Alta atras

(spany., ugrás visszafelé, visszaütés); p. ha a fehér és néger ember között kötött házasság leszármazásánál az egyik ivadék a fehér vagy pedig a néger ősre visszaüt.

Altábornagy

(Feldmarschail-Lieutenant), honvédségnél és a közös hadseregben tábornoki rangfokozat; megfelel a német hadsereg General-Lieutenant-jának és a francia Général de division-nak. Az A. közvetlenül a vezérőrnagy fölöttese s a táborszernagy meg lovassági tábornok alattosa; rendszerint hadosztályt vezényel.

Altái

(khinaiul Kin-San «aranyhegy»), Közép-Ázsia legészakibb fekvésü hegylánca. Régebben a dsungári Dsaiszan-tótól az Ochocki-tengerig terjedő összes hegységeket értették alatta, Humboldt óta azonban csak azt a hegységet mely a 47-65 É. sz. és a 84-109 K. h. Gr. közt fekszik, az Irtistől a Bajkál-tólg s az Irtis, Ob és Jeniszoi forrásvidékére terjed. A hegység hossza 1447 km. s kiterjedése 429,000 km2. A voltaképeni magas A., mely 2000 m. magasságra emelkedik, a fő, nyugati ág. Innen ágaznak el kelet felé a Szajáni hegylánc, a Tangnu-hegység és a Khangai hegység s végül a y v. Ektag A., mely utóbbi a Gobi sivatagot kiválasztva a nagy Hoangho hajlásig nyúlik. A nyugati A., melyet Koliváni érchegységnek is neveznek s ércgazdagságáról hires, Szemipalatinszktól északkeletre az Oba és Irtis összeömlésénél a Telecki tóig (418 m.) s az ebböl kijövő Bija folyóig terjed s Humboldt számítása szerint körülbelül 136,000 km2 területet foglal el, tehát háromszor oly kiterjedt, mint a Svájc. Északi része hegynyúlványokból áll. déli része egy középpontból legyezőformán ágazik szét; ez a középpont a hegység legmagasabb csucsa a hóval takart Bjelucha (3350 m.). Egy déli ága Tarbagatáj név alatt (l. o.) messze benyúlik a kirgiz pusztákba. Az A. középmagasságát 1200-1500 méterre teszik, a hóvonal 2150 méternél kezdődik, egyes csúcsok 3000 méternél is magasabbak. A hegyláncok között mindenütt nagy kiterjedésü fensikok vannak, ahol a szarvasok és rénszarvasok gazdag legelőt találnak. A hegység alján jegenye, fűz és tövises bokrok teremnek, a mélyebb völgyekben fűz; nyirfa és galagonya. A lejtőkön különféle tűlevelü fák vannak nyirfákkal keverve, ez utobbi 1460 m. magasságig jut fel, a tűlevelü fák még feljebb is, bár eltörpülve. A legfelsőbb fensikokon csak törpe fenyők vannak. A szép Telecki tó északi részén az 1600 m. magas Kuzneck A. hegylánca a keret. A fővonal csaknem egyenesen észak felé vonul, mig nem Kuznecktől keletre megoszlik. A keleti ág mint erdős, aranytartalmu Alatau (l. o.), Bjelogori vagy Abakani hegylánc Acsinszkkel és Krasznojarszkkal egyenlő szélességig hatol s az 1666 m. magas Taszkülben végződik; a másik északnyugati irányban halad Tomszk felé. A Kuznecktől északnyugatra fekvő Szalair hegylánc az Ob és Tom közt alacsonyabb az előbbinél s hires ezüstgazdagságáról, keleti lejtőin sok arany is van.

Az A. főtömege kristályos vagy üledékes palakőzetekből áll; az áttörő sziklák (diorit, gránit és porfir) kevésbbé jelentékenyek, de a havasi részben gránit nagy mennyiségben fordul elő. Érceken kivül sok oly kő fordul itt elö, melyeket műtárgyakra használnak fel. Kőszenet nagyobb mennyiségben még nem találtak. Az arany- és ezüstércek az üledékes és jegecesedett palában és porfirban vannak, de a gránitban soha, rendesen szabálytalan, néha igen hatalmas üreket töltenek be nagy tömegekben. Eddig is már ezernél több ily aranytelepet találtak, de a főbányatelep Zmejnogorszk (kigyóhagy) környékén van, Ridderszk Sziranovszk, Beluszovszk és Nikolajevszk mellett, továbbá a Szalairben, melynek ezüsttartalmu sulypáttelepei már az Ob széles sikságához tartoznak Hivatalosan altaá bányavidék, v. kolivan-voszkreszeni bányakerület az egésznek neve s ez terület a 49 É. sz.-től északra -900 km. távolságra s a Gr.-től számított 77° K. h.-tól keletre 760 km. távolságra terjed s Tomszk nyugat-szibiriai kormányzóság 6 kerületéből 4-re terjed ki összesen 483,000 km2 területre mintegy 700,000 lak. A lakosok nagyobb része földmíves, de azokon s a bányászokon kívül vannak nomád vadnépek is. Az oroszokat a bányászat hozta e vidékre, hol előttök a csudok mesés népe foglalkozott ezzel. Az első nagyobb bányamívelő Demidov Miklós volt (1726), ki 1731-ben Barnaulban nagyszerü kohókat állitott fel. Demidov üzlete 1746-ban az orosz korona magántulajdona lett s az maradt maig is. A bányászat eredménye igen jelentékeny, 1887-ben 300 pud aranyat (á 16,6 kg.) ástak ki, egy hetedét az összes orosz aranytermésnek. Az ezüstbányászat 1743-ban kezdődött meg, 1887-ben 613 pud volt a termelés. Magában Zmejnogorszkban 1745-től 1854-ig 82,161 pud ezüstöt ástak, ma azonban ezek a bányák már nem oly gazdagok. Réz nagy mennyiségben van, de kevéssé használják. A vasat a kőszénbányák megnyitása óta jobban művelik. Vannak itt még különféle drágakövek jaspis, kalcedon, karneol és más. Kolivanban nagyszerü gyárakban simítják a gránitot, -port és márványt főkép a cári paloták diszítésére. Külön rajziskola is áll fenn a kőfaragók kiképzésére. A bányavidék erdőségeit a bányászok régebben, kőszén hiányában, már csaknem kipusztították s e mellett a sok erdőégés és a száraz délnyugati szelek is hozzájárulnak az erdők pusztulásához és a sivatag terjedéséhez. Nyáron e kontinentális területen nagy forróság van, télen ellenben oly nagy a hideg, hogy a kéneső minden évben megfagy nehányszor. A szabadban a dinnye is megérik, de azért a gyümölcstermelés igen gyenge. A sivatag-növényet 300 méterig terjed, innen 1200 méterig az erdei flóra, azontul az alpesi flóra az északi lejtőkön 1950 méterig; a déli lejtőn 2250 méterig. Vadállatok, különösen szarvasfélék nagy mennyiségben fordulnak elő, itt-ott farkas, róka, medve s a magaslatokon a cobolymenyéi és hermelin. A madárvilág sokkal szegényebb, halak azonban nagy számmal vannak.

Az A. népessége

a bányászokon kivül nagyon gyér, csak az alacsonyabb fekvésü völgyekben van még sűrü orosz földműves népesség. A régibb kozák lakosság utódai, ma már főkép csak Buchtarminszk és Uszt-Kamenogorszk megerődített helyeken lakik. Van e vidéken még mintegy 5000 khinai és mandsu. Egy négyzetkilométerre átlag 1,5 ember jul. Az őslakók kizárólag török nyelvü népek és pedig 1. Altajok, vagy hegyi kalmükok, Katuntól nyugatra a Telecki tótól (törökül Altyn köl = aranytó) délre. Ide számítják most már a dvojsdan és török törzseket is, melyek hajdan önálló népek voltak. 2. Teleutok, a Katun alsó vidékén, csak a jelen században költöztek a Szalair mellé s igen közel rokonok az altáiakkal. 3. A kumandinok a Bijanál. 4. A csernoviai tatárok a Telecki-tótól északra fekvő erdős hegységekben. 5. A sorok a Telecki-tótól északkeletre a Tom vidékéig. A hegyi kalmükok kizárólag marhatenyésztéssel és vadászattal foglalkoznak, bőrsátrakban élnek, nyáron nyilt vidéken, télen védett erdős hegyzugokban. A csernoviai tatárok (fekete erdei tatárok) és sorok deszkakunyhókban élnek, halászattal, vadászattal (különösen evetfogással) foglalkoznak, szarvasmarhájuk kevés s a földmivelésben is hátra vannak. A kumandinok és a teleutok falvakban élnek, földmíveléssel és méhtenyésztéssel foglalkoznak, mint az orosz parasztok. Tiszta mongol tipusa csak az altáiaknak s teleutoknak van, mely utóbbiak már keresztények, mig a többi őslakosság túlnyomólag pogány. Az őslakosok közé számítják a kamenscsiki vagy sziklalakó népeket is, habár ezek orosz eredetüek s nagyrészt oly bányászoktól vagy kozákoktól származnak, kik khinai területre menekültek s csak később tértek vissza önkéntesen. Az orosz parasztok a vidékek szerint délen inkább köles-, buza- és kender-, északon pedig rozstermeléssel foglalkoznak. A lovak kitünők; van sok szarvasmarha, juh, kecske, baroma és méh, de kevés disznó. Iparüző elem a bányászokon kívül kevés van a csaknem az egész kereskedelem vándorló szatócsok kezében van, az úgynevezett szuszdalokéban, kik a moszkvai és vladimiri kormányzóságokból évről-évre ide utaznak. V. ö. Cotta: Der Altai. Sein geologischer Bau und Erzlagerstätten. Lipcse 1871. Radlov Aus Sibirien. Lipcse 1884.

Altai népek

Ezekhez sorolják az okhocki tengertől (Ázsia) egészen a lappok földéig (Észak-Skandinávia) elterjedt népségeket, amelyek három főágra szakadnak: 1. a tunguzokra(1. o.), akik ismét több ágra oszlanak u. m.: a tulajdonképeni tunguzokra (Szibéria keleti részén) és a mandzsukra (Khinától északra), ezekhez sorolják a lamutokat t. i. a tengervidéki tunguzoktat is; 2. a mongolokra (l. o.), akiket nagyjában keleti és nyugati mongolokra osztanak szét; 3. a törökökre (l. o.), ezekhez számítják a jakutokat, szibériai tatárokat, fekete kirgizeket, a kozákokat vagy helyesebben kaszakokat, özbégeket (üzbégeket), turkmánokat, karakalpakokat, nógáiakat, karacsaiakat, kumüköket, a basziáni törököket, a kazáni tatárokat, oszmánlikat, végre még az Uralhegység déli részében és a Volga mentén lakó baskirokat, csuvaszokat, mesezerjékeket, teptjéreket. Az ural-altai népekhez tartoznak a már kihalt nyugati hunnok, a keleti vagy fehér hunnok, a régi avarok, régi bolgárok, kazarok, besenyők, a régi kunok s a szittyák. Mind e népségek az azsiai (mongol) és az európai embertipus különböző alakjait és átmeneteit tüntetik fel. Altai nyelvek, l. Uralaltáji népek.

Altait

ritka ásvány, majdnem egészen tiszta tellurólom (Pb Te) az Altai-ból (Szavodinszkoi bánya).Tellur-tartalma 38,26 % ónszürke fémfényü; kristályosan szemcsés halmazokban találni, a kockalapok szerint hasad, szabályos rendszerbeli. Az Altaiban találták legelőször (ezért nevezte így Haidinger, de lelőhelyei még Kalifornia (Calavera kerület), északi Wales (Bontdolu), Kolorado (Red Cloud bánya), Chile (Condorioco).

Altalaj

a mezőgazdaságban a talajnak a feltalaj alatt levő része. Összetételének, tulajdonságainak, rétegezettségének, mélységének ismerete a talaj termőképességének megitélése szempontjából nagyon fontos, mert az A. nagy befolyást gyakorol a feltalaj termőképességére. Színe rendesen világosabb, szövete tömöttebb, mint a feltalajé, a tápanyagok benne nyers állapotban fordulnak elő. Mélysége különböző. Megkülönböztetnek a feltalajjal azonos és tőle elütő A.-t, továbbá vizet átbocsátó, át nem bocsátó, szívó, átalakítható. vasas stb. A.-t.

Altalajeke

l. Túró gép (Mineur).

Altalajporhanyítás

a földmívelésben a mélyművelésnek az a neme, midőn az altalajt külön erre a célra szolgáló eszközzel altalajturóval művelik meg, oly módon, hogy fellazítják ugyan, de nem keverik össze a feltalajjal. Szükséges az altalaj-porhanyítás, amikor az altalaj összetétele olyan, hogy annak a feltalajjal való összekeverése az utóbbit tartósan megrontaná, vagy ha az eddig sekélyen mívelt talajt egyszerre nagyobb mélységre akarják megművelni.

Altalajviz

l. Földárja.

Általános

ami nem egyetlen egy tárgyban v. tárgyon található, hanem több tárggyal közös. A logikában A. képzetnek (notio vagy repraesentatio communis, generalis, universalis) olyat neveznek, mely azt, ami több egyes tárggyal közös, magában foglalja. Ellentéte az egyes v. egyedi képzet, mely csak egy, térben, időben meghatározott tárgyra vonatkozik. Mátyás király egyes, egyedi képzet, király általános. Általános itélet az olyan, melyben az alany egész köréről állítok v. tagadok valamit: Minden ember halandó; egy gondolat sem ellenkezhetik maga magával. A mód, melyen az egyes képzetéktől és iteletektől eljutunk az általánosakhoz, neveztetik általánosításnak. L. Indukciós elvonás.


Kezdőlap

˙