HAGGENMACHER KÁROLY

(1835-1921)

Haggenmacher Károly 1835. március 13-án született a svájci Winterthurban. Szülei jómódú malomtulajdonosok voltak. Az elemi iskola elvégzése után polgári iskolában tanult, majd szakiskolai végzettséget szerzett. Mindvégig kitűnő tanuló volt.

Tanulmányai befejezése után a műszaki pálya vonzó hatása alá került. Finommechanikai tanoncként kezdte, de nagymérvű rövidlátása miatt ettől a szakmától hamar búcsút vett, elment molnár-gyakornoknak a leideni malomba. A szakma elsajátítása után mint molnár először Csehországban vállalt munkát, majd 1856-ban bátyjával, Henrikkel Magyarországot választotta.

A Budára került két testvér a svájci szülők jó anyagi támogatását kedvezően használta ki malmok adásvételével. Alaptőkéjük elegendő volt elhanyagolt malmok vásárlására, ezeket rövid idő alatt felújították és haszonnal továbbadták.

1863-ban Haggenmacher Károly az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaság szolgálatába lépett mint főmolnár. 1869-ben házasságot kötött Szalay Gizellával és még ugyanebben az évben a Társaság műszaki és kereskedelmi igazgatójává nevezték ki, és ezt a tisztséget csaknem 50 éven keresztül, haláláig betöltötte. Helyettese 1870-ig Julius Maggi, a híres nyugat-európai Maggi cég alapítója volt.

Henrik bátyja már mint vagyonos gőzmalomtulajdonos 1867-ben megvette a Frohner család promontori (budafoki) sörfőzdéjét. Üzeme a későbbiekben a kőbányai Dreher sörgyárral és az Első Magyar Részvényserfőzdével fuzionált.

Haggenmacher nagy egyénisége műszaki alkotásaiban domborodott ki. Életművét a szakmatörténeti jelentőségű 15 malomipari találmánya jelentette. Első találmányát 1873-ban, az utolsót 1907-ben szabadalmaztatta. A találmányok közül hetet síkszitára, hetet daratisztító gépre, egyet a gabona felületének tisztítására adott be. A számadatoknál azonban sokkal fontosabb az a tény, hogy mind a daratisztító gép, mind a síkszita tökéletesítésével élete végéig fáradhatatlanul foglalkozott.

A fehér búzaliszt utáni igények a hetvenes években megnövekedtek. A nagyobb mennyiség előállítása érdekében a búzát fokozatosan őrölték lisztté. A művelet egy közbeeső félkész terméke a dara, a másik a derce. Mindkettő az őrlés és szitálás után keletkezik a malom munkafolyamatában. Annak érdekében, hogy minél tisztább, héjmentesebb búzadarát és dercét érjenek el, szitálás után további tisztítás következett. E műveleteket látták el a dara- és dercetisztítók.

A világon először az osztrák Ignaz Paur molnár 1807-ben készített daratisztítógépet, mely ún. nyomószéllel tisztított. Az eljárás az 1870-es évekig alig változott. Haggenmacher új utat keresett és talált: 1873-ban megszerkesztette a gravitációs daratisztítót. A függőleges csatornás szerkezeti gép öt részre osztályozta a darát, miközben szívószél távolította el a daraszemcséknél könnyebb héjdarabokat. Az osztályzandó dara ferde, lépcsőzetes (kaszkád) pályákra folyt a gravitációs erő hatására. A következő daratisztító gépnél a kaszkád elvet megtartotta, de az osztályozásra előbb rázószitát, majd síkszitát épített be. A gépet szellőzővel is ellátta. Néhány évi gyakorlat után bebizonyosodott, hogy a géppel jó munkát lehetett végezni, de a síkszitás megoldás fölöttébb drága műszaki megoldásnak bizonyult. Végül a Haggenmacher-féle rázószitás tisztítógép terjedt el.

A dercetisztításra Haggenmacher hengeres kiképzésű gépet szerkesztett, ahol a dercét a centrifugális erő és a légátszívás együttes hatásával lehetett tisztítani.

A találmányok között a síkszita jelentősége volt a legnagyobb. Haggenmacher Károly az eredeti szabadalmat 1887-ben adta be. A szitálás feladatát az addig ismert változatok közül a síkszitával oldották meg a legtökéletesebben. Haggenmacher gépe vízszintes síkban volt forgatva. Egymás fölött több szitalap volt elhelyezve, melyek alsó részéhez - az áthullott őrlemény elvezetésére - egy-egy gyűjtőkeret tartozott. Ő találta fel az anyaghaladást elősegítő terelőlapát beépítését és azt is: hogyan tisztítható a szita- és a gyűjtőkeret. A síkszitával lehetővé vált mindenféle őrlemény elkülönítése egymástól. A síksziták helyigénye a korábban használt centrifugál sziták egyharmadának felelt meg. A korábbi típusoknak, mind a hengeres- és hasábszitáknak, mind a centrifugál szitáknak nagy hátránya volt, hogy az őrleményt keverte, s ennek következtében a fajsúly szerinti rétegződés nem alakulhatott ki.

1887 óta a malomiparnak nélkülözhetetlen gépévé vált a síkszita. A budapesti Wörner-gyár készítette és forgalmazója Fischer Adolf mérnök volt, aki az "Ungarische Mühlen-Zeitung" című szaklap hasábjain ábrás hirdetésekkel csinált hírverést a világhírű találmánynak. A Wörner-gyár alig egy év alatt 200 db síkszitát készített, ami a múlt században kiváló gyártóteljesítménynek számított.

Néhány évvel később Haggenmacher újabb megoldásokkal jelentkezett. A világ malomiparának ebben az időben Magyarország diktálta a fejlődés irányát és iramát. A hengerszék, a síkszita és nagymértékben a daratisztító gépek is magyar gyárakból indultak világhódító útjukra.

Haggenmacher Károly emberi nagysága más területen is kiemelkedett, számos jótékonysági akcióban vett részt, jelentős támogatást nyújtva ezekhez. Ő alapította a "Bethánia" evangélikus árvaházat. Műgyűjteményének jó részét a budapesti Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta.

Hosszú, eredményes életútja tragikusan ért véget: 1921. augusztus 8-án budai villájában önkezével vetett véget életének.

A svájci származású gépész nagy jelentőségű, korszakalkotó találmányaival nagyban hozzájárult a magyar malomipar fejlesztéséhez és világhírnevének eléréséhez.

Irodalom:

- -: Haggenmacher Károly. ML. 1921. 33. sz.

THEIBSZ József: Malomipar. (Malomgépek.) Bp., 1942.

VAJDA Pál: Nagy magyar feltalálók. Bp., 1958.

SZŐKE Béla: Műszaki nagyjaink. Bp., 1983. II.

Évfordulóink a műszaki- és természettudományokban. Bp., 1985.

Ganz és társa Vasöntő- és Gépgyár RT Budapesten. Bp., 1986.

(Réz Gyula)


Rövidítések