MATHIÁSZ JÁNOS

(1838-1921)

Ádámföldén (Sáros megye, ma: Mosurov-Szlovákia) született 1838. február 22-én. Édesapja uradalmi tiszt volt. Középiskoláit Eperjesen (ma: Presov-Szlovákia) és Kassán végezte. A középiskola befejezése után egy évet a kassai papneveldében töltött, majd átiratkozott az ottani jogakadémiára. Befejeznie azonban ezt nem sikerült; 22 éves korában Abaúj vármegyénél írnok, majd röviddel ezután főispáni titkár lett. Ám érdeklődését a hivatali munka sem tudta véglegesen lekötni.

Már hivatalnokoskodása éveiben 2 holdas szőlőt vásárolt a kassai Rozáliahegyen. Az újratelepített szőlőben néhány év leforgása alatt mintegy 1600 szőlőfajtát, köztük számos francia és olasz eredetűt gyűjtött össze. Fajtagvűjteménye cserepes példányaival először az 1873. évi bécsi világkiállításon vett részt, s velük mindjárt első díjat nyert. A váratlan siker Mathiászt a szőlészeti szakterület élvonalába emelte, s többfelől is igen rangos meghívást kapott (az orosz cár pl. felkínálta neki krími szőlőbirtokának vezetői állását). Mathiász azonban az ajánlatokat nem fogadta el.

Negyvenkétéves korában, 1880-ban végleg megvált Kassától és a hivatali pályától, s életét egészében a szőlészkedésnek akarta szentelni. A sokkal kedvezőbb adottságú tokajhegyaljai Mádon, a magyarországi borkereskedelem egyik hajdanában híres mezővárosában 5 holdas szőlőt vásárolt, s odaköltözött. Egy évvel később többek rábeszélésére, s Andrássy Gyula, a Monarchia volt külügyminiszterének közvetlen felkérésére elvállalta a gróf 100 holdas szöllöskei szőlészetének vezetését is. Ám új munkakörében minden idejét a filoxéra elleni küzdelemre kellett fordítania. A filoxéravész ugyanis az 1880-as évektől a legnagyobb méretű pusztítást épp a hagyományos dombvidéki bortermelő körzetekben okozta.

Mathiász János egy évtizeden át vívta küzdelmét a filoxérával, egyre reménytelenebbül. A korabeli védekezési módok csak átmeneti sikereket hoztak, a tartósabb eredmények eléréséhez más utakat kellett választani. Ezt kínálta fel a közben megismert Katona Zsigmond, akinek a buzdítására 1890-ben 17 hold, majd nem sokkal ezután újabb 33 hold immunis homokot vásárolt a kecskeméti Talfája dűlőben. A Mathiász által vásárolt sívó homok betelepítéséhez Katona hathatós segítségével részint a helybeli Miklós-telepről származó, részint francia eredetű vesszőket használták, majd a maga által nemesített fajták foglaltak el mind nagyobb területet Mathiász szőlőgazdaságában. A múlt század utolsó évében végre elkészült a tisztes, kúriaszerű lakóház is, s az eddig csak időnként itt-tartózkodó Mathiász, megválva a szöllöskei gazdaságtól, 60 éves korában családjával együtt Kecskemétre költözött. A hátralevő 23 év, amit a szomszédjáról elnevezett Katona-telepen tölthetett, életének ugyan az utolsó, de munkásságának a legtermékenyebb korszaka volt.

Mathiász Kecskemétre való áttelepülésével párhuzamosan zajlott az a bízvást történelminek nevezhető fordulat, amelyik a hazai szőlőtermelés területi eloszlásában döntő változást idézett elő. A homoki szőlők részesedése az 1892. évi 25,8 %-ról 39,2, majd az első világháború előtt már 43 %-ra emelkedett. A századforduló negyed századában a homoki szőlők részaránya és területe megkétszereződött. Ezt is meghaladó mértékben emelkedett azonban Pest megye Duna-Tisza közi részén és Kecskeméten: itt a századforduló évtizedeiben közel háromszorosára nőtt a szőlők területe. "Ma élők közül is - írta a "Kecskeméti Szőlősgazda" című újság cikkírója 1930-ban - még igen sokan emlékeznek arra, hogy a város körül napi járóföldre eső terület kopáron állott, s csak mint úgynevezett nyomás szolgáltatott birkalegelőül". E "nomád időkre emlékeztető" legelőkön azután a múlt század végén rohamosan hódító szőlőkultúra meghonosodásával ezrek találtak maguknak megélhetést, egyben "tekintélyes adóalannyá vált ez az értéktelen terület". A történelmi jelentőségű homokhódítást egyfelől a zsellérek és kisparasztok ezrei, másfelől a Katona Zsigmondhoz és Mathiász Jánoshoz hasonló szenvedélyes és találékony szőlészek, a "homok hősei" végezték el.

A mindmáig legnagyobb eredményeket elért szőlőnemesítőnk szenvedélyes fajtagyűjtőként kezdte pályafutását. Az összegyűjtött fajták megfigyelése során szerzett tapasztalatok azonban kitűnő előiskoláját képezték a szőlészkedéshez szükséges mélyebb és szakszerűbb ismeretek elsajátításának, ezek formálták kiváló szakemberré Mathiászt. Ekkor gyűlt össze az a gazdag ismeretanyag, amelyre későbbi nemesítő-tevékenysége során támaszkodhatott. "Ez tette lehetővé számára - írta Kozma Pál - a szülőpárok keresztezésre való megválasztását, s így nyúlhatott avatott kézzel a magoncpopulációkba, hogy a legjobbat kiválassza."

A múlt század utolsó harmadában felgyorsuló kapitalizálódással, a modern közlekedési hálózat kiépülésével s a városiasodással párhuzamosan mind nagyobb kereslet mutatkozott a csemegeszőlők iránt. Kezdetben ezt a növekvő igényt nálunk is az étkezésre alkalmas borszőlőfajtákkal és a Chasselas-félékkel próbálták kielégíteni. Éghajlati viszonyaink ugyanis a nagy fürtű és nagy bogyójú, de későn érő csemegeszőlő-fajták termesztését nem tették lehetővé. Mathiász a szöllöskei évek alatt jelentős mennyiségű csemegeszőlőt szállíttatott el az Andrássy-féle gazdaságból csakúgy, mint a magáéból. Ekkor nyílt lehetősége arra is, hogy Franciaországba utazzon, ahol megismerkedett a termékenyebb csemegeszőlő-fajták előállítását célzó nemesítési törekvésekkel. Felismerte: nem elég a Nyugat- és Dél-Európában terjedőfélben levő fajták egyszerű átvétele. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy azoknak előnyös tulajdonságaiból keresztezéssel a hazai körülményeknek mindenben megfelelő új fajtákat hozzunk létre. Éppen ezért a keresztezés egyik fő célja a fajtabeli változatosság és ezáltal a versenyképesség biztosítása, mind a hazai, mind a külföldi piacokon.

Így fogott hozzá keresztezési kísérleteihez. Öccse Mathiász József szintén szenvedélyes fajtagyűjtögető volt, aki távoli országokból szerzett be csemegeszőlő-fajtákat, s végzett velük különféle kísérleteket. Ilyen módon a szőlőtermelésben jelentős ismeretekkel rendelkezett, s ösztönző hatást gyakorolt bátyjára is. Mathiász János hibridizációs tevékenysége során elsősorban olyan új fajták előállítására törekedett, amelyeknek érési ideje széthúzott, a friss gyümölcskínálat nyárközéptől késő őszig elnyújtható. Azt vallotta: a folyamatos kínálat mellett nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a szőlő fürtje és bogyója különleges, feltűnő és tartós, kellemes íz és zamat mellett zúzódásmentesen szállítható legyen. Nem feledkezett meg a bőtermőségről, és arról sem, hogy a létrehozott új fajták minél nagyobb ellenállóképességet tanúsítsanak a betegségekkel és a rothadással szemben.

Nemesítői tevékenységének első jelentős eredménye az Ezeréves Magyarország emléke volt. Új csemegeszőlő fajtájával mindjárt nemzetközi hírnevet szerzett magának. Kecskemétre költözése után pedig évente kerültek ki keze alól a jobbnál jobb és később világszerte elterjedt új fajták. Munkás élete során mintegy 3500 hibridet állított elő. Közülük maga 180 fajtának készítette el a leírását. Jelentősebb új fajtái: Erzsébet királyné emléke, Kecskemét gyöngye, Kecskemét kincse, Kecskemét virága, Cegléd szépe, Thallóczy Lajos, Mathiász Jánosné muskotály, Mathiász János diadala, Munkátsy József, Szauter Gusztávné, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Ilona, Tompas Mihály, Bem tábornok, Darányi Ignác, s végül az 1916-ban utoljára nemesített, egyben legsikeresebb fajtája: a Szőlőskertek királynője.

A kinemesített világhírű fajtáinak, így a Szőlőskertek királynőjének és az Ezeréves Magyarország emlékének is, a koránérés volt az egyik legkedvezőbb tulajdonsága. Jellemzőjük volt még a fürtök külső szépsége, a kellemes és igen intenzív muskotály zamat (pl. a Szőlőskertek királynője, Thallóczy Lajos, Szauter Gusztávné, Mathiász Jánosné muskotály). Az új fajták közül persze nem bizonyult valamennyi időtállónak. Egy részük a nem kedvező termőhelyi adottságok miatt hullt ki az idő rostáján. Az új hibridek közül viszonylag kevés lett az olyan, amelyik közép- vagy nem túl későn érő, azaz eltartásra alkalmas. Az előállított fajták jórésze fagyérzékeny, a magasművelésben ennélfogva igen sokszor jelentős károsodást szenvednek. Másoknak a bogyói esős időben könnyen megrepednek, rothadnak (ez jellemzi pl. a közkedvelt Szőlőskertek királynőjét is). A Mathiász Jánosné muskotály pedig virágzáskor érzékeny, bogyói a kívánatosnál kisebb méretűek. Kedvezőbb évjáratokban azonban a Mathiász fajták közül néhánynak a fogyatékossága a minimálisra redukálódik és sokkal inkább előnyös tulajdonságaik érvényesülnek.

Aligha vitatható: munkássága mégis igen sikeres volt. hiszen ma is 67 névvel ellátott fajtáját tartják számon, s közülük 12 csakugyan világszerte elterjedt. Kaliforniától a Krím-félszigetig. Nemesített fajtái közül 6 (Cegléd szépe, Ezeréves Magyarország emléke, Kecskemét virága, Mathiász Jánosné muskotály, Szauter Gusztávné, Erzsébet királyné emléke és a Szőlőskertek királynője) ma is telepítésekre engedélyezett. Magyarországon a Mathiász-fajták mintegy 2000-2200 kh-t foglalnak el. A Szőlőskertek királynője, akárcsak nálunk, a legelterjedtebb Olaszországban (mintegy 5000 hektáron), Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában, Franciaországban, az USA-ban és a Szovjetunióban is. A Mathiász fajták együttes területe kb 10 000-12 000 hektárra becsülhető. A világ mintegy másfél millió hektáros csemegeszőlő területéhez viszonyítva ez ugyan nem sok, de más nemesítők fajtáihoz mérten változatlanul az elsők között áll.

A Mathiász életmű jelentőségét növeli, hogy az általa előállított új fajtákat keresztezési partnerként használták és használják még ma is - itthon és külföldön egyaránt. Például a Pannónia kincse, Gloria Hungariae, Kocsis Irma, Attila, Rekord, Olympia, az USA-ban a Perlette és a Delight szülei, vagy egyik szülője Mathiász-fajta. De hasonlóan felhasználják fajtáit az említett többi országban, sőt Izraelben és Japánban is. Nemcsoda, ha Mathiász János neve megtalálható a világ valamennyi számottevő ampelográfiai munkájában.

Érdemeit mégis a hazai szőlőtermelés történetében betöltött jelentősége miatt kell nagyra értékelnünk. Nem kis részben neki köszönhető. hogy a magyar csemegeszőlő-termelés, különösképpen a homokon, egyre magasabb színvonalra tudott emelkedni. Nagymértékben kibővítette a hazai csemegeszőlő-termelés fajtaválasztékát. A külföldi és hazai fajták keresztezésével, a legjobb tulajdonságok kiválasztásával és továbbörökítésével sajátos jellegű magyar csemegeszőlő-fajtákat állított elő.

Katona Zsigmond "úri" tanyájára csak nyaranta költözött ki családjával, de Mathiász - szinte jelképesnek vehető - télen-nyáron kint lakott Katona-telepi házában. Vállalta megannyi parasztgazda sorsát az életformában is. Műve nemcsak nemesített fajtáiban élt-hatott, hat és él ma is. Közvetlenebbül is részt vállalt a homoki szőlőtermelés fellendítésében: telepéről, "tanyájáról" évente mintegy 800 000-1000 000 db fajtatiszta szőlővessző vitte szét a mind nemesebb, többet és jobban termő szőlőkultúrát a Duna-Tisza köz sokszáz szőlősgazdaságába. Árjegyzékeiben évről évre 600-700 fajta vesszőt ajánlott vevőinek.

1921. december 3-án halt meg Kecskeméten 83 éves korában. Vagyont nem gyűjtött, két házasságából származó 9 gyermekére csak hírnevét hagyhatta. A szintén Katona-telepen szőlészkedő és nemesítő Kocsis Pál írta róla halála után 5 évvel: "Meghalt, de fajtáival . . . meghódítja a jövő szőlészeit, akik majd csak ezután fogják munkásságát méltányolni." Utat mutatott nekünk, "melyen haladni, amelyen a homoki szőlőkultúrát előbbre vinni, fejleszteni kell."


Irodalom:

GESZTELYI NAGY László: A homok hősei. Kecskemét, 1930.

GESZTELYI NAGY László: Mathiász János. Kecskemét, 1938.

VÁRY István: Mathiász János. A kecskeméti homok mívesei. II. Kecskemét, 1940.

NYÉKES István: Nagy szőlőnemesítőnk Mathiász János. Bp., 1958. MMF.

BOGNÁR Károly: Mathiász. At. 1958.

ERDEI Sándor: Mathiász János. Ká. 1963. 2. sz.

GEDAY Gusztáv: Nagy elődök: Mathiász János. Kg. 1971.

KOZMA Pál: Mathiász János nemesítő tevékenységének értékelése. AtSz. 1972.

GEDAY Gusztáv: Mathiász hatása a korabeli hazai szőlőtermesztésre. AtSz. 1972.

FÜRI József: 140 éve született Mathiász János. KSz. 1978. 8. sz.

GERENCSÉR Miklós: Mezei Műhelyek. Bp., 1981.

Mathiász János nyomdokain. (Szerk. Új Imre.) Debrecen, 1972.

(dr. Für Lajos)



Rövidítések