Adony

1. Duna-A., Rác-A., nagy község Fehérmegye adonyi j.-ban (1891) 4426 lakossal, közte 3372 magyar s 1002 német, vasúti és hajóállomással postával és táviróhivatallal. Szolgabirói székhely járásbiróság telekkönyvi hatósággal, kitünő földmivelés szőllőtermelés, marhatenyésztés. Nagy fakereskedés. Közelében van a Vetus salinum nevü római gyarmat. 2. Er-A., nagyközség Biharm. érmihályfalvi j.-ban az Ér mellett, (1891) 795 magyar lak. 3. Nyír-A., nagyközség Szabolcsm. nagykállói j.-ban, (1891) 3181 magyar lakossal, postaállomás. 4. Tisza-A., kisközség Beregmegye mezőkászonyi j.-ban, (1891) 854 magyar lakossal.

Adonyi prépostság

(Szűz Máriáról nevezett). Már a XIII. században létezett. A premontrei rend birtoka volt. Feküdt Nagyváradhoz három órányira Ér-Adony mellett, hol a romjai máig is táthatók. Jelenleg a nagyváradi egyházmegyéhez tartozik.

Adoptál

(lat.), örökbe fogad, általában valamit (véleményt stb.) elfogad.

Adoptianusok

Eretnekek a VIII. sz.-ban a spanyol egyházban, kik rejtett s szelidített alakban a Nesztorián-féle tévtanokat ujították föl. Elipandus toledói érsek és a spanyol egyház primása, hogy a nyugati gótok közt még mindig lappangó arianizmust (Krisztus istenségének tagadása) kiirtsa, azt állította, hogy Krisztus isteni természete szerint Istennek valódi, természetes, de emberi természete szerint nem igazi, hanem fogadott (adoptivus) fia. Ez értelemben irt a tudományosan sokkal képzettebb urgeli püspökhöz, Felixhez 783-ban, ki ezt a tant részletesebben kifejti és a Szentirásból, valamint az egyházatyákból érvekkel bebizonyítani törekszik. Több püspököt és apátot is belevontak ebbe a tanba. A libanai apát, Beatus, az osmai püspök, Etherius, Basiliscus stb. irataikban fölvilágosították.

Elipandust véleményének következménye felől: minthogy Krisztusban a két természet egy személyben egyesült és a fiuság a személyt illeti, Krisztus isteni és emberi természete szerint istennek igazi, természetes fia; aki ezt tagadja, az ennek megfelelőleg egy második személyt visz be Krisztusba: s ez a nesztorianizmus. Elipandus szenvedélyessége és az a körülmény, hogy érseksége a maurok területén lévén, tévedését könnyebben terjeszthette papjai és hivei között: komolyabb ellenhatást tett szükségessé. I. Hadrián pápa egy külön iratban, majd 792: a regensburgi zsinat fejtette ki az igazságot. Felix egy időre engedni látszott de Elipandus makacsul ragaszkodott véleményéhez. Alcuin 793-ban tudományosan megcáfolja egy iratában az A.-at; 794-ben a majnai Frankfurtban tartott egyh. gyülés a tévelyt elveti. A gyülés határozatát L Hadrián megerősíti. De még 798-ban két gyülést kellett tartani, Rómában és Aachenben, s különösen ez utóbbi volt Felixre nézve döntő, mert hatnapi heves vitatkozás után Alcuinnak sikerült öt tévedésének belátására birni. Felix Lyonban maradt az itteni érsek felügyelete alatt és 816-ban halt meg. Halála után talált kéziratai kétessé teszik megtérésének őszinteségét. Elipandus 800-ban halt meg, makacsul tévelyében. A félrevezetett hivőket N. Károly küldöttei csakhamar visszaterítették, ámbár az adoptianizmus némi nyomai még mutatkoznak a következő században is. A XII. században inkább tudományos jellegü viták ujulnak meg e tárgy körül.

Adopció

l. Örökbefogadás.

Ador

v. adoreum (növ.) a. m. tenkely, Plinius szerint a rómaiak legrégibb gabonája.

Adoráció

A tudományos teologia által megállapított műszó a tisztelet ama nemének jelölésére, melyet a teremtmények legfőbb uruk, istenük iránt tanusítanak («imadás»). Külső jelei kiválóan a térdhajtás, két térdre ereszkedés, tömjénezés stb. Tehát a kat. egyház liturgiájában alkalmazva van: 1. istennel szemben; 2. az oltári szentségben jelenlevő Krisztussal szemben; 3. a kereszttel szemben, de amikor az A. viszonylagos, vagyis a kereszten megfeszített üdvözítőre vonatkozik. Ez utóbbi értelemben a nagypénteki liturgiának képezi egyik megható részét, mikor a pap a keresztnek lefedése után («Ecce lignum crucis») levetett saruval, háromszoros térdre borulás után, megy az oltár lépcsőire helyezett kereszthez, hogy azt megcsókolja. Az adoráció mint «örökimádás» mint az oltáriszentség szüntelen imádása a keleten már az V. században megvolt, innét átjött nyugatra is. (V. ö. «Katholik» 1868. II. 228-232.) Ujabb időben erős lendületet nyert, részint az egyes egyházmegyékben a községeknek egymás után rendezett s igy minden napra eső «szentség imadásábán», részint ujabb szerzetesi területek keletkezése által, melyeknek egyik kiváló föladata az «örök imádás». L. még Pápaválasztás.

Adórendszer

alatt valamely államban érvényben álló összes adónemek foglalatját értik. Önként értetik, hogy az egyes adózási alakokat s adónemeket szerves módon s olyképen kell összefoglalni, hogy egymást kiegészítő hatásukkal az adóztatás főelvét, t. i. azt, hogy a nemzet valamennyi tagja és minden önálló gazdaság a valóságos szolgáltatási képesség arányában járuljon hozzá a közterhek viseléséhez, lehetőleg érvényre emeljék. Az adórendszer helyességének legfőbb kellékei: a) az adózási kötelesség általánossága, vagyis, hogy egyetlen adófizetési képességgel biró állami tag se legyen a közterhek viselése alól felmentve; b) az adóteher arányos és igazságos megosztása, hogy a közterhekből senki se legyen kénytelen nagyobb részt elvállalni, mint amilyen szolgáltatási képességük arányában a többi adózókra nehezedik. Ez alapon az alsó néprétegek túlságos megterhelésének mellőzését különösen a nélkülözhetetlen tárgyakra vettett fogyasztási adók eltörlését, a fundált jövedelmeknek erősebb megadóztatását, a fizetési képességet csökkentő egyéni viszonyok (gyermeklétszám, betegség) figyelembe vételét s a nagyobb jövedelmeknek nagyobb adótétellel való terhelését kivánhatjuk; c) arra kell törekedni, hogy az adót tényleg az viselje, akit a törvény vele terhelni akar (l. Adóáthárítás); d) az adóztatás úgy rendezendő, hogy az adófizetők gazdasági helyzetét meg ne rontsa, s a nemzeti termelést és forgalmat lehetőleg kevéssé háborítsa; e) az adóztatás jogos, azaz az adóbevétel az állami célok elérésére szükséges legyen. Az oly adó, melyet az állami célok nem igazolnak, akkor is önkénykedés, ha a helyes adórendszer egyéb elveit nem sérti; f) ne álljon az adórendszer túlságosan sok adóból, mivel az adónemek nagy száma nemcsak a nép terheit, hanem az adóközegek teendőit s az adókezelési költségeket is szaporítja.

Adórestitucio

l. Adóvisszatérítés.

Adorf

város a szászországi Zwickau kerületben, az Elster mellett, (1890) 4111 lakossal, zenehangszer és himzőiparral. Mellette van Elster fürdőhely.


Kezdőlap

˙