Apogéum

(gör., a. m. «földtávolság»), a Holdpályának az a pontja, mely a Földtől legtávolabb esik; a szemközt fekvő pont a perigéum (földközel) s mindkettő a pálya-ellipszis nagy tengelyének végpontjai. A Nap és a bolygók perturbációja (háborgó befolyása) alatt e két pont évenkint körülbelül 41 fokkal kelet felé nyomul és azonkivül az egyes keringéseknél az A. és perigéum számbeli értéke sem állandó. Analog módon szólunk a Földnél aféliumról, perihéliumról, a Jupiter és Saturnus holdjainál, apojoviumról, perijoviumról, aposzatorniumról, periszaturniumról, a kettős csillagoknál apoasztriumról, periaszriumról.

Apoikiák

(gör.), a görögöknél a polgárok által az állam támogatása nélkül alapított koloniák, amelyek nem is álltak szükségképen az anyaország állami hatalma alatt. (L. Kolonia)

Apoka

az a homokképlet, mely a Mátra északi geologiai határánál már Bodonynál kezdődik s É-ra és Ny-ra messzire kiterjed; nagyon sajátságos hepe-hupás vidék ez; az egymás mellé sorakozó dombhátak és kisebb-nagyobb hegysorok tetői hol gömbölyüek, hol laposak, majd hosszan nyulnak, majd kúpalakuak, többnyire meztelenek s csak néhol fedi silány bükk- és tölgyerdő.

Apokalipszis

l. Jelenések könyve.

Apokaliptika

névvel nevezik a Kr. előtt kéthárom századdal divatozott prófécia-szerü modort, mely az isten népének megváltására vonatkozó várakozásokat képekben tárta fel a néphit előtt. Ilyen jellegü az ó-szövetségi kánonban a Dániel proféciája, mely a messiási remény megvalósulását ecseteli remek színváltozatokkal. Mivel e profétai előadást a kritikusok közül némelyek a multban már megtörtént események jóslatszerü megirásának tekintik: ez okból az egész próféciát az Antiochus Epiphanes korából (160-170) származottnak tartják, amikor az elnyomatás igája alatt nyögő zsidók közt, mint hajdan a babiloni fogságban, nagyon is indokolt volt a jelképes előadás. Apokaliptikus szám a János mennyei Jelenéseiben (13. rész 18. v.) előforduló 666, melyhez a régiek sok kalandos magyarázatot füztek. Jelzi pedig ez a szám a kegyetlen Nerót, akitől, mint megjelenendő Antikrisztustól. még halála után is folyvást rettegett az üldözött keresztény nép. Apokaliptikus lovagoknak szokták nevezni a festőművészek azt a négy szellemet, melyek a János apostol mennyei jelenési könyvének 6. fejezetében úgy vannak feltüntetve, mint a betegség, háboru, éhség és halál jelképes alakjai. Ezeknek művészi ábrázolásában legkiválóbb mester Dürer volt.

Apokatasztázis

görög kifejezéssel jelzi az ujszövetség (p. Ap. Csel. 3, 21. II. Péter 3, 7-13) azt az időpontot, melyben Krisztus ismét eljövend és helyreállítja az isten országának őseredeti állapotát, mely a bűn következtében csorbát szenvedett. Ez a mozzanat természetesen maga után vonja azt, hogy az ember visszatér abba a tökéletes boldogságba, melyben őt isten eleve teremtette. E tételt Origenes és az utána élt egyházi tanítók közül többen p. nissai Gergely, mopsvestiai Tódor s mások, különféle képzetekkel színeztek ki, úgy hogy aztán ez a gondolat alkalmilag mindig felszínre került a teológiában.

Apokopé

(görög nyelvtani műszó, tkp. ,elmetszés`): a szó végének elhagyása, azér' e helyett azért, vón e helyett volna.

Apokreosz

a gör. egyházban a hetvened hét, amellyel a bőjt kezdődik.

Apokrif könyvek

alatt értik Hieronymus (meghalt 420) óta azokat az iratokat, melyek az ó- és ujszövetségi kánon bezárása után részint héber, részint arab, görög és latin nyelven kerültek forgalomba, de úgy tartalmuk megbízhatatlansága, mint kalandos irányzatuk, illetőleg gnosztikus jellegük miatt a bibliai kánonba be nem vétettek. Ezeket a protestáns egyház mellőzi, ellenben a római katolikus dogmatikusok, a tridenti zsinat végzése értelmében, tiszteletben tartják.

Az ó-szövetségi

A.-et tartalmuk és általános jellemvonásaik alapján három osztályba sorozhatjuk: 1. Történelmiek: Esdrás könyve (görögül), Makkabeusok első könyve (héberül) valamint a 2., 3. és 4. könyv görög nyelven; Judit könyve héber vagy arám nyelven, és az Eszter könyvéhez csatolt adalékok, p. o. Mardokéus álma, Hámán rendelete stb. eredetileg görög nyelven. II. Tanítói jellegüek: Tóbiás könyve, melygörögből lefordíttatott többek közt latin, héber és szír nyelvre; Szirák fiának, Jézusnak bölcsesége, melynek héber eredetiét Hieronymus még látta; Salamon bölcseségkönyve eredetileg görögül; Manassé imája szintén görögül. III. Prófétai utánzatok: Báruk könyve és Jeremiás levele (görög), Dániel könyvének függeléke (görög); Esdrás 4. könyve, apokalipszise (görög). Mindezek a Krisztus előtti II. vagy legfelebb III. század termékei. (V. ö. Keil Lehrbuch der hist. krit. Einl. A. T. III. Aufl. Frankf. 1873. Reuss, Geschichte der h. Schriften. A. T. Braunschw. 1881.)

Az ujszövetségi

apokrif könyvek az evangéliumok és apostoli levelek utánzatai és hamisítványai. A már elveszett s csak névleg ismeretes álevangéliumok ezek: Héber evangélium. mely a Mátéénak hamisított másolata (Epiphanius. haer. XXX, 13); továbbá a Jakab, Barnabás, Filep, András és Taddéus neve alatt becsempészett iratok; ilyenek narratio de legali Christi sacerdotio, aztán Evglm Evae, Genna Mariás (görögül). A ránk maradt darabok pedig ezek: Historia Josephi fabri; Protevangelium Jacobi; Pseudo Johannis liber de dormitione Mariae; Evglm Thomae, Evglm infantiae salvatoris (arabicum); Evglm Nicodemi; Liber S. Johannis apocryphus, mely a középkori katarusok köréből került ki. Eltünt álapostoli akták: Acta Pauli, Petri, Judicium Petri és Anabathmoi Jakobou, mely ebjonita fércelmény. Fenmaradt akták: Acta Petri et Pauli, Passio Petri et Pauli, aztán Pál és Tekla, Barnabás, Márk, Timoteus, Titus. András, Pál és András, András és Bertalan, Máté, Tamás, Taddéus, Filep aktái, a római Kelemennek tulajdonított Klementiák. A hamisított levelek közül felemlítendő: Jézusnak V. Abgar edesszai királlyal folytatott állítólagos levelezése, melynek eredménye állítólag a király megtérése volt; továbbá Pál apostolnak a korintusiakhoz, laodiceaiakhoz irt, de eltünt levelei és Senecával folytatott levélváltásai stb. V. ö. «Holtzmann, Einleitung in d. N. T. II.» kiad. Freiburgi. Br. 1886, pag. 534-554.

Apold

1. (Trappold), nagyközség Nagy-Küküllő megyének keresdi jár., (1891) 1187 német és oláh lak.; környékén sok régi pénzt és egyéb régiséget találnak. - 2. Kis-A. (Klein-Pold, Apoldul de jos), nagyközség Szebenm. szerdahelyi járásban, (1891) 2091 oláh lakossal. - 3. Nagy-A. (Gross-Pold, Apoldul mare), nagyközség Szebenmegye szerdahelyi járásban, (1891) 2066 német és oláh lak.


Kezdőlap

˙