Aloysia

Orteg. (növ.), a Verbénafélék génusza, mások szerint csak a Lippia L. algénusza (Aloysia Schau Acantholippia Gris.). Az A. citriodora Orteg. (Lippia c. Kunth, Verbena triphylla L. citromv. puncs-kóró) mintegy méter magasságú pérui félcserje. Ága vesszős, levele citromillatú, virága lilaszin. Cserépbeli növénynek ajánlják, Spanyolország déli részén kerti növény. Néha a teát illatosítják vele. Dél-Amerikában orvosi növény.

Aloysius

(ol. Luigi) de Gonzaga, a Gonzaga fejedelmi családból, született Castiglioneban 1568 márc. 9., megh. Rómában 1591 junius 21. Gyerekkorától kezdve szigoru aszkéta életet élt, 1587 nov. 21-én Rómában a jezsuita-szerzetbe lépett, 1587-ben letette a fogadalmi esküt s 1590-ben betegápolás közben halálos nyavalyába esett. 1621-ben XV. Gergely boldoggá, 1726-ban XIII. Benedek szentté avatta. Szt. Alajost a tanuló ifjuság védőszentje gyanánt tisztelik.

Aloza

Alosa Cuv. (áuat), a heringfélék (Clupeidae) családjának egyik neme, amely a hering-nemtől (Clupea) abban különbözik, hogy garatja fogtalan. Fajai kivétel nélkül tengerekben élnek. Egyik közönségesen ismert faja a szardina (A. pilchardus C. V), mely szinre nézve a heringhez hasonlít, de oldalvonalai fekete foltosak. A Földközi tengerben és Európa délnyugati partjain tenyészik s az Északi tengerben ritkán fordul elő, míg a Keleti tengerből teljesen hiányzik. A kereskedésbe háromfélekép készítve kerül: besózva, marinozva és olajba főzve; az ugynevezett muszka és német szardinák fiatal heringek.

Al-Őr

(Urisor, Alőr), kisközség Szolnok-Dobokam. dési járásában, (1891) 64-0 oláh és német lakossal; zöldes trachittufáját építészeti célokra bányásszák.

Al-őr

kisebb foku altiszt a bányánál.

Álörv

v. félörv (növ., verticillaster, verticillastrum), az ajakosakat kitüntető virágzat, csak két-két átellenes (nem 3 v. több) levél tövéből eredő, jobban szétterülő (Calamintha intermedia) vagy máskor inkább összehuzódó álernyő-virágzat; az álernyőpár dús virágaival a szárat gyakran örv módjára fogja körül (pemetefű): 1. Ajakosok. Álöves v. félörves (verticillatus), l. Örv.

Alp

(Sváb-Alpnak és Sváb-Jurának is hivják). Körülbelül 150 km. hosszu, 30-37 km. széles hegység; a Neckar és Duna közt terjed el, ez utóbbi és a Rajna közt vizválasztó a Schwarzwald tövétől északkeleti irányban huzódik. Átlagos magassága 650-750 északi lejtője meredek, a déli szelidebb, s termékeny is. Nagyobbára juramészkőből áll; benne a kövületek és a sajátságos barlangok nagy számuak (a tuttlingeni, a sybillalyuk stb.). Legmagasabb csucsai: az Oberhohenberg(1030 m.) és a Dreilingerberg (1016 m.). Egyes elszigetelt bazaltcsucsokról gyönyörü kilátás nyílik; ezeket várromok és kastélyok koszoruzzák; ilyenek a Teck, Rechberg, Hohenstaufen; a 860 m. magasságban fekvő régi Hohenzollern várat ujabban hatalmas, erős kastéllyá alakították át.

Alp

(Alm), Tirolban és Bajorországban a havasi legelőket jelenti, amelyek télen lakatlanok. Május végén vagy junius elején hajtják föl a nyájakat az alsó havasokra, négy héttel később a középső havasokra és julius végén vagy augusztus elején a felső havasokra; ugyanigy lassankint vonulnak vissza a nyájak télre a völgyekbe. A tavaszi fölvonulás és őszi levonulás rendesen ünnepélyesen történik.

Alpaka

(Auchenia paco Desm., állat), a lámafélék egyik faja; színe vagy egészen fehér, vagy egészen fekete; gyapja rendkivül finom és hosszu; akkora, mint a mi házi juhunk; finom gyapjáért és izletes husáért megszelidítve vagy nyájakban tenyésztik. Hazája Dél-Amerika és különösen Peru. L. Auchenia.

Alpakka

(ujezüst). Az Alpakka és ehhez hasonló összetételü ötvények nikolból, rézből és cinkből valók. Ezt az ötvényt az idők folyamán sokféleképen nevezték el. A mult században ehhez hasonló összetételü ötvényt Khinából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak. Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával; a berlini Henniger elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Geitner dr. cég pedig argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a gyártását s ott A.-nak, itt pedig rvaillechort-nak (első készítőjük Maillet és Chorier után) nevezték. Midőn a fémmel való bevonás az ipar közös kincsévé lett, az A.-t ezüstözni kezdték ezek s az ezüsthöz csalódásig hasonlító árúk megint más nevet kaptak; mi khinczi ezüstnek nevezzük, a franciák at fenidnek, mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak, elektropatnak, perui ezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az A.-nak szép fehér szine a nikoltól nyujthatósága a réztől olvadékonysága és olcsósága a cinktől függ. Általában 12-26% nikolból, 50-66% rézből és 20-40°/° cinkből áll, néhány faja vasat, ólmot, önt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz. A különleges A.-k ezek:

[ÁBRA]

Az A. készítésekor először megömlesztik a cinket és a réznek felét, és a keletkező ötvényt lapokká öntik ki, a réz megmaradt másik felét szénfedő alatt összeömlesztik a nikollal és hozzáadják a gyártott réz-cink ötvényt. Legjobb az az A., melyben a nikoltartalom a réz 1/4-3/4-ét teszi. Ha kevés a nikol, az ötvény sárgás színü lesz. Ha sok a nikol, igen kemény, nehezen megmunkálható és önthető A.-t kapunk. Az A. keményebb, szivósabb, szilárdabb a sárga réznél és épp úgy nyujtható, mint ez; belőle pléheket hengerelnek, drótokat huznak és rudakat kovácsolnak. Az A. fényezhető és törése kristályos. A vörösnek nyujthatósága a melegben csökken, nagyobb hőmérsékletnél oly merev lesz, hogy porrá törhető. Kezdő fehér izzásnál megolvad. Fajsulya 718885. A hengerelt és huzott A.-árúknak finom szemcsés törése és jó hangja van. A levegő az ezüstnél is nehezebben oxidálja; a savanyu folyadékok megtámadják ugyan, ámbár nem oly mértékben, mint a rezet és a sárga rezet; de kissé jobban, mint a 12 latos ezüstöt, s ezért házi használathoz beezüstözik. Mivel az A. az ezüstnél olcsóbb és állandóbb, különösen asztalkészletek, ajtó- és ablakvasalások, pénzek stb. készítésére használják. Az A. legveszedelmesebb piszkítója az arzén, mely rideggé teszi, barnássárgára, sőt feketére festi; a vastól fehérebb, keményebb, tömöttebb, de kissé ridegebbé is lesz; az ón és ólom kis mennyiségben nem ártalmasak. A jó A.-nak ezüst-fehér színe van; ha kétségünk van az iránt, vajjon a fehér szín eredeti-e v. pedig az ezüst-bevonattól ered, a tárgy felületét 1 rész káliumbikromát és 1 rész tiszta salétromsav (125 fajsúly) keverékével nedvesítjük be, ez a beezüstözött tárgyat megvörösíti. Ha a próbakövön végighuzott A. porára tiszta salétromsavat öntünk és kevés konyhasót teszünk hozzá, akkor fehér csapadék-klórezüst keletkezik, ha a tárgyon ezüst bevonat volt.


Kezdőlap

˙