Alexandrette

(Iszkanderún), északi Sziriának egyetlen tengeri kikötője, az Alexandrettei öböl mellett, amely a Földközi tengernek legészakkeletibb beszögellése. Mocsaras síkon áll a város. amely valaha nagy és gazdag kereskedőhely volt. most azonban kis helység 1500 lakossal. Fontos mégis mint Aleppónak és egész északi Sziriának be és kiviteli helye. Nagy, de elhanyagolt kikötőjében 1882-ben 218,466 tonna tartalommal 390 hajó fordult meg. A. francia, angol és orosz gőzhajózási vonalaknak állomása. Kereskedelme nagyobbára az angolok kezében van; 1882-ben bevitele 26,1 kivitele 41,3 millió frank volt. A várost Nagy Sándor alapította az Isszosz mellett kivívott győzelem emlékére (333 Kr. e.), azért volt neve Alexandria ad Issum. Ott győzték le 1832 ápr. 13. Mehemed Ali egyiptomi csapatai a törököket.

Alexandri

Vazul. A románok legnagyobb költője. Született Moldvának Bacau városában 1821., gazdag bojár szülőktől, megh. Párisban 1890 szept. 1., eltemették Mircetiben szept. 7-én. Tanulmányait 15 esztendős koráig Jászvásárban végezte: ekkor elküldték szülei Párisba, ahol orvostudományt hallgatott. lnnen visszatérve 1839. beutazta Olaszországot; hosszabb ideig tartózkodott Velencében s Nápolyban, miről költeményeiben több helyütt elragadtatással beszél. Moldvában összekerült több fiatal emberrel, kik szintén a francia s német egyetemekről jöttek vissza, telve lelkesedéssel s új ideákkal hogy hazájukat reformálják. Cogalnicean Mihály «Dacia literara » cimmel ez új eszméknek lapot alapított; munkatársai jórészt az ifju egyetemi hallgatók voltak. A. itt kezdi meg irodalmi pályáját egy kedves kis novellával: «Buchetiera dela Florenta» (A flórenci virágárusleány). Ámde az akkori kormány sietett mentől előbb elfojtani e veszedelmes népboldogító eszméket és Sturza fejedelem 1842-ben beszűntette a lapot. Ugyanez időtájt halt meg A. édes anyja s hogy fájdalmán és veszteségén enyhítsen, utazni ment. Bejárta Moldvát, Havasalföldet s Erdély-t; tanulmányozta mindenfelé a románságot s gyüjtött népkölteményeket. 1844. Cogálni ceanés Negruzzi Konstantinnal együtt meg lett bízva a jászvásári francia-román színház vezetésével, mivel azonban alig volt műsoruk, hozzáfogtak maguk is színdarabok írásához. Több vígjátékot irt prózában ez időben, mint: Jassi farsangkor», «A falusi lakodalom», «A falu piócái», melyben a görögséget és a zsidóságot ostorozza, «Kirica úrhölgy Jassiban» stb. Cogalniceannal s Ghika Jánossal ujra kiadott egy lapot, «Progressul»-t, amelyet azonban egy hónap mulva szintén betiltottak. Ekkor betegedik meg Sturza M. fejedelem 16 éves leánya s a fejedelem az akkor már ünnepelt költőt megkéri, hogy írjon leányához egy verset. Mire a költő a fejedelem palotájába ért, a leány meghalt. Ekkor irta A. gyönyörü elegiáját: «Emmi». Őt is csakhamar hasonló csapás érte: jegyese, Negri C. leánya (Helén) meghalt. Emlékének a bánatos vőlegény több költeményt szentelt «Lacrimioare» (Könycseppek) címmel.

Újra utazni ment. Bejárta a Keletet; megfordult Konstantinápolyban, Athénben, a jóni szigeteken; innen Francia- és Spanyolországba indult, aztán átment Gibraltárba s Marokkóba, végre Olaszországba. 1848. részt vett a politikai mozgalmakban, amiért aztán száműzték. Odahagyván hazáját, Bukovinában s Erdélyben újra népkölteményeket gyüjtött, melyeket 1852-ben Párisban s 1855-ben francia nyelven is kiadott: «Ballades et chants populaires de la Roumanie». Ugyancsak Párisban adja ki 1853-ban «Doine si lacrimioare» (Dalok s könycseppek) címü verskötetét. 1855-ben visszatér hazájába s megalapítja «Romania literara» tudományos és szépirodalmi lapját, de egy év mulva kénytelen beszüntetni. Ebben az időben a moldvai s havasalföldi románok szívében a politikai egyesülés vágya mind mélyebb gyökeret ver; A. költeményeivel, különösen a «Hai sa dam mâna cu mâna» (Gyere, fogjunk kezet kézzel) cíművel nagy hatással volt e mozgalmakra. 1857-ben követnek választják s 1859-ben Cuza fejedelem külügyminiszternek nevezi ki. Mint ilyen diplomáciai küldetésben megfordul Párisban, Londonban és Rómában, hogy ez államok ismerjék el az egyesült Romániát s annak fejedelmét, Cuzát. Mondják, hogy akarata ellenére ez időben őt is fejedelemnek jelölték. 1864-ben alapította Jassiban Maiorescu I. Titusszal s Negruzzival a «Junimea» (Ifjuság) nevü társaságot és ennek lapját, a «Convorbiri literare»-t, melynek célja kritikai irány a literaturában s a nép nyelvét irodalmi magaslatra emelni; 1867-ben megalkotják a bukuresti tud. akadémiát, melynek tagjait az összes románság soraiból választják. A. is ekkor lett az akadémia tagjává; mivel pedig szótöbbséggel az etimologikus helyesírást fogadta el az akadémia, ő és Maiorescu T. kilépett belőle. Csak mikor 1880-ban elfogadták a Maiorescu-féle ortográfiát, akkor foglalja el A. ujra a helyét. Nagy küzdelem folyt ez időben a helyesírás ügyében, mely azonban még mai nap sincs befejezve, mert a románságnál még jóformán minden lap és könyv más-más ortográfiával jelenik meg. Cipariu Timóteus, balázsfalvi kanonok megteremti etimologikus írásmódját s hirdeti a latinizáló irányt és a purizmust az irodalomban. A. s Maiorescu azonban éppen az ellenkező nézet hívei voltak s kivált Maiorescu a tudomány összes eszközeivel mutatta ki a «Convorbiri literare»-ben s később megjelent munkájában, a «Critice»-ben, hogy a latinos irány megakasztója a nemzeti kultúrának, az etimologikus ortográfia pedig tudományos ismereteket követel attól, aki még írni tanul. Az akadémia azonban, melynek tagjai telve voltak római kultusszal s hizelegvén a latinos irány fantasztikus véleményüknek, Maiorescu s A. propozícióit elvetette. A. is nagyban hozzájárult az ő «Dictionarul grotesc» címü szatirikus éllel irt munkájával ez irány nevetségessé tételéhez; munkáival pedig, melyek jóformán (mert ő sem ment teljesen a latinoskodástól), a nép nyelvén szólalnak meg, a nemzeti irányt emelték magaslatra. Ma már alig akad román iró ember, ki nem a nép nyelvéhez szegődnék s nem a nép nyelvén alkotná meg műveit. Csak még nálunk, Magyarországon bukkan föl néha-néha egy-egy latinoskodó, ami nem csoda, mert hiszen itt született az egész Cipariu-féle tan s terjedt a Kárpátokon túlra. Nálunk volt annak a melegágya, a balázsfalvai iskolában, ahol még mindig elég buján tenyészik.

1869-ben megalakul Franciaországban a «Román nyelvek társulata», melynek pályadíját a Montpellierben tartott gyülésen egyhangúlag. A. nyerte meg 56 pályázó közül híres ódájával, a «Cântecul gintei latine»-vel (A latin törzs dala). Ez az óda jóformán minden európai nyelvre le van fordítva; zenéjét az olasz Marchetti szerezte. Az 1877/78-iki orosz-török háboru alatt irt költeményei, «Ostasii nostri» (A mi katonáink), melyek a Plevnánál vitézül küzdött román hadsereget dicsőítik, nagy népszerüségnek örvendenek. összes munkáit Socec és Teclu bukaresti könyvkereskedő cég adta ki; eddig megjelent 7 kötet, egy kötet próza, két kötet vers és négy kötet színdarab. Nemrég napvilágot látott egy kötet elbeszélő költemény (Legendák) «Despot Voda» (történelmi dráma); «Fantana Blanduziei» (Blanduzia kútja; színdarab); «Ovid» (szindarab). Költeményeinek a következő címük van: «Doine si lacrimioare», «Margaritare», «Pasteluri» és «Legende». Színdarabjai feloszlanak: I. köt. cantonete comice, scenete, operete; II. köt. vodeviluri; III. köt. comedii; IV. köt. drame. A. szerencsés ember volt egész életében. akit nagy vagyona az élet mindennapi nyomoruságaitól megmentett. Hosszu kort ért nyugalomban, nagy jutalmakat s kitüntetéseket nyert.

A. első sorban is lirikus; minden verséből a nyájas boldogság mosolyog. Nem ismeri a világ fájdalmát, nem kivánkozik a sír éjjelébe; dalai melegek és nyugodtak. «Az ő lírája mondja Densusan gyöngéd és enyhe; nem izgatja az érzelmeket, nem melegít föl s nem lelkesít; könnyedén átröpül az érzelmek fölött, mint a fecske, mely szárnyával érinti a víztükör szinét, egy kis fodor jelentkezik csak s aztán ujra minden csöndes». Híres ódájában, melyet Vitéz Mihály fejedelemhez irt, úgy mondja bírálója, kard helyett virágot adott a hős kezébe. «Az ő szelleme víg irja Jorga örök ifju; fájdalma könnyein keresztül is átmosolyog s bánatának örökké van hajnala». Amivel azonban Alexandri legjobban hatott s ami őt a román költők királyává teszi, az a nyelv. Senki még előtte oly könnyedén és egyszerűbb nyelven nem verselt s maig sem akadt ebben a tekintetben párja. Igazi román költő volt minden ízében. Műveinek nagy részét idegen nyelvekre is lefordították; németre Carmen Sylva (kiadta Mite Kremnitz. Lipcse 1881); magyarra Alexi György dr. és mások. Életrajza magyarul is megjelent, mint doktorátusi értekezés, a kolozsvári egyetemen, Dulf Pétertől.

Alexandria

(Alexandreia)

[ÁBRA] Alexandria tervrajza

város Alsó-Egyiptom partján. Nagy Sándor alapította 331-ben Kr. e. és az ő nevét viseli. Évszázadokon át az ó-kornak egyik legpompásabb nagy városa volt. Híres volt, mint a tudományok székhelye. A monda szerint Nagy Sándornak álmában egy aggastyán jelent meg és Homerosz sorait idézte, amelyekben Fárosz szigetét említi; ez birta rá, hogy ott építse a várost. A tenger és a Mareotisz nevü parti tó között huzódó homokos partszegélyen épült Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km. volt a kerülete. Az előtte fekvő Farosz szigetet egy hatalmas, 7 stadium (1290 m.) hosszu gáttal (Heptastadion) a parthoz csatolták és így keletkezett a nyugati (Eunostos) és a keleti (u. n. Nagy-) kikötő. Most is ez A. két kikötője. A szilárdul épített Heptastadion 500 méter szélességüre nőtt azáltal, hogy a tenger folyton kavicsot és törmeléket hord és rak le melléje. A csatornák is rég bedugultak már, amelyek a két kikötőt összekapcsolták. Farosz sziget keleti fokán emelkedett a híres világító torony, amelyet a Kr. e. III. században I. Ptolemaios uralkodása alatt Sostratos épített; nyolc emeletes és 160 m. magas volt és fénye 300 stadiumnyira (50-60 km.) látszott a tengeren. A város legpompásabb része az u. n. Brucheion vagy Basaleza volt a «nagy kikötő» déli szélén, amelyben a királyi palota volt összes melléképületeivel. Ott állt a világhírű Museion, mely több évszázadnak volt a szellemi középpontja; ott volt az állítólag 700,000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közelebb emelkedett Poseidon temploma és a szinház. A Brucheion keleti végén álltak az u. n. Kleopatra tűi, két karcsu obeliszk a Kr. e. XVI. sz., amelyek egyike 1878 óta Londonban, másika 1880 óta Newyorkban van. A Brucheiontól délre emelkedett a pompás Gymnasion 200 m. hosszu oszlopcsarnokkal és ettől keletre, a Kanopos-kapu előtt terült el a nagy Hippodrom (lóversenypálya). A várostól DNy-ra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb épülete volt s 200,000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a Kr. u. IV. sz.-ban egy római prefektus, Pompejus, Diocletianus császár tiszteletére hatalmas oszlopot állíttatott, amely a romok között még ma is áll és Pompejus oszlopa nevet visel. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20 m., átmérője 2 1/2 m. A korintusi oszlopnemből való és talapzatával meg a fejével együtt 32 m. magas. I. Napoleon rendeletére belevésték a francia katonák nevét, akik 1779 julius 2-án a város ostroma alkalmával elestek és most az oszlop tövében vannak eltemetve. Az egész városnak középpontja volt az a rengeteg térség, amelyen derékszög alatt szelte egymást Alexandriának két, 30 méternél szélesebb főutja. Nagy romhalmazok, egyes oszlopok és számos ciszterna jelzi még most is ama főutak irányát. Nyugaton volt a (földalatti) nagy Halottak városa (Nekropolisz), amely egészen az u. n. Kleopatra fürdőjéig terjedt. A még mindig létező ciszternák százai tanuskodnak a régi Alexandria nagyságáról. Az omladék-halmazok között valószinüleg a nagy ó-kornak még sok nevezetes maradványa rejlik. Sok régi márvány és gránitművet hurcoltak Rómába és később Konstantinápolyba, sok más pedig a tenger habjaiba merült. Mikor a rómaiak Alexandriát elfoglalták, A.-nak majd egy millió lakosa volt és pedig rendkivüli népkeverék: görögök (legnagyobb számban), egyiptomiak és számos zsidó azonkivül az akkor ismert világ minden részéből való emberek, feketék és fehérek, akiket a kereskedelem vagy a rabszolgaság vezetett oda, és végre az uralkodó rómaiak. V. ö. Kiepert, Topographie, des alten A. (Berl. 1872).; Néroutsos-Bey, L'an-. cienne Alexandrie, Paris 1888.

A jelenkori A.

(arabul Iszkanderieh), Egyiptom főkikötője és első kereskedővárosa. Kairo után az ország legnagyobb és legvirágzóbb városa, de: a régi A. területének csak harmadát foglalja el, t. i. az ó-kori Fárosz szigetet és a két kikötő között. levő területet (az ó-kori Heptastadiont). Nyugaton van a régi vagy afrikai, keleten az új vagy ázsiai kikötő. Most mind a kettő meg van nyitva a föld minden nemzetének. A. nem igazi keleti város,: hanem mintegy keveréke nyugatnak és keletnek: azonban mindinkább növekszik európaias jellege. A régibb (török) városrész utcái kövezetlenek és azért télen rendkivül piszkosak, szinte járhatatlanok, házai vagy téglából és vörös agyagból, vagy. fehér homokkőből és vakolattal épültek, két vagy. legfölebb háromemeletesek tetejük lapos, utczára nyíló ajtaik zárva vannak, ablakaik rácsozottak. A szembetűnőbb épületeket, a vámházat, a tengeri. arzenált stb. mind Mehemed Ali építtette. A legfeltünőbb épület a régi Farosz szigeten álló erőd. (valószinüleg a régi világító-torony helyén) ahol 1842-ben épült az új világító-torony, amely 55 m. magas és 30 km.-nyire ellátszik. A város, mind a. tenger, mind a szárazföld felől meg van erősítve. Kerítőfala, a melynek körülbelül 100 tornya és bástyája van, ugyanaz a fal, amelyet az arabok építettek a régi A. elpusztítása után. A mindinkább növekvő és terjeszkedő frank városrész, a melyben évről-évre szaporodnak a palotaszerű új épületek, kivált Mehemed Ali tere (vagy a Konzulok tere) körül, a hol Mehemed Ali érc-lovagszobra van, mindinkább háttérbe szorítja a benszülöttek városrészeit. Ott már egész európaias élet fejlődött ki, gázvilágítással, fényes üzletekkel, kávéházakkal, színházakkal, vendéglőkkel; ott vannak a társaskörök, egyesületek helyiségei és az európai kórházak. Európa minden kereskedő országának van Alexandriában egy kis telepe egy konzul vezetése alatt; minden vallás védelemben és szabadságban részesül, s minden nagyobb keresztény felekezetnek van ott temploma. A zsidóknak is van több zsinagógájuk, a mohammedánoknak pedig több mint 30 mecsetjük. Néhány gazdag európai kereskedő A. közelében pompás nyaralókat építtetett és parkokat létesített; példájukat már követni kezdik a khedive főtisztviselői is. Az idegen származásu lakosságon kívül legalább is háromakkora benszülött lakosság van, többnyire török és arab vegyüléknép, amely agyagból rakott nyomorúságos kunyhókban lakik ezekhez járulnak még a legkülönfélébb afrikai származásu népek. Az összes lakosságot (1883) 227,064-re teszik. Ebből körülbelül 60,000 európai származásu, leginkább olasz, görög és francia (német talán csak 1000 van), akik főképen kereskedelemmel foglalkoznak.

Az uj város fölvirágzását leginkább a tengeri kis beviteli kereskedelemnek köszönheti, amelyet egész Egyiptom számára közvetít. Jelenleg a fő kiviteli cikkek: pamut és pamutmag, hüvelyesek, olajos magvak, kender, indigó, cukor, gummi, ópium, gyapju és különféle orvosi szerek stb. A fő beviteli cikkek: európai selyemáruk, gyapju és pamutszövetek, bőráruk, különféle rövidáruk és fényűzési cikkek stb. A. közlekedő eszközei éppen olyan fejlettek, mint a Földközi-tengernek akármely más kikötőjéé; gőzösök járnak kikötőjéből Southampton Marseille, Genua Brindisi Trieszt és Konstantinápoly felé. Évenként több mint 2000 hajó köt ki Alexandriánál. Két, tenger alatt futó kábel vezet Európába. Vasut vezet a közel fekvő Ramle nevű nyaralóhelyre és Rosetteba, egy másik Kairóba és Szuezba, egy harmadik EI Mexbe. A mostani Alexandria élettere a Mahmudie-csatorna, amely a belső vidékkel kapcsolja össze és ivóvízzel látja el a várost. A zsarnoki akaraterő e nagyszerű művét Mehemed Ali készíttette 1819-ben és Mahmud szultán tiszteletére nevezte el. A régi kikötőt a Nílusnak rosettei ágával kapcsolja össze, hossza 83.5 km., szélessége 30 m., mélysége 6 m. E csatornával, a melyen eleinte 100,000-en, utóbb 310,000-en dolgoztak (állitólag 20,000-en vesztek oda éhség vagy betegség következtében), egy kisebb, 2728 m. hosszu, 20 m. széles és 6 m. mély csatorna van kapcsolatban, amely arra való, hogy a Nilus áradásakor levezesse a fölösleges vizet. A ciszternák helyett, amelyekből állitólag még most is 1000-nél több van, 1860 óta a Mahmudie-csatornának egy ágából, a Moharrem-bei-csatornából jövő vízvezeték szolgáltatja a vizet; ez azonban a száraz évszakban alig használható. A. éghajlata általában egészséges és a forróság még nyáron sem nyomasztó; mert a tengeri szél hűsíti; a hőmérő ritkán emelkedik 26° C.-on fölül. Uralkodó az északi szél; télen csaknem naponként esik. A. egy kormányzónak, kopt patriárkának, 1876 óta nemzetközi felsőbb biróságnak, tengerészeti és katonai iskolának és külföldi konzuloknak a székhelye. Az európaiak kivétel nélkül teljes iparszabadságot és adómentességet élveznek s az egyiptomi hatóságok védelme alatt állnak.

Története.

Amire a nagy macedóniai Alexandria alapításával törekedett, azt Egyiptom későbbi uralkodói el is érték. A Ptolemaeusok uj birodalmuk fővárosává tették Alexandriát. Uralmuk alatt ez. az ó-kor egyik legvirágzóbb városává lett; nagyobb volt kereskedelme által, mint bármely más város; híresebb volt tudományossága által, mint minden más város; de egyszersmind hírhedtebb volt minden másnál a nagy gazdagságból eredő határtalan erkölcstelenségéről és fényűzéséről. Mikor Pompejus meggyilkolása után Kr. e. 48-ban Caesar megjelent Alexandriában, a föllázadt nép ellen kilenc hónapig tartották magukat a rómaiak a Brucheionban (Alexandriai háboru); akkor pusztult el tűzvészben a híres alexandriai könyvtár egy része. Kleopatrával 30-ban Kr. e. kihaltak a Ptolemeusok, de Alexandria tovább virágzott az új uralkodók alatt. A római birodalomban is csak Róma maga multa fölül nagyságban. A. volt az a nagy kereskedő város, a hol az egész világkereskedelem központosult, a hol Arábiának, Indiának, Afrikának termékeit, Egyiptom gabonáját a nyugati országok aranyáért, ezüstjéért és érceiért eladták. Tudományos jelentősége Alexandriát a kereszténységnek is egyik fő székhelyévé tette. A kereszténység és a pogányság valamint;a keresztény pártok egymás között viselt heves küzdelmei ártottak a város virágzásának. E küzdelmekben 389. Kr. u. a Serapeionnal együtt a könyvtárnak még megmaradt része is elpusztult. Végképen azonban az arabok semmisítették meg Alexandriát, mint Egyiptom fővárosát és mint uralkodó kereskedő-várost. 641. dec., a görög seregnek 14 havi vitéz ellenállása után foglalták el a várost Amru vezérlete alatt. Az erőditvényeket lerombolták; a város nagyobb része épségben maradt ugyan, de régi nagyságát többé el nem érte. 1517-ben a törökök foglalták el. Az ó-kori A. régi emlékeinek nagy része még Edrizi korában (XII. század) is fennállt; a város csak árnyéka volt ugyan a réginek, de még mindig nagy és pompás volt. Csak Szelim és az ő törökjei adták meg neki a kegyelemdöfést. A mi még állt, azt lerombolták, tűzzel-vassal pusztították és halomra döntötték. Azóta Alexandria alig volt egyéb egy óriási romhalomnál, amelyet alacsony kunyhók, néha-néha egy franknak csinos háza, vagy egy töröknek fallal kerített lakása, terjedelmes kertek, nagy pálmaültetvények környeztek. Ilyen állapotban volt A., mikor Bonaparte hajóhada megjelent 1798 julius 1-ének éjjelénés azonnal megostromolta a várost. Három évig, 1801 októberéig volt a franciák kezében. Mikor elvonultak, Alexandriának alig volt 7000 lakosa, azok is nyomorúságos sárkunyhókban laktak. Ilyen állapotban találta Mehemed Ali, aki megfeszített erővel fogott hozzá a város újjáalapításához. Ő tekinthető az uj A. megalkotójának. 1882-ben Arabi pasa lázadása nagy kárt okozott a városnak. Jun. 11-én a föllázított csőcselék vérengzést kezdett az európaiak ellen, s mivel Arabi pasa a várost megszállta és az erődöket fölszerelte, julius 11-én az angol hajóhad Seymour vezérlete alatt a várost bombázta. Ekkor az elkeseredett katonaság és a nép gyujtogatni és fosztogatni kezdett, míg végre jul. 14-én az angolok szállták meg a várost.

Alexandria

1. (Alecsandrie), város Romániában Gyurgyevótól Ny-ra, 11,310 lak. - 2. Város Skótországban 6173 lak. l. Dumbarton. - 3. (Alexandrija), város Oroszorsz. Kherszon kormányzóságában, az Ingulecz mellett, nagy kukoricatermeléssel, (1889) 12,475 lak. 4. Város az Egyesült-Államok Virginia államában, a hajózható Potomac mellett, 12 km. Washingtonon alul, élénk tengeri. kereskedelemmel és (1880) 13,659 lak. 5. Alexandria ad Issum, l. Alexandrette.

Alexandriai bibliafordítás

Ez a neve az ó-szövetség legrégibb görög fordításának, melyet az Alexandriában lakó, de héberül már alig értő zsidók zsinagógai használatára Ptolemaeus Philadelphus király idejében (Kr. e. 270-ben) 70 vagy 72 tudós férfiu készített Fárosz szigetén, a monda szerint 72 nap alatt. Innen a tudományban röviden Septuaginta-nak nevezik és LXX-sel jelölik. Noha ebben a fordításban számos héber kifejezés fordul elő s közte és a héber eredeti kanon közt, az egyes szakaszok elrendezését illetőleg bizonyos eltérések vannak, mindamellett ez a mű a görögül értő vallási társadalomban annak idején igen nagy elterjedésnek örvendett úgy hogy azt a közhiedelem isteni ihlet következtében előállott műnek tartotta. S valóban ez a fordítás történelmi és kritikai szempontból ma is nagy fontosságu az ó-szövetségi kánoni irodalom terén.

Alexandriai filozofia

ama filozofia neve, mely Alexandriában a görög gondolkodás és keleti felfogások érintkezéséből fejlődött; keleti részről a zsidóságnak jutott a főszerep, melynek etikai monoteizmusa a hellén filozofia több elemével találkozott. E zsidó-hellén irány úttörője és feje Philon volt. Ugyancsak Alexandriában tettek kisérletet a pythagorasi tudomány fölélesztésére s megtermékenyítésére, ujabb tanokkal való bővítés útján. Ezek az új pythagoreusok. Élükön áll P. Nigidius Figulus, Cicero barátja és P. Vatinius. Ez irányok utolsó fejleménye Alexandriában kr. u. a III században az újplatonizmus, mely az előbbi filozofiai törekvéseket majd mind összeolvasztotta, egy nagyszerü rendszerbe. Megalapítója Ammóniás Sakkas, követői voltak: Origenes, Cassius Longinus, Plotinus, Jamblichus. L. Vacherot: Histoire critique de l'école d'Alexandrie. Paris 1846-51, 3 kötet.

Alexandriai hétcsillagzat

alatt a későbbi görögök e hét alexandriai (Kr e. 284 körül divatos) tragikust értették: chalkisi Lykophrónt, Alexandros Aitólost, tarsosi Dionysiadést, szirakuzai Sósiphanést, bizanci Homérost, tróas-alexandriai Sósitheost és kerkyrai Philískost.

Alexandriai iskola

E néwel jelölik azokat a tudományos irányokat, melyeknek megindítói művelői és terjesztői Alexandriában éltek s a Ptolemaeusok bőkezüsége által oly helyzetbe jutottak, hogy irodalmi és tudományos munkásságuk kevés megszakítással mintegy 800 évig tartott. (Kr. e. 300-500 Kr. u.) Itt irta meg Euklides a Kr. e. III. században geometriáját, itt fejlesztette Eratosthenes a csillagászati földrajzot Hipparchos az észlelő csillagászatot, itt gyültek össze azok az asztronómiai észlelések, melyek a spekuláció helyébe léptek. Az Alexandriában állami költségen élt tudósok az ismeretek minden ágát művelték, minden tudományágban az addig ismert anyagot átkutatták és rendezték. Tudományos munkásságuk inkább a meglevőnek tanítása volt mint ujabb igazságok felfedezése. Közös lakhelyük a muzeum volt, melyben tisztán a tudománynak élhettek; folyvást gyarapodó alapítványok gondoskodtak függetlenségükről. A muzeumhoz tartozott a nagy könyvtár. melyben Kr. e. 250 körül mintegy 400.000 tekercset őriztek, egy másik nagy könyvtár a Serapis templomában állott. E könyvtárak használata végett, valamint a tudós könyvtárnokok tanításainak meghallgatására az egész világból idejártak. A római birodalom nyugati és keleti tartományaiban élt s hírre vergődött orvosok és tanárok bölcsészek és papok, számfejtők és csillagászok mind Alexandriában jártak és tanultak az alexandriai tartózkodást tudományos képesítésnek tekintették. De a világtörténeti nagy változások, a hódítások és a belső erkölcsi és szellemi fejlemények e tudományos központot sem hagyhatták érintetlenül. A terjedő s mindinkább erősbödő kereszténység erősen támadta a pogány görög hagyományok veszélyes székhelyét s Caracalla pénzügyi zavarán, a muzeumi alapítványok elkobzásával segít. De mind e csapások mellett Alexandria még sokáig az egyedüli hely volt, ahol, noha már keresztény iskolában, Aristoteles és Platon uralkodott. Sokféle átalakulást szenvedve, a görög szellem fentartotta magát, míg az arabok hódító serege föl nem dulta a várost. A görög szellemet most az arab váltotta fel. A könyvtár először Alexandria ostrománál Julius Caesar alatt égett el; később Antonius Cleopatrának ajándékozta a pergamumi királyok könyvtárát s ez pótolta azt a nagy veszteséget, míg II. Theodosius császár Konstantinápolyba vitette. A Serapeion könyvtára a keresztény türelmetlenségnek esett áldozatul 389-ben. Az alexandriai iskola alkotásairól a költészet és tudomány térén l. Görög irodalom. Az élénk és mozgalmas szellemi élet közepette sajátságos filozofiai irányok fejlődtek (l. Alexandriai filozofia). A kereszténység ugyanis tanainak igazolására Alexandriában olynemü uton volt kénytelen haladni, amilyenen a támadó ellenfél: a filozófiain; a védekezés és igazolás e neméből keletkezett tudományos teologia nagy hatással volt a még alakuló egyházra. (L. Alexandriai katecheta iskola.)

Alexandriai katecheta iskola

Az apostoli korszakban az evangéliumi tanok hirdetése volt az. egyedüli tanítási mód. Midőn azonban az egyház tanait úgy az eretnekek, mint a pogány bölcsészek. több oldalról megtámadták, szükségessé vált az. evangélium hirdetése mellett a hit tanaiban való. rendszeres oktatás is. Igy keletkeztek egymásután a keresztény iskolák (Alexandriában Jeruzsálemben, Nisibisben, Edesszában, Rómában stb.), melyeknek célja volt a papokat, a hit hirdetőit és védőit alapos oktatásban részesíteni. Legrégibb s leghiresebb ez iskolák közül az alexandriai melyet szt. Jeromos tanusága szerint (De viris illustr. l. 9) még szt.. Márk evangelista alapított. Legnagyobb virágzását a II. század végén és a III.-ban érte el,. mikor is pantdnus, alexandriai Kelemen, Origenes. Heraklas, Nagy Dénes voltak benne a tanítok. A IV. században a vak Didymus előadásait szt. Jeromos is hallgatta. Utolsó tanára volt Rhodon, ki 395-ben átköltözött pamfillába. Ez idő óta az. A.-ról nem történik említés. Teljesen téves sokaknak az a nézete, hogy az alexandriai pogány Muzeumból (bölcseleti és szónoklati főiskola fejlődött ki, bar azt nem lehet tagadni, hogy ez. nagy befolyással volt a keresztény iskola fejlődésére. Épp így téves volna azt hinni, hogy ez az iskola a katechumenek számára volt, v. hogy a keresztény gyermekek első vallási oktatását vezette. Rendes hittani főiskola volt ez a szó szoros értelmében. Előadták benne a nyelvtant, a szónoklattant, a számtant. Az iskola főtárgyait azonban a szentirás könyvről-könnyvre való magyarázása s a. polemikus teologia képeztek mint ez alexandriai Kelemen és Origenes irataiból kitünik. V. ö. Wetzer Welte Kirschenlexikon (2. kiad.).

Alexandriai kódex

(jele:A.), gör. kódex. 1098-tól a konstantinápolyi patriarkák birtokában volt egész 1628-ig, mikor Cyrillus Lukaris patriarka L Károly angol királynak ajándékozta. Jelenleg a londoni British Museumban őrzik. Az V. századból származik, valószinüleg szent Tekla híres seleuciai kolostorából. Tartalmazza az ó- és újszövetség összes könyveit, a Makkabeusok 3. és 4. könyvét, római Kelemen 2 levelét. (Az új-szövetségből két részlet: Máté l. I-XXV, 6 és János VI, 50-VIII, 52 hiányzik.) Nyomtatásban először Grobe Ernő adta ki. (Oxford, 1707-1720.) Az új-szövetséget rézmetszetü facsimile-ben kiadta Woide (London, 1786); az ó-szövetséget Haber (London 1812-1828). Legutóbb Cowper (London, 1860) kiadásában jelent meg. (,Scrivener, Introd. to the critic. of the N. T. Ed. III. 93-99. 1. Tischendorf, Novum Test. Ed. VII. XXXI. 1. Cornely, Historica et critica introd., 302-303. l.)


Kezdőlap

˙