Acorus

L. (növ.), l. Kálmos.

Acosta

(da Costa), 1. Gábor, később Uriel, vallásbölcsész, szül. Portoban 1594 körül, zsidó eredetü, kikeresztelkedett családból, megh. 1640. Szigoruan katolikus szellemben nevekedett; jogot tanult s egy egyházi kollégiumban kapott alkalmazást. Egyre jobban elmélyedve a kereszténység isteni voltának kétségbevonásába, állásáról lemondott s anyjával és fivéreivel Amsterdamba menekült, ahol zsidó hitre tért és fölvette az Uriel nevet. De az új községben sem érezte magát jól s farizeusi visszaélésekként ítélte el a zsidóság több szokását. E miatt a zsinagógában kérdőre vonatván, megmaradt nézete mellett, amiért a zsidó községből kirekesztették. Mikor erre védőiratot adott ki maga mellett (Examen traditionum Phariseicarum collatarum cum lege scripta, Amsterdam, 1623), a zsidó vének bepanaszolták ót az amsterdami városi tanács előtt, amely őt megbirságolta s iratait elkoboztatta. Miután később a tanács még megalázó vezeklést is rótt rá, elmenekült. Hét évig kellett szenvednie rokonainak s a zsidó hitközségnek üldözéseit, míg végre rá akarta már adni magát a vezeklésre, de testben és lélekben megtörve agyonlőtte magát. Életét Gutzkow tragédiában dolgozta föl (Uriel Acosta, 1846). Élettörténetét megirta ő maga «Exemplar humanae vitae» cím alatt, majd Jellinek (A.-s Leben und Lehre, Zerbst, 1847).

2. József, jezsuita, szül. Medina-del-Campobán (Spanyolország) 1540 körül, megh. 1559 febr. 15-én. Peruba küldetvén, mint tartományi főnök, az indusok megtérítésén buzgólkodott. Sok teologiai munkát irt melyek közül a História moral y natural de Las Indas (Sevilla 1591) több nyelven is megjelent. Élete vége felé A. visszatért Spanyolországba, s mint a salamancai egyetem rektora működött haláláig.

A costi

(ol.), kereskedelmi kifejezés, a. m. ott, az ottani piacon.

Acotyiedones

(növ.), l. Szíktelenek.

Acouchi balzsam

(növ.), l. Icica.

Acqua

(ejtsd: akva), Cesare dell', olasz festő, szül. Piranoban, Trieszt közelében 1821 jul. 22. Velencében, Párisban, Brüsszelben tanult és Gallait hatása alatt történetkép-festő lett. Műveit a sikerült kompozició teszi értékesekké. Egy képe a mexikói küldöttség miramarei fogadtatását ábrázolja.

Acquapendente

város és püspöki székhely Róma olasz kerületben, magas bazaltsziklán, Papliához közel, (1881) 3431 lakossal.

Acquaviva

(A. delle Fonti), város Olaszországnak Bari kerületében, vasuti állomás; van ősrégi székesegyháza, gimnáziuma, műegyeteme. Bor- és gyümölcstermelése, olajfáinak termése igen jól fizet. Lakosainak száma (1881) 7986.

Acqui

(ejtsd: akvi), a régi Aquae Statiellae; Alessandria olaszországi kerület fővárosa, a Bormida folyó mellett; vasuti állomás, püspöki székhely; van régi vára (most fogház), gót székesegyháza a XII. századból, régi városhaza, római vízvezeték maradványai, gimnáziuma, műegyeteme, jogi iskolája, árvaháza, bortermelése és bőrcserzése s (1881) 7421 lakosa. A város hires már Plinius idejében ismert meleg kénes forrásairól, melyek 46°-75° C. hőmérsékletüek s főleg kénsavas kalciumot, klórnátriumot, klórkalciumot és kovát tartalmaznak. Az elmállott agyagpalából és az ásványvíz üledékéből álló iszap leginkább idült bőrkiütések, bénulás, köszvény és csúz ellen használ.

Acqui

(Jacob D'), dominikánus a XIV. század első felében. Származott Acquiból Piemontban. Kéziratban maradt tőle egy latin nyelvü krónika, melyet a Vatikánban őriznek.


Kezdőlap

˙