Aedicula

(lat.), 1. Az antik római templomnak az a része, melyben az istenség szobra állott. 2. Fülke a római házak homlokzatfalában a védő isten számára.

Aediles

római tisztviselők; az első 2 aedilist Kr. e. 493-ban választotta a plebs, hogy a néptribunoknak segédkezzenek. 366-ban a patriciusok is választottak a maguk kebeléből 2 aedilist, akik, mivel a nyilvánosságban a legmagasabb tisztviselőket megillető kurulisi széken jelentek meg, A. curules nevet viseltek. Idővel, midőn a patriciusok és plebejusok közt az ellentétek elenyésztek, az A.-eket származásukra való tekintet nélkül is választották. Teendőik közé tartozott, hogy Rómában A középületek és utak fentartására ügyeljenek, a köztisztasági és erkölcsi állapotokat ellenőrizzék, a súlyokat és mértékeket szemmel tartsák, a piacra hozott élelmi szereket vizsgálják meg, végül a nyilvános játékokról s egyéb ünnepélyekről gondoskodjanak. Ez utóbbi kötelezettség igen költségessé tette hivatalukat, mert a legtöbb játékot saját pénzükből tartoztak rendezni. Egyes dicsvágyó A.-k hihetetlen összegeket költöttek játékokra, hogy népszerüséget szerezzenek s ezáltal biztosítsák megválasztatásukat magasabb tisztségekre. Julius Caesar Kr. e. 44-ben az A.-ek számát kettővel szaporította; ezek az A. cereales voltak, kiknek gondjára bizatott Rómát gabonával ellátni. Augustus után az A.-ek ügyköre mindinkább megszoríttatott, a IV. században pedig az egész hivatal megszünt.

Aédón

a görög mesék szerint efezusi Pándareos leánya, ki sógorasszonya Niobének gyermekekben való nagy áldását irigy szemmel nézte, s mikor ennek legidősebb fiát meg akarta vala ölni, tévedésből a maga egyszülött fiát, Itylost ölte meg. A kesergő anyát az istenek fülemilévé változtatták, ki tavasz kezdetén keservét bajos-banatos dalolásban hallatja. A monda egy másik változatát l. Polytechnos.

Aedues

v. Aedui, a régi keltáknak leghiresebb törzse, Gallia népségei közül ők csatlakoztak legelőször a rómaiakhoz. Fővárosuk Augustodunum (a mai Autun) volt.

Aegei tenger

l. Egei tenger.

Aegeri

(Egeri, lat. Aquae regiae), gyönyörü völgy Zug kanton nyugati részében, Svájcban; délnyugaton a Kaiserstock és Rossberg, délkeleten Morgarten és északon a Rhone határolják. A völgyben fekszik 726 m. magasságban a csendes Aegeri-tó (5,5 km. hosszú, 1,5 km. széles és 7 km2 területü), melynek vizét a pisztrángban dús Lorze viszi a zugi tóba A völgyben fekvő helyek közt nevezetesebbek: Oberoegeri 730 m. magasságban az Aegeri tó alsó végén, (1888) 1804 nagyobbrészt kat. lakossal; van benne 876-ban alapított plébánia-templom, posta és táviró; Unteroegeri, falu Oberaegeritől nyugatra a Lorze kifolyásánál, (1888) 2376 többnyire kat. lakossal, postával és táviróval; van uj gót plébánia-temploma üvegfestészettel és festményekkel, gyermek-menhelye, gyógyintézete a görvély ellen, s két pamutszövője.

Aegidi

Lajos Károly, publicista és jogász, szül. Tilzitben 1825 ápr 10-én. Jogtanár volt Erlangenben, Bonnban. Ő irta névtelenül az Ausztria ellen intézett «Preussen u. der Friede von Villafranka» (1859) című pamfletet és több mást is. Sokáig tagja volt a porosz képviselőháznak. Főbb munkái: «Aus dem Jahre 1819. Beitrag zur deutschen Geschichte » (Hamburg 1861); «Die Schlussakte der Wiener Ministerial-Konferenzen zur Ausbildung und Befestigung d. Deutschen Bundes». (Berlin 1860); «Aus der Vorzeit des Zollvereins» (Hamb. 1865); amelyben először van okmányilag kimutatva, hogy a vám-egyesület a porosz politika műve. Klauholddal együtt kiadta 1861-71 «Das Staatsarchiv, Sammlung der officiellen Actenstücke der Gegenwart» címü, több tekintetben igen fontos okmány-gyüjteményt, amelyet most Delbrück Hans folytat. Magyarországot különösen érdekli a magyar alkotmányos küzdelmet illető anyag kiadása 1863-ban.

Aegidius

1. lessiniai, Domonkos-rendü hit- és bölcselettudós a XIII. században, Flandriában. 2. Ae., Szent, l. Egyed. 3. Ae. viterbói, Ágost: rendi szerzetes, majd biboros főpap, a XVI. században. Mint hittudós, szónok és költő egyaránt jeleskedett. 1512-ben mint rendjének főnöke, az V. lateráni zsinaton kitünő beszédet mondott. X. Leó tette őt biborossá 1517-ben, majd konstantinápolyi patriárkává lett. Meghalt 1532 nov. 12-én. Számos munkája közül legnevezetesebb: «Historia viginti saeculorum per totidem Psalmos conscriptu».

Aegidius

Colonna v. Romanus (Gilles de Rome), hires filozofus és teologus a XIII. században. A skolasztikusok Doctor fundatissimus-nak és Princeps theologorum-nak nevezték. Mint ágostonrendbeli remete Párisba ment tanulni, ahol Aquinói szt. Tamás és Bonaventura tanításait hallgatta; Szép Fülöp tanítója volt, majd meg a filozofia és teologia tanára a párisi egyetemen. Megh. Avignonban 1316-ban. Számos filozofiai müvet irt, melyekben Aquinói szt. Tamás filozofiáját ügyesen s világosan adja elő. Politikai műveket is irt, ezek közt egyet, melyet. csak ujabban találtak meg, a pápa világi hatalmának védelmére.

Aegidiusi alkotmány

A pápa világi uralma alatt állott tartományoknak VI. Innocent pápa alatt 1354-ben Albornoz Egid bibornok által adott alkotmány.


Kezdőlap

˙