Abdi pasa

(Abd ur Rahman), Buda várának 98-ik vagyis utolsó török parancsnoka, ki 1686 szeptember 2-án esett el a vár hősies védelmében. L. Budavár és Lotharingiai Károly.

Abdomen

(állat), a gerincesek és különösen az izeltlábu állatok nagy részének testén a hátulsó illetőleg az alsó; a mellkas után következő táj. L. Potroh. Orvosi tekintetben l. Altest.

Abdominales

(állat), a nyilthólyagos csontoshalak (Teleostei physostomi) rendjének egyik főcsoportja, amelynek fajain a hátulsó uszószárnyak közvetetlenül az alfel előtt fekszenek. Az édesvizi csontos halak legnagyobb része (pl. pontyfélék, harcsafélék, csukafélék stb.) ide tartozik.

Abd ul Aziz

török szultán, szül. 1830., megh. 1876. Bátyja Abdul Medsid halála. után, 1861-ben tépett a trónra. A régi szokás ellenére nem ölette meg elődjének fiait és annyiban is szakított az oszmán hagyománnyal, amennyiben saját, azoknál sokkal fiatalabb fiát, Izzeddint szánta utódjául. Mint uralkodó nem igazolta a belé helyezett várakozásokat. Tanácsában és palotájában élesen állottak egymással szemben az ó-török és a nyugathoz hajló uj-török párt; kormánya majd angol, majd orosz befolyás alá jutott, anélkül, hogy ő erélyesen irányt birt volna szabni. Utazása Párisba 1867-ben nem jelölte a reformok kezdetét, mint remélték, hanem a szultán különben is erős tékozlási hajlamának fokozása által még hozzájárult az állam pénzügyi bukásához. Sem a közigazgatás, sem a keresztények és mohammedánok közt való viszony nem javult, az állam már nem birta fizetni adósságainak kamatait és a helyzet annál veszedelmesebb lett, mert még a hadügy és tengerészet terén is, mire A. sok gondot és költséget fordított, csakis külső volt az eredmény. Az 1868-iki krétai, majd az 1875-iki boszniai és hercegovinai lázadás világosan mutatták a birodalom gyöngeségét. Mindenütt anarchia volt, a szultán pedig egészen Ignatjevnek, az orosz követnek befolyása alá jutott. A török hazafias párt csak a szultán bukásában látta az üdvöt és miután a szofták felkelése 1876 május 11-én uj kormány kinevezésére birta A.- t, magok e kormány fejei május 30-án lemondásra kényszerítették őt és öccsét Muradot kiáltották ki utódjának. A szerencsétlen A. néhány nap mulva, mint akkor állították, maga vetett véget életének. Öt évvel később Midhát és Nuri pasákat a rajta elkövetett gyilkosság miatt halálra itélték, de nem végezték ki, hanem Arábiába száműzték.

Abdul-hákk Hámid

az új török irodalom egyik dísze. A jelenleg Londonban mint az oszmán követség első titkárja működő költő legkiválóbbat a drámairás terén alkotott. Legismertebb színmüvei a Tarik jákhod Endelüsz fethi címü - a spanyolországi mór hódítás korában játszó drámája és Esber címü verses tragédiája. Irt nehány kötet költeményt és egy-két regényt is. A még fiatal írótól sokat várhat a török költészet.

Abd ul Hamid

1. I., török szultán, szül. 1725., megh. 1789., testvére Musztafa után 1774 elején jutott uralomra, miután elődeinek féltékenysége őt, mint lehető trónkövetelőt 42 éven át tartotta fogságban. Ez őt testileg és lelkileg annyira tönkre tette, hogy nem volt képes a birodalmát fenyegető romlást feltartóztatni. Alatta kezdődik az orosz befolyás terjesztése, különösen a dunai fejedelemségekben. Krimiát a kucsuk-kainardzsii béke ellenére elfoglalta II. Katalin cárnő és az 1787 végén az osztrákok és oroszok ellen megkezdett háboru is eleinte csak csapásokat hozott az oszmánokra. A mohammedán fanatizmus csakhamar helyreállította az egyensúlyt, különösen Ausztriával szemben és az európai nagyhatalmaknak, különösen Angliának és Poroszországnak szövetsége a portával határt szabott II. József császár és a cárnő messzemenő terveinek. A.. azonban e fordulat előtt meghalt s a háboru befejezése utódjára, III. Szelimre maradt.

2. A.. II., a mostani török szultán, szül. 1842 szeptember 22. Bátyja Murad után 1876 aug. 31-én lépett a trónra. Birodalma a legnagyobb zavarban volt: a boszniai s hercegovinai lázadás teljes erővel dúlt; a hűbéres országok beavatkoztak és már az orosz háboru is fenyegetett. A bonyodalmakat Midhát pasa tanácsára a parlamentáris kormányforma által akarta eloszlatni, mi azonban nem sikerült. Az orosz-török háboru szerencsétlen befejezése óta nagy gonddal és makacssággal törekszik birodalma romjainak összetartására. A pillanat veszélyei szerint hol az orosz, hol a hármas szövetségben vagy az angol politikában keresi támaszát és úgy a külügyekben, mint a belső reformok terén ingadozó, halasztó politikát követ. De bár hatalma csekélyebb elődjeiénél; azoknak méltóságát és igényét az egész mohammedán világnak vezetésére nagy következetességgel fentartja. Mahmud óta az egyetlen szultán, ki maga vezeti az államügyeket. V. ö Lusignan hercegnőnek «The Twelve years' reign of H. J. M. Abd ul Hamed II.» c. művét, London, 1889; Vámbéry Ármin, A. H. (Vasárnapi Ujság, 1876. 37. sz.)

Abd ul Kerim

pasa, török hadvezér, szül. 1807., megh. 1885 febr. 9. Katonai képzését Bécsben nyerte és mint hadügyminiszter Abdul Azisz szultán alatt nagy érdemeket szerzett a török sereg ujjászervezése körül. Ő vezette a török sereget 1876 őszén Szerbia ellen, s a dsuniszi és alexináci győzelmek által nagy hirre jutott. A törökbarát magyar ifjuság diszkard átnyujtásával fejezte ki iránta való tiszteletét. Az orosz háborúban eleinte mint a dunai hadsereg fővezére működött, de mivel az oroszok átkelését megakadályozni nem tudta, s lépten-nyomon elárulta gyöngeségét, visszahivták és Lemnos szigetére küldték számkivetésbe. Mint számüzött halt meg Lesbos szigetén. Életrajzát Vámbéry tollából l. a Vasárnapi Ujságban, 1876. 31. sz.

Abdullah khán

Bokhara ura, Iszkender khán fia, szül. 1533., megh. 1597. Az uralkodást 24 éves korában kezdte meg. Ő volt a Seibanidák utolsó és legnagyobb uralkodója. Energiájának, katonai és kormányzói tehetségének sikerült a belső békét helyreállítani s birodalmát hódítások által növelni (Herat, Merv). A kereskedelmet és ipart előmozdította, iskolákat, templomokat, kórházakat alapított. Fia Abd ul Mumin több ízben föllázadt volt ellene.

Abd ul Latif

arab tudós, szül. Bagdadban 1162, megh. mekkai zarándok-utján 1231. Az orvosi tudománnyal foglalkozott Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Aleppóban. Sok tudományos műve közül földrajzi szempontból legnevezetesebb Egyiptom leirása, amelyet White adott ki («Abdoliatiphi historiae Aegypti compendium» 1800) és Silvestre de Sacy dolgozott fel («Relation de l'Égypte» 1810).

Abd ul Medsid

szultán, született 1823-ban, meg. 1861 jun. 25-én. A háremben nevelték s elkényeztették. Az uralkodásban apját, II. Mahmudot követte 1839 julius 1-én. Az oszmán birodalmat szétdult állapotban találta; de az európai nagyhatalmak támogatásával sikerült neki a lázongó Egyiptomot, Tuniszt, Tripoliszt, Boszniát és Hercegovinát megtartani, sőt még az arabokat is meghódolásra birni. A reformoktól nem idegenkedett: anyja tanácsára kiadta a gülhanei hattiserifet (1839 november 3-án), európai tanácsadóinak sürgetésére a hattihumajumot (1856 febr. 21.), mely államtörvények a török birodalomnak nyugateurópai alapon való fejlődését s fejlesztését tették lehetővé. De míg az európai műveltségü Resid pasa a reformok keresztülvitelén fáradozott, addig az ifju szultán a gyönyöröknek élt. A hárem szertelen pazarlása és a krimi háboru (1853-56) a végromlás szélére vitték az országot.


Kezdőlap

˙