Alantbor

és A.-kámfor (növ.), l. Örvénygyökér.

Alantíka

hegylánc Adamauá-ban, Ny.-Afrikában, Faro folyótól Ny.-ra, melyet Barth 2500-3000 m. magasra becsült.

Alanttermő

Szőllőfajta, mely leginkább hazánk északkeleti borvidékein van elterjedve. Fürtje nagy, tömött; bogyói középnagyok, gömbölyüek, zöldesfehérek, levesesek. A fürtök a termőhajtások alján képződnek, innét a fajta neve. Középérésü. Rövid művelés mellett is bőven terem; bora jeles minőségű.

Alanus

ab Insulis (Alain de Lille), Alain de Ryssel, skolasztikus bölcsész, akit nagy tudománya miatt «Doctor universalis et magnus»-nak neveztek. Életéről nem sok biztosat tudni,. sőt sokszor összetévesztik az auxerre-i püspökkel. Bízonyos, hogy egy Alain nevü skolasztikus filozofus, aki a XII. században élt, egyebeken kívül egy híres teologiai munkát is irt: De arte (sive de articulis) fidei catholicae s két nagy filozofiai költeményt, «de Planctu naturae» (a természet panaszáról), melyben az ember hibáit panaszolja s «Anti-Claudianus»-t, a középkor egyik leghíresebb latin költeményét, melyben Claudianussal szemben, ki Rufinus ellen intézett szatirájában Theodosius miniszterét úgy rajzolja, mint akiben minden vétek egyesült, ezt a jó s tökéletes ember mintaképe gyanánt mutatja be. Az emlitett teologiai munkában geometriai módon, axiomákkal, definiciókkal stb. iparkodik a keresztény hit dogmáit bizonyítani. Érdekes megelőzője Spinozának s jellemző alakja a kornak, melyben az ész kezd magára s jogaira eszmélni. Tőle való a «Doctrinale altum seu liber parabolarum» c. verses mű is. Korában nagyhírű munkái közül többet de Visch adott ki Antwerpenben 1653-ban.

2. A. Flandriensis, a XII. században auxerre-i püspök. Clairvauxban Szt. Bernát tanítványa volt, kinek életrajzát később ő irta meg. Előbb larivouri (Troyes mellett Champagneban) apát, 1182-től pedig auxerrei püspök volt. 1182-ben halt meg. Bizonyos Louis le Jeune-hez a közte és Nevers gróf közt folyt viszályról öt levelet is írt melyeket Duchesne adott ki. Némelyek azonosnak tartják őt a lillei (de Insulis) Alanus-szal.

3. A. Britannicus (Alan, Allen, Allyn Vilmos), angol bibornok, és hitvédelmi író. Született 1532-ben Lancaster grófságban, Rossalban, meghalt 1594. okt. 6-án. Buzgó kat. tanárok nevelték Oxfordban. Az Erzsébet királyné alatt lábrakapott anglikán türelmetlenség miatt az egyházi pályán nem remélvén előmenetelt, Louvainba költözött, hol a nagytudományu Jervel püspök iratára válasz gyanánt a következő művet adta ki: «Défense de la doctrine catholique au sujet du purgatoire et des prieres pour les morts» (Anvers 1565). Ez a munka hosszas és izgatott vitákat keltett. Később hanyatlásnak indult egészsége miatt visszatért hazájába, de ott is folytatta hitvédő munkásságát. Röpiratokat adott ki melyek miatt aztán bujdosni volt kénytelen. De még rejtekhelyéről is hitvédő füzetet adott ki «Courtes raisons pours la Foi catholique» cím alatt. Üldözésnek lévén kitéve, Flandriába menekült 1568-ban, hol nagy örömmel fogadták. Mecheln-ben a hittudományt tanította, majd Douai-ban doktorrá avatták, nemsokára cambrai-i utóbb reimsi kanonok lett. Az angol kat. érdekek előmozdítására Douai-ban angol ifjak számára nevelőintézetet alapított, melyet később Reimsba tett át. Eközben nem hagyott fel az anglikán egyház ellen a katolicismus védelmére írt füzetek közrebocsátásával. Ezek annyira elterjedtek és oly izgalmat szültek egész Angliában, hogy a királynő azoknak nemcsak árulását, de olvasását is eltiltotta. Mivel pedig A. ez iratokban azt hirdette, hogy aki eretnek, az nem lehet király, hazája ellenségének tekintették s a vele való összeköttetést megtiltották. Alfield Tamás jezsuitának meg kellett halnia, mivel A. műveiből néhányat magával vitt Angliába. A. Parsons Róbert jezsuita által fölbátorítva, több kibujdosott angol kat. nemessel szövetkezett, hogy II. Fülöp spanyol királyt Angolországba való invázióra bírja. Madridban fel is szereltek egy Armada nevü hajóhadat, mely sok ezer példányt vitt magával A. műveiből, de az angolok teljesen szétverték az Armadát. Az Armada tönkrejuttatása után az angolok igyekeztek A. műveinek összes példányait megsemmisíteni, nehány elrejtett példány mindazonáltal fönmaradt belőlük. 1589-ben A. bibornok, később pedig mecheln-i érsek lett, de Rómában székelt. Megnevezett munkáin kivül még számos könyve maradt fenn.

Alany

(a nyelvtanban) annak a személynek v. tárgynak megnevezése, melyről valamit állítunk (vagy tagadunk); p. «A nap süt» - ennek a mondatnak alanya «a nap», állitmánya «süt». Az alanynak nyelvtani alakja az alanyeset. Néha egészen határozatlanul, általánosságban gondoljuk az A.-t (általános alany), s akkor magyarosan többnyire nem fejezzük ki külön szóval, hanem az igét többes 3. személyben mondjuk: «Letépték a rózsát». «Deák Ferencet a haza bölcsének nevezik». Sokszor «az ember» fejezi ki az általános alanyt: «Hazájába mindig viszavágyódik az ember». «Mit szóljon az ember ehhez?». (E kifejezésmóddal egészen egyező észjárást mutat a német man, mely a. m. Mann, s a francia on, L' on, mely a. m. homme, l' homme; sőt a latin omnes szót is, mely a m. mindenki, mindnyájan, ebből magyarázzák: homines ,emberek`.) Végre szintúgy használjuk mi az infinitivust vagyis főnévi igenevet: «Oly sötét van, hogy nem látni semmit», = «hogy nem lát az ember semmit». «Csak nagy üggyel-bajjal juthatni oda». (Barbarics: A határozatlan és az általános alany. M. Nyelvör XXI. k.) Némely kifejezéseket alany nélkül szoktunk használni s nem is gondolunk hozzájuk alanyt; ezek az alanytalan mondatok, és igéik az úgynevezett személytelen igék. P. villámlik, esteledik, alkonyodik. (Veress Ignác: Alanytalan mondatok. Miklosich: Subjectlose Sätze.) V. ö. Mondatrészek és Alanytalan itéletek.

Lélektani szempontból

az én tudata neveztetik alanynak, szemben e tudat egyéb tartalmával mely tárgya a tudatnak. Ily vonatkozásban mondhatta Schopenhauer: nincsen A. tárgy nincsen tárgy A. nélkül. Logikai szempontból az alany amaz alkotó része az ítéletnek, melyről valamit kijelentek. Az esztetikai kritikában alanyinak mondjuk azt az ítéletet, melyben a megítélésre nem tartozó alanyi szempontok, az ítélőnek vm. véletlen hangulata, előítélete, ellenszenve, hajlama jutnak érvényre. Hasonlóképen alanyinak jelzünk minden fölfogást mely nem a tárgy mivoltát tükrözteti. A költészetben alanyi költészetnek nevezzük a lirát. Alanyiság a fent jelzett lélektani szempont alkalmazása, midőn az egyén én-jét, ennek sajátságait, némelykor ennek tartalmát is szembe állítjuk más egyének én-jével.

A.-t növénytani értelemben,

különösen a kertészek szeretik használni anyatő v. vadtő helyett, l. Ojtás. A gyümölcskerté-szetben az olyan fát mondják A.-nak, amelyet csupán gyökérzete v. gyökérzete és törzse miatt nevelnek, de gyümölcséért nem, miért is vm. más fának - amelynek gyümölcsét termelni óhajtják - ágával nemesítik be.

Álany

l. Nikól.

Álanya

(Méhészet.) Ha a méhek anyja elveszett és sem új anyáról, sem anyaméh nevelésére alkalmas álcáról nem gondoskodott a méhész, akkor a méhek valamelyik dolgozót jobban táplálnak, miáltal ennek petefészkei tökéletesen kifejlődnek. Az ilyen dolgozó Á.-nak neveztetik; külsejében nem tér el a közönséges dolgozóktól de képes petéket rakni. Az Á. párosodni nem tud, miért is csupán herepetéket rak. Hogy a kaptárban Á. uralkodik, azt arról lehet felismerni, hogy a peték rendetlenül, össze-vissza vannak a sejtekben elhelyezve némelyikben 3-4 is - s hogy valamennyi fiasítás kúposan fedett. Az álanyaságon új anyaméh v. alkalmas költés adása által csak akkor lehet segíteni, ha az álanya eltávolíttatott; de mert ezt felismerni nem lehet, a méhész ki nem keresheti. Legcélszerübb eljárás az, hogy az álanyás kaptárból a méheket mind egy üres kaptárba söprik össze, ezt a méhestől úgy 10 lépésnyire a földre állitják, míg a régi kaptárt, a lépeket beléhelyezve, rendes helyére teszik vissza. Az üres kaptárból a méhek lassanként visszarepdesnek régi kaptárukba, de az Á. nem, amellyel együtt néhány dolgozó is visszamarad; ha a visszamaradt méheket elöltük, elöltük köztük az Á.-t is, s így megszabadultunk tőle. Az Á.-val visszamaradt csomót különben bele lehet tenni valamely erős kaptárba, amelyben az idegen méhek elölik.

Alányergelés

építész-műszó, annyi mint gerendák megerősítése egy nyeregfával ott, hol azok más gerendákkal való összeköttetésük folytán meggyöngülnek és nagy huzásnak vannak kitéve, p. kötőgerendák végei (l. ábrát), közepe stb. Az alányergelés rendesen fogazással v. csapos kötéssel történik és a nyeregfa csavarokkal erősen a gerendához, esetleg a ducokhoz lesz szorítva.

[ÁBRA] Alányergelés.

Alanyeset

a névszónak az az alakja, melyben alanyul szolgál a mondatban (máskép nevező eset, nominativus). Alanyesetül a legtöbb nyelvben a ragtalan szótő szolgál, csak az indogermán nyelvek alkalmaztak némely szótagokhoz külön alany eseti ragot, még pedig s-et; p. latinul animu-s lélek, animu-m lelket, urb-s város, urbem várost. Az ugor és török nyelvekben (s a héberben is) személyragokat vehet föl az A., p. kocsi-m, kocsi-d, kocsi-ja stb. De a személyrag nélküli tőalak is eltér néha hangzására nézve az eredeti szótő-alaktól; p. ló eredetileg lov, v. ö. lovat, lovon; hő eredetileg hév, hev, v. ö. hevül stb. (L. Simonyi: A Magyar Nyelv, a művelt közönségnek I. 97. P. Thewrewk Emil: A magyar nominativus, Philol. Közlöny l.)

Alanyi jog

valamely személynek egy v. több jogviszonyon alapuló jogosítványa, l. Jog.


Kezdőlap

˙