Alkáli-földfémek

a fémek ama csoportja, amelyek hidroxidjai vízben oldhatók és lúgos kémhatást mutatnak, de karbonátjaik és szulfátjaik vízben oldhatatlanok. E csoportba tartoznak a kalcium, a strontium és a baryum; a természetben legközönségesebbek lévén a kalcium vegyületei, a csoportot kalciumcsoportnak is nevezik. Fizikai és kémiai sajátságaik az alkáli-fémekéhez hasonlók de eltérően azoktól, mindig II. vegyértéküek.

Alkálimétria

l. Kémiai analizis.

Alkális

v. lúgos kémhatás alatt számos vegyületnek az a sajátsága értendő, hogy a piros lakmuszt kékre, a sárga curcuma színét barnára festik. E reakció az alkáliakra nézve jellemző.

Alkáli zöld

bonyolódott összetételü, mesterséges zöld kátrányfesték.

Alkalmazás

valamely teendőnek teljesítésére, intézésére való meghívás, megbízás, felhatalmazás, esetleg meghagyás, parancs. Ez akár egyes esetekre, akár folyton felmerülő ügyek határozott körére vonatkozhatik. Közönségesen hívatalra, szolgálatra, állásra való alkalmazást értenek alatta, ezért szokás az állam, megye, község, köz- és magánérdekü intézetek személyzetét alkalmazottaknak nevezni. A közhivatalokra való A. módjai igen különbözők: igy van tiszta választási, tiszta kinevezési rendszer, van kijelöléshez kötött választás, van megerősítéshez kötött választás, van ajánlat, javaslathoz kötött kinevezés; van ideiglenes minőséget kölcsönző kinevezés vagy választás; van időtartamhoz kötött és életfogytig tartó választás vagy kinevezés. Hazánkban a közhivatalnok jellegével bíró személyek A.-ában ismeretes az elősorolt módok legtöbbje, s az egyes módoknál ismét többfele módozatok érvényesülnek a különféle hivatali állások betöttésénél. (V. ö. Államhivatalok betöltése, Kinevezés, Választás.).

Alkalmazkodás

alatt legtágabb értelemben az emberi lénynek a külső (kültermészeti, társaséleti, politikai) viszonyoknak megfelelő, azaz ezekre alkalmas viselkedését értjük. Szorosabb értelemben a kültermészeti viszonyokhoz (az éghajlathoz, a talaj alkotásához, az állat- és növényvilághoz) való alkalmas életmódot értjük alatta. A földnek valamennyi élő lénye közt egyedül az ember volt képes a föld minden égaljához alkalmazkodni s ezt egyfelől a magáasabb értelmiségének és másfelől mindenevő (omnivor) természetének köszönheti. Az eszkimó a zord északsarki körben épp oly jól találja magát, mint a néger az egyenlítő tikkasztó égaljában, épp ugy a rónákon mint a magas fensikokon, az óceánok szigetein mint a nagy szárazföldek belsejében stb. Azt mondhatni, hogy az emberi lényt éppen ez az A. képessége tette a föld urává. De ez csakis az, összes emberiséget illetőleg áll. Az egyes emberek vagy az egyes vidékek lakói, idegen s a szülőföldtől nagyon eltérő vidékekhez, éghajlatokhoz nem igen tudnak alkalmazkodni, a kültermészet nagyobb eltérései veszélyeztetik az ember egészségét és életét. Mi európaiak sem az egyenlítő, sem a sarkok alatt nem érezzük magunkat jól, amint sem az egyenlítői, sem a sarkköri lakók Európa égalját nem birják megszokni. A felnőttkoru angolok Keletindia égalját ugyan türik, de itt született gyermekeik elbetegednek és felette nagyszámarányban elhalnak, miért aki csak teheti, a gyermekeit Angliában nevelteti föl. A fiatal spanyol nők a Szundákon, a fiatal portugál nők déli Afrikában (a Zambesi folyó vidékén) gyermekágyukat a halállal lakolják meg stb. Ha tehát az egyes ember s egyes emberfajta nem képes a föld különböző égaljaihoz szokni, kénytelenek vagyunk azt föltenni: hogy az emberiség már eredetileg több s az illető égalji körökhöz alkalmas sajátságu ember-tipustól vette eredetét vagy pedig azt; hogy felette hosszu idők s az ivadékoknak felette hosszú sora volt szükséges, mig elvégre az emberiség a föld legkülönbözőbb részein a megélhetésre teljesen alkalmas fajtákat birt létrehozni. L. még: az Ember, Származás és Emberfajták szavakat.

Az állattanban

A.-nak az állatországban abban áll a lényege, hogy az illető állat saját és fajának az ellénségek támadásai ellen való biztosítása, vagy egyáltalán a könnyebb megélhetés céljából az őt környező körülményekhez alkalmazkodik. Az A. legszembetünőbb példáit az állatok testszinein észlelhetjük, amit egyszerüen színbeli A.-nak nevezünk. Leggyakoribb az az eset, mikor az állat színével a környezet színét igyekszik utánozni, ahboz alkalmazkodik p, a falevelek között élö leveli béka (Hyla) zöld szinével a fák leveleit, mig a göröngyök között élő varangyos béká (Bufo) szürke színével a göröngyöket utánozza. Az A. általában igen nagy szerepet játszik az állatoknál és Darwin tanai szerint az öröklés mellett egyik legfontosabb tényező a fajok változandóságánál.

A növénytanban

A. (accomodatio) növénytani értelemben a szervezetnek a termőhely különböző viszonyaihoz való idomulása. Más szóval, a növény ott bir boldogulni, ahol szervezete a természeti viszonyoknak tökéletesen megfelelő. Hogy mindig A.-e az valóban, amit annak neveznek, vagy a növény szervezete megtalálja magának a megfelelő helyet. ez ma vitás és kétes dolog. A növény szervezete meg a termőhelye között gyakran oly szép harmóniát látunk, hogy ennek láttára az A. önkéntelenül eszünkbe. jul. De vajjon eredetileg és mindig igazi A. volt-e ennek okozója, vagy a szervezet találta meg a megfelelő természeti viszonyokat? Az összefüggés mindenesetre nagyon nevezetes, ez az oka, hogy bizonyos termőhelyen megegyező szervezetű növényekkel találkozunk (p. homokpuszták növényzete). A szervezetnek a termőhellyel való harmoniálása néhol szembeszökőbb mint másutt. Legfeltünőbb a vizi növények életében. Így p. a hínár vékonyszálu és hajlékony dereka, vékonyszálas vagy keskenysallangú levele nagyon célszerüen alkalmazkodik a csergedező víz mozgásához. A vízmélység növekedése alkalmával szára v, a cikkje meg is nyúlik, hogy a virágját a víz színére bocsáthassa, más hínárnak (l. Süllőfű pedig a felsőbb szárcikkei felfuvódnak, levegővel megtelnek, s a virágok ilyen A.-sal emelkednek a levegőbe. A tündérrózsa alakzatnak széles levelei tutajmódra pihennek az állóviz tükrén. A vizi boglárkáknak vagy a Salviniának kétféle levele van: széles, s a víztükrén uszó, továbbá keskeny sallangú, vízbe merült levele, tehát a hinár meg a tündérrózsa alakzatot összekapcsolják.

Legvilágosabb, egész kétségtelenül szemünk láttára történik a vízparti kétlakos növények A.-a. Ugyanaz a faj növény a vízben meg a parton nem ritkán oly különböző, hogy a nem gyakorlott szem egész más növénynek tartaná. A Polygonum amphibium L. a vizparton (var. terrestre Leers) felálló száru, keskenyebb lándsás és szőrös levelű; a tengerparton az ilyen levelű alaknak a lombja bodros, a szára heverő (var. maritimum Koch). Ha pedig a P. amphibium egészen a vízbe jut, szára úszik, levélnyele megnyúlik, levele elszélesedik, a víz színén elterülve pihen, kopasz s a felszíne fénylő lesz. Ez az alak tehát a tündérrózsaalakzat felé közeledik. A torma vagy némely kányafű, ha a szárazon nő, a levelök sallangtalan: ha a vízben terenmek, a vízben levő levelek vékony szálakra hasadoznak, vagyis a hínár alakzatjára hanyatlanak (l. Felemás növények). Legeltérőbbek az Oennanthe aquatica meg a Sium latafolium vízbe merült levelei. L. Borbás: «A növények alkalmazkodása a vizhez» a Természettud. Közl. 1879. 282. I. A természetes A. (adaptio) az a jelenség, midőn a fajváltozók a tőalaknak más természeti viszonyok folytán kedvezően megváltozott bélyegeit megtartja, sőt tőle még az ivadék is átörökli, s az uj viszonyoknak inkább megfelelő, szerzett bélyegek vagy tulajdonságok mind jobban-jobban megállapodnak. Ez a Darwin elméletének alapja a fajok keletkezéséről. A virágok A.-át l. Virág.

A szem.

A. (accomodatio), a szemnek az a tehetsége, hogy úgy változtathatja, igazíthatja fénytörését. hogy a különféle távolságban levő tárgyaknak tiszta képe vetődjék az ideg hártyájára. Az A. olyan természetü, mint mikor a fotográfus úgy igazítja szekrényét, hogy hátulsó lapján tiszta kép keletkezzék. Az A. a szem lencséjének változásaival jár. A mikor a messzeségbe nézünk, szemünk lencséje leglaposabb, olyan, mint egy gyönge domború lencse, melynek gyujtópontja éppen az ideghártyán van; amikor azonban a szem közelebb-közelebb levő tárgyra fordul, ennek képe mindinkább az ideghártyán tul vetődnék, ha a lencse mind domborúbba válva, nem egyesítené az ideghártyán képpé a fénysugarakat. A lencse domborodását az úgynevezett sugárizom eszközli, mely a szivárványhártya környéki szélét fogja körül; a szemlencse tokja erre az izomra van fölfüggesztve, úgy hogy a sugárizom összehúzódásai szerint a lencsét majd ellapítja a megfeszülő tokja, majd a megeresztett tokban jobban kidomborodhatik a lencse. Ha az A. izma elveszti működését, jó marad a messzire látás, de közelre nem lát tisztán a szem; ez az A. bénulása, mely meghülés, ütés, vagy belső betegségek miatt állhat be, s azon is észrevehető, hogy a szembogár tágabbá válik. Ezt a bénulást idézi elő a szembe csöppentett atropin, persze csak addig, míg az atropin hatása tart. Ellenben más szerek, p. a pilokarpin, megszüntetik a bénulást. Amely szemnek A.-a nincs, az csak akkor lát közelebb levő tárgyakat, ha domboru szemüveget tartunk eléje, p. ha a szemüveg olyan, hogy 1 méternyire van a gyujtopontja (1 dioptriás), akkor a szem egy méternyire lát tisztán, ha az üveg gyujtó. távola 0,5 méter (2 dioptriás), akkor fel méternyire lát a szem tisztán; olyan üveggel, melynek 0,1 méter a gyujto távola (10 dioptriás üveg), a szem tíz centiméternyire lát tisztán. Az ép szem alkalmazkodó tehetségét is olyan domboru szemüveg értékével szokás kifejezni és számításba venni, mint amilyen üveggel az A. hijával levő szem a tárgyat tisztán látná. Donders, a híres hollandi tndós, megállapítása szerint a szem alkalmazkodó tehetsége a kor haladtával bizonyos szabályszerüséggel fogy. A 10 éves gyetmek annyira birja A.-át megfeszíteni, hogy 7 centimétérnyire is meglátja a legapróbb betüt, a 20 éves ifjú már 10 cm.-nyinél nem lát közelebb, a 30 éves emberre nézve a közelítés határa, az úgynevezett közelpont 14 cm., 40 éves korban 29 cm., 50 éves korban 40 cm. s így tovább, úgy hogy 65 éves ember már csak a messzeségbe lát. Minthogy pedig az ember rendesen 30-33 cm.-nyiről olvas, érthető, hogy már a 45 éves embernek is nehezére van az olvasás 50 éves ember pedig már nem is bir olyan apró betüt olvasni, melyet 30 cm: nyiről kellene látni, szemüveggel kell a szemnek e természetes fogyatkozását pótolni L. Messzelátóság.

Alkalmazott

l. Alkalmazás és Tisztviselő.

Alkalmi egyesülések

vagy alkalmi társaságok (Gelegenheitsgesellschaft), a kereskedelmi társaságtól nem jogilag, hanem csak gazdászatilag, mint bizonyos alkalomra létrejött kereskedelmi társaság, különböznek, s A. kereskedelmi társaságok minden alakjában fordulhatnak elő; leggyakoribb alakja a közkereseti társaság.

Alkalmi érmek

neve alatt az emlékérmeknek azokat a fajait értjük, melyek egyházi és világi. ünnepélyek, gyülések vagy más összejövetelek alkalmából készülnek s jelvényül is használtatnak. Németországban divatban voltak születések és halálozások alkalmára készült érmek. Ezenkivül szokásos monarkikus államokban koronázási érmek veretése. Legutóbb nálunk 1892 jun. 8-án vertek ilyen A.-et, a király megkoronáztatásának negyedszázados jubileumára.

Alkalmi költő

aki bizonyos ünnepen v. bizonyos adott alkalomkor az ünneplés v. az alkalmiság tárgyát képező személyt v. dolgot megverseli, úgynevezett alkalmi költeményt irván. Alkalmi szónok, aki ugyanazon körülmények közt szónoklatot, alkalmi beszédet tart.


Kezdőlap

˙