Ambrózy

l. Béla (tédeni báró), cs. és kir. kamarás, országos képviselő, szül, Gyarmatán 1839. A méhészettel foglalkozik s ennek érdekében irodalmilag is igen tevékeny.

[ÁBRA] Ambrózy-család címere.

2. A. Lajos báró, a m. főrendiház tagja szül. 1831. Az 1865-68. országgyülésen mint Temesmegye egyik követe vett részt, de az 1866. háborúban ujra belépett a seregbe, hol előbb is szolgált. Vasmegyében vezetője és elnöke volt a kormánypártnak. 1861-ban röpiratot is irt «Béküljünk ki» cím alatt. (Országgy. Almanach 1892.)

Ambrózy

l. András, tót egyházi énekköltő. Szül. Alsó-Kubinban Árva vármegyében. Teologiát végzett; megh. 1770. Palugyán, hol mint ág. ev. lelkész müködött. Egyházi dalokat irt, melyek az akkori evang. énekes könyvekben láttak világot. Dalai külön is megjelentek Pozsonyban 1758-ban e cimen: Auxilio Altissimi!

2. A. György, tót egyházi iró. Szül. AlsóKubinban, Arva vármegyében. Teologiát végzett. Meghalt 1746-ban Csetneken mint tiszáninneni ág. ev. szuperintendens. Műve: «Libezné jádro celého krestanského ev. učeni» (Az egész ev. keresztény hitoktatásnak kedvelt magva) 1745. Pozsony. Sokáig nagy tekintélyben állott mint a tót teolog. terminologiának tudományos alapvetője.

3. A. György, ág. ev. szuperintendens, szül. Alsó-Kubinban, Arvamegyében 1694 ápr. 18-án, megh. Csetneken 1746 julius 5-én. Tanult szülőhelyén, Lestinán, Késmárkon, Eperjesen és 1718-tól Wittenbergben. 1721. haza indulván, utja köz- ben sok szenvedést, sőt fogságot is kellett kiállania. Hazaérkezvén, előbb Necpálon tanító, 1724. pedig Verbócon, Kishontban lelkész lett. Mídőn e vidéken 1733 elején a prot. templomokat elszedték, az üldözések elől neki is el kellett bujdosnia. Öt évnél tovább volt állomás nélkül, mig végre 1738-ban Csetnekre hivták. 1741 febr. 16-án a tiszai kerület szuperintendenssé választotta. Munkái: l. De causis turbarum in ecclesia. Wittenbergae 1721. 2. Katekizmus. (Tót nyelven.) 1738. 3. A katekizmus alapos magyarázata. (Tótul.) 1738. 4. Luther katekizmusa cikkelyeinek fejtegetése. (Tótul.) 1742. 5. Előkészület a halálra.(Tótul.) 1742. 6. A keresztény hittan faglalatja. (Tótul.) 1745. (A hely megnevezése nélkül kiadott munkáít Brüggében vagy Wittenbergben nyomatta.) Verbóci lelkész korában segített Kermann Dánielnek az agendát és a bibliát tót nyelvre fordítani s e műveket 1734-ben ki is adta.

4. A. Sámuel, ág. ev. lelkész, szül. Szielnicén, Liptómegyében 1748 márc. 22., megh. Selmecen 1806 febr. 13. Tanult Pozsonyban, 1782-től Jenában, honnan visszatérvén, Nagyfaluban (Árvamegyében), utóbb Radványban, 1796-ban pedig Selmecen lett lelkipásztor. Az utóbb említett helyen fiu- és leányiskolát alapitott. Tagja volt a jenai mineralogiai társaságnak. Munkái: l. Die Gotteshäuser der Christen. (Templomavatási beszéd.) Schemnitz 1796. 2. Wie muss die Kirchengemeinde und ihr Lehramt beschaffen sein, wenn der Religions-Unterricht beide beglücken soll? Ugyanott 1804. 3. Ankündigung einer neuen und doppelten Erziehungsanstalt. Ugyanott 1804-ben. 4. Zweiter Bericht von der neuen und doppelten Erziehungsanstalt in Schemnitz. U. o. 1805. Pozsonyi tanuló korában (1780. és 1782) két latin üdvözlő verset adott ki Sztrecskó János iskola igazgató tiszteletére. Selmecen negyedéves folyóiratot alapított és szerkesztett ily címmel: Novi ecclesiastico-scholastici Annales Evangelicorum august. et helvet. confessionis in Austriaca monarchia. (1793-1803.)

Ambrus

szent, egy háztudor, püspök. Született Trierben 340 körül, hol apja «praefectus praetoris Galliarum», Gallia főhelytartója volt. Még gyermekkorában elvesztvén apját, anyjával Rómába költözött, hol mint ügyvéd nagy himévnek örven- dett. 370 körül I. Valentinián császár (konzuláris) helytartójává nevezte ki Mílano tartományának, melyet akkor Liguriának s Aemiliának neveztek. Ez állásában közszeretet környezte. 374. a szemiarián felekezetü Auxentius milánói püspök meghalt s az utódját választó gyülésen heves viszály keletkezett a szemiariánok és a katolikusok kö- zött. Mikor A. a már-már kitörő erőszakoskodás lecsillapítására megjelent, egy gyermek felkiáltott: A. legyen püspök! Ezt közakarattal elfogadták, bár ő még akkor meg sem volt keresztelve. Hiába szabadkozott, hiába mutatta magát kegyetlennek is, a választást elkellett fogadnia. Egy katolikus püspök által aztán a hitben oktatást nyert, megkeresztelték és nyolc nap mulva püspökké szentelték. Legott egész vagyonát, sőt Satyrus fivérétől reászállott örökségét is a szegényeknek adta, maga pedig a legszigorubb életre adta magát. Nagy nyájassága és szívjósága mindenki előtt kedvessé tette, nagy jellemszilárdsága és erélye tiszteletet parancsolt. 385-ben, mikor az ariánokhoz szító Justina császárnő Milánóban egy templomot nekik átadatni parancsolt, A. magához az anyját pártoló császárhoz igy szólt: «mi közöd házasságtörő asszonyhoz? mert házasságtörő nő az oly község, mely nincsen Krisztushoz az igaz hit törvényos házassága által kötve». Nagy Theodosiust pedig a tesszalonikai mészárlás után nem bocsátotta be Milanóban a templomba, hanem vezeklés alá vetette. Mindamellett jó viszonyban állott a császárokkal és különösen az eretnekségek és főleg az arianizmus megszüntetésére törvén, Gratián és Theodosius császároknál ezek ellen több törvényt eszközölt ki. Mint egyházi szónok is nagyon híres volt. Ő téritette meg szt. Ágostont. Különösen a szüzességet oly szépen és hathatósan ajánlotta beszédeíben, hogy az anyák nem merték hozzá küldeni leányaikat, félvén, hogy mindjárt szüzességi fogadalmat tesznek és esetleges férjhezadási szándékuk meghiusul. A. nagyon sokat irt is: 29 nagyobb munkán kivül 92 levelet és több szentbeszédet birunk tőle. Munkáinak kitünőségére elég bizonyíték az, hogy a kat. egyház őt szt. Ágoston, szt. Jeromos és naz. Gergellyel az egyház négy nagy doktora közé soroja.

Ambrus

1. István, hittudor, tanulmányi felügyető és hittanár az egri érseki papnevelő intézetben, szül. 1860-ban, pappá szentelték 1882-ben, Kis-Várdán volt káplán egy évig, azután Egerbe hivták tanárnak. Munkái: 1. Az uj szövetségi szt. könyvek kánoni története. Hittudori értekezés. Eger, 1886. 2. A szocializmus. Eger, 1889.

2. A. Zoltán, hirlapiró, esztetikus, a Petőfi társaság tagja, a nemzeti szinház drámabirálója és a magyar földhitelintézet tisztviselője, szül. Debrecenben 1861 febr. 22. Középiskoláit 18691877. Nagy-Károlyban és Budapesten elvégezvén, 1877-1881. jogot végzett a budapesti egyetemen. De az irodalom jobban vonzotta, mint a jogtudomány s már 1885-1886-ban a párisi Collége de Franceban és a Sorbonneban francia nyelvtörté- neti és irodalmi előadásokat hallgatott. Irt könyv- ismertetéseket és birálatokat a Fővárosi Lapokba (1879-82); irodalmi tárgyu cikkeket az Egyetértésbe s a Budapesti Hirlapba (1883-84); párisi tárcaleveleket a Nemzetbe (1885), tárcacikke-ket az Ország-Világba (1886-87) és szinházi tárcákat a Pesti Naplóba (1888-1889). Dolgozott még a Budapesti Szemlébe (1884, 89), Szana Koszorujába, Keszler Harmoniájába, a Magyar Szalonba és a Vasárnapi Ujságba. Jelenleg is rendes munkása a hirlapirodalomnak, irodalmi cikkirója. a Hétnek. szinházi kritikusa a Magyar Hirlapnak. Irt egy Midás király c. két kötetes regényt, mely a Magyar Hirlap-ban jelent meg, és számos novellát, azonkivül lefordította Grillparzer-től Medeát, Sardou-tól Az agglények-et, Malot-tól Ma-richette-t és Cherbulieztól a Holdenis Meta cimü regényt (az Egyetemes Regénytárban 2. köt.,. Budapest 1888).

Ambrus-féle egyházi ének

A nyugati egyházban szt. Ambrus előtt az egyházi énekmód hiányos volt. Szt. A. érdeme, hogy Görögországból a. milanói egyházmegye területén meghonosítván a. keletieknek kifejlettebb zsoltáréneklését, a nyug. egyházban ís mintegy szervezte és tökéletesítette az egyházi éneket. Különben az A.-féle egyházi ének minőségéről vajmi keveset tudunk. Összehasonlítva a Gergely-félével, a régi irók annyit: mondanak, hogy az A.-féle dallamok ritmikus változékonysága az, amely a Gergely-félében teljesen hiányozván, e két énekmódot megkülönböz- teti. Midőn később a nyugati egyházban a Gergely-féle egyházi ének kiszorltotta az A.-félét, a milanoi egyház I. Adorján pápa engedélye alapján megkartotta a nagynevü püspökétől örökölt egyházi énekmódot, bár kétségtelen, hogy ez A. halála óta (397) sok változáson ment ker9sztül. Vannak, akik azt állítják, hogy a Gergely-féle énekmód tulajdonképen elvben nem is különbö- zik az A.-félétől, s hogy az nem jelent mást, mint hogy az egyházi éneket, miután ujból átnézték és átjavították, az egész nyugati egyházban egyönte- tüvé tették.

Ambrus himnusza

(Hymnus Ambrosianus) néven emlitik a «Te deum laudamus» cimü egyházi éneket, melynek szerzője állítólag szent. Ambrus volt. L. az előbbi cikket is.

Ambrus liturgiája

A nyilvános isteni tíszteletnek az a rendje, mely a milanói egyházban most is megvan. Eredete homályos, de egyes részei világosan a Keletre utalnak. Szt. Ambrusról kapta. nevét, mert ő adta meg neki a biztos rendszert, holott azelőtt csak a szokáson alapült. De ez alakjában sem elég ismeretes, mert később, különösen N. Károly idejétől kezdve, a római szertartáshoz mind jobban és jobban közeledett. Borromaei szent. Károly alatt történt utolsó rendszerezése.

Ambryn

(a benszülötteknél: Chinambrim, Loperi), kís sziget az Uj-Hebridák között a Csendestengerben, területe körülbelül (600 km2; 1007 méter magas, még ma is működő tűzhányóval.

Ambukol

város Nubiában a Nilus mellett Ó-Dongolától északra. Itt kezdődik a karavánut El-Hadsi és Kartum felé.

Ambulaorum

(lat.), a régi római gyalogosok gyakorló helye; ambulatio, ütem szerint való menetelés sorrendben.


Kezdőlap

˙