Arbela

(Arbil, Erbil), város ázsiai Törökország bagdadi vilajetjében, a régi Lycus és Caprus közti sikságon, egy mesterségesen épült 20 m magas domb aljában, mely dombon erőd áll. Ásatások folytán kiderült, hogy ez a halom az uralkodók temetkező helye volt. A talált téglák nagy ok, de minden felirás nélkül valók s ebben különböznek a babiloniaiaktól. A város 12,000 főnyi lakossága élénk kereskedést űz. Környéke vadakban gazdag. A. a régi Arbela Assziriában, tőle nevezték el Nagy Sándornak Darius Kodomannus felett kivívott utolsó győzelmét (331), bár a csata voltaképen 45 km-rel távolabb Gaugaméla mellett folyt le.

Arber

a Cseherdő legmagasabb hegycsúcsa Bajorországban. Az A. (1458 m. magas) minden oldalon meredek gyönyörü kilátást nyujt. Lábánál fekszik a két Arber tó, őserdőktől környékezve.

Arberg

Károly gróf, osztrák táborszernagy szül. 1705., megh. 1768. Az osztrák örökösödési és a hétéves háboruban (különösen Boroszlónál 1757.) annyira kitünt, hogy a Mária Terézia-rendjelt kapta.

Arberger

Lénárt hires rablóvezér volt a Hunyadyak korában. Albert király özvegye, kiskoru gyermekének, V. Lászlónak érdekeit idegen erővel akarván megvédeni, (Giskrát, a cseh rablót hivta be Magyarországba 1440-ben és Zólyom városát neki adván, a felvidék kapitányává tette. A nagy rabló alatt több kisebb rablókapitány garázdálkodott, kik között A. és Szentmiklóssy Pongrác voltak a legvakmerőbbek. Ausztriában és Felső -Magyarországon több várat foglaltak el együtt, s Ausztriát hét évig pusztították, sőt Fridrik király ellen nyilt hadat viseltek és őt formaszerinti békekötésre kényszerítették.

Arbesau

cseh falu a leitmeritzi járásban, a Kulmhoz közel, barnakőszén-telepekkel s a gróf Coloredo-Mansfeld Jeromos táborszernagynak az 1813 szept. 17-én a franciákkal szemben tanusított ellenállása emlékére emelt öntöttvas obeliszkkal.

Arbet

város Marokkóban, l. Rabât.

Arbil

l. Arbela.

Arbiter

(lat.) a római jogban az a személy, aki a felek megegyezésénél fogva az ezek között fenforgó vitának az ő itélete (arbitrium laudum) által leendő eldöntésére vállalkozott. A római jog részletesen szabályozza a feltételeket, melyek alatt valaki az arbitriumot elvállalni kénytelen volt és amelyek alatt az A. határozata a polg. biróságnak végrehajtás végett át volt adható. A rómaiak az A. alkalmazását nagy hatáskörben engedték meg, ami összefügg azzal a szokással, mely szerint a megkötött ügyletek v. végrendeleti intézkedések bizonyos pontjainak meghatározását harmadik, a szerződési kötelmen kivül álló személyekre bizták. Kompromisszum: a felek megállapodása a vitának A. által leendett eldöntésére nézve. Receptum arbitrii: az A. megbizása. Superarbiter: akit, ha több az A. és közöttük szavazattöbbség nem létesül, a döntés joga megillet, és akit erre az eshetőségre v. magok a felek előre kijelöltek, v. akit az arbiterek választanak L. Választott biróság.

Arbiter bibendi

(a görögöknél Symposiarchos). A régi rómaiaknál a vendégségek lefolyása bizonyos szabályok szerint történt, amelyeknek minden vendég feltétlenül engedelmeskedett. Az ivás sorrendjét az A. állapította meg s az ő parancsára történt a bor kiosztása, eleintén gyengítve vizzel, később egészen tisztán. A mai korban némileg hasonlít ehhez a tiszthez a német egyetemi tanulók vendégségein elnöklő vén diák, ki a mulatság és ivás sorrendjére felügyel.

Arbitrage

(franc., ejtsd: arbitrázsi,). az a tőzsdei üzérkedés, mely az ugyanegy időben és ugyanabban az értékben két piac közt fennálló árkülönbséget veszi alapul, hogy az olcsóbb piacon vegyen és ugyanakkor a drágább piacon eladjon. Az, aki az A.-zsal foglalkozik (az arbitrageur), tehát kis nyereséget akar elérni lehetőleg kockázat nélkül. Az A. első életföltétele a jólértesültség és közgazdasági hivatása az árak kiegyenlítése.


Kezdőlap

˙