Kölcsey Ferenc

A Magyaróvári Gazdasági Intézet rövid ismertetése

Széles e világot hosszában és széltében ismerni szép dolog; de mielőtt ismereteinket ily határtalanra terjegetnénk: igen üdvességes lenne, saját hazánk körűlményeivel barátkozni meg.

E parányi intés nincs egészen ok nélkül. Hírlapjaink s minden más folyóirataink a föld ismert és nem ismert részeiről és népeiről és mindenéről telvék tudósításokkal. Akarjátok-e tudni: melyik kínai tisztecske részegedett meg ópiumtól? A madagaskári királyné jókedvében hány udvari kullancsot ölt meg méreggel? A holdbeli lakos megsértett ujjaiból mi színű vér foly? Wellington herceg paripái a hófúvásból hogyan menekedtek ki? Mendizabal úr a cortes űlésben szemöldökét hányszor húzta össze? A new-yorki vendégfogadóban milyen gépely tisztítja a sáros csizmákat? Mahmud császár miniszterei mi szakálprivilegiumot nyerének? Mindezekről s ezer meg ezer ilyenekről bőv tanúságot vehettek. De hazánkban mik történnek, mik állanak fenn? ezek felől ugyan a lehetségig szűk tudományt fogtok találni.

Őrizzen az ég, hogy író és szerkesztő urainkat legkevésbé is sérteni kivánnám! Sőt ünnepélyesen kinyilatkoztatom: miképp a mi írva harcolgató vitézeink iránt oly meghúnyászkodó tisztelettel viseltetem, milyennél nagyobbra ők magok sem tarthatnak számot. Azt itt elhiszem, hogy hazai cikkelyeink szűk voltát sok egybejött szerencsétlen körűlmény okozza, minek elhárítása nem íróinktól függ. Mindemellett is azonban a panasz nem szűnik meg igazságos és keserves lenni.

Néhány hónap előtt szükségessé lőn tudnom: a magyaróvári gazdasági intézet körűlményei közelebbről mik és milyenek? Hogy fennáll: azt jól tudtam; de mi taníttatik ott sajátképpen, és mint és kik által? azt itt körömben megtudakozni senkitől sem tudám; valamint azt sem: mi alapon nyugszik az intézet? mi segédforrások és eszközök állanak készen számára? s több efféléket.

Ily bizonytalanságban Simon Pál sok jelességű fiatal barátomhoz, ki most a nevezett intézet nevendékei közé íratta magát, folyamodám; s íme ami itt következik, az ő tudósításaiból van véve, miket Kanyó úrnak, az intézet egyik nagyérdemű tanítójának segedelmével hozzám juttatott.

Magyaróvárról, Károly főherceg azon nevű uradalmának főhelyéről, Fényes Elek statisztikájában (a könyv méltó, hogy minden magyar előtt ismeretes legyen) nem megvetendő adatokat fogtok olvashatni. Köztudomány, hogy e város és uradalom nem sokkal ezelőtt Albert szász-tescheni hercegé vala, Magyarország egykori helytartójáé, ki a kérdéses intézetet jótékony emlék gyanánt hagyá maga után.

Dengelaczi Wittmann Antal úr, a hercegi uradalmak köztiszteletben élő főigazgatója, adá a szép következésű tanácsot, s készíté a tervet, miszerint az intézet alapíttatott, s 1818-ik év őszén, az iskolai év kezdetével meg is nyílt. Megnyílásáról a hírlapokban tétetett jelentés, s a törvényhatóságok is vettek tudósítást; s mindemellett is vidékünkön kevéssé ismeretes az, s bizonyosan lesznek, kik e rövid ismertetést nem kedvetlenűl veendik.

Albert herceg a derék Wittmann tervét elfogadá, s I. Ferenc királyunknak 1818-iki január 8-én kiadott engedelme mellett, az alapítólevelet ugyanazon év októberének 25-kén aláírá; s arra következő 1819-diki január 5-kéről királyi megerősítést is nyert.

Ez alapítólevél a magyaróvári intézeten kivűl a miklósfalvai ispotály s a feketeerdői iskolamester számára tett alapítványt is magában foglalja. E két utóbbi célunkra nem tartozván: csak a szóbanforgó gazdasági intézetet illető pontok számláltassanak elő, mint következnek.

  1. A gazdasági intézet magányos intézet, s a tanítók világi vagy egyházi rendből, minden esetre célirányos tudománnyal felruházva választatnak;
  2. a tanítók választása mindég az alapítótól s örököseitől függ;
  3. az intézetben észlegi és gyakorlati gazdaságot mindenki, különség nélkül, szabadon tanulhat; s a gyakorlati gazdaság tanulására az egész magyaróvári uradalomban találtató minden tárgyak szolgálnak; különösen pedig a hétszáz holdból álló ezelőtt Hoffwiesen, most Albertsau nevet viselő major, minden benne levőkkel, e célra fordíttatnak;
  4. a filozófiai karbeli tudományok az intézetben csak segédképpen taníttatnak; s annálfogva azokra nézve, kik innen vallás, jog vagy orvostudomány tanulására mennek, elegendők nem lesznek;
  5. a tanulók szállásról és élelemről magok tartoznak ugyan gondoskodni: mindazáltal az alapító helyet fog készíttetni, hol húsz vagy harminc tanulók méltányosan szabott árért szállást és élelmet találván, tanítóik vagy előkelő uradalmi tisztek felügyelése alatt éljenek;
  6. a hercegi tisztek gyermekei közül az alapitó s örökösei szabad választása szerint évenként hat ifju veend 120 pengő forintot;
  7. az intézet állandó alapjául szolgáland azon Nisiderben fekvő udvarház, mely ezelőtt a paulinus atyáké volt, minden tartozmányaival együtt. Ezen jószág a religiói fundus káratlanítása mellett, a magyaróvári uradalomhoz kapcsoltatván, a gazdasági intézet tanítóinak s a hat ifju stipendiumának fizetésére úgy rendeltetett, hogy egyszersmind jövedelméből az intézethez kivántató könyvek, eszközök stb. megszerzésére évenként ezer pengő forint fordíttassék. Ha pedig az udvarház jövedelmei mindezeket nem fedezhetnék: azon esetben az intézet biztosítására az alapító hercegnek magyaróvári uradalmában tett javításai köttetnek le;
  8. ha az intézet véletlen eset miatt meg fogna szűnni, az alapítvány a mindenkori törvényes birtokosra úgy száll vissza, hogy mindég kegyes használatokra fordíttassék.

Végre, ha az alapító herceg örököseinek magszakadásával az óvári uradalom a kir. fiskusra visszaszállandó lenne: az utolsó birtokos tartozik az alapító herceg javításaiból 50,000 pengő forintot a cs. kir. felségnek általadni; mely summa az említett udvarház jövedelmeivel együtt az intézet fenntartására használtassék.

Az így alapított intézetben 1818-diki őszön, mikor (mint fellebb megjegyezve van) az megnyílt, két tanító kezdé a gazdaságot, füvészetet és baromorvoslást előadni; s e kettő mellett maga Wittmann úr is tartott leckéket, melyeket a nevendékeken kivűl az uradalom helybeli tisztjei is gyakorlottak. Következő évben a két első tanító búcsút vőn, s helyettök négy rendes tanító rendelteték; s ennyi számmal vagynak a mostaniak is, kik közűl

Jól megértsétek! Nem azt akarom mondani, hogy semmi tudomány nem ér semmit, ha csak közvetlen vásárra nem vitetik, vagy valamely gyárban gépelyforgatásra nem fordíttatik. Értelmem ez: gazdaság és státustudomány, filozófia és költészet, és szónokság és csillagászat és kémia, s minden más egyéb csak úgy bír belső becset, ha a való, meleg élettel viszonyba tétetik; ha sem egyes emberi elme játékos foglalatossága gyanánt nem űzetik, sem pusztán emlékező tehetséget ragyogtató bútornak nem tekintetik; hanem az emberi társaság kifejlési és haladási nagy körében él és mozog; s vagy egyenesen tetté változik, vagy jövendö tettek kifejtésére s előhozására számoltatik ki.

A gazdasági tudományok éppen olyanok, hogy egyenesen tettbe kell általmenniök; s azért múlhatlanúl szükség már a tanulónak a gyakorlat világába lépni. E gyakorlati világ a tanuló körűl mennél tágasabb, annál több az ismeret, mivel magát meggazdagíthatja; iskolájából az életbe tapasztalást is vihetvén ki, ezt az élet nagy mesterét, mit könyvből tanulni nem lehet.

E tekintetben az óvári intézet sok szerencsével bír. Mert a tanuló az intézetbe szorosan tartozó kerten s gyűjteményeken kivűl az egész óvári uradalom fényes sikerrel folyó gazdasági rendszerét szemeivel láthatja, s ezáltal nagyszerű tapasztalást szerezhet. Annyival inkább, mert a tanítóhelyekre is nagytapasztalású férfiak választatnak. A matézis tanítója egyszersmind uradalmi mérnök; a baromorvoslást az uradalmi baromorvos tanítja; az architektúrai katedrát pedig oly férfiú bírja, ki, a bécsi politechnikumban tanulván, esztendeig volt dolgozó pallér. Ily praktikai ismeretekkel bír a gazdaság tanítója is. Adjuk hozzá, hogy az intézet főgondviselése Kleyle Joachim kormányi tanácsos úr társaságában éppen azon Wittmann úrra van bízva, kinek az intézet terve lételét köszöni; s következőleg annak virágzását szívén igen természetesen hordozza.

A tanítók közűl egyik rektor szokott lenni; de itt a rektorság nem változik évenként, hanem az egyszer elválasztottnál állandóúl marad.

Tanítók és tanulók, kik itt praktikánsoknak hívatnak, a legszebb viszonyban állanak egymással. Ami a praktikánsokat különösen illeti: ezek háromfélék:

Vagynak ugyanis hatan, kik az alapítvány 6-dik pontja értelmében évenként 120 pengő forint segedelmet nyernek. Ezek uradalmi tisztek gyermekei, s az említett summán felűl az intézet épűletében szállást, író és rajzolószereket is ingyen nyernek. Van példa, hogy betegség idején gyógyszereket is ingyen vettek vala. Ha megtörténnék, hogy e hat szám az uradalmi tisztek gyermekeiből ki nem telnék: akkor idegenek fognának felvétetni, anélkül azonban, hogy az uradalom szolgálatára köteleztetnének.

A többi nevendékek vagy olyanok, kik saját költségeiken tanulnak; vagy uraságoktól vesznek költséget, kiknek szolgálatára magokat már lekötelezték. Mindezen nevendékek eleintén nem nagy számmal lévén: az intézet épületében elfértek. Most számok megszaporodván, kevesen férnek ott: s ezek (az uradalom fizetésében levőket kivévén) évenként 20 váltó forintot fizetnek, s e fizetésért fűtést is kapnak. A vendéglő, mely az alapítvány tartalma szerint, az intézetben felállíttaték, már nincs.

Az intézet helye a vár, s itt két szűkecske terem szolgál lecketartásra. Ez az oka, hogy miután a nevendékek száma évről évre nőtt; s tavaly az első éviek negyvenöten valának: meghatároztatott, évenként harmincnál többet fel nem venni.

A felvétetni kivánók más iskolából hozott bizonyítvány nélkül fel nem vétetnek; s mivel az alapítvány negyedik pontjában a filozófi tudományokra nézve tett rendelés módosíttatott: az is megkivántatik tőlök, hogy a filozófi tudományokat másutt végighallgatták légyen, s erről bizonyítványaikban említés tétessék. Egyébiránt nemzetre és vallásra tekintet nincs; a tanításért senki sem fizet; második osztálybeli tanulók meg nem szenvedtetnek. Az dicséretes megjegyzést érdemel, hogy vizsgálat alkalmával a tanulóktól nem szószerinti, hanem csak a dolog értését bizonyító felelet kivántatik. Nyomtatott kézikönyve egyik tanítónak sincs; a nevendékeknek mindent írniok kell.

Az intézetnek van külön kertje, mely a gazdaságot tanítónak gondjai alatt áll; s hol minden munkát a nevendékeknek is kell tenniök.

Van egy könyvtár is, melyben az előadott tudományokat tárgyazó könyvek tartatnak; s jó gondviselés kivánata mellett a nevendékeknek kiadatnak. Van ásvány, füvészeti, csontváz és modellgyűjtemény is, tanítóknak és tanulóknak egyformán kinyitva.

A tanítás nyelve német. Ennek oka igen természetes; ha egyebet nem tekintünk is, mint azt, hogy az ország azon vidékén nagy sokaság beszél németűl. Azonban hibáznánk, ha e körűlmény miatt az igen hasznos intézetet mellőzni akarnók. Ha a nyelv német: de a gazdaság magyar. Azaz, az intézetben virágzó, s a főhercegi jószágokra sikeresen alkalmazott tudomány magyar földön hoz szemmellátható gyümölcsöt: s következőleg saját határainkban emeli fel a világító szövétneket, melynek fényétől vezérelve a hazai példát a haza több vidékein is haszonnal utánozhatnók. Lelkemből ohajtom ugyan, bár minél előbb eljőne az idő, midőn az óvári szép intézet nevendékei a tudomány szavait magyar nyelven hallgathatnák: azonban, míg még az elkövetkeznék, kivánatos lenne, hogy ifjaink a tudomány és tapasztalás ezen bő kútfejét, melyet most legnagyobb számmal német és cseh külföldiek használnak, addig is minél többen látogassák meg.

Az uradalom nemcsak azt engedi meg, hogy a nevendékek a két évi tanulást elvégezhessék; hanem megbecsűlhetetlen alkalmat nyújt arra is, hogy a tanulást végzett ifjak a főhercegi uradalom valamelyik részében saját költségeiken, még egy harmadik évet, egészen gyakorlati készűletek közt tölthessenek. Ifjaink ez alkalmat minő haszonra nem fordíthatnák! S nemcsak azok pedig, kik a gazdasági tudományokat egy vagy más uradalmi szolgálat elnyerésének reménye alatt készűlnek tanulni; hanem azok is, kik birtokos atyáktól származtak, s idővel saját jószágaikat fogják igazgatni.

Magyarország földmívelő ország; nálunk az adózó nép legnagyobb része, a nemesség, s még a városi kézművesek többsége is földet mível, és barmot tenyészt. A magyar nemes Verbőczivel kínlódik, hivatalokat visel, státus dolgaira fordítja figyelmét; s mikor az ország és megye gyűlésein untig kifáradta magát, falujába fut béresei s juhászai közt rendet szabni. Neki, mint egész hazánknak egyedűli élelemforrása a gazdaság. S mondjátok meg: mint folytatjátok azt? Felelet: úgy, mint a jobbágytelkeiteken lakó szegény nép; ez pedig, mint őseitől örökbe vette. Mi gazdaságunkkal is úgy teszünk, mint nyelvünkkel. Egyik nélkül sem élhetünk; egyiket mint másikat naponként használjuk: mégis eszünkbe nem jut, hogy megtanulásokra gondot kellene fordítani. S kell-e csudálnunk, ha mind kettőben számtalan hibákat követünk el? Ne higgyétek, mintha gúnyolódni akarnék; saját keserű tapasztalásomat mondám el. Mert nyelvünk megtanulására valami gondot fordítottam ugyan: de parányi szántóföldeim éppen úgy béreseim bölcseségétől függenek, mint a tiéitek; s ugyanazért éppen oly szűken kamatoznak, mint a tiéitek. Azonban, mit ifjan nem tanultunk, azt most már ősz fejjel ki nem pótoljuk: hanem a jövendő előttünk áll. Nézzetek előre, s fiaitokat küldjétek tanulni; hogy jobbak lehessenek, mint mi valánk!

1837(?)

(Kölcsey Ferenc összes művei. 1. köt. Bp. 1960, Szépirod. K. 1199-1209. p.)