Abelinus

János Fülöp, német történetiró, ki a XVII. század első felében Strassburgban élt, ahol 1636 körül meg is halt. Különböző álnév alatt (mint: Abeleus, Ph. Arlanibäus, vagy Joh. Ludw. Gottfried, végül Gothofredus) több művet irt és szerkesztett. Ilyen az «Arma suecica» (megjelent majnai Frankfurtban 1631-1634); az «Inventarium Sueciae» (u. ott 1632). Legismeretesebb és a harmincéves háboru történetére nagyon fontos a következő nagy kortörténeti mű: «Theatrum europaeum», valóságos tárháza az egykoru eseményeknek, mely vállalatnak két első kötetét A. szerkesztette. (Mások pedig folytatták. Legjobb a 15 kötetnyi, 1635-1738-ig terjedő, Frankfurtban nyomatott kiadás.) A hasonló irányu «Mercurius gallobelgicus» c. gyüjteményes mű számára is irt A. több kötetet (17-20), mely az 1628-34. évekkel foglalkozik. E két munkában hazánk történetét is figyelemmel kiséri. Említésreméltó még az «Archontologia cosmica», továbbá a «Historische Chronika» (Frankfurt, 1633), és «Historia Antipodum», mely annak idején közkedveltségü könyv volt, a svédek, az indok és más népek történetét tartalmazza, s amely munkához Merian M. rézmetszeteket csatolt.

Abeliták

(abeliánok), keresztény eretnek felekezet a IV. században É.-Afrikában. Elvetették a nemi közösséget; kötöttek ugyan házasságot, de nemileg nem érintkeztek, hanem mások gyermekeit vették magukhoz azzal a föltétellel, hogy ezek is abelitákká lesznek. (S. Ang. De haeresibus cap. 87.)

Abell

(ejtsd: ebell) John, szül. 1660 körül, meghalt a XVIII. század 2. tizedében. Angliában mint énekes és hárfás II. Károly, II. Jakab és III. Vilmos királyok udvarában élt. Több dalgyüjteményt adott ki.

Abelli

1. Antal, szerzetes a XVI. században. Szül. 1527-ben, meghalt 1600 körül. Livry-i apát, II. Henrik hitszónoka, Medicis Katalin gyóntatója. Több tudományos munkája maradt, melyeket a Script. Ord. Praedicatorum, mely rendnek ő is tagja volt, dicsérve sorol föl. Nevezetesebb közülök a Lettre de la royne Catherine de Medicis (1554). - 2. Lajos püspök, szül. Vexinben 1603-ban, megh. 1691-ben. 1664-ig volt rhodusi püspök. Akkor lemondván, Párisban nagy visszavonultságban élt. Híres francia teologus. Legjelesebb munkái: Medulla Theologica, 1650; Tradition de l'Eglise, touchant la devotion des chrétiens envers la sainte Vierge, 1652; La vie du venerable serviteur de Dieu, Vincent de Paul, 1664; La Couronne de l'année chrétienne etc.; Défense de la hierarchie de l'église et de l'autorité du Pape, 1659; Traites des Hérésies.

Abelmoschus

Medik. (növ.), a hibiscus génusz alneme, melytől hosszában hüvelyalakuan hasadó és a tövén köröskörül leszakadó, nem maradandó kelyhe választja el. Abu-el-misk vagy abu-el-mosk (= pézsma atyja, mert jó pézsma-illata van) szóból származik, ezért pézsma-mályvá-nak nevezhetjük. Az A. moschatus Medik. Egyiptomban, Kelet-Indiában és Amerika forró tartományaiban terem. Már Plinius említi mosceutos vagy moscheutos néven, de ezt a nevet (Hibiscus moscheutos) Linné a Hibiscus palustris Walt. amerikai eredetü fajra alkalmazta. Vesealaku, csikolt, borsónyi s friss állapotában erős pézsmával illatozó kesernyés magvából (pézsmamag, semen Abelmoschi, grana moschata) régen görcscsillapító orvosság készült. Ma illatszernek, különösen az illatos ciprusi hajpor-nak (poudre de Cypre) használják. A francia apácák virágából koszorut fontak. Másik faja a Hibiscus (Abelm.) esculentus L. vagyis az ehető mályvarózsa vagy gombó. Kelet-Afrika növénye, de mint konyhakerti növényt most már többfelé, nálunk a Rákos homokján is termesztik s nyers tokgyümölcsét különböző módon elkészítve mint jóízü táplálékot eszik. Romániában, Moldvában nyersen vagy sós vizzel leforrázva is fogyasztják, sőt madzagra is füzik és télire megszárítják. Magvát kávépótlék-nak ajánlják (gombókávé).

Abenaki

(Vapanachki), az algonkinok törzséhez tartozó, kihalófélben levő északamerikai indus faj, mely a Kennebec folyó vizkörnyékén, Maineban, Ujbraunschweigban és Ujfundlandban él. Törzsei a következök: Penobszkot, Passzamakvoddi és Mikmak. L. Vetromile, «The Abnakis and their history» (New-York 1866).

Abencerrágok

nemes mór család Granadában, mely a VIII. században jött Spanyolországba és Aben Cerrag tagja után A. nevet nyert. Ismeretes a család tragikus vége. Gines Perez da. Hita «Historia de las guerras civiles de Granada» (Alcala, 1604, 3 köt.) c. regényes műve szerint, az A. ellenséges lábon állottak a Zegris családdal s Abu Hasszan királlyal. Midőn a király arról értesült, hogy nővére Zoraida szerelmi viszonyt folytat egy A.-gal: a Zegrisek segítségével valamennyi Abencerrágot az Alhambrába csalta és ott megölette (1460 körül). Az Alhambra egy része mai napig az «A. termének» neveztetik. Ez a többé-kevésbbé mondaszerü esemény tárgyát képezi Chateaubriand «Les aventures du dernier des Abencérages» c. elbeszélésének, valamint Cherubini, Jouy és Sárossy operáinak.

Abendberg

hegy a svájci Bern kantonban a Thuni tó DK-i végén, 1257 m. magas, egykor híres volt a Guggenbühl által alapított, de csakhamar megszünt kretingyógyintézetről. Most tej, és légkurára berendezett intézete van.

Abendroth

Armand Ágost, Hamburg városának polgármestere, szül. u. o. 1767 okt. 16., megh. 1842 dec. 17. A francia okkupáció idejében mint Hamburg «maire»-je s a törvényhozó testület tagja Párisban járt 1812-ben. A szabadságharc idején nagy érdemeket szerzett szülővárosa körül.

Abeneplacido

(ejtsd: placsido),a zenében most már ritkán használt kifejezés, mely által valamely zenedarabnak az időmérték és kifejezés tekintetében való előadása az előadó művész, illetőleg karmester tetszésére van bizva.


Kezdőlap

˙