Ádám

(héb. «ember», «vörös földből való»), a bibliai elbeszélés szerint az emberiség ősatyja. Az elbeszélésnek legfontosabb eszméi, hogy az ember különb teremtmény minden másnál, hogy a többi teremtmény fölött való uralkodásra van teremtve, hogy az emberi nem egységes, hogy vágyai az Isten akaratával szemben való engedetlenségre, bűnre csábíthatják s hogy ezért lelkiismerete furdalja. Az első bűnről szóló elbeszélésre alapította a keresztényegyház tanát az eredendő bűnről. A zsidó nép irástudói és bölcsei Ádámot igen bölcs és tökéletes embernek képzeltek. Nyilatkozataik, amelyek a talmudi irodalomban vannak letéve, igen kibővítik a biblia-elbeszéléseket. Az ő mondásaik vannak a koránban és általában a mohammedán legendában felhasználva. A gnosztikus rendszerekben s némely zsidó kabbalisztikus munkában, így p. a Zóhárban az A. Kadmón, az ősember, vagy amint másként nevezik, az «égi ember» az Isten közvetlen megnyilatkozása az ő tulajdonságaival együtt. A keresztény művészetben Á. és Éva alakját többfélekép feldolgozták.

Adam

1. brémai (A. bremensis) kanonok és német történetiró. Életéből csak annyit tudnak, hogy Adalbert érsek Ádámot 1068-ban kanonokká kinevezte, 1069-ben pedig a káptalannal kapcsolatban fennálló iskolának felügyelőjévé tette. Egy ízben meglátogatta Sven Estritson dán királyt. Meghalt Brémában, 1075. Műveinek címe: Gesta pontificum Hammaburgensium (v. egyszerüen: «Historia ecclesiastica»); ez okleveleken, régibb füljegyzéseken és szóbeli híreken alapuló munkában elbeszéli a hamburg-brémai püspökség s későbbi érsekségnek történetét, nemkülönben az északi népek (dánok, svédek, norvégek) hittérítését 788-tól egészen 1072-ig. A 3. könyve Adalbert érsekkel foglalkozik és közvetve III. és IV. Henrik császár korára is fontos. A 4. könyve, melynek címe «Descriptio insularum Aquilonis», Dánia-, Skandinávia- és Oroszországról közöl fontos híreket. A. Sallustiust és több egyházi irót iparkodott utánozni művében, mely aránylag jó latinsággal van irva. A sorői kolostorban föltalált kéziratot Vellejus (Vedel) András Szevér adta ki első ízben (Kopenhága 1579). A legjobb kiadást Lap penberg tette közzé (a Monumenta Germaniae VII. kötetében). Németre fordította Laurent (1850) és ujabban Wattenbach. (1888).

2. a. a skót (v. premontrei). Szül. a XII. század elején. Szt. Norbert, a premontrei rend alapítója. Skóciába küldte hittérítésre; később whidburni püspök lett. Munkái részben 1518-ban nyomattak ki, de teljesebb D'Anversnek 1659-iki kiadása. Megh. 1180-ban.

3. A. de Saint-Victor. kanonok a hasonló nevü párisi apátság és kollégiumban, hol eltemetve is van. Megh. 1177. Az ő siriratából való ez az ismeretes vers:

Unde superbit homo, cujus conceptio culpa. Nasci poema, labor vita necesse mori.

Több munkát hagyott hátra, melyek némelyike franciára is le van fordítva.

4. A. de Fulda, tudós szerzetes a XV. század második felében. Az első német zenészeti iró. Az 1490-ben általa irt zenészeti értekezés (a strassburgi könyvtár tulajdona) sok tanulságos dolgot tartalmaz a figurális és menszurális zenéről. Ő magát musicus ducalis-nak nevezi.

Adam

müncheni festőcsalád. 1. Albrecht. csatafestő, szül. Nördlingenben 1786 ápr. 16., meghalt Münchenben 1862 aug. 28. Résztvett az 1809., majd az 1812. évi háborukban, melyeknek festője volt. Egy ideig Olaszországban tartózkodott, 1815-ben Münchenbe visszatért, több képet festett és egy 120 lapos litografiai díszművet adott ki («Voyage pittoresque et militaire»), 1848-49-ben résztvett az olaszországi hadjáratban is és közvetlen tapasztalatai nyomán festette meg a novarai és custozzai, utoljára a zorndorfi ütközet képét. 2. A. Benno, az előbbinek fia, állatfestő, szül. Münchenben 1812 jul. 15. Főleg vadászatok festésében tünt ki, szintúgy fia Emil is (szül. 1843). -3. A. Ferenc, A. Albrecht fia, szül. Milanóban 1815. Jeles csatafestő, résztvett az 1849-iki olaszországi hadjáratban, majd 1850-ben I. Ferenc József király megbizásából beutazta a magyar csatatereket és megfestette a custozzai és temesvári ütközetet. 1859-ben ismét résztvett az olasz hadjáratban, utóbb Münchenben telepedett le és itt festette meg a solferinói csatát. Kiválóak csataképei az 1870 -1871-iki német-francia hadjáratból is, melyek rendkivüli drámai erőt mutatnak (sedáni csata; ütközet az orleansi töltésnél). 4. A. Jenő, A. Albrecht fia (1817 -1880), főleg katonai genreképeket festett.

Adam

apa és fiu, francia zeneszerzők. Lajos, szül. Mietersholzban (Elszász) 1758 dec. 3., megh. 1848 ápr. 8. Jó zongorajátszó volt, 1791 óta a Conservatoire tanára; 1802-b. megjelent «Méthode de pianoforte»-ját lefordították olasz, spanyol, német nyelvre is. Sok hires tanítványa volt (Hérold. Kalkbrenner stb.). Fia Adolf Károly, szül. Párisban 1803 január 8., megh. 1856 máj. 3. A Conservatoire-on Boieldieu fedezte fel és nevelte gondosan tehetségét; kitünő orgonajátszó lett, de kisebb zongoraművei, színházi betét-énekszámai emelték népszerűségre. Első dalműve is («Péter és Katalin» 1 felv. a Vig-operában) tetszett: elegáns, kellemes dallamalt 1829-től 56-ig még 40 opera és 9 ballet vitte szét a világba. Legnépszerübbek ma is: «A lonjumeaui postás» (1836), «A nürnbergi baba» (1853) és «Giralda (az uj Psyché)» (1853) vig operák és a «Gizela» (1841) ballet. Egyházi zenéje is jó. 1847-ben a kezdő zeneszerzők bemutatására szinházat alapított: virágzását tönkretette a forradalom, terheit csak zenekritikusi működése s az apja után elfoglalt tanárság jövedelmével törleszthette. Könyve: «Souvenirs d'un musicien», 2 kötet. (Életrajzát Pougin Arthur könyvben itta meg 1876-ban.)

Adam

de La Halle, francia vers- és énekszerző (trouvére), szül. 1240 táján, megh. 1288. Az arras-i kolostorban növekedett, de megszökött, hogy az élet örömeibe és küzdelmeibe merüljön. Rendesen «le Bossu d'Arras»-nak (az arrasi pupos) hivták. Artois grófot Nápolyba követte, itt is halt meg. Lángelméje az u. n. misztériumok korában az első világi színműveket vagy legalább párbeszédeket sugallta neki; e «jeu»-ket nagyon megszerették, hol idilli, hol gunyos hangjukért. Összes műveit Coussemaker adta ki (Lille, 1879.)

Adam

1. Jean Victor, franciafestő és litográf, szül. Párisban 1801., megh. 1867. A francia történelem régebbi korszakaiból, a forradalom idejéből és a napoleoni hadjáratokból meríti tárgyalt. A kompozicióban ügyes, de nem éri utol hiresebb kortársait. Utóbb lemondott a festészetről és a litográfia szakmájára adta magát.

2. A. Juliette, francia irónő,-l. Lambert.

3. A. Lucien. francia tudós és iró, az amerikai és finn-tatáé nyelvek kiváló ismerője, született Nancyban, 1833 május 31-én jogot tanult Párisban, hivatalban szolgált (1847-60) Cayenneben, és azután több helyen, s 1863-ban elnöke lett a rennesi Cour d'appellesnek. Nevezetesebb munkái: «De l'harmonie des voyelles dans les langues ouralo-altaiques» (Par. 1874). «Du genre dans les diverses langues» (Par. 1883). Azonkivül több könyvet és értekezést irt az amerikai indus nyelvekről.

Adam

1. John, angol államférfiu, ki Kelet-India kormányzása terén szerzett érdemeket. Sz. 1779., megh. 1825. (Stephen., Dict. of Nation. Biogr. I. 87.)

2. A. sir Frederick, angol tábornok, szül. 1784 jun. 17., megh. 1853 aug. 17. Tizennégy éves korában lépett a hadseregbe, résztvett a németalföldi és egyiptomi hadjáratban, harcolt Sziciliában (1806 -11) és Spanyolországban (1812-13), Waterloo mellett pedig (1815) ő vezette az utolsó döntő támadást Napoleon gárdája ellen. 1824-32-ben a jóni szigetek lord-főbiztosa s 1832-37-ben Madras kormányzója volt.

3. A. Róbert, angol építész, szül. Kirkcaldyben 1728., megh. Londonban 1792., az edinburghi egyetemen tanult, beutazta Olaszországot és Dalmáciát, 1762-ben a király építőmestere, majd a parlament tagja lett. Legnevezetesebb alkotásai közé tartozik az edinburghi egyetem és szt. György templom. Irodalmi műve: The ruins of the Palace of emperor Diocletian at Spalatro (London 1764) Fivérével együtt adta ki «The works in architecture» (u. o. 1777-90).

Ádám-alma

paradicsom-A. (növ., a zsidók köznyelvén eszrog), a Citrus pomum Adami Risso nevü citromfajnak tartós jóillatu, tojásdad, egész körtealaku gyümölcse. Aranyszinü héján, mint foghely, egy v. több, kisebb v. nagyobb behorpadás van, melyet a zsidók Eva harapásának neveznek. A talmud állítása nyomán ez a «tudásfa» gyümölcse, melybe első szüleink Isten tilalma ellenére beléharaptak. Ezért zsidó-almának is nevezik, Mózes 3. könyve) hadarfa gyümölcse néven említi. A zsidók az őszi sátrak ünnepén, pálmalevél, fűzfa- és mirtusz-ágakkal bokrétába kötve, mint ünnepi bokrétát a reggeli ájtatosságon, a 113-119. zsoltár éneklése közben kezökben tartják. Az A. drága szokott lenni (20-40 frt), mert sértetlennek kell lennie s mert amíg Olaszországból hozzánk eljut, sok elromlik belőle. Értéke nagyobb, ha a gyümölcs karcsu, vékonynyaku, szép az alakja, nagyobb rajta a behorpadás, és csinosabb a rózsa-alaku bibéje. Általában valamely szépségbeli sajátságát rendesen felhasználják értékének fokozására. Ez a keleties virágbokréta a zsidók régi hazájára, valamint az az időbeli bőséges termék betakarítására akar kedves emlékeztető lenni. Hazájának Korfut, Olaszország délibb részét és Sziciliát vallják, de mint a citrom és narancs is, inkább forró Ázsiából szakadt s Európa déli részén csak meghonosított termék. 20-25 darabonként ládákban, a termőhely én lakó főrabbinusnak a leszedés rendes módjáért kezeskedő igazolványával s egyszersmind a datolyapálma fiatal leveleivel (lulov) küldik a kereskedésbe. Az A.-nak éretlen, vastag és cukorral elkészített héja citronát nevet visel. A nép, a férfiak gégefőjének felső részét is Á.-nak (németül), magyarul ádámcsutkájának nevezi, mert főleg nyeléskor vagy iváskor, a nyak felső részén kidomborodik. A hagyomány szerint, a tiltott almának egy darabja vagy a csutkája Ádám apánk gégéjében megakadt s ez a csutka tőle az emberiségre is átszármazott. (V. ö. Eva-almafa.)

Adamanus

(v. Adamnanus), apát a skót Hy szigeten, iró; megh. 704 szept. 23.

Adamas

a gyémánt ókori neve, s annyit jelent, mint legyőzhetetlen. L. Gyémánt.


Kezdőlap

˙