Alamos

város a mexikoi Sonora állam déli részén 80 km.-nyire a kaliforniai öbö!tő! Rio Mayo és Rio del Fuerte folyók között 10000 lakossal, pompás templommal, melynek építését 1826-ban fejezték be. A város jól van építve, de vízszegény, vidéken van s búzát és kukoricát a Sonora völgyéből hoznak.

Alámosás

néven említik azt a jelenséget, mikor a folyóviz a mederpart lábát képező és annak támaszul szolgáló föld-, iszap- vagy kavicsréteget elhordja, míg a támaszát vesztett mederpart végre nem képes egyensulyát föntartani és a patakba v. folyóba szakad. Hídoszlopoknál v. hídfőknél is előfordul, hogy a sodor megváltozása következtében vagy ha a híd fölépítése folytán az árviz lefolyási szelvénye jelentékenyen csökken, a folyó annyira lemélyíti medrét a hidfő v. oszlop mellett, hogy - ha ez nincs kellő mélységre alapozva nemcsak mellőle, hanem alóla is elhordja a mederfeneket képező anyagot és a híd összedől. Hazánkban legismertebb az A. következtében beállott katasztrófák közül az eszéki vasuti híd összeomlása, mely 1883-ik évben akkor következett be, mikor egy, Boszniából hazatérő, katonákat szállító vonat jött rajta keresztül. Két év előtt meg a szegedi rakodópart besüppedése okozott országos feltünést. Olyan zsilipek vagy más műépítmények is, melyeknek nagy egyoldali viznyomást kell kiállaniok, ki vannak téve, az alámosás veszedelmének, ha laza talapra vannak építve, mert a nagy nyomás következtében az ellenkező oldalon vízfolyások keletkeznek, melyek a laza talaj egy részét magukkal viszik; minek folytán a mű-építmény lesüpped, megreped, sőt gyakran egészen összeomlik. A h.-m.-vásárhelyi határban fekvő kistiszai zsilip 1887-ik év jun. 1-én történt bedőlésének oka, mikor több mint 40000 hold legnagyobb részben már érni kezdő búza és egyéb vetés viz alá került, valószinüleg ilyen A. volt.

Alán

a népvándorlás korában feltünt nép, melynek hazája a Kaukázus északnyugati szélétől a Donig és Meotisz-tóig (a mai Azovi tengerig) valamint a Káspi-tóig terjedt. Az A.-k a hunokkal és vandalokkal említtetnek. Pseudo-Lucian szerint ők nyelvre, ruházkodásra és fegyverzetükre nézve a szittyákkal, más irók szerint pedig a szarmatákkal voltak rokonságban. Az arab iró Ibn-Foszlán ász-ok neve alatt említi őket, ami az orosz jászy-nak megfelel. A khinai iróknál: «a-lan-a-sze» v. «asz-u» név alatt fordulnak elő, amely névtől ered a Kaukázusban élő «osz-et»-ek neve. Müller Fr. szerint az A. névvel rokon erán = aryana (a különböző nyelvekben az l betü r-rel cseréltetik fel). Ugyancsak ő szerinte «Ázsia» neve (Asia) az «Ász» szótól ered. Amint a történetből ismeretes, az alánok a rómaiakkal hadakoztak, Arrianus Hadrianus mint Kappadocia helytartója, viselt hadat ellenük; le is írta e hadjáratot s művéből maradtak is töredékek. Aurelianus felszólitotta az alánokat a persák e!len viselendő hadjáratra s ezek halála után elpusztították Kis-Ázsiát, de Tacitus császár 276-ban határaik közé szorította öket. 375 körül a hunokkal szövetkezve elpusztították Hermanrichnak, a keleti gótok királyának országát, kiszorították népeit a Don és Duna közt elterülő vidékről s a nyugatra törő nagy áramlathoz csatlakoztak. A suevekkel és vandalokka! 406-ban pusztítva berontottak Galliába. Egyik részük a Loiretól délre maradt, előtünt 451-ben Aëtius szövetségesei közt Attila ellen s később elveszett; egy más részük 409-ben Spanyolországba nyomu!t, s a nyugati gótoknak a rómaiakkal szövetkezett királya, Wallia által 418-ban megveretett és Lusitániába szorult, hol utóbb nevük eltünt. É.-Itáliában még 464-ben betört egy sereg alán, kiket azonban Ricimer legyőzött. A későbbi bizanti időben a Kaukázusban is említenek még alánokat.

Aland

folyó a porosz Magdeburg közigazgatási kerületben. Az Elbe közelében Werbennél ered, Hannover tartomány határán Schnackenburgnál balról az Elbébe ömlik. Bár csak 50 km. hosszú, Seehausentól kezdve mégis 38 km.-en át hajózható; legjelentékenyebb mellékfolyója a 66 km. hosszú Biese. Az A. és mellékfolyóinak folyamvidéke nagy része igen termékeny síkság.

Alandszigetek

(ejtsd: oland-), a finn Abo-Björneborg kormányzósághoz tartozó szigetcsoport a Botten-öböl bejáratánál, 80 lakott szigeten kivül még több száz gránitsziklából állanak, 1211 km2 kiterjedésüek s 16000 lakosukkal 1809-ben kerültek a svédektől orosz kézbe. E szigetek részben elzárják a Botten-öblöt s több igen jó kikötőjük van, melyek orosz hajócsapatok főállomásául szolgálnak. A lakosság származás és nyelv tekintetében svéd, földmívelésből, állattenyésztésből, halászatból (apró heringet [Clupea Harengus minor] évente mintegy 7000 tonna mennyiségben küldenek szét), továbbá fókavadászatból él. A gabona nem elégíti ki a szükségletet. A rétek kövérek, sőt Keleti-Alandban (Föglö község) híresek. A szigetek a Botten- és Finn-öböl elzárására és megvédésére igen fontosak. Az egyesült angolok és franciák az 1854-iki keleti-tengeri hadjáratban elfoglalták az 1835-ben épült Bomarsundot s uraivá lettek a szigeteknek, de nemsokára ismét elhagyták, miután az összes orosz erődítéseket lerombolták. A sziget-csoport főszigete Aland, valamennyi közt a legnagyobb, rajta van az ugyanilyen nevü város amelyet az oroszok alapítottak.

Alangieae

alangifafélék rendje, és Alangifa (Alangium Lam., növ.), Ázsia déli részén honos, kevésbbé ismeretes fák v. cserjék. De Candolle Prodromusa (III. 203) a Melastomaceák után helyezi, Bentham és Hooker a somfafélékkel egyesíti. De Candolle a mirtuszféléktől több szirma (az Alangium decapetalum Lam., alangi, angolam tízszirmú, az A. hexapetalum Lam. kara-angolam v. namidou hatszirmú), egyrekeszü gyümölcse a a csüngő magvak magfehérje következtében választja el. Egyetlen egy génusza van: az Alangium Lam. (Angolamia Scop.)

Alanin

vagy amidopropionsav; CH3. CH. H2N.COOH szerves sav amelyet Strecker fedezett fel 1850-ben. Keletkezik többek között akkor, ha kéksav aldehidammoniára és sósavra hat. Színtelen kristálykákból áll, melyek vízben oldhatók; íze édeses. A laktamiddal izomer.

Alaninek

v. glikokollok név alatt az amidosavak ama homolog sorozata értendő, amelyek a zsírsavakból keletkeznek, ha bennök az alkoholgyök egyik hidrogénjét amido-gyökkel pótolják. E csoport eddig ismert tagjai ezek: glikokoll v. amidoecetsav, alanin v. amidopropionsav, butalanin v. amidovajsav, valalanin v. amidovaleriansav, leucin v. amidocapronsav. Az állati szervezetben több alaninnak fontos fiziologiai szerepe van; így különösen a leucinnak.

Alanorsi

neve alatt Scythia (szittyák földje) legészakibb lakóit említik a régi történetirók.

Alantas tisztek

név illeti meg a magyar kir. honvédségnél és a közös hadseregben a főhadnagyo-kat, hadnagyokat és a hadtengerészetnél még a zászlótartókat is. (Subalterne Offiziere.)


Kezdőlap

˙