About

(ejtsd: abú) Edmond (Ferenc Valentin), francia iró, szül. Dieuzeben, Lotharingiában, 1828 febr. 14., megh. 1885 jan. 17 Tanulmányait a Lycée Charlemagneban és az École Normaleban, majd 1851-től fogva az athéni francia iskolában végezte. Görogországban léte alatt irt egy «L'île d'Egine» c. emlékiratot (Páris 1854) s buzgón foglalkozott archeologiai tanulmányokkal. Párisba 1853-ban Visszatérve; az irói munkásságnak élt. Már első művei: «La Grece contemporaine» (1853), «Tolla Ferraldi» (regény, 1855), «Voyage a travers l'exposition des beaux-arts» (műkritika 1855) a legkiválóbb irók sorába emelték. Következtek aztán vonzó elbeszélései «Les mariages de Paris» (1856 cim alatt és «Le roi des montagnes» (1856, «A hegyek királya», Budapest, 1890), «Germaine» (1857) és «Les échasses de maître Pierre» (1858) cimü regényei. Római időzése (1858) után kiadott műve «La question romaine» (Brüssel, 1859, Páris, 1861) adott először alkalmat arra, hogy Voltairerel, hasonlítsák össze. Politikai és társadalmi kérdésekről az «Opinion nationale»-ban megjelent heti tudósításai, «Lettres d'un jeune homme a sa cousine Madeleine», utóbb összegyüjtve is megjelentek. Drámai munkái nem lettek népszerüek, de annál inkább a további regények és elbeszélések: «L'homme a l'oreille cassée» (1862, «A csonkafülü ember», Budapest, Olcsó könyvtár) «Le cas de M. Guérin» (1862), «Madelon» (1863), «Trente et quarante» (1865), «Les mariages de province» (1868), «Le Fellah» (1869, «A Fellah», Budapest, 1871). A. hive volt a császárságnak és különös kegyét élvezte III. Napoleonnak, ki meghivta a compiegnei udvari mulatságokra is. A német-francia háboru elején Mac Mahon seregénél harctéri tudósítója volt a « Soir»nak; 1875-ben Sarceyvel együtt alapította a «XIX. Siecle» c. lapot, melyben elkeseredett és sikeres harcot folytatott az 1877 május 16-iki kormány ellen: A Zola-féle irány ellen irott regénye «Roman d'un brave homme» (1880) nem volt szerencsés. A. 1884-ben lett az akadémia tagja. Halála után Reinach József «Le XIX siecle» c. alatt A.-nak az ily cimü hirlap számára irt cikkeit adta ki külön gyüjteményben. (Páris 1892)

Ábovián

hirneves örmény iró: Szül. Kánáker faluban (Eriván mellett) 1806., megh. 1848. Tanulmányait az ecsmiádzini zárda-iskolában kezdte meg és Tifliszben végezte be. Parrot dorpáti tudóssal megmászta az Araratot. Majd Dorpátra ment, honnan Tifiliszbe visszatérve, magán tanitóképző-intézetet alapított. 1843-ban az eriváni kerület iskolafelügyelőjévé, 1848-ban pedig a tifiliszi papnevelő elöljárójává választották. Művei: «Örményország sebei» (Verkh Hájásztáni) regény, mely az új örmény irodalomra nyelvészeti szempontból is becses; «Ifjukori Emlékek», több örmény költemény. Ábovián élete történetét Bodenstedt is megirta. (L. Leist Arthur, Arm. Bibliothek II.)

Ab ovo

Ledoe (lat.) a. m. Leda születésétől kezdve. Quintilianus használta abban az értelemben, hogy valaki hosszadalmas bevezetést alkalmaz; eredete onnan van, hogy a trójai háboru elbeszélését Jupiter és Leda históriájával kezdik, aki Jupitertől, mint hattyútól átölelve két tojást szült, s ezek közül az egyikből jött világra Helena, e háboru oka. - Ab ovo usque ad mala, szószerint azt teszi: a tojástól az almáig, elejétől végig; a római lakomákat ugyanis tojással kezdték és gyümölccsel végezték be.

A. Br.

A(lexander) Br(aun), növénynevek mellett Braun Sándor nevének rövidítése. L. o.

Ábra

(eszt.), a tárgyak körvonalait jelenti, ugy amint a fantáziában többé-kevésbbé világosan felmerülnek. Teljesebb foka a kép (l. o.). A közhasználatban A. alatt a szöveg között a leirt tárgy illusztrálása végett alkalmazott képet értik.

Abracit

(ásv.), l. Gizmondin és Fillipszit.

Ábrahám

1. (Szent-Ábrahám), kis község Pozsonym, nagy-szombati j.-ban, (1890) 1077 tót lakossal, postával. - 2. Puszta, Zala vm.-ben, a Balaton partján, savanyuviz-forrással.

Ábrahám

Terachnak fia, a zsidók ősapja. Eredetileg Ábrámnak (magas atya) hitták s a bibliai elbeszélés szerint Ur-Kaszdîmból jött Palesztinába. A későbbi zsidó tudományosság szerint A. találta fel az irást. A mohammedánok Á.-ra vezetik vissza a Kaba építését s Chalîl-Allâh-nak, Allâh, kedveltjének nevezik. A keresztény művészetben Ábrahám különösen pedig az a bibliai jelenet, amint Á. fiát Izsákot feláldozza, állandó szimbolikus alak lett. E jelenetet a középkori miszteriumok többféleképen feldolgozták, szobrokban kifaragták a templomok ablakain megfestették.

Ábrahám

(szentek). 1. Szerzetes Szíriában, utóbb a Libanon-hegyen, még később püspök Mezopotámiában, az V. században. A legszigorubb aszkéták egyike. Meghalt 439 körül Konstantinápolyban, hova őt Theodosius császár hivatta. - 2. Remete Szíriában; a szaracénok elfogták, mikor Egyiptomba ment az ottan lakó remetéket meglátogatni, de ő megmenekült s Franciaországba ment, hol Auvergneben kolostort alapított, melynek apátjává lett. Megh. 472-ben. - 3. Remete Szíriában. Gazdag szülőktől származott; mikor házasságra kényszerítették, megszökött, hogy kizárólag Istennek élhessen, mikor pedig 12 év mulva nagy örökséghez jutott, azt a szegények és árvák közt kiosztotta. Edessza püspöke egy pogány községbe küldte őt a szent hitet hirdetni s ő e téren igen szép sikert ért el. Egy év mulva az uj keresztény község vezetését másra bízván, visszatért magányába, hol 70 éves korában elhunyt.

Abraham a Sancta Clara

családi nevén Megerle Ulrik, szül. Krähenheimstettenben Möskirch mellett (a bádeni nagyhercegségben) 1642 jul. 4.; megh. Bécsben 1709 dec. 3. A gimnáziumot Möskirchben, Ingolstadtban és Salzburgban végezte. 1662. A Bécs mellett levő Mariabrunnban a sarutlan szt. Ágoston-szerzetbe lépett. Mint hitszónok először a felső-bajorországi Taxában, majd Grácban és Bécsben működött. 1669-ben l. Lipót császár udvari szónokká tette, mely minőségben Bécsben 40 évet töltött. E mellett szerzetének is, mint tartományi főnök (3 évig), prokurátor, lektor stb. hasznos szolgálatokat tett. Szikrázó élc, csipős szatira, rendkivüli eredetiség és mély emberismeret jellemzik szónoklatait, melyekkel korának ferdeségeit ecsetelte és élesen ostorozta. De beszédeit és iratait természetesen ama kornak műveltsége és iránya szerint kell megitélni, melyben élt, és akkor nyersebb kifejezésein és egyes trivialitásain kevésbbé fogunk megütközni. Művei: «Judas der Erzschelm fűr ehrliche Leute, 1687», szatirikus elbeszélés; «Oesterr. Deogratias, 1681»: «Gack, Guk, Guk ein Ei, zeigt, was die Wallfahrt zu Kloster Taxa sey, 1687»; «Heilsames. Gemisch, Gemasch, 1704»; «Huy u. Pfuy der Welt, 1710»; «Geistl. Waarenlager mit apostol. Waaren, 1714»; «Wohlangefüllter Weinkeller darinnen Manche durstige Seel sich mit einem geistlichen «Gesegn' Gott» erlaben kann, 1710» stb. Összes művei: Passau 1835-48, 20 köt. Válogatott munkái: Heilbronn 1840-1844 7 k; Bécs 1846 2 k.


Kezdőlap

˙