Anseele

Ede, belga szocialista, szül. Gentben 1856 julius 25-én. Két regényt irt, megalapította a Volkswill c. szociáldemokrata lapot és a Vooruit, egyesületet, melynek utján a munkások olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket. Az 1886. brüsszeli munkáskongresszus elnöke volt. Hatásos szónok. Izgatás címén hat hónapi börtönbüntetést szenvedett.

Ansegisel

Arnulf frank püspöknek fia, ki Beggá-t, landen-i Pippin leányát birta feleségül. Ebből a házasságból szül. Heristal-i Pippin, a 751-ben uralomra jutott Karolingok őse. A. megh. 685-ben.

Ansegisus gyüjteménye

(A. fontanellai apát gyüjteménye) 827-ben készült Nagy Károly és közvetlen utódainak kapituláréiból 4 könyvben, melyeknek két elsejében az egyházi, a másik kettőben a világi ügyekre vonatkozó kapitulárék vannak. A gyüjtemény, melyhez később függelékek is járultak, hivatalos tekintélyre jutott.

Ansell

Károly, angol statisztikus, ki az 1874. megjelent «Családi Statisztiká»-jában magánkérdezősködés utján nyert gazdag statisztikai adataival sok oly (különösen a termékenység fokát, a születések közt való szüneteket és a termékenységi határidőt illető) kérdést világított meg, melyekre a hivatalos statisztika észlelései ki nem terjedhettek.

Anselmus

canterburyi érsek (Anselmus Cantuariensis) és Anglia primása, szent és egyháztanító, szül a piemonti Aostában 1032 (Augusta Praetoria), megh. 1109 ápr. 21-ikén. Szülei: Gundulf lombardi nemes és Ermenberga. Miután anyja meghalt, A. elhagyta a szülői házat s Normandiában a szt. Benedek-rendüek bec-i kolostorában, melynek élén a hirneves Lanfrancus, később canterburyi érsek állott, szerzetessé lett. Innen kezdve mintaképe volt a tudós és szentéletü szerzetesnek, ki ezt a két tökéletességet önmagában ápolni s társaiban előmozdítani, egyaránt való kötelességének, élete feladatának tekintette, miáltal sokaknak tiszteletét és csodálatát kiérdemelte, de egyuttal némelyek irigylését is magára vonta. Három évvel szerzetbe lépése után a bec-i kolostor priorjává lett s mint ilyen roppant erélyt, s egyuttal nagy tapintatot is fejtett ki a kolostor fegyelmének fentartásában. Itt beható bölcselet- és hittudományi elmélődésekkel foglalkozott. Ekkor irta híres Monologiumát istenről s Prosologiumát a lénytani érvről. A kolostor alapítójának és első apátjának halála után apáttá választották. Mint apátnak kolostora érdekében Angolországba kellett utaznia, hol Hódító Vilmos király tetszését is megnyerte. Vilmos kényurként, korláttalanul uralkodott, semmi jogot nem tisztelve, kivált az egyház jogait teljesen figyelmen kivül hagyva. Mikor Lanfrancus canterburyi érsek meghalt, a primási széket 4 éven át betöltetlenül hagyta. A. ujból elment Vilmos királyhoz, hogy őt a canterburyi érseki szék betöltésére birja. Az éppen veszélyes betegségben fekvő király A.-nak nem tudott ellenállni s az egész ország nagy örömére A.-szal betöltötte a primási széket. De A.-nak igen sok baja volt a király hatalmaskodása miatt, minek következtében 1097-ben elhagyta az országot s Rómába ment, hol ügyét II. Orbán pápa elé terjesztette. A pápa nagy szeretettel fogadta őt és saját palotájában adott neki szállást, A. azonban magánosság után vágyakozott s egy Capua mellett lakó barátjához ment, akinél befejezte «Cur Deus homo» címü munkáját. 1098 őszén a pápával együtt résztvett a bari-i, 1099 tavaszán pedig a római zsinaton; e zsinatok a hitvallásba felveendő Filioque adalékkal, a szimónia és ágyasság bűnével, valamint a világiak részéről adott invesztiturával foglalkoztak. A. ezután Franciaországba ment, hol csakhamar hirét vette a pápa és Vilmos király halálának; annak II. Paschalis, ennek öccse, I. Henrik lett az utóda. Henrik megkoronáztatása alkalmával szabadságot igért az egyháznak, mire A. visszatért Angolhonba, de miután a király igéreteinek teljesítését hiába várta, 1103-ban ismét Rómába ment, hol a pápa teljes elismerését nyilvánította iránta, mint az egyház szabadságának és jogainak bátor védője iránt, s egyuttal meghagyta neki, hogy a király által invesztiált püspökökkel s ezek fölszentelőivel szakítsa meg az egyházi közösséget. Visszatértében értésére esvén, hogy a király nem kivánja őt Angolországban látni, Franciaországba ment. Végtére, midőn a királyt egyházellenes törekvései miatt ki akarta az egyházból közösíteni, Henrik engedett s Normandia L'Aigle várában kiegyezett a primással. A király megigérte, hogy a jövőben egyházilag nem iktat be főpapot, de az eddig beiktatottaknak elismertetését kivánta s kijelentette, hogy a főpapoktól ezentúl is hűségi esküt vesz. Ez értelemben a pápa beleegyezése után alakilag is létrejött az egyezség a bec-i kolostorban, 1106-ban. A. diadallal tért vissza székhelyére s az országrendek nagy örömmel iktatták a törvénykönyvbe a bec-i egyezményt. Hasonló siker koronázta A. ama törekvéseit, melyek a szimónia és a papok ágyastartása ellen irányultak, valamint azokat, melyek a szerzetesi fegyelem szigoru megtartását célozták. Közben folyton művelte a spekulativ hittudományt. Meghalt 76-ik évében s a canterburyi székesegyházban temették el. XI. Kelemen pápa az egyház tanítói (doctores ecclesiae) közé sorolta őt 1720-ban. Emlékünnepe április 21-én.

A. nemcsak az egyház jogainak megvédésében, hanem a kinyilatkoztatott tanok megvilágításában is korszakot alkotott. Sokan a skolaszticizmus, vagyis a spekulativ hittudomány apjának nevezik őt, mert azon volt, hogy a hit igazságait az ész elvei és egyéb tudományok eredményei által megvilágítsa és minél érthetőbbé tegye. « Nagy hanyagságnak tartom», mondá, «ha miután hitünkben megerősödtünk, nem igyekszünk megérteni azt amit hiszünk». Majd ismét: «A hit megelőzi az értelmet; nem mintha előbb kellene hinni, s csak azután alkalmazni az észt; hiszen eszünkkel ismerjük meg a kinyilatkoztatást, eszünkkel bizonyítjuk be, hogy isten szólott az emberhez; hanem a hit szükséges arra, hogy a tanok mélyebb értelmére juthassunk.». Igen nagy feltünést okozott A. Cur Deus homo, miért lett isten emberré? c. művével, melyben az bizonyította, hogy a Fiu-isten megtestesülése szükséges volt az isteni igazságosság kielégítésére, mert csak isten adhatott végtelen elégtételt isten megbántásáért s csak ember adhatott elégtételt az emberekért. Másik jellegzője A. spekulációjának a lénytani érv, ontológiai argumentum melyben isten létét a legtökéletesebb lény fogalmából bizonyítja. Megvan bennünk a legtökéletesebb lény fogalma; akkor e lény létezik is, mert különben nem volna legtökéletesebb, hiszen a nem létezőnél tökéletesebb a leggyarlóbb létező is. Ennélfogva a legtökéletesebb lény fogalma magával hozza, hogy annak valóság feleljen meg. Tehát mivel a legtökéletesebb lény fogalma bennünk van, a legtökéletesebb lénynek léteznie is kell. Ez érvelést némelyek, mint halesi Sándor, elfogadták, mások, mint aquinói szt. Tamás, hibásnak tartották, mert szerintük az eszmék világából hirtelen átszökik a valóságba. Műveinek legjobb kiadását a maurinus Gerberon eszközölte; Páris 1675, Velence 1744.

Anselmus

de Virgine Maria (Anselme de la Vierge Marie), augusztinus szerzetes, szül. Párisban 1625., megh. 1694 jan. 17. Voltaképeni neve Guibours Péter, de rendesen Anselmus Parisiensisnek nevezték. Következő műve által szerzett magának érdemeket a francia történetirás körül: «Historie généalogique et chronologique de la maison royale de France et des grands officiers de la couronne». (2 köt., Páris, 1674.) A munkát Dufourni és több szerzetes folytatta. (9 kötet, 1726-1733. Didot: Nouv. biogr. générale II, 753 lapján.)

Anselmus gyüjteménye

luccai Anselmusnak 1050 körül keletkezett gyüjteménye 13 kötetben. Csak kéziratban ismeretes a Vatikánban több szám alatt, valamint Párisban és több más helyen. Az első két kötet a primatusról, a Rómába intézett felebbezésekről s a papok jogairól szól, a többi hat a szentségek kezeléséről, a házasságról s büntetőjogról rendelkezik. Előbbiek forrása a «Collectio Anselmo dedicata», utóbbiaké a Burchard Decretuma. Gratian nagy mértékben használta fel, s a belőle átvett részeket Friedberg a Corpus juris canoniciban számszerint idézi.

Anser

(lat.) a. m. lúd; többesszámban anseres, Linné szerint az uszómadarak.

Ansgar

(Anschar, Asgeir, Asker, Eske, Isten dárdája). Szt. A., az Észak apostola, szül. Picardiában 801 szept. 8. előkelő szülőktől, meghalt 865 febr. 3. Anyja korai halála után apja a bencések corveyi hírneves klastromába küldte. Miután itt és a Paderborn mellett létesített uj-corveyi apátságban, hol pappá szentelték, huzamosabb időn át tartózkodott, 826-ban Autbert barátjával Dániába ment, hogy ott a keresztény vallást hirdesse. Ugyanezzel a szándékkal 831-ben Svédországba ment. Mikor Németországba visszatért, Jámbor Lajos császár az ujonnan alapított hamburgi érseki székre nevezte ki, IV. Gergely pápa pedig a dánok, svédek, szlávok s a többi északi népek apostoli követévé. Buzgó főpapi működése mellett térítői hivatásáról sem feledkezett meg. 861-ben ismét Svédországba ment, hol az olasz király által adományozott téren templomot építtetett s a svéd egyház kormányzását Autbert unokájára, Rimbertre bizta. Utódja Rimbert a szentek közé sorolta őt, mit I. Miklós pápa jóváhagyott. Irodalmi működése is becses. (L. Bollandisták, febr. 1. Drewes, Leben Ansgars, Paderborn, 1864.)

Ansley-öböl

l. Annesley-öböl.


Kezdőlap

˙