Anidrozis

(gör., a. m. verítékhiány). Az A. különböző idült bőrbetegségek és alkati bántalmak kisérő tünete. Az idült izzag, a nagy fokban kiterjedt pikkelysömör, a pityriasis rubra, az ichthyosis, a xeroderma pigmentosum, a sclerema és az aggok bőre részben csak a fentemlített bántalmak által ellepett helyeken, részben az egész köztakaróra kiterjedő verítékhiánnyal járnak. Utóbbi állapot a cukros hugyárnak, a sokvizelésnek, a rák végső stádiumának, a kolerának, a gümőkór ama szakának, mely folytonos hasmenéssel jár, kiséretében is mutatkozik. Gyógykezelése az alapbántalomra való tekintettel végzendő, s igy az előforduló esetek többségében felesleges, mivel az alapbetegség gyógyulásával a verítékelválasztás ismét rendessé lesz. Belső gyógyszerek közül a pilocarpin, külső szerek közül massage, dörzsölés, gőzfürdő ajánlatosak.

Anigosanthos

Labill. (növ.), a haemodorum-félékhez tartozó, Uj-Hollandiának délnyugati részén növő füvek, 8 ismeretes fajjal.

Anii

Mechitár, örmény történetiró a XIII. században. Elveszett művei közül említik Örményország, Georgia és Persia ókorára vonatkozó történeti művét s egy csillagászati könyvnek persából örményre való fordítását.

Anikó

az Anna női név kicsinyítő, kedveskedő alakja.

Anil

és A.-indigo (növ.), l. Indigo.

Anilidek

Az amidobenzolban C8H5.NH2, az amidocsoport hidrogénjeit alkoholgyökkel v. savgyökkel helyettesítve, az A.-nek nevezett aromás szénvegyületek keletkeznek; előbbenieket (alkoholgyök a helyettesítő) alkohol A.-eknek, utóbbiakat (savgyökkel) sav A.- eknek nevezzük. Pl.:

Anilin

amidobenzol, C6H5.NH2. Olajszerü aromás szénvegyület, amelyet először Unverdorben kapott (1826-ban) az indigo száraz lepárlásával; krisztallin-nak nevezte, mivel savakkal képzett vegyületei igen szépen kristályosodnak. A kőszénkátrányból Runge állította elő elsőnek (1834-ben) és kianol-nak nevezte, Fritzsche (1841) szintén indigóból kapta a kálium hidroxiddal hevítve; az anilin nevet (a portugál anil szóból a. m. indigo) ő adta neki. Összetevés útján Zinin állította elő 1841-ben, a nitrobenzolnak kénammoniummal való redukciója útján. A különböző névvel jelölt vegyületek azonosságát Hofmann bizonyította be. Az A. manapság nagy mennyiségben gyárilag készül, mert az ú. n. anilin-festékek készítéséhez használják. A fejlődő hidrogén a nitrobenzolt amidobenzollá vagyis A.- né redukálja; e reakción alapul az A. gyári előállítása. Nitrobenzolt ecetsavval v. sósavval és vasreszelékkel hoznak össze és az egészet enyhén melegítik. A redukció megtörténte után a folyadékhoz oltott meszet elegyítenek, majd túlhevített vízgőzt vezetnek belé; akkor vizes A. desztillál át, amelyet a megszárítás után újból átdesztillálnak. Az így előállított A., az A. homologjait tartalmazza, különösen toluidin-t és paratoluidin-t. Tiszta állapotban színtelen olajszerü folyadék, amelynek gyenge szaga és égető íze van. Vízben alig, borszesz és éterben jól oldódik. F.s. 0°-on 1.036, f. p. 183°C. Az A. ugyan semleges kémhatásu, de savakkal szemben bázisnak bizonyult. A savakkal közvetlenül egyesül és velük az anilinsó-kat képezi, amelyek többnyire igen jól kristályosodnak. Ezek közül a sósavas, a savanyu kénsavas, az ecetsavas és a sóskasavas A. a legfontosabbak. Az A.-ben a hidrogén atomokat más atomokkal v. atomcsoportokkal helyettesítve, az A. származékait kapjuk, amelyek nagy számban ismeretesek. Reakciói közül fölemlíthető, hogy az A. vizes oldata alklórossavsóktól (klórmész) ibolyaszínt ölt. Az A.-sók vizes oldatával megitatott fenyőfaszálka a megszárításkor sárgaszinüvé válik.

Anilinfestékek

l. Kátrányfestékek. - A.-fekete festés, l. Festés és Színnyomás.

Anilinmérgezés

leginkább az anilingyárakban, anilingőzök belehelésekor kifejlődő mérgezési alak, mely a közéletben nem igen fordul elő; az a mérgezés, melyet anilinszínekkel föstött tárgyak (játékok, befőttek, cukornemüek, ruhák stb.) használatából vagy élvezetéből magyaráznak, valószinüleg inkább mérges fémek hozzákeverésétől származik. A heveny mérgezés szimptomái fejfájás, álmosság, a kolerához hasonlóan szederjes arc, szédülés, tántorgás, önkivület; erős mérgezéskor a beteg hirtelen összerogy és görcsök közt pusztul el. A krónikus A. (anilizmus) fejfájással, emésztési. mozgási és érzési zavarokkal jár; gyakran bőrkiütések és fénykerülés meg rossz látás is mutatkoznak. A heveny A.- t friss levegővel, hideg leöntésekkel és izgató szerekkel (éter, kámfor) gyógyítják; az idült megbetegedést pedig a munkáshelyiségek jó szellőzésével, a szeszes italoknak munkaközben való eltiltásával akadályozhatják meg.

Anilinolaj

l. Anilin.


Kezdőlap

˙