Anorganikus

l. Szervetlen.

Anorganikus kémia

szervetlen kémia, a kémiának az a része, amely az összes elemeket és azoknak vegyületeit tárgyalja, kivéve a szén bonyolultabb összetételü vegyületeit, amelyekkel a szénvegyületek kémiája, az organikus kémia foglalkozik. E század elején még abban a véleményben voltak, hogy a kémia módszereivel a vegyületeknek csak egy része állítható elő mesterséges úton. E vegyületeket, melyeket az ásványország szolgáltat, szervetlen vegyületeknek nevezték, ellentétben azokkal a vegyületekkel, amelyek az állati és növényi szervezetben fordulnak elő. Ezeket mesterséges úton előállítani nem tudták és így bizonyos életerőt tételeztek fel, amely ezeket a vegyületeket képezi. Manapság azonban a szénvegyületek nagy része mesterséges úton állítható elő, úgy hogy a megkülönböztetés és a kétféle vegyület külön-külön részben való tárgyalása inkább csak didaktikai nézőpontból célszerü.

Anorganologia

a szervetlen testekről szóló tudomány (p. ásványtan, geologia, meteorologia stb.), igen általános név, de ma már nem igen használatos.

Anormalis

(gör.) a. m. szabályellenes, rendetlen.

Anortit

(ásv.), kalcium-földpát, háromhajlásu igen változatos, de az albithoz sok tekintetben hasonló kristályokban; egyes kristályai épp úgy gyakoriak, mint sokszoros ikrei; utóbbiaknak ikerlemezei vastagabbak mint egyéb plagioklaszokban. Ikerösszenövés az albit és a periklin törvény szerint, mig egyéb kalcium-földpátok fennőve nagyon ritkák. Az anortit fennőve elég gyakori, például viztiszta kristályokban a Montesomma (Vezuv) kőzetében, áttetsző kristályokban Tirolban (Monzoni, stb. Igen nehezen olvad; K. 6; fs. 2.67-2.76. Anyaga a CaAl2Si2O2 képletnek felel meg, de mindig van benne egy kevés nátrium és kálium a hozzákevert izomorf albitból. Tschermak földpátsorozatának 10-ik legbázisosabb tagja. Trachitoknak, illetőleg andeziteknek, enkritnak, gabbrónak stb. lényeges elegyrésze. Néhány meteoritban (Stannern, Juvénas) is találták (bővebbet l. Földpát alatt). A név Rose G.-től való (1823) s hasadására vonatkozik (anorthos = nem derékszögü). Monticelli és Covelli (1825) nem ismervén Rose-nak megnevezését christianit nevet ajánlottak, mely. név az anortittal szinonim. Nem egyebek mint anortitok v. legalább is hozzá nagyon közel állanak az amfodelit, a ciklopit, a lepolit, az indianit, az esmarkit, a barsowit. A rosellan v. rosit, a poliargit, a latrobit, a lindsayit, a tankit nem egyebek elváltozott anortitoknál.

Anortoszkóp

(gör.) Plateau által feltalált készülék. Áll két egymással párhuzamos korongból, mely egy közös tengely körül egyező vagy ellenkező irányban sebesen forog. Mindegyikök forgásának sebessége állandó, de ezek egymással nem egyenlők. A szemlélőhöz közelebb levő korong át nem látszó, de egy vagy több helyen radiális irányban rései vannak. A hátsó korong áttetsző, rajta valamely tárgynak bizonyos, a forgási sebességek viszonyától függő szabály szerint konstruált torz-alakja van rajzolva. A két korong forgásánál fogva az első korong nyilásain át egymásután látható részei az áttetsző korong torzrajzának az ábrázolt tárgynak helyes arányu képét adják, mely éppen a gyors forgásnál fogva folytonosan láthatóvá válik. Ha a forgó korongok sebességei állandók és a torzrajz helyesen van szerkesztve, akkor a látható kép állandóan egy helyen marad, de ha megfelelő sebességek viszonya nincsen szigoruan megtartva, akkor a kép lassan a tengely körül megfordulni látszik. Plateau ezt a körülményt arra használta fel, hogy a torzrajzot szines szektorokkal helyettesítve lassan változó színkeveredést idézzen elő.

Anótusz

(gör., a. m. fülhiány), rendellenesen fejlődött magzat, melynek fülei vagy teljességgel hiányoznak, vagy legalább durványosak.

Anozmia

(gör., a. m. szagláshiány). Az A. a különböző szagok iránt való érzéketlenséget jelenti. Az A. idegbénulásból származik, v. pedig, ami gyakoribb, más betegségnek kisérő tünete lehet, mint azt p. a heveny orrhurutnál, a náthánál tapasztalható. Igen gyakori különben, hogy az orrban levő kóros folyamatok az orr nyákhártyájának másnemü elváltozásai miatt a szaganyagok nem fogathatnak fel. Vannak egyének, akiknél a betegség veleszületett. A baj rendesen muló, némelykor azonban huzamosabb, sőt gyógyíthatatlan is. A diagnózis az orrtükri vizsgálat segélyével biztosítható. A gyógyítást a kikutatott okok szerint kell eszközölni.

Anquetil

(ejtsd: ank'til) Lajos Péter, francia történetiró, szül. Párisban 1723 jan. 21., megh. u. o. 1806 szept. 6. Tudományos kiképeztetését a Mazarin-intézetben nyerte s 17 éves korában a St. Genevieve rendbe lépett. Később a reimsi papnevelő igazgatója lett és ez állásában írta meg Reims város történetét. («Histoire civile et politique de la ville de Reims». 3 köt., 1756-57), mely azonban csak 1657-ig terjed. 1757-ben a Roé apátság főnökévé nevezték ki s ezzel kapcsolatosan a senlisi kollégiumnak igazgatója lett. Később La Villetteben, Páris tőszomszédságában nyerte el a lelkészi hivatalt. A rémuralom idejében a St. Lazare börtönbe zárták, hol «Précis de l'histoire universelle» (9 köt., Páris 1797; 12 köt. 1834) címü művét irta meg. Az Institut megalakulásakor A. a második osztály tagjává lett, majd a külügyi minisztériumban nyert alkalmazást. E körülmény indította őt: «Motifs des guerres et des traités de paix de la France» (Páris 1797) címü munkájának megirására. «Histoire de France» című művét (14 köt., Páris 1805), Bouiller utóbb 1862-ig folytatta (6 kötet, Páris 1862). Baude e műből újabb kiadást rendezett, mely 11 kötetből áll és 1879-ig ér. Egyéb művei: Louis XIV., sa cour et le régent (1789. 4 köt., 2. kiad. 1819.) és «Esprit de la Ligue» (Páris 1771., 3. köt.; utolsó kiad. 1823). Műveiben krónikaszerüen mondja el az eseményeket és az adomákat is hűségesen feljegyezi; magasabb szempont azonban, avagy oknyomozó kutatás nincs bennök.

Anquetil-Duperron

Ábrahám Hyacinthe, szül. Párisban, 1731 dec. 7-én, megh. 1805 jan. 17-én. Előbb Auxerreben és Amersfortban a teologiát tanulta, azonban a keleti tudományok iránt való hajlama Párisba vonta. Midőn itt néhány zend kézirat másolata kezébe került, tanulmányainak célja attól fogva India lett. 1755-ben Pondicsériben tanulta az ujpersa nyelvet, majd a szanszkrit nyelv elsajátítása végett Sandernagorba ment. Betegség, továbbá az Anglia és Franciaország közt kitört háboru által reményeiben csalatkozva Sandernagorból gyalog tért vissza Pondicseribe, honnan Szvátel felé hajózott; azonban Mahéban a Malabari partokon ismét szárazföldre lépett, s azután gyalog tette meg utját Szurátébe. A pársz papoktól sikerült a zend és pehlevi nyelveken irott szent könyvek tartalmát megszereznie. Eközben Pondicséri bevétele Európába kényszerítette vissza. 1762-ben Anglián keresztül 180 db értékes kézirattal és sok egyéb ritkasággal Párisba érkezett. Alig hogy a kir. könyvtárnál, mint a keleti nyelvek tolmácsa alkalmazást nyert, szerzett tapasztalatainak feldolgozásaihoz fogott. Igy jelent meg tőle a Zendaveszta fordítása (Páris 1771), «Législation orientale» (Amsterdam 1778), «Recherches historiques et géographiques sur l'Inde» (2 köt. Berlin és Páris 1787) stb.


Kezdőlap

˙