Apor

a Péc-nemzetségből, 1283-ban Erdély vajdája volt. 1286-ban Németujváry Miklóssal együtt föllázadt IV.László ellen, megrohanta s elfoglalta a pozsonyi kir. várat s János pozsony-i főispán Turna és Nyék nevü várait. János azonban a pozsonyi várjobbágyokkal nyilt csatában legyőzte és sulyosan megsebesítette őt, Pozsonyt pedig már 1287 jan 25. előtt visszafoglalta.

Apor

Péter, a hires A. István öccsének, Jánosnak fia. Közhivataloskodásában Háromszék főkirálybirája és Küküllőmegye főispánja volt; de mint iró lett nevezetessé. 1676 jun. 3-án szül., a nagyszombati egyetemen 1695-ben nyert bölcsészettudori cimet, egy évvel rá jogtudorrá avatták fel ugyanott. I Lipótnak híve volt s mint ilyent a kurucok több izben zaklatták, jószágaiból kikergették, elfogták; 1706-ban azonban, Lipót törvényellenes intézkedései és vezéreinek kegyetlenkedései folytán az ellentáborba csapott át s e miatt Greven osztrák ezredes őt elfogta és Brassóban két évig sanyargatta. A. ismét visszatérvén a császár hűségére, 1708-ban Háromszék főkirálybirája lőn, majd 1713-ban bárói rangot nyert. 1717-ben nagy szolgálatot tett hazájának, amennyiben a tatárbeütés alkalmából erélyessége által elhárította a veszedelmet a Székelyföldről. A keleti dögvész elől 1719-ben ősi fészkéből elmenekülvén, egy ideig Havasalföldön lakott, majd ismét visszakerült Altorjára. 1747-ben a már igen hajlott koru férfi elvesztette szemevilágát, miért is nagy munkáját ezentul nem sajátkezü feljegyzéseiben folytatta, hanem iródeákjainak diktálta. Mint köztiszteletben álló agg fejezte be 1752-ben eseményekben gazdag életét. Főműve, mely Erdély XVIII. századbeli életét festi s e korra elsőrangu forrásmunkául szolgál, ugy a politikai, mint különösen a művelődéstörténet szempontjából, e címet viseli: «Metamorphoses Transsylvaniae, azaz Erdélynek régi, alázatos idejéhben való gazdagságáról és mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldusságra változása. Mellyen, amint életében sohasem kapott, hanem Erdélynek régi alázatos együgyüségében holtig megmaradott: ugy következő maradványainak örökös emlékezetre irta le, Hazája felfordult állapotyán szánakozó igaz Hazafia és gyökeres Székely B. Altorjai Apor Péter. Végezte pedig el munkáját 1736. és életének 60-ik esztendejében Alsó Torjai udvar házánál.» Ezt s két latin művét a M. Tud. Akadémia adta ki 1863-ban, Kazinczy Gábor által rendeztetve sajtó alá, Cserey Mihály pótlékaival és megjegyzéseivel. Bizonyára egyéb művei is maradtak Apornak, miket talán egy szerencsés véletlen napfényre fog hozni. Egy kézirata, mely Erdély ősvadairól szól, Pétervárott van.

Apor

Károly báró, a marosvásárhelyi kir. tábla elnöke, buzgó gyüjtő és iró, szül. 1815 dec. 11. meghalt 1885 okt. 31-én. 1837 óta szolgált az erdélyi udvari kancelláriánál, majd a kir. táblánál, 1842 óta pedig, mint a kir. tábla asszesszora a rendi gyüléseken is részt vett. Erősen konzervativ meggyőződésétől a forradalomban sem tért el, amidőn elhagyta hazáját. 1849 végétől fogva ismét hivataloskodott és 1860-ban elnöke lett az erdélyi főtörvényszéknek, 1861-ben pedig az ujra törvényessé alakított kir. táblának. Hivatalos működése mellett nagy gondot fordított a gazdaságra, különösen a gyümölcs- és bortermesztésre. Művei közt legfontosabb «a székely örökség» történelmi és jogi szempontból 1868. Gyüjteményei közt különösen becses volt az 1848-1849. forradalomra vonatkozó, mely annak a korszaknak különösen székely emlékeit lehető teljességgel ölelte föl, és nagyon gazdag volt unikumokban. Ezt könyvtárával együtt az erdélyi muzeumra hagyta. Elnöke volt az 1879-ben alakult Kemény Zsigmond irodalmi társaságnak. (L. Szinnyei, Magyar irók élete).

Apor

László, l. László vajda.

Aporéma

(gör ) a. m. kétes, megoldhatatlan feladat; aporematikus, talányszerü.

Aporia

Duby (növ., a-poria a. m. likacstalan), a tányérgombák génusza, igen apró, kerek, egysejtü spórákkal. Az A. herbarum Duby a gyöngyvirág száraz levelein ritka. Hazslinszky («Magyarhon szabályos dircomycetjei» 192 lapján) még két uj fajt ismertet.

Apori prépostság

Tolna vármegyének Szegzard nevű mezővárosához közel fekszik Apor, hol hajdan Szt. Ágoston szerzetes kanonokjainak virágzó kolostoruk volt; akkoriban a helység Apor nevet viselt. A török járom levetése után is állott még a nagyszerü templom nagy része. A mostani plébánia-templom egy része a hajdani egyháznak, a többit az idő viszontagságai megemésztették. Fuxhoffer erre vonatkozólag így ír: «Sanctuarium Praeposituralis Ecclesiae hodiedum exstat, structum e secto lapide, quo cum toti eiati communitati pro ecclesia serviat, capi atque eam metiri licet, quantum fuerit totum corpus: ex ungus leonem» Az átalakítás 1758. történt. A pápai tizedszedők adórovataiban 1333-ban olvassuk: « Andreas Provincialis superpelliciatorum de Opor solvit duas pensas Vienn. », - azaz: 1/3 márkát; és 1334-ben: «Mathias Prior de Apor solvit mediam marcam et 30 banales».

Áporka

kisközség Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyének pesti alsó járásában, (1891) 862 magyarajku lakossal; vasuttal.

Apor-kódex

régi magyar nyelvemlék, melyet az Apor-család ajándékozott a székely nemzeti múzeumnak. A fönmaradt kézirat a XVI. század elején készült másolat; eredetijét a XV. század közepe táján irták, mert nyelve, helyesirása és tartalma (zsoltárok s imádságok) kétségtelenné teszik, hogy annak a régi bibliafordításnak egy része, melyek egyéb töredékei a Bécsi és Müncheni kódexben vannak megőrizve (l. ezeket). Simonyi Zsigmond: Nyelvtörténeti közlések, A M. T. Akad. Értesítője 1884.

Aporti

Ferrante, olasz pap és pedagogus, szül. San Martino dell' Arginében 1791. nov. 20., meghalt Torinóban 1858 nov. 29. Ő volt az első, aki Olaszországban Fröbel rendszerén kisdedóvót állított. Máskülönben is sokat irt az olasz köznevelésügyről. Az osztrák kormány Károly Albert király felszólítására őt küldte 1845-ben Torinóba a kisdednevelés szervezése végett. Küldetése befejezte után állandóul Piemontban maradt s a király genovai érsekké nevezte ki, de a pápa nem erősítette meg. Azután a torinói egyetem rektora és szenátora lett.


Kezdőlap

˙