Amfipolisz

1. város keleti Macedoniában, egy félszigeten; alapította Agnon, Nikias fia, 437-ben Kr. e. Maradványai még láthatók Nes-Khori mellett. - 2. Város Sziriában.

Amfiprosztilosz

(gör.). A klasszikus görög építészetnek az a templom-tipusa, mely a templomnak csak a két keskeny oldalán (a főhomlokzaton és a hátsó homlokzaton) alkalmazott oszlopcsarnokot, míg a hossz-oldalak oszlopcsarnok nélkül maradtak. L. Építészet.

Amfitalit

tejfehér aluminium-mészhidrofoszfát ásvány Horsjöberg (Wermland) kvarcit-jában. Igelström nevezte el 1866-ban.

Amfiteátrum

köralaku épület neve, hol a római nép összegyült, hogy a gladiátori játékokban és állathajszákban gyönyörködjék. A gladiátori viadalok eredetileg nem voltak hivatalosak. Az etruszkok példájára egyes tehetősebbek a gyászszertartások alkalmával rendezték és pedig Rómában rendszerint a fórumon. Rövid idő mulva azonban oly népszerüek lettek, hogy a nép minden más játéknál szívesebben nézte. A császári korban igen gyakoriak voltak s egészen az V. század elejéig divatban maradtak. Campaniában e célra korábban emeltek megfelelő épületet, mint Rómában. Itt az első A.-ok ideiglenes faalkotmányok voltak. Kr. e. 29. építtette Statilius Taurus az elsőt kőből, ez azonban a Nero-féle tűzvészben elpusztult. A másodikat Vespasianus kezdte építeni, Titus fölavatta, Domitianus pedig befejezte.

[ÁBRA] Amfiteátrum alaprajza.

A Kolosszeum neve alatt ismeretes hatalmas romjai a régi Róma egyik legcsodálatosabb emlékét alkotják. A császári korban az amfiteatrális játékok iránt táplált szenvedély messze Itália határain tul, a legtávolabb eső tartományokban is gyökeret vert. Az Itália területén található A.-ok közül a nevezetesebbek a capuai, mely nagyságra megközelítette a Koloszeumot, a puteoli, a pompeii, a veronai, mely még ma is meglepő épségben áll fönn, a tartományokban majdnem minden nagyobb városnak volt amfiteátruma. A leghíresebbek a nemausisi (Nimes), és a polai. Néhány év előtt meglelték a carnuntuminak (Bécs szomszédságában) maradványait. Pannonia területén eddig csak az aquincumi ismeretes, Dáciában pedig most dolgoznak a sarmizegethusainak felásatásán.Mindez épületeknek területe a nézőtérre (cavea) és a küzdőtérre, a többnyire elliptikus alaku arenára oszlott. Ez utóbbinak talaja nem volt mindig szilárd föld, mint Pompeiben és nálunk, hanem mély falazatokon nyugvó deszkapadlózat alkotta. E falak különös helyiségeket zártak körül, melyek a vadállatok számára ketrecek gyanánt, s mint a mai szinpadokon, a gépezetek befogadására szolgáltak, melyekkel a díszletek változtatását eszközölték (Róma, Capua, Puteoli). A nézőtér ülősorai fokozatosan, több övre osztva emelkedtek az arena körül a magasba. Azonkivül lépcsők több ékalaku szakaszra (cunei) osztották. Legfölül oszlopos csarnok emelkedett. A köznép és a nők a felsőbb ülőhelyeket foglalták el. A nézőtér fölé ponyvát huzhattak a nap sugarai ellen. Aquincumban a nézőteret állandó tető óvta meg a szél és eső támadásaival szemben: A nézőtér ülősorai az arenával párhuzamosan futó falazatokon, keresztfalakon, pilléreken és boltozatokon nyugodott. A külfal több emeletre oszlott. A római Koloszeum 4 emeletes. A három alsó szalagot 80-80 ivezetes nyilás szakította meg, a legalsóbbnak diszítésére dór, a másodiknál jón, a harmadiknál korintusi féloszlopok szolgáltak. A negyedik emelet ablakai között korintusi pillérek voltak alkalmazva. A közönség a földszint arkádjain át lépett be az épületbe s innen a nézőtér alatt felvezető lépcsőkön át jutott a helyére. Az emeletek arkádnyilásaiban szobrok állottak. Ami a nézőtér alépítményét s a külső körfal beosztását és tagozását illeti, a kolosszeummal lényegében összevágnak az összes itáliai, a délfranciaországi stb. amfiteátrumok. Lényeges eltérést mutat azonban e részben tőlük a carnuntumi s az aquincumi amfiteátrum. Mindkettő a barbár provinciális amfiteátrum tipusának tekinthető.

Aquincumban az ülőpadok nem nyugodtak boltozatokon, itt a külső körfal és az arenát körülzáró pódiumfalazat közt levő tért földtömeggel töltötték meg s ezen helyezték el a kőpadokat. A külső körfal biztosítására kivül falpillérek, belül falsarkantyuk szolgáltak, mely utóbbiak egyuttal az ülőpadok süppedését meggátolták. Különben sem ezek, sem azok elrendezése nem szabályos. A közönség vagy a két főkapun át vagy pedig a külső körfalhoz odaépített lépcsőkön át jutott helyére. Az ismertebb A.-ok nagyságának megítélésére szolgáljon a következő összeállítás:

[ÁBRA]

Amfodelit

(ásv.), l. Anortit.

Amfóra

görög agyagedény. Rendszerint öblös testü s nagy méretü, szükebb, majd tágabb nyaku és két fülü, némelyiknek van talpa, ha pedig ez nincs, akkor csúcsban végződik, s ez esetben külön állvány szolgál talpul. A görögök és rómaiak nagyobb mennyiségü folyadékot, vizet vagy bort tartottak benne. A panatheni győzők dija A. volt, a rómaiaknál pedig folyadékok mértékegységeül szolgált. Az A. rajzát l. a következő oldalon.

[ÁBRA] Amfórák.

Amfórás lélegzés

a hörgő vagy határozatlan lélegzés olyan alakja, melyet metallikus együtthangzás v. utóhangzás kisér. Összehasonlítható azzal a hanggal, melyet egy korsó ad, ha beléfuvunk. Hallható sima falu nagy tüdőbarlangok s légmell fölött.

Amfoter

testek a vegytanban azok, melyek egyszerre gyengén savanyu és gyengén alos kémhatásuak; ilyen például a friss tej.

Amfoterit

meteorit, melyben az olivin és a bronzit képezik a főelegyrészeket.

Amhara

(Amara, Amchara), Abisszinia középső vidéke a Takazzé és a kék Nilus között, a Tana nevü hegyi tavat köríti; azelőtt Abisszinia egyik tartományának volt neve. Népe az abissziniaiak magvát teszi s az etiópiaival rokon szemita szójárást beszéli (Amharena).1883-ban a régi abissziniai királyság megdőlése után Rasz Ali lett A. uralkodója s székhelyét Gondarba tette. Innen indult ki 1850-ben Kaszai v. Kâsza és később II. Tódor Tigrét és Soát is hatalma alá vetvén. A. 1867-ig II. Tódor alatt is az abissziniai birodalom alkatrészét képezte (L. Abisszinia.) Fővárosa Gondar. (L. o.) V. ö. Borelli J.: Éthiopie Méridionale. Journal de mon voyage aux pays Amhara, Oromo et Sidama, (Paris 1890) d'Abbadie Ant.: Géographie de l'Ethiopie. (I. köt. Paris 1890.) -Az amhár nyelv a sémi nyelvcsalád déli ágához tartozó nyelvjárás, mely a XIV. század óta ott élő nyelvként elterjedt, s a vele rokonságban álló etióp nyelvet a használatból kiszorította, úgy hogy ez utóbbi mostan már csak mint egyházi nyelv maradt fenn. Az A.-nek mind nyelvtani szerkezetére, mind pedig szóanyagára a környező afrikai nyelvek nagy hatást gyakoroltak és azt sok nem-sémi elemmel tarkították. Az irás átalán az etióppal egyezik, csakhogy néhány irásjeggyel bővítve. Az A. grammatikáját és szótárát legelőször Ludolf Hiob (1698), később Isenberg (Lond. 1842) dolgozta fel; az ujabb nyelvtudománynak megfelelő nyelvtana van Praetoriustól (Halle 1878-1879), Guidi-től (Róma 1889), szótár D'Abbadietől (Dictionnaire Amarinna-français, Páris 1781). A. nyelvü összefüggő költői szövegeket Guidi Ignác tett közzé (Róma 1889).

Amherst

(ejtsd: emmerszt), 1. az amerikai Massachusetts állam egyik városa Hampshire grófságban. Bostontól nyugat felé 135 kilométernyire, (1885) 4200 lakossal. Főiskoláját, az «Amherst College»-et 1821-ben alapították. 1866 óta mezőgazdasági tanintézete is van. - 2. A. Hátsó-Indiában, Martaban tartomány kerülete. Területe 39,200 km2. Lakossága (1881) 301,086. Számos és értékes teakfa-erdeje van és sok rizzsel kereskedik. A. községet ebben a kerületben, a Vakarin folyó mellett 1826-ban az angolok katonai és kereskedelmi célokra alapították, 1853-ban már 20,000 lak. volt, jelentősége azonban lassan alászállott, miután kikötője egész sereg sziklával van tele, melyek 1.5 kilométernyire nyulnak ki a tengerbe. A.-et a tőle északra eső Moulmein túlszárnyalta, miért A. tengeri város most azzal a jelentőséggel bir, amivel Cuxhaven Hamburgra nézve. A. magaslaton fekvő egészséges vidéke miatt a Moulmeinben lakó európaiak üdülő helye. A hajókalauzok itt szállnak föl a hajókra.


Kezdőlap

˙