan felfigyelt az intézet fiatal, tehetséges vegyészének munkájára. A hazai búzafajták és búzalisztek minőségének kémiai vizsgálatán túlmenően bevonta az akkor még kísérleti stádiumban lévő "Farinográph" lisztvizsgáló műszerének gyakorlati kipróbálásába, közreműködött a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás szervezésében. Az Állomás 1928-ban kezdte meg működését, Hankóczy Jenő irányításával. Kérésére még abban az évben Gruzl Ferencet is áthelyezték az új intézetbe, ahol a kémiai-mikrokémiai laboratórium és a kísérleti sütöde vezetőjévé nevezték ki. Ettől kezdődően 1959-ben történt nyugdíjazásáig több, mint három évtizeden át volt az intézet vezető dolgozója. 1934-től igazgatóhelyettes, Hankóczy Jenő halála után pedig 1939-től 1959-ig ő volt az átszervezett Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet igazgatója.
Tevékenységének első időszakában jelentős szerepet vállalt az 1931-ben kezdődő minőségi búzatermesztés átszervezésében. Az Állomás felelős vegyészeként vett részt a Földművelésügyi Minisztérium által elrendelt búzakataszter elkészítésében, amelyet a minőség javítása érdekében Hankóczy Jenő szorgalmazott.
A kataszteri adatok felvételét 1928-ban kezdték meg. A több éven át folytatott országos mintagyűjtés után munkatársaival többezer laboratóriumi vizsgálatot végzett. Vizsgálta a búzaminták fizikai-kémiai tulajdonságait, az egyes búzafajták sikértartalmát, a belőlük készített tészták minőségét, ellenállását, vízfelvevőképességét. mindazokat a tulajdonságokat, amelyek befolyásolták a búzalisztmintákból készített kenyérminták sütési értékét.
A többezer laboratóriumi adat kiértékelése után munkatársaival együtt megállapította, hogy az 1900-as évek első három évtizedében a régi magyar búzafajták helyébe került nemesített búzák többsége minőségileg gyenge, nem elégítik ki a malomipar és a fogyasztók igényeit. Ugyanakkor azonban azt is igazolta, hogy néhány nemesített búzafajtának, amelynek kedvező a terméshozama, minősége is kiváló.
A vizsgálatok eredményeképpen a Kísérleti Állomás a vetőmagtermesztési akción belül 7 nemesített búzafajta szervezett elterjesztését javasolta. Az országos méreteket öltő munka 1931-ben kezdődött. 1932-ben a Bánkúti 1014 és az 1201, a Székács 1055 és az 1242 nemesített búzavetőmag kiosztására került sor, majd 1933-ban a Bánkúti 1205 fajtát is bevonták a hazai búzatermesztés minőségének javításába.
Gruzl Ferenc részt vett a mosonmagyaróvári Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomás által irányított 1934-35 és az 1935-36 évi országos fajtaösszehasonlító kísérletben is, miután a kísérletekbe vont Bánkúti 1201, 1055, 1205, a Székács 1569, a Hatvani 5512, 5612 és a gazdasági búza beltartalmi értékének vizsgálatával a Gabona- és Lisztkísérleti Állomást bízták meg.
E munka nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az összehasonlító vizsgálatokra az ország különböző részein, mintegy száz gazdaságban került sor. A többezer laboratóriumi vizsgálat során az 1930-as évek második felében továbbfejlesztette és finomította Hankóczynak a lisztminőség meghatározására alkalmas értékelési rendszerét. A lisztek minőségének meghatározására általa bevezetett rendszerben a farinográffal planimetrált terület alapján a liszteket A1, A2, B1, B2, C1 és C2, csoportba sorolta. A lisztminőségből visszavezetve az "A" minőségű búzák lisztje ezek szerint minőségi javításra alkalmas, a "B" minőségű búzák lisztje önmagában is jó minőségű, míg a "C" minőségű búzák csak az "A" búzával keverve használhatók sütésre. Ez a vizsgálati módszer egyszerűsége miatt rövid idő után más országban is elterjedt.
Érdeme, hogy Hankóczy nyomdokait követve 1940-ben megszerkesztette "Labográf' elnevezésű olcsó búza- és lisztvizsgáló készülékét, amelyet a Szabadalmi Bíróság 1942-ben találmányként is elfogadott. A készülék előnye, hogy könny kezelhetősége mellett alkalmas kis minták vizsgálatára. Amíg a Farinográffal végzett vizsgálatoknál 1 kg búza szükséges a liszt minőségének vizsgálatához, addig a Labográf 50 gramm búzamintából adott megbízható adatokat a liszt minőségére. A Labográfos vizsgálati eljárás különösen az 1950-es években nyújtott nagy segítséget a hazai búzanemesítők számára. A kis mennyiségű búza felhasználása lehetővé tette részükre, hogy a nemesítésbe vett búzánál már a második év után előállított F2 törzsekben vizsgálhassák azok értékmérő tulajdonságait.
Az új lisztvizsgáló készülék ugyanakkor a feldolgozó üzemekbe, malmokba, sütödékbe került búzák minőségének gyors meghatározására is alkalmas volt. 1947-ben kísérletképpen a Tiszántúl 15 községében e műszer segítségével kezdődött meg a búzáknak sütőipari értékük szerinti átvétele. 1958-ban pedig a műszer feltalálója az új lisztvizsgáló készülék segítségével mutatta ki az 1948-1957 között kiosztott búzavetőmagvak évi átlagminőségét.
A Gabona- és Lisztkísérleti Intézet igazgatójaként sokat tett a hazai gabona minőségi értékesítésének megvalósítása érdekében. Az 1938-ban megalakult Minőségi Értékesítő Bizottság tagjaként vallotta, hogy a hazai búzafajták termésátlagának és minőségének növelése együttesen is megvalósítható. Hankóczyval együtt szót emelt a modern tárházak építése érdekében, ahol elegendő hely van a minőségi osztályozás elvégzésére és a különböző minőségű búzák szakszerű keverésére.
Érdeme, hogy a második világháború alatt, 1944-ben intézkedéseivel késleltette, majd megakadályozta az Intézet felszerelésének nyugatra telepítését. Ezt követően 1945-ben az intézet munkatársaival együtt tevékenyen vett részt Budapest közellátásának biztosításában, majd a jó minőségű búzavetőmag előállításának újabb megszervezésében. Ennek megvalósításához az Intézet az ország legjobb búzatermő vidékein helyi laboratóriumokat létesített, ahol a minőségi vizsgálatok eredményei után választották ki a továbbtermesztésre javasolt búza vetőmagját. A szervezett vetőmagellátás érdekében szorgalmazta az állami nemesítő telepek felállítását, majd az intézet szakmai vezetőinek bevonásával az új nemesítő telepek dolgozói részére szakmai tanfolyamokat szervezett.
Tagja volt az 1951-ben megalakult Növényfajtaminősítő Tanácsnak, a búzatéma és a rozstéma kollektívának, amelyek a nemesítési és vizsgálati módszerek és tudományos ismeretek egymással közlése érdekében testületként működtek.
Szorgalmazta a magyar sütőipar korszerűsítését is. Ennek érdekében az irányítása alatt levő Gabona- és Lisztvizsgáló Intézet az 1950-es években számos sütőipari technológiai kérdést tanulmányozott. Ebben az időben foglalkozott a kovászpótló anyagok melléküzemi előállításával, a kenyér friss állapotának meghosszabbításával, a sütőipar kézműipari jellegének felszámolása érdekében a fokozatos gépesítés bevezetésének előkészítésében. Alelnöke volt az 1954-ben megalakult MÉTE Sütőipari Szakosztálynak. Ezt a tisztségét annak 1961. évi átszervezéséig viselte. Kezdeményezésére a Szakosztály Sütőipari Szakmai Továbbképző Tanfolyamot szervezett, amelynek egyik előadója volt. Mindezeken kívül számos más helyen vett részt a szakember oktatásban és továbbképzésben. Fiatal tehetséges munkatársait segítette a tudományos munkákban és tudományos fokozatok eléréséhez.
1945-ben újjászervezte a Magyar Molnár céhet, majd 1948-ban részt vett annak Malomipari Tudományos Társasággá szervezésében.
Gruzl Ferenc 1919-től több, mint öt évtizeden át kimagasló tudásával, szakmai szeretetével, a mindig megújulásra kész tevékenységével a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás - később Intézet - hírnevét a hazai szakmai körökön túlmenően külföldön is jelentősen növelte. Kutatási, fejlesztési munkáinak eredményeit szakkönyvekben, folyóiratokban, előadásokban hozta nyilvánosságra. Tudományos és népszerűsítő közleményeinek, beszámolóinak száma meghaladja a százat. Írásaiból felmérhető a hazai búza és lisztvizsgáló módszerek fejlődésének fél évszázados története.
1972 november 30-án hetvenöt éves korában hunyt el Budapesten.
Főbb munkái:
Búza- és lisztismeret. (Malomipari Szakismeretek Gyűjteménye.) Bp., 1936. 55 lap.
Növénynemesítés. (Malomipari Szakismeretek Gyűjteménye.) Bp., 1937. 24 lap.
A búzaminőségi vizsgálatok jelenlegi állása. MI. 1947.
A malomipar és a mezőgazdaság kapcsolata. MI. 1947.
Gyorsított kenyérkészítési eljárás. ÉlI. 1951. 8. sz.
A magyar sütőipar korszerűsítése. STi. 1957.
A gabonanemesítés jelenlegi helyzete a sütőipar szempontjából. STi. 1958.
Bagotai István-Gruzl Ferenc és mások: Malom- és sütőipari anyagismeret. I-II. köt. Bp., 1952. 184, 148 lap.
Gruzl Ferenc-Gyárfás Anna: A polifermentum tenyésztés kialakulása. ÉlI. 1958. 1-2. sz.
Irodalom:
HANKÓCZY
Jenő-SURÁNYI János-K. TAKÁCH Gyula: A magyar búzatermesztés átszervezése
1931-1937. Bp., 1938.
VAJDA Pál: Nagy magyar feltalálók. Bp., 1958.
Gabona Tröszt Kutatóintézetének Jubileumi Évkönyve. (Szakszerk. Kirsch János.) Bp., 1978.
POLLHAMER Ernőné: A búza és a liszt minősége. Bp., 1981.
(dr. P. Hartyányi Borbála)