KOSUTÁNY TAMÁS

(1848-1915)

1848. március 7-én született a Szabolcs megyei Nyírlúgoson. Apja előbb uradalmi gazdatiszt, majd a család Szatmárnémetire (Szatmár vm., ma: Satu Mare - Románia) költözése után földhivatali tisztviselő volt. Kosutány Tamás Szatmárnémetiben végezte el a gimnáziumot. Nagybátyja a keszthelyi Festetics kastély könyvtárosa volt, az ő biztatására iratkozott be 1867-ben a keszthelyi - akkori nevén - Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézetbe, ahol kitűnő eredménnyel szerzett diplomát két év múlva Keszthelyi kémia professzora, Schenek István jó szemmel vette észre a fiatal Kosutány tehetségét a kémiai tudományok iránt, és elmélyültebb kutatásokra ösztönözte. A tanintézet elvégzése után Pestre került, ahol egyéves önkéntes katonai szolgálatát töltötte. Közben arra is jutott ideje, hogy a Tudományegyetemi kémiai intézetében gyarapítsa tudását. A laboratóriumi munkák során hamar kitűnt tehetségével és szorgalmával, s így figyelt fel rá Than Károly, az intézet kémia professzora, a későbbi világhírű vegyész. Than javaslatára 1870-ben állami ösztöndíjjal a hallei egyetemre küldték a mezőgazdasági kémia tanulmányozására. Itt írta meg első munkáját "A borászati vegytan alapvonalai" címmel a hazai bortermelők számára. Halleból útban hazafelé több külföldi vegykísérleti állomást is meglátogatott.

1871-ben a magyaróvári Gazdasági Tanintézet kémiai tanszékére került tanársegédi beosztásban. Magyaróváron kezdett behatóan foglalkozni a dohány kémiai vizsgálatával. Kísérleteit szakmai körökben is elismeréssel fogadták, s hamarosan a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megbízta 150 dohányfajta vizsgálatával és elemzésével. Bár a kutatások során az elemzésekhez felhasznált dohány után adót kellett fizetnie, ez nem szegte kedvét, csak hátráltatta munkájában. A kísérletek eredményeit "A magyarországi dohányok jelene és jövője" című tanulmányában összegezte, mellyel 1875-ben elnyerte a Természettudományi Társulat pályadíját.

1874-ben átszervezték a hazai agrároktatást. Felsőfokú végzettséget az akadémiai rangra emelt magyaróvári intézetben, középfokút a debreceni, kassai, keszthelyi és kolozsvári gazdasági tanintézetekben lehetett szerezni. A magyaróvári Gazdasági Akadémiára - ahol az oktatás kétnyelvű: magyar és német lett, a korábbi kizárólagos német mellett - igyekeztek összpontosítani a legképzettebb tanárokat. Mindenképpen elismerést jelentett, hogy Kosutányt nem helyezték át valamelyik tanintézethez, hanem akadémiai tanárrá nevezték ki. Magyaróvár a múlt század utolsó évtizedeiben a hazai agrártudományok egyik legfontosabb műhelyévé vált.

1883-ban tanártársával, Cserháti Sándorral megalapították a "Mezőgazdasági Szemlé"-t. A Magyaróváron havonta megjelenő gazdasági folyóirattal tanácsot és segítséget kívántak nyújtani mindenkinek, aki mezőgazdasággal foglalkozik úgy, hogy az egyéni boldoguláson túl az ország gazdasági előrelépését is szolgálják. A folyóiratban megjelent cikkek, tanulmányok a magyar mezőgazdaság legégetőbb kérdéseivel foglalkoztak, ösztönözték, segítették a termelőket. A múlt század végén a magyar mezőgazdaság kapitalizálódása révén egyre fontosabb kérdés lett a talajerő visszapótlása. Bár már korábban is fejtegették tudósaink a trágyázás jelentőségét, a gyakorlatban a termelők csak ebben az időben kezdtek komolyan érdeklődni. A "Mezőgazdasági Szemle" szerkesztői felhívásaikban arra biztatták a gazdákat, hogy egységes terv szerint végezzenek trágyázási kísérleteket, mert a gazdasági tanintézetekben lefolytatott vizsgálatok csak azt világították meg, hogy az adott területen mit jelent a trágyázás, de általánosításra, jelentősebb következtetések levonására nem volt elegendő. A trágyázással kapcsolatos kérdések tisztázásának kívánt újabb ösztönzést adni Kosutány, amikor 1887-ben megjelentette Cserháti Sándorral közösen írt "A trágyázás alapelvei" című munkát, melyben Kosutány írta a növénytáplálkozástani, a mezőgazdasági kémiai és a trágyázástörténeti fejezeteket.

Kosutány fontosnak tartotta a takarmányozás korszerűsítését is, bár ezzel a kérdéssel csak kisebb mértékben foglalkozott. Azt vallotta, hogy hiába beszélünk belterjes állattenyésztésről mint a mezőgazdaság fejlődésének egyik legfontosabb eleméről, ha nem tudunk ehhez elegendő és jó takarmányt biztosítani. Cselkó Istvánnal, magyaróvári tanártársával együtt írt "Takarmányozástan" című munkában Kosutány a takarmányozás agrokémiai problémáit dolgozta fel, kísérleti eredményeivel egészítve ki a gyakorlati részeket.

A magyaróvári Gazdasági Akadémián 1884-ben megszűnt a német nyelvű tagozat, több átszervezést hajtottak végre. Ezek során Kosutány került a kémiai tanszék élére, s ő lett egyúttal a 1873 óta működő Vegykísérleti Állomás vezetője is. Előadásai során az általános és gazdasági vegytant, valamint a gazdasági technológiát tanította. A Vegykísérleti Állomás munkáját korszerűsíteni akarta, új felszerelésekre, berendezésekre volt szükség. Erre azonban pénzt a minisztérium nem biztosított. A túlterhelt Kosutány - hiszen a technológiai műhelyt és a meteorológiai állomást is ő irányította - csak több évi kérvényezés után kapott 1890-ben egy tanársegédet a kémiai tanszékre. A Vegykísérleti Állomáson Kosutányék nem egyszerű vegyelemzést végeztek, hanem kísérleteztek és kutattak.

Kosutány behatóan foglalkozott a mezőgazdasági szeszgyártás helyzetével is. Több külföldi és hazai tanulmányutat tett, rámutatva a magyarországi mezőgazdasági szeszgyártás elmaradottságára a nyugat-európaival szemben. Rövid idő alatt cikkek sorozatát írta erről a kérdésről, s hamarosan első számú szaktekintélynek számított. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az ipari szeszgyártás túlsúlyba jutott a mezőgazdasági szeszgyártással szemben, a szeszadó törvénynek az utóbbira kedvezőtlen hatása, és a mezőgazdasági szeszgyártásban használt korszerűtlen, gazdaságtalan berendezések miatt. Tapasztalatait az első magyar nyelvű szeszgyártási könyvben, az 1891-ben megjelentetett "A gazdasági szeszgyártás kézikönyve" című, Lázár Pállal együtt írt munkában összegezte. De Kosutányt nemcsak a szeszgyártás technológiája érdekelte, hanem behatóan tanulmányozta az élesztők szerepét, különösen a borélesztőkkel foglalkozott sokat.

A magyarországi szőlőkultúrát a múlt század utolsó évtizedeiben a filoxéra jelentős mértékben tönkretette. Az évtizedeken keresztül tartó pusztítás utáni szőlőfelújítás a filoxérának ellenálló homoki fajták terjedésével és az oltványként használható amerikai vesszők telepítésével haladt előre. Kosutány felhívta a figyelmet, hogy az egyes borvidékek jellemző borait csak akkor lehet másutt is előállítani, ha ott annak megfelelő nemes borélesztőket is használnak. Hangsúlyozta azonban, hogy ez nem azt jelenti, miszerint borélesztőkkel a legsilányabb bort is nemes itallá lehet "varázsolni", hanem art, hogy "kedvezőtlenebb fekvésben termett kevesebb értékű borainkat értékesebbé tegyük".

A múlt század végén egyre élesebben vetődött fel a magyar búza minőségének kérdése. A Földművelésügyi Minisztérium a három neves magyaróvári tanárt, Cserháti Sándort, Kosutány Tamást és Linhart Györgyöt bízta meg azzal, hogy a búzával kapcsolatos vizsgálatokat végezzék el. Kosutány feladata a búza és a búzaliszt minőségének tanulmányozása volt. Tapasztalatait "A magyar búza és a magyar liszt a gazda, molnár és sütő szempontjából" című 1907-ben megjelent könyvében ősszegezte. A vizsgálat alapjául Magyarország szinte minden vidékéről származó csaknem 600 búza fajta-változat 6 éven keresztüli folyamatos vizsgálata szolgált, amit Kosutány még kiegészített más magyar kutatók különböző esztendőkből származó anyagával. A vizsgálatok során a talajviszonyoktól, a trágyázástól, a vetés időpontjától és módjától, a vetőmag minőségétől kezdve a búza átteleléséig és éréséig vizsgálta nagy alapossággal az egyes fajtákat. Kimutatta, hogy a magyar búzának, illetve a belőle készült lisztnek értékmérője a protein, illetve a benne levő sikér, egy vízben nem oldható fehérje. Az alapos kémiai analízisek és fizikai vizsgálatok során Kosutány megállapította, hogy a magyar búza sikértartalma általában meghaladja a legtöbb külföldi búzáét és ebből eredően: lisztminősége is jobb a nemzetközi átlagnál. Hogy ezt a hírnevet a magyar búza és a liszt megőrizhesse, a gazdálkodás korszerűsítésére van szükség: gondosabb talajművelésre, bővebb szerves és műtrágya használatra, és az őrlési téren is számos tennivaló akad. Sürgette a magyar búzák nemesítését, hogy ezáltal bővebben termő fajtákat lehessen elterjeszteni az országban, de felhívta arra is a figyelmet, hogy ez a tevékenység ne járjon együtt minőségromlással. A magyar búzával kapcsolatos vizsgálódások során még három kedvezőtlen körülményre hívta fel a figyelmet. Az ún. magasőrlés révén a külföldi malmok jobb minőségű lisztet állítanak elő; a közlekedés fejlődésével a tengerentúli búza is versenyképes lett, s végül: a magyar lisztet hamisítják! Kosutány hivatalos megbízásból a búzán kívül vizsgálta a Magyarországról kivitt bab, sörárpa és különféle borok minőségét is. Megállapította, hogy a hazánkból származó mezőgazdasági termények és termékek minősége elleni támadások alaptalanok, mert a kifogásolt áruk mind külföldi termékek, csak éppen magyar néven szerepelnek, egyszóval - hamisítványok. Kosutány keserűen jegyezte meg: "Míg ilyen ellenőrzés alatt állunk, . . . addig mi akadálytalanul bocsájtjuk be a külföldről a hamisított fűszert, a mérges pipereszereket, s esetleg megbüntetjük . . . az elárusító magyar kereskedőt".

Kosutányt 1903. október 1-jén az Országos Chemiai Intézet igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben a Műegyetem felkérte, hogy vegye át a mezőgazdasági kémiai technológiai tanszék vezetését. Úgy érezte, hogy a kettős feladatnak nem tud eleget tenni és az állást nem fogadta el, csak mint megbízott előadó tartott előadásokat három évig, amíg megfelelő tanszékvezetőt nem találtak.

Az 1881-ben Budapesten Állami Vegykísérleti Állomás néven létrejött, majd 1892-ben Országos Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás néven átszervezett intézmény széleskörű tevékenységet fejtett ki. Feladata volt minden vegyészeti szakkérdésben a kormány részére szakvéleményt adni, a termelők és kereskedők terményeit, illetve áruit - amennyiben azok igényelték - kémiailag megvizsgálni. Az intézet 1901-ben új, önálló épületbe költözött, lehetőségei és feladatai tovább nőttek. Ezért - s mivel Liebermann Leó az addigi tudós igazgató megvált az intézettől - olyan szakemberre volt szükség, aki a növekvő követelményeknek eleget tud tenni. Így esett a választás Kosutányra. Igazgatása alatt az intézet tovább fejlődött, az itt végzett élelmiszer-vegyészeti vizsgálatok és kutatások jelentős mértékben hozzájárultak a magyar élelmiszeripar fejlődéséhez. Itt dolgozott 1915. január 19-én Budapesten bekövetkezett haláláig.

Egyike volt azon kevés agrártudósnak, akik a múlt században a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé kerültek. 1894-ben lett az MTA levelező tagja, székfoglalóját "Adatok a növényi fehérje képződéséhez" címmel tartotta meg.

A "Mezőgazdasági Szemle" 1883-1904 közötti szerkesztésén kívül a "Köztelek" című gazdasági szaklap mezőgazdasági vegytani rovatát vezette az alapítástól haláláig. Rendkívül termékeny szakíró volt, könyvei mellett több száz cikket, tanulmányt közölt, az előbbi két folyóiraton kívül a "Matematikai és Természettudományi Értesítő"-ben, a "Kísérletügyi Közlemények"-ben, a "Gazdasági Lapok"-ban, a "Borászati Lapok"-ban és még számos más hazai és külföldi szakfolyóiratban.

Gazdasági akadémiai és műegyetemi tanársága során számtalan jól képzett szakembert adott a hazai agrártermelésnek és kutatásnak. De vezetett molnárképző tanfolyamot, és a legújabb szeszipari technikai és tudományos eredményekkel ismertette meg a gyakorlati szakembereket a szeszgyárvezetői tanfolyamokon. Az egyik legnépszerűbb ismeretterjesztő előadó volt.

1907-ben III. osztályú vaskoronarendet, a "mezőgazdasági kísérletügy és tanügy terén kifejtett eredményes tevékenységéért" pedig 1912-ben udvari tanácsosi címet kapott. 1979-ben szülőhelyén, Nyírlugoson emlékkiállítást rendeztek Kosutány Tamásnak.

Főbb munkái:

Borászati vegytan alapvonalai. Magyaróvár, 1873. 104 lap.

A magyarországi. dohányok jövője: TtK. 1875.

Magyarország jellemzőbb dohányainak kémiai és növényélettani vizsgálata. I-III. kötet. Bp., 1877-1881.

Kosutány Tamás-Cserháti Sándor: Trágyázás alapelvei. Bp., 1887. 438 lap.

Kosutány Tamás-Lázár Pál: Gazdasági szeszgyártás kézikönyve. Bp., 1892. 376 lap.

Kosutány Tamás-Cselkó István: Takarmányozástan. Bp., 1894. 325 lap.

A magyar buzáról és a magyar lisztről. Bp., 1907.

A magyar buza és a magyar liszt a gazda, molnár és sütő szempontjából. Bp., 1907. 323 lap.

A mezőgazdasági chemiai technologia alapelvei. Felsőbb tanintézetek hallgatóinak használatára. Bp., 1907.

Az országos m. kir. chemiai intézet és központi vegykisérleti állomás 25 éves működése. Emlékirat és beszámoló. Bp., 1907. 54 lap.

Irodalom:

'SIGMOND Elek: Dr. Kosutány Tamás levelező tag emlékezete. Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Bp., 1926.

(dr. Pintér János)


Rövidítések