Ár

általában az, amit valamely jószágért adnak A kezdetleges cserében a javak ára ama javakban jut kifejezésre, melyeket értök adni kell, ahányféle jószágot adnak az illető jószágért, annyiféle árról lehet szólni, p. egy ló ára két tehén, négy szarvas, öt bivalybőr stb. Mikor a pénz használata általánossá válik, az Á.-t a pénzösszeg képezi, melyet a jószágért adnak. A közönséges élet manapság csak az utolsö Á.-t szokta érteni, melyet a nemzetgazdaság pénzbeli vagy névleges, (nominális) Á.-nak nevez, szemben az előbbivel, a jószágbeli (reális) árral. Emennek irányadó fontossága a gazdálkodó szempontjából kitünik azokban az esetekben, mikor a pénzbeli árak általános változáson mennek keresztül. Ha p. az a kalap, mely régebben 4 korona volt, ma 8 korona, de ugyanazon idő alatt az összes többi javak ára is kétakkorára emelkedett, tehát a gabonáért, húsért, fáért, lakásért stb. kétannyi pénzt keli adni, mint elébb: akkor a kalapos semmivel sem jár jobban, mint azelőtt mikor még a kalap olcsóbb volt. Itt a pénzbeli Á,. változott, a dologbeli Á. változatlan maradt. Ha ebben a példában a kalapért ma csak 6 koronát adnának: a pénzbeli Á. akkor is emelkedett volna mig a dologbeli sülyedt s a kalapos rosszabb helyzetbe jutott volna, mint amilyenben volt azelőtt. Az Á. alakulását megmagyarázó tantételt ártörvénynek nevezik.

Az Á. nagyságára végelemzésben az az érték (l. o.) döntő, melyet a kérdéses jószágnak a cserélő felek tulajdonítanak. Ha csak egy vevő és egy eladó van, akkor az Á. nem lehet magasabb, mint az az érték, melyet a jószágnak a vevő tulajdonít és nem lehet alacsonyabb, mint az az érték, mellyel az az eladó szemében bír. Ha csak egy eladó és több vevő áll egymással szemközt, akkor az ár azon érték szerint fog írányulni, melyet a jószágnak az a venni szándékozó tulajdonít, ki azt legtöbbre becsűli. Ha csak egy vevő és több eladó van, akkor az Á. ahhoz az értékhez fog alkalmazkodni, mellyel a jószág az azt legkevesebbre tartó eladó szempontjából bír. Ha több az eladó, de több a vevő is, akkor az Á. kétoldalú verseny által határoztatik meg, olykép, hogy az adásvevés dacára a különböző egyéni értékbecsléseknek, egy Á. mellett megy végbe, és pedig olykép, hogy az A. egyrészről a vevők száma és becslése, másrészről az eladók száma és becslése által határoztatik meg, s a vevők közül azok jutnak az árúhoz, kik azt legmagasabbra, az eladók közül azok, kik azt legalacsonyabbra becslik s az Á. azon a ponton fog megállapodni, hol már az eladni szándékozók közül csak olyanok maradnak, kik többre becsülik a kérdéses árút, mint a sorban következő vevő, vagy ami egyre megy, a venni kivánók közül csak olyanok maradnak, kik kevesebbet hajlandók adni, mint amennyit a sorban következő eladó elfogadni jónak lát. Mindez teljes tisztaságában csak ott észlelhető, hol a verseny korlátozva nincs, tényleg is elég élénk s a felek kölcsönösen ismerik egymás feltételeit: tehát p. a tőzsdén, a nagykereskedelem körében. A jelzett viszonyt a kereslet (l. o.) és a kinálat (l. o.) egyensúlyának szokás nevezni. Ha a vevők szaporodnak, vagy ha magasabbra becslik az illető jószágot, mint elébb, akkor emelkedik az Á., ha az eladni kivánók száma emelkedik, vagy ezek kevesebb értéket tulajdonítanak javaiknak, akkor hanyatlik az Á. Viszont természetesen az Á. emelkedése odahat, hogy a vevők száma apadjon s az eladóké növekedjék és megfordítva.

Az eladó természetszerű törekvése odairányúl, legalább annyit kapni a jószágért, mennyibe neki annak előállítása került; ha ennyit sem kapna, akkor beszüntetné az előállítást, mindaddig, mig az Á. e mértek fölé nem emelkedik, mi be fog következni, mihelyt a kereslet annyira növekszik, hogy az ő árujára is szükség lesz. Az előállítási, vagyis u. n. termelési költségnek megfelelő Á.-t szokás a nemzetgazdaságtanban természetes vagy szabályos Á.-nak nevezni, miután a szaporítható javaknál ez az A. az, melytől a tényleges, vagyis a tudományban az ú. n. piaci A. függ, olykép, hogy attól állandóan messzire nem távolodhatik. Mert az esetben, ha sokkal drágábban kelne a jószág, mint amibe annak előállítása kerűl, a nyereség kilátása másokat is annak előállítására ösztönözne minek folytán a kinálat gyarapodnék s az Á.-nak sülyednie kellene. Viszont, ha az Á. a jelzett mérték alá hanyatlanék a termelők kisebb-nagyobb része beszüntetné az előállítást mi a kinálat csökkenését s az Á. emelkedését vonná maga után. Miután az előállítási költség termelőről termelöre különböző, a természetes Á. alapjáúl pedig csak egy költségmérték szolgálhat: a nemzetgazdaságtanban fel kellett keresni azt a szabályt, mely az irányadó termelési költséget meghatározza. E szabály úgy hangzik, hogy ama termelők költségei közül, kiknek árúira a keresletnek szüksége van a legnagyobb termelési költség irányadó. A természetes Á. nem irányadó azokra a javakra, melyek éppen nem, vagy más vállalkozó által nem állíthatók elő: ezek, pl. ritka borok, képek, vagy szabadalmazott árúcikkek, sokkal drágábban adhatók el, mint termelési költségeik mérve megkivánná. Ez árakat egyedárúsági (monopol) áraknak szokás nevezni Ellenben szükségbeli árakról szólunk ott, hol az Á.-ak a termelési költség alá hanyatlanak.

Az Á.-ak folytonos változásnak vannak alávetve, mert az egyéni szükségletek és azok egymáshoz viszonyított jeleníősége folyton változnak; a szokás, divat, a kultúra behatása az egyes javak becslésére annak állandó ingadozását vonja maga után; továbbá tágulnak a javak használhatóságára vonatkozó ismereteink, uj alkalmazási módokat találnak fel stb. Nagy jelentőségű még a pótszerek alkalmazása, mely az árakat lenyomhatja; fontosak a technikai feltalálások, melyek a termelési költségeket megváltoztatják stb. Az Á.-ak eme változásait árhullámzásnak nevezik. Az árhullámzás manapság, a kereskedelem és a szállító eszközök nagy fejlettsége mellett nem megy oly végletekig, mint régente, mikor p. a gabona ára inséges években és helyeken hihetetlen magasra szökött, mig jó aratás után egyszerre összezsugorodott. Az árhullámzás, hosszabb időközöket véve tekintetbe, ugy alakúl, hogy az őstermékek ára, szemben az iparcikkekével, emelkedik, miután a föld termése a reáfordított befektetéseknek megfelető arányban nem emelkedik, míg ellenben az ipar a termelést aránylagos költséggel tetszés szerint fokozhatja. Ellenkező irányú ármozgás észlelhető akkor, ha új földek kerülnek megművelés alá, vagy nagyobb technikai haladás történik az őstermelés térén. A nyolcvanas évek századunkban ily kivételes árfejlődést mutattak. Előszereteti áraknak azokat szokás nevezni, melyek a rendesnél azért magasabbak, mert a vevő a tisztán gazdasági értéken kivül más szempontokra is tekintettel van. L. Erték.

Ár

gömbölyü, négyszögletes, vagy háromszögletes keresztmetszetű egyenes vagy hajlított acélszerszámot jelent, mely bőr, fa lyukasztására való. Leginkább a vargák, nyergesek és könyvkötők használják. Ár alatt apró tárgyak tűhegyre szedésére való vasat is értenek, ilyen az aranyozó ár, melyet az aranyozó iparban az aranylevélkék s egyéb részecskék felszedésére használnak.

Ara

(lat.) a. m. oltár.

Ara

a. m. menyasszony; a nyelvújítás korában fölkapott irodalmi szó, mely a nép nyelvében nem maradt fönn. Régente menyet jelentett, de azonfölül férfirokont is, alkalmasint nagybátyát. (V. ö. M. Nyelvőr XVIII. 234. XIX. 145.)

Ara

(Sittace Finsch., állat) a kúszó madárrend papagájok (Psittacinae) családjába tartozó madárnem, amelyet nagyon hosszú, ékalakú vagy tompított farka, tollbóbita nélkül maradt feje jellemez. A csőr felső kávája összenyomott és erősen hajlott hegyű. Az evezőtollak közül a 2. és 3. a leghosszabb. 28 faja ismeretes, melyek Délamerikában (főleg Braziliában) és Mexikóban élnek. Állatseregletekben gyakori. Közönségesebbek: a kék ara (S. hyacinthina Wagl, a vörös a. (S. macao Gm.), a zöld a. (S. militaris Wagl.) stb.; e fajok 70 cm. hosszura is megnőnek, melyből a fark hosszára 50 cm. esik. L. Papagájok.

Arab

néptörzs, mely az arábiai félszigettől vette nevét. Az A.-ok Arábián kivül a török birodalom valamennyi tartományaiban s kis részben az oroszok fenhatósága alatt levő Kaukázusban, nemkülönben Kelet-Indiában s a keletindiai szigeteken s végre Afrika északkeleti és déli részén el vannak terjedve s valaha Európa déli részét is birták. Az A.-ok - nem a zsidók - az igazi semita tipusz képviselői. (Érdekes, hogy az egy ístenben való hit [monotheizmus) a semiták közt: Mózes, Jézus, Mohammed utján fejlődött ki s tőlük terjedt szét a földön.) Arábia ős lakóit nem a semiták, hanem a hamitákhoz vagy kusitákhoz tartozó ádok és thamudok képezték, akiket a bevándorolt semita joktanidák és utóbb ugyancsak a semita izmaeliták meghódítottak; emez őslakók mai ivadékáúl lehet Dél Arábia úgynevezett. pária (alsórangu, szolgai) törzseit, t. i. az áhdámokat, safalikat, sumreket, zabiheket és ahlalhaikokat tekinteni, akiket a semita A.-ok egyenesen megvetnek s lenéznek. A hámita eredetű A.-ok testi jellegükre nézve is eltérők a semita A.-októl. Az előbbíek ugyanis sötét feketésbarna (de a négereknél, valamint az abissziniaiaknál és a szomáliknál mindig valamivel világosabb) bőrüek, orruk széles, nem görbült, de nem is belapított mint a négereké, szájuk igen nagy, de nem felduzzadt ajkakkal mint a négereké, fekete hajuk nem gyapjas mint a négereké, hanem göndör s lábikráik sem satnyák mint a négereké. Az utóbbiak, t. i. a semita eredetű A.-ok hosszúkás fejűek, görbült orrúak, fekete fürtös v. göndör hajúak, általában szőrösek, dús szakállúak, fehéres v. világosbarna bőrszinnel. A semita A.-ok feloszlanak: 1. a központi v. igazi A.-okra v. izmaelitákra, akik Arábia északi és központi részében laknak, és 2. a déli A.-okra (joktanidákra), kik Arábia déli részében laknak, nyelvök (himjári) az északi A.-okétól különbözik. Ugyancsak a déll A.-októl ered Abisszinia (Hábes) mai lakóinak egy nagy része (l. Abisszinia).

Araba

Arabah (Vadi el A.), víztelen és lakatlan meredek sziklafalak közé ékelt völgy az Akabah tengeröböl és a Holttenger D.-i vége között; itt van e két tenger vízválasztója, amely körülbelül 200 m. magas. 1884-ben Hull mint geológus tanulmányozta és kutatta át, de Vignes pedig térképfelvételeket eszközölt. E völgyben vannak Petra város romjai. Az ó-testamentom Araba alatt azt a lapos síkságot érti, mely a Jordán mindkét oldalán, a Holttenger északi részén, terül el.

Arab-angol

v. angol-arab lónak nevezik az arab és az angol telivér ló keresztezéséből keletkező lovat. Ilyen p. a Mezőhegyesen tenyésztett Gidrán-lótörzs, melyet az 1818-ban importált Gidrán nevű arab mén után alakítván, eleintén tiszta vérben tenyésztettek, de mintegy 30 év óta telivér mének által keresztezik. A legtöbb Gidránló idővel azonban más vért is nyert.

Arabante

tó Ecuador délamerikai államban, a Guallagába folyik le. Közelében térítő állomás van.

Arabat

(Arbat), a keleti Krimből kiágazó 113 km. hosszu s csak 1 1/5-5 km. széles földnyelvnek végén, az Azovi-tenger partján álló erőd, melyet 1771-ben az oroszok Csitalov vezetése alatt elfoglaltak, s igy a Krim kulcsához jutottak. (1879) 235 lakossal. A földnyelven (oroszul Tonakja, tatárul Dsenicske) feküsznek a Jenicskoje s Cskorakszkoje nevü sóstavak, melyekből évenként 3.740,146 pud sót nyernek.


Kezdőlap

˙