Armansperg

régi bajor lovagcsalád, melynek neve 1160-ban fordúl elő először. Legnevesebb közülök A. József Lajos gróf; szül. 1787 febr. 28.. megh. 1853 ápr. 3. Állami szolgálatba lépett 1808. s bajor hadi biztos lett 1813. Jelen volt a bécsi kongresszuson 1815.. 1816. pedig a rajnai kerület kormányzója lett. 1825. a képviselő-kamarának másodelnöke és a mérsékelt szabadelvű pártnak vezére volt, 1826-ban elvállalta. a külügyi s utóbb a belügyi és pénzügyi tárcát. Takarékossága miatt a «Sprermannsberg» gúnynévvel illettek, szabadelvüsége miatt pedig állásától felmentették (1831). De már 1832-ben átvette a londoni szerződés értelmében alkotott görög kormányzóság vezetését s 1835 május végéig a kormányzóság eÍnöke maradt; jun. 1-én l. Ottó király nagykoruváá lett s A.-t kancellárrá nevezte ki. Midőn a király Németországba távozott (1836), A. kormányoztaaz országot. Azonban 1837 febr. 14. beadta lemondását, visszatért hazájába és családjával visszavonultan élt. Egyik leánya a Kantakuzenos Demeter görög herceg felesége lett. ( Allgemeine Deutsche Biogr. II.)

Ármány

A nyelvujítás koránál aligha régibb az Á. szó, mely a XVIII. században még általán «gonosz, elvetemült, istentelen» jelentésü ármányos szóból gyökelvonás utján keletkezett s az utóbbinak «ravaszúl gonoszat forraló, alattomosan fondorkodó» mellékértelme után induló következtetés útján a «Kabale» és «Intrigue » jelentését nyerte. Ennél fogva és alaki hasonlóságánál fogva! igen alkalmasnak látszhatott a nemzetünk őskoráról századunk első felében uralkodó nézetek világánál arra, hogy az ó-persa Ahriman (helyesebben: Anro-mainyus) szóval egynek vétessék. Elő volt készítve ez egybevetés talaja egyfelől már azon régebbi kisérletek által, melyeket Otrokócsi Fóris Ferenc óta a nemzeti régiségekkel. foglalkozó tudósaink a XVII. és XVIII. század folyamán tettek volt az ármányos szó magyarázatára, midőn azt az Ahriman-nal való későbbi szembeállítás előtt majd az armenus (örmény), majd a scytha arimasp népnévvel hasonlítgatták, mig mások p. Sándor István és Páriz-Pápai, a szónak «lator, rabló» jelentéséből kiindulva, a haramia, szóban kerestek atyafiságát; de egyengetve volt ez etimologia útja másfelől és kiválóképen azon elméletben, melynek egyes előzők tapogatódzásai után Cornides adott nálunk határozottabb fogalmazást, midőn Commentatio de Religione veterum Hungarorum c., 1785-ben Göttingában tartott előadásában (megjelent Engel Keresztély kiadásában 1791. Bécs) az ó-persa mazdeizmussal rokonnak bizonyítgatja részben kétes értékü, részben félreértett adatok alapján a magyarok ősvallását. Cornides elmélete Horváth János, Horvát István Kis Bálint, Bizoni Károly, Bodor Lajos és mások rokon I tárgyú dolgozatai révén mind szélesb körben ismert- és a nemzeti őskor dicsőségét éneklő hazafias eposzok (Aranyosrákosi Székely Sándor: A székelyek Erdélyben, 1823: Czuczor elb. költeményei, de különösen Vörösmarty Mihály Zalán futása, 1825) útján népszerüvé is válván. a Székely Sándor alkotta Hadúr-nak (l. o.) Vörösmarty épp említett eposzában fellépő ellenlábasa Ármáiny minden erőltetés nélkül mintegy önként illeszkedett be az akkori időkben divó magyar ősrégiségtani általános felfogás keretébe, sőt csakhamar a nemzet műveltebb középrétegeinek úgyszólván köztudatába. Pedig valamint a Székely S. krónikásaink- és Bonfin nyomán megrajzolt Hadúrjának, épp úgy a Vörösmarty Ármány-ának sincs egyfelől semmi köze a zend mazdeizmus Zoroaszter nevével kapcsolatos dualisztikus vallásrendszeréhez, másfelől eleink ősvallási képzeteihez, amelyekkel csak annyiban érintkezik e két ellentétes erkölcsi elvet képviselő istenség egymással való szembe állítása, amennyiben ily ellenlábas és egymással örök harcban álló jó és gonosz felsőbb lények többé-kevésbbé világos képzete a legtöbb népnek kezdetleges vallási felfogásában is fellelhető, s igy kétségtelenül eleink s a velünk rokon népek ősvallásában is meglehetett, még a mazdeizmus különben határozottan kimutatható s azóta a Cornides elméletének alapjánál jóval szilárdabb talajon indult kutatások által ki is mutatott hatása előtt és nélkül is. L. Magyar mitologia és Cselszövény.

Ármányos

(dram.), intrikus, a főszinészek egyike, aki a hősnek vagy szerelmesnek ellenfelét játsza. Igy p. Biberach Bánkkal, Jago Othellóval szemben. Az A. szerepek előadása a legnehezebb szini feladatokhoz tartozik, mert éles, maró gunyt, biztos megfigyelést, simaságot és tettetést kiván. E szerepkörben igen hajlanak a tulzáshoz. Régenten az Á. rendesen vörös parókában jelent meg. E szerepkör legremekebb alakjai Goethe Mefisztója és Madách Luciferje, mindkettő az éles szofizmát

párosítván a gonoszsággal. kitünő Á.-ok voltak: Tóth. József, Dawison, Salvini és Rossi némely szerepében, női ármányos szerepeket legjobban játszanak Jászai Mari, Wolterné, Bernhardt Sára és Duse Eleonóra.

Armarius

(lat.) a m. fegyvergyártó, könyvfelügyelő: az egyházi könyvek őre és előénekes a kolostorokban. Armariolum, a római egyházban az oltárszekrény, mely rendszerint az oltár közepén emelkedik ki s melyben az áldoztató kehely (ciborium) és a szentségtartó (monstrantia) őriztetik.

Ármás

régente a. m. fegyveres ember, még pedig hajdu vagy rabló.

Armatolok

E névvel illették a görögök és törökök a benszülött zsoldos csapatokat, melyek a Balkán félsziget vitéz hegyi törzseiből alakultak. Ily nevü honvédséget már a Palaiologos családból származó bizanci császárok is alkalmaztak, nemkülömben pelóponnézusi gyarmatbirtokaikon a velencések. Midőn a törökök 1430 óta a balkán félsziget nyugati országainak meghóditásához fogtak, ez A.-kat zsoldjukba fogadták, hogy velük és általuk a macedoniai, tesszáliai és akarnániai vad hegyi törzseket leigázhassák. Ez idő óta tehát az A.-ok török zsoldot húzó, bár keresztény segédhadakat képeztek, melyeknek vezérei a «kapitanyok» többféle kiváltságot és kedvezményt élveztek. A hódítás befejezése után az A.-ok csendőr minőségben a közrend fentartására ügyeltek, a XVI. és XVII. században pedig a szultánok a janicsárok túlhatalma ellenében az A.-ra támaszkodtak. De e barátságos viszonynak a XVIII. század folyamában vége szakadt. Az A.-ok ugyanis elejétől kezdve bizalmas lábon állottak az u. n. klefták-kal. vagyis a politikai színezetü rablókkal és hajdúkkal, amilyenek a Balkán bércei között sohasem hiányoztak. Akárhány ilyen klefta szolgált az A.-ok soraiban és akárhányszor történt. hogy az A.-ok kapitányai időről időre valamely klefta-bandához szegődtek. Mióta az északi görög armatolok az 1684. velencei-török háború folyamában csapatosan elpártoltak, a porta nem bízott többé az hűségükben és az albánok-han keresett velük szemben támaszt és ellensúlyt. A kegyvesztett armatolok viszont a nemzeti ellenzékhez pártoltak át, hűségesen támogatták a kleftákat. Ali janinai pasa ugyan öldöklő harcok árán meg tudta őket annyira-mennyire hódítani, de midőn ő maga is felkelt a porta ellen, ők is ujból fegyvert ragadtak., 1821 óta pedig ők képezték a felkelő had zömét és számos szabadsághős az ő soraikból került ki.

Armatura

(tech.) alatt értjük az építészetben. kohászatban, öntő műhelyekben stb. azokat a szerkezeti részeket, melyek más részek megerősitésére valók. Ide tartoznak különféle pántok, srófok, sinek stb. Kevésbbé helyes, midőn a gőzgépek szerelvényeit, nevezetesen a szellentyűket, manométereket stb. szinten armaturának nevezzük. l. Fegyverzet.

Armbruster

Kristóf; l. Ormaprust.

Ármeder

vm. szabályozott folyónál a partokon túl a gátak közötti területék, melyeken a legnagyobb vizek lehuzódnak.

Armée

(fr.). l. Hadsereg.


Kezdőlap

˙