Armengaud

(ejtsd: ármángó) János Germain Désiré, francia iró szül. Castresban (Tarn-megye) 1797., megh. Passyban 1869. Műtörténelemmel foglalkozott s hazája és Európa muzeumait és képtárait tanulmányozva több illusztrált művet adott ki, melyek igen elterjedtek. Ilyenek: Histoire des peintres de toutes les écoles depuis la renaissance jusqu'á nos jours (1849 befejezte Blanck); Les galeries publiques de l'Europe (1856); Les chefd'oeuvres de l'art chrétien (1857); Les trésors de l'art (1854), Le Parthénon de l'histoire (1863-64).

Arménia

l. Örményország.

Arménia

Magyar-örmény tudományos havi szemle, szerk. Szongott Kristóf sz.-ujvári gimn. tanár. A folyóirat 1887 óta a politikai közlemények teljes kizárásával főleg a hazai örményekre vonatkozó régészeti, irodalom- és költészettörténeti, nyelvtudományi, könyvészeti, egyháztörténeti, néprajzi és genealógiai adatokat dolgozza fel részint szakszerü, részint népies módon.

Armeniaca

Tourn. (növ.) a. m. kajszinbarack.

Arméniai agyag

így nevezi Zay Sámuel Magyar mineralogiá-jában az erősen vasas agyagot (bólus).

Arméniai kő

(ásv.) l. Lazurkő.

Ármentesítés

megakadályozása annak, hogy valamely területet, mely az árvíz színe alatt fekszik az árvíz elönthessen. Teljesnek mondjuk, ha a terület a legmagasabb árvizektől is mentve van, mit a legnagyobb árvizek színe fölé érő töltések építésével érünk el; részlegesnek, ha a térület csak a középmagas árvizek ellen van megvédve. Nagyon sok folyónál ugyanis a legmagasabb árvizek télen vagy korán tavasszal szoktak bekövetkezni, mikor a tenyészet pihen: az ilyen árvizek tehát a legtöbb esetben sokkal több hasznot csinálnak iszapjuk lerakása által, mint amennyi kárt okoznak. Az ilyen folyók mellett tehát elég csupán az egyes nagyobb záporesőkből származó és rendesen csak középmagasságot elérő nyári árvizek ellen védekezni. A részleges A. sokkal olcsóbb, mint a teljes, mert a töltések sokkal alacsonyabbra építhetők: csakhogy az ily módon mentesített terület ki van annak a veszélynek téve, hogy valamely, a rendesnél nagyobb magasságot elérő nyári árvíz esetleg éppen akkor borítja el, mikor a rétek és vetemények még nem kaszálhatok és arathatók le és így az egész termés odavesz. Ez az eljárás tehát csak azon folyóknál. alkalmazható, illetőleg Van alkalmazásban, melyeknél az ilyen eshetőségek nagyon ritkák, v. melyeknél a mentesítendő terület csekély volta következtében a teljes Á. nem volna elég nyereséges üzlet. Az ilyen esetekben indokolt a részleges Á., mivel a talaj helyesebb gazdasági kihasználását nagyon elősegíti; Viszont a nagyobb időközökben előforduló rendkivüli árvizek kártételeit könnyebben elviselik a földbirtokosok, mint a teljes Á.-hez szükséges nagy befektetések évi törlesztését. a Tiszán és mellékfolyóin a tavaszi árvizek végleges lefolyása oly későre, a középső és alsó szakaszon májusra, sőt néha juniusra is esik, hogy itt a teljes Á.-re van kényszerítve a lakosság: miért is nálunk közbeszédben Á. alatt mindig a teljeset értik. A szó betüszerinti értelmének tulajdonképen szintén csak ez felel meg.

Némelyek megfelelő műszó hiján Á.-nek nevezik az árterekre kiömlő és ott megfeneklő árvizeknek a folyóba való visszavezetését is; ami pedig inkább a lecsapolás fogalma alá tartozik. A töltések emelése által történő Á. hatása előleges, minthogy ezáltal az árvizeknek az ártérre való benyomulását akadályozzuk meg; mig a csatornázás által történő A. utólagos, minthogy itt az. árteret tulajdonképen nem magától az árvíztől, hanem csak ennek káros maradványaitól mentjük meg. Az eme célt szolgáló építmények a csatornák és zsilipek a részleges Á.-nek is mindenesetre kiegészítő részét kell hogy képezzék; ez a rendszer tehát mintegy átmenetét képez a másik kettő, a teljes és az utólagos Á. között. (A csatornázások a legtöbb esetben a teljes Á.-nek is kiegészítő részét képezik; csakhogy működésük itt már a belvizlevezetés keretébe soroztatik.)

Alföldeken a teljes Á. igen fontos szerepet játszik. A hegyek között a folyók rendesen csekély kiterjedésü ártérrel birnak, holott a síkságokon az árvíz által elborítható terület kiszélesedik és így jelentékenyen megnagyobbodik. Ehhez járul, hogy alföldeken gyakran igen nagy kiterjedésü területeken egyetlen pont sincsen, mely a legmagasabb árvizek alkalmával kellő biztosságot nyujtana: ahol tehát községek vagy városok keletkezhetnének. Minthogy pedig a földmivelésnek első föltétele, hogy ember és állat a művelés alá fogott terület közelében lakhasson: mindenütt, hol a civilizáció haladásával a népek a nomád legeltetési rendszerről a földművelésre tértek át, fölmerült az Á. szükségessége. Természetesen ez előbb jelentkezett ott, hol a népesség sűrű voltánál fogva a talaj jobb kihasználására volt a lakosság utalva. mint hazánkban.

Minthogy az ártérnek mindig közvetlen a folyó partja mellett fekvő része a legmagasabb (kivételt csupán azon területek képeznek, melyeket csakis a rendkivüli árvizek borítanak el), mert a kiömlő árvíz sokkal kevesebb hordalékot képes tova vinni mint a mederben folyó, és így ezeknek nehezebb, durvább részét hamarosan lerakja: ennélfogva az árvíznek egy része a laposabb helyekről nem bír a mederbe visszafolyni, hanem posványokat mocsarakat képez, melyek a föld használhatóságát akadályozzák. Ezen posványokat keskenyvölgyü és nagyobb esésü folyóknál, ahol azok nem messze esnek ettől és ahol a csatornáknak elegendő esést lehet adni, könnyü levezetni; a síkságon ellenben legtöbbször kevesebbe kerül az árvizet valamely területre be nem bocsátani, mint az ottrekedt vizet a folyóba visszavezetni.

Még egy körülmény járul hozzá, hogy azon folyóknál melyeknek ártere a síkságra kiérve, nagyon kiszélesedik, könnyebben létesül az Á. Nagyobb eséssel biró és keskeny völgyü folyók árvizeit ugyanis a rövid ideig tartó de igen magas vízállás jellegzi; melynek előidézéséhez gyakran már csekély okok p. bő esőzés, tehát csupán nehány óráig tartó meteorologiai tünemény elégségesek. A teljes Á. elérésére tehát itt magas töltéseket kellene építeni, melyeknek költségeit a csekély kiterjedésü ártér nem viselhetné el. Másrészt az árvíz gyors elvonulása lehetségessé teszi olyan művelési módok alkalmazását, melyeknek az ártér koronkénti elárasztása nem árt, ilyen p. a rétművelés. Ha közvetlen a termés lekaszálása előtt önt ki az árvíz, kárt okoz ugyan; de még ilyenkor is a földeken hagyott iszap néha már a következő kaszáláskor kárpótolja az okozott veszteséget. Az ilyen folyók völgyében tehát csak a részleges Á. van szokásban. Viszont a csekélyebb eséssel biró és széles völgyü folyókon az árvíz tartósabb szokott lenni, de ritkább és rendesen nem ér el nagy magasságot; aránylag tehát csekélyebb munkával lehet tőlük a földeket mentesíteni. Igaz, hogy mikor aztán a körülmények kedvezőtlen összetalálkozása következtében rendkivüli árvíz következik be, ennek hatása itt sokkal kártékonyabb már nagyobb tartósságánál fogva is; de ilyen rendkivüli árvizek egy emberöltőben alig egyszer-kétszer fordulnak elő és igy nem riasztják vissza a lakosságot, hogy újból megkisértse a többnyire igen nagy haszonnal kecsegtető Á.-t.

Nagyobb folyóknál az Á. megkezdésének idejét ritkán lehet pontosan megállapítani; mert a legtöbb esetben nem egyszerre hajtatik végre, hanem szakadozottan. Minden folyó árterének vannak egyes részei, ahol aránylag csekély munkával nagy területeket lehet mentésíteni, vagy ahol a betörő árvíz népes, gazdag helyeket fenyeget elpusztítással. Az ilyen helyeken természetesen leghamarább létrejön az Á. A Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyében fekvő Tisza-Szalók község alatt levő Mirhógát p., melynek hossza alig egy kilométer, körülbelül 30,000 hold földet teljesen megmentett a Tisza árjától és még vagy kétszerannyi területet Védett, mely azonban részint más oldalról, részint a Berettyó és Körös árvizei által szintén el. lévén árasztható, mentesítése csak feltételes volt. Nagyon természetes dolog hogy ez a töltés már egy századdal a Tiszaszabályozás megkezdése és az A.-tő társulatok alakulása előtt fel volt építve. Hasonló rövid töltések, melyek azonban nagy területeket védnek, a Tisza mentén másutt is elő fordulnak.

Európában az Á. kezdője Olaszország volt, ahol már a római birodalom idejében emeltek védő töltéseket és ástak a kártékony vizek visszaeresztesére szolgáló csatornákat. Európa legrégebben töltések közé fogott folyója a Pó. Igen régóta vannak töltések a Rajna alsó szakaszának mentén, ugy szintén a nagyobb németországi folyók (Weser, Elba, Odera stb.) mellett. Németországban már a XIII. századból maradt fön egy «Deichordnung», ami az akkori Á.-tő társulatoknál az alap- és gátvédelmi szabályokat helyettesítette. A franciaországi folyók is több század óta vannak már töltések közé fogva; de minthogy az ország inkább dombos mint sík és az ottani folyók völgye általában véve keskeny: az Á. leginkább csak helyi érdekü dolog maradt. Igy p. a Loire völgyében ahol legkiterjedtebb az Á., 483 km. töltésvonal csak 95,000 hektárnyi területet véd, holott a Pónak v Ticino és Panaro mellékfolyók közötti szakaszán alig valamivel hosszabb töltésvonal 234,000 hektárt mentesít. Látnivaló, mennyivel fontosabb ezen utóbbi völgy lakosaira az Á.

Nemcsak a folyóknak és patakoknak, hanem a tengereknek is vamnak árvizei, melyeket azonban nem a lehulló csapadék, hanem az erős viharok okoznak. Az ezek ellenében való Á. a legnehezebb föladat; mert itt a töltéseknek nem csupán a viznyomásnak kell ellenállaniok, hanem a tenger óriási erővel biró hullámcsapásainak is, melyekkel a folyók árvizein keletkező hullámok össze nem hasonlíthatok. Pedig a folyómenti töltésekben is a legtöbb kárt ezek okozzák azon helyeken, hol a vízszín széles volta alkalmat ad keletkezésükre. A tenger áradásai ellen épített töltések tehát némely tekintetben eltérnek a folyammentiektől; mert az előbbieknek ugy kell szerkesztve lenniök, hogy a hullámcsapás erejének önmagukban ellenállhassanak; minthogy ott olynemü védekezésről. amilyen az utóbbiakon szokásban van, szó sem lehet. A töltések vízfelőli rézsüjét tehát olyképen kell elkészíteni, hogy azt a hullámcsapás meg ne szaggathassa: mert a sérülés oly rohamosan terjed, hogy a töltésszakadás kikerülhetlen. Minthogy az ily partok közelében szilárd kőzet ritkán található, ennélfogva a külső rézsü kővel való burkolása nagyon sokba kerülne már azért is, mert, hogy ez a csapásoknak ellenállhasson, igen szilárdan kell építve lennie; nehogy a hullám megmozdíthasson csak egy követ is helyéből. A rézsüt tehát rendesen igen nagy lejtővel építik: Hollandiában 6-8-10-esre. Ennek viszont az a hátránya van, hogy a hullám könnyen fölszalad a töltés tetejére és a másik oldalon lefutván ezt hátulról mossa el. Ezeket oly magasra építeni hogy a hullám át ne csapjon rajtuk, igen sokba kerül. Arról kell tehát gondoskodni, hogy az átömlő víz ereje padkák által mérsékeltessék s ugy a tetőnek mint a mentes oldali rézsűnek kimosása begyepesítés és burkolás által megakadályoztassék.

Hazánkban egy-két évszázaddal ezelőtt akadunk már az Á. nyomaira. Természetesen ez akkor leginkább csak nehány olyan töltés emelésére szorítkozott, ahol csekély munkával nagy területet lehetett megvédeni. Komárommegye 1567. közgyülésileg elrendelte a duna- és csilizmenti védőtöltések kijavítását ez a határozat tehát már akkor létező Á.-ről tesz tanuságot. Mult századbeli törvényeink még nem szólanak az Á.-ről; de a jelen század elején az 1807: XVII. t.-c. már elrendeli, hogy az Á.-i költségek az érdekelt földtulajdonosok által viselendők, s ha ennek munkálatai előleges hatósági jóváhagyás mellett készültek, akkor a költségek a társulásból magukat kivonni akarókon is behajthatok.

Az akkori közigazgatási és birtokviszonyoknak megfelelőleg a védőtöltéseket legnagyobb részben vármegyei erővel építették; emeltek azonban egyes közbirtokosságok illetve nagybirtokosok is töltéseket. Türhető eredményeket azonban csakis az első módon lehetett elérni, amennyiben az utóbbi esetben a föntebb idézett törvény dacára az ugyanegy hely felől veszélyeztetett érdekeltek nem együttesen védekezték: hanem előbb a Tisza árjának közvetlenül kitett érdekelt viaskodott a hullámokkal s mikor ez elsöpörte az ő gyenge töltéseit, akkor a háta mögött fekvő birtokosok saját határuk valamely alkalmas pontján folytatták a védekezést. Az ily módon emelt töltések gyakran földuzzasztották az árvizet az előttük fekvő határban, miért is az éjjeli titkos, de sőt az erőszakos töltésátvágások is napirenden voltak.

Egy másik hátránya a határonként külön való Á,-nek az volt, hogy az egyes határok nem képezvén önálló árteret, ha valamelyik község birtokossága gyöngébbre építtette töltéseit, mint a többiek, vagy árvízkor nem ügyelt föl rájok kellőleg, valamennyi többi határ birtokosságának igyekezete kárbaveszett. Ezen hátrányok többé-kevésbbé ott is érezhetők voltak, ahol az érdekeltség több vármegyéhez tartozott; de azért már a század első és még inkább ennek második negyedében a közmunkaerővel való Á. nagy lendületet vett. Igy p. a Csallóköz Á.-e, mely ugy látszik legelső ilynemü nagyobb szabásu vállalat volt hazánkban, nagyon sokat haladt ez időben előre Pozsony, Komárom és Győr vármegyék támogatása mellett. A Tisza mentén Torontál vármegye tudott legtöbb eredményt felmutatni: nagyrészben azért, mert alig van községe, melynek határába a Tisza, Maros vagy Temes árvizei el nem látogattak volna: a töltések emelése tehát általánosan elismert közérdek volt. És mert a megy e a Tisza legalsó szakasza mellett fekszik, mindaddig, míg az Á. nagyobb arányokat nem öltött, a legkedvezőbb helyzetben volt, mert az árvíz oda már magasságában rendkivül csökkenve érkezett le. Ezenkivül még Bereg, Szabolcs és Zemplén megyék fejtették ki nagyobb tevékenységet a Tisza felső részén.

Inkább a lecsapolás, mint az Á. körébe tartozik a Nádor-csatorna társulat alakulása azon célból, hogy a Kapos és Sió árvizeit töltések közé fogott csatornán vezesse le. Egyes érdekelt birtokosok már a mult század második fele óta jelentékeny munkálatokat hajtottak végre: de társulattá csak 1810-ben alakultak. Ez tehát a legrégibb hazai vizi társulat. Utána a Felső-Bodrogi 1827-ben kezdett működni; amennyiben ekkor nevezték ki Vay Ábrahám gr. elnöklete alatt egy királyi bizottságot a társulat szervezésére és a munkálatok vezetésére. Az érdekeltek akkoriban az árvizek keletkezését a malmok által okozott vízduzzasztásnak tulajdonították: miért is kisajátították és lerombolták az összes vizimalmokat; minek következtében az árvíz a felső vidéken valamivel kevesebb kárt csinált ugyan, hanem annál többet az alsón; amit nagyon kis mértékben enyhített az ott kiásott mintegy 9 km. hosszú csatorna. (Mintegy 50 év mulva a 70-es évek elején ugyanez az eset ismétlődött a Rába mentén. Csakhogy ekkor már elterjedtek volt hazánkban a gőzmalmok és így legalább ama baj nem tetőzte a többieket, mint az Ondova és Tapoly malmainak lerontásakor, hogy az egész vidék nem tudott hol őröltetni.)

József nádor még a huszas évek elején egy folyamfölmérési hivatalt szervezett, mely ugy a Duna és Tisza, mint ezek mellékfolyóinak völgyében nagy tökéletességü topográfiai és hidraulikai fölvételeket hajtott végre: úgy hogy az Á.-t a szabályozással kapcsolatba lehetett hozni és valamely folyó egész völgyére egy összhangzó szabályozási tervet készíteni; ami a helyes és sikeres működésnek első föltétele. Időközben a nemzetben is megérlelődött a folyószabályozás szükséges és az Á. hasznos voltának tudata; úgy hogy a nádor 1845-ben az összes tiszavölgyi érdekeltséget, hol égetőbbek voltak a bajok, mint a Duna mellett tanácskozásra hívta össze. Még élénkebb lendületet vett az ügy, midőn Széchenyi I. g r. neveztetett ki a helytartótanács közlekedési osztályának főnökeül. Az ő lankadatlan tevékenységének sikerült az egységes Tiszaszabályozás nagy művét megindítani s az 1.200,000 kat. holdra számított ártér mentesítésére az első kapavágást ő maga tette meg Tisza-Dobnál.

Széchenyi ezen tettével befejeződött hazánkban az Á. gyermekkora; a férfikor teljességét még ma sem érte el. Ettől fogva az Á. az ország gazdasági fölvirágzásának egyik hatalmas tényezője gyanánt tekintetett és az Á-tő társulatok föladata volt. Sőt azon szerves összefüggésnél. fogva, mely valamely folyó szabályozása és ártereinek mentesítése között van, az Á. legtöbb folyónkon állami beavatkozás és országos segély mellett hajtatott végre; ahol ez nem történt, ott az Á. még mindig kezdetleges állapotban van. (Részletesebb ismertetés az Á. mai állapotáról egyes folyók neve alatt van közölve.)

Ármentesítő társulat

Ez alá a gyüjtőnév alá hazánkban azokat a társulatokat sorolják, melyeket nagyobb folyóink mentén fekvő árterületek birtokosai abból a célból alakítottak, hogy birtokaikat az árvíz által való elborítás ellen megvédelmezzék; minthogy csaknem valamennyi nagyobb folyónk olyan természetü, hogy az árterületek birtokosai, ha földjeiknek helyes gazdasági használását biztosítani akarják, a teljes ármentesítésre vannak kényszerítve. Csak a patakok és kisebb folyók mentén alakultak olyan társulatok. melyek az árvíz után kint maradó vizek levezetését tűzték ki célul; s ezek leginkább vízi vagy lecsapoló társulat nevet viselnek. Ez utóbbiak egy része egyébiránt az Á.-k területén fekszik és átmenetet képez a belvízlevezető társulatokhoz. Mindenik fajta társulatnál gyakori a szabályozó társulat elnevezés is. Sőt az Á.-k kezdetben legtöbbnyire ezt a nevet viselték; mert a negyvenes években megindult mozgalom alkalmával a meder szabályozása (p. az átvágások létesítése) szintén a társulatok működési körébe lett beosztva.

Ma már csak egy tiszai társulat viseli a szabályozó nevet és a mellékfolyók mentén nehány olyan, melyek csatornázás útján több-kevesebb mederszabályozást is végezték. A 70-es években föllépett nagy árvizek következtében ugyanis csaknem valamennyi Á. újjáalakuláson ment keresztül: az egymással összefüggő ártérrel bíró kisebbek egyesültek s úgy ezek, valamint a nagyobb társulatok a fölmagasodott árvizek által fenyegetett területeket is körükbe vonták. Ugyanakkor az addig megyei közmunkaerővel készített és föntartott töltések a Duna mentén Á.-k kezeibe menték át. Ez az örvendetes átalakulási folyamat, t. i. a műszakilag együvé tartozó társulatoknak eggyéolvadása és lehetőség szerint vízmentes magaslatok által való elkülönítése a Tisza mentén már nem hagy fönn kivánni valót; de a Duna és kivált a Körösök mentén még nem teljes.

Az Á.-k hatásköre is tágult. Eleintén csupán az ármentesítés, vagyis a töltések építése és gondozása volt működésük tárgya. A száraz hatvanas évek egyéb munkálatok végrehajtását nem tették szükségessé. Mikor azonban a 70-es években több nedves esztendő következett egymásután, nagyon fölszaporodtak a kártékony belső vizek, melyeknek a folyóba vezetésére szolgáló csatornák, zsilipek és csőátereszek a legtöbb társulatnál hiányoztak. Ez az érdekelték részéről tömérdek panaszra adott alkalmat, mert földjeik dacára hogy az árvizektől mentesítve voltak néha mégis évekig vízzel voltak borítva. Hanem azért úgy a mentesítésnek, mint a védekezésnek költségeit viselniök kellett. Eme tűrhetlen helyzet megszüntetése végett a Tisza és mellékfolyói mentén levő A.-k nagyobb része a belvízlevezetést is működési körébe vonta, mi nevökben is kifejezést nyert. Néhol azonban főleg nagyobb társulatoknál az érdekek annyira szétágazók voltak, hogy a belső vízlevezetés céljából az érdekeltség külön csoportosúlt. Ez a körülmény annyiban fontos, mert a társulatok pénzügyi viszonyának összehasonlításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy az illető társulat foglalkozik-e belső vízlevezetésel is, vagy pedig ezt külön társulat foganatosítja és így ennek költségei külön terhet képeznek. A szorosabb értelemben vett Á.-k tárgyalásánál tehát a belvízlevezető társulatok sem mellőzhetők.

Itt Á. alatt a teljes ármentésítéssel foglalkozó társulatok viszonyait fogjuk tárgyalni, akár így, akár szabályozó társulatnak nevezzék ezek magukat; a patakszabályozó, mocsárkiszárító és különálló belvízlevezető társulatokat pedig vízi társulatok címe alatt. Az egyes társulatokra vonatkozó részletes adatok az illető társulat neve alatt vannak fölsorolva.

Hazai törvényeink közül csak az 1871-ik évi XXXIX. törvénycikk szól első ízben az Á.-król. A jelen század első felében is foglalkozott ugyan a törvényhozás többízben ármentesítési és vízszabályozási ügyekkel, de az akkori önálló megyei szervezetnek megfelelőleg, mindenütt az egymásra féltékeny törvényhatóságokra volt az intézkedés bízva és így több vármegyére kiterjedő egységes társulatok alig keletkezhettek. (A régibb ezirányu munkálatok ismertetését l. Ármentesítés) Midőn Széchenyi István ösztönzésére az ármentesítés, különösen a Tisza mentén élénkebb lendületet vett, a bekövetkezett szabadságharc nem engedett időt az országgyűlésnek ezen üggyel foglalkozni; később pedig ennek működése föl volt függesztve. Az alkotmány helyreállítása után a föntebb említett általános érvényü törvényen kívül is (melyhez az ugyanaz évi XL. t.-c. csatlakozott: a gátrendőrségről) gyakran foglalkozott még az országgyülés egyes társulatok ügyeivel: mígnem az a körülmény, hogy az ország gazdasági föllendülése folytán a társulatok működése már nem csupán a szorosabb értelemben vett ármentesítésre szorítkozott, hanem mindazon műveletekre kiterjedt, melyek az okszerü gazdálkodás fejlesztését előmozdítani alkalmasak, mindinkább érezhetővé tette egy általános, mindennemü társulatot és az összes vízi ügyeket magában foglaló törvény szükséges voltát. Igy jött létre 1885 a vízjogi törvény. Eleintén némi visszásságokra vezetett azon körülmény, hogy a törvényben a társulatok két minisztérium (a földművelési és a közlekedésügyi) alá soroztattak, holott a kétféle társulat közül nagyon sok ugyanegy cél felé törekedett: eme viszony azonban lényegesen javult, midőn 1889-ben az összes vízi ügyekkel foglalkozó társulatok a földművelésügyi miniszter hatásköre alá helyeztettek. Jelenleg azok a társulatok, melyek nagyobb, állami kezelés alatt levő folyóink menten ármentesítéssel és esetleg belvízlevezetéssel foglalkoznak, a folyammérnöki hivatalok ellenőrzése alá helyezvék, azon társulatok pedig, melyek patakrendezésre, lecsapolásra, vagy a helyben keletkezett csapadékvíz elvezetésére alakultak, a kulturmérnökségek felügyelete és legtöbbször vezetése alatt is állanak. Csak egynehány valamely Á. kebelében működő belsővízlevezető társulat áll az anyatársulattal ugyanegy hivatal felügyelete alatt.

A hazai Á. és belsővízlevezető társulatok keletkezéséről és fejlődéséről a következő kimutatás nyújthat tájékozást:

I. korszak. A 40-es évek előtt keletkezett:

1. a Duna és mellékfolyói mellett

1

2. a Tisza és mellékfolyói mellett

1

amaz a paks-faddi, emez a felső-bodrogi. a hazai társulatok nesztora, az 1810. keletkezett Nádorcsatorna-társulat, legújabb időben a kulturmérnöki hivatal alá, a vízi társulatok közé lőn áthelyezve.

II. korszak. 1845-47-ben alakúlt:

1. a Duna és mellékfolyói mellett

0

amennyiben az ezen időszakban alakúlt Sióberki és Balaton-szabályozó társulatok, mint nem Á., legújabban szintén a kulturmérnökséghez helyeztettek át.

2. a Tisza és mellékfolyói mellett

7

melyek fennállanak ma is; egy azonban (az akkori Hevesi, most Középtiszai) nagyon sok átalakuláson, széthulláson és újraegyesülésen ment át.

III. korszak. 1850-től 1866-ig keletkezett:

1. a Duna és mellékfolyói mentén

1

2. a Tisza és mellékfolyói mentén

24

ebből megszünt

3

más társulatba olvadt

9

Ezen adatok azonban korántsem teljesek. Az eme korszak végén bekövetkezett száraz esztendőkben nagyon sok apró társulat és magán öbölzet keletkezett, melyek gyakran jóváhagyott alapszabályok és rendszeres társulati szervezet nélkül működtek, mígnem a hetvenes években föllépett árvizek ezen állapotot tarhatlanná tették és a törvényhozás a kormánynak fölhatalmazást adott a társulatokat a műszaki követelményeknek megfelelőleg csoportosítani és újjászervezni.

IV. korszak. Az alkotmány helyreállítása óta alakúlt:

1. a Duna és mellékfolyói mentén

13

2. a Tisza és mellékfolyói mentén

14

mely utóbbiak közül 2 más társulattal egyesült, 3 pedig csupán belsővízlevezetési célból alakult; egy meg: a Gerje-perje, noha tagja a Tiszavölgyi társulatnak, tulajdonképen nem ide, hanem a vízi társulatok közé való.

Összesen alakúlt:

1. a Duna és mellékfolyói mellett,

 

melyek ma is fennállanak

15

2. a Tisza és mellékfolyói mellett.

46

ebből megszünt és beolvadt

14

belsővízszabályozó és vízi társulat

4

marad tehát

28

vagyis az egész országban jelenleg 43 Á. működik. Kettő ezek közül magán-öbölzet.

Az ezen társulatok által mentesített ártér kiterjedése következő:

   

kataszt. hold

1. a Duna mellett

10 társulat

589,500

2. a Vág

2 társulat

175,000

3. a Rába

7 társulat

340,182

a Temes-Béga mellett

2 társulat

445,000

kikerekítve összesen:

 

1.550,000

melynek 90%-a ősi ártérnek tekinthető.

A tiszavölgyi társulatok által mentesített terület kataszt. holdakban:

1. a Tisza és felső mellékfolyói
mellett

21 társ.

2.108,348

2. a Körösök mellett

7 társulat

452,713

kikerekítve összesen:

 

2.560,000

Azonban a Tiszavölgyi társulatnak 1879. évi jelentésében foglalt kimutatás szerint a mostani 21 tiszai társulathoz tartozó ártér összege akkor csak 1.500,000 kat. hold volt. Ha ehhez még 100,000-et adunk, mint olyan területet, mely az akkori kimutatásban nem szerepelt, látjuk. hogy csak 1.600.000 kat. hold tekinthető ősi ártérnek, vagy is oly annak, melyet a Tisza szabályozatlan. illetve töltések közé nem fogott állapotában is Elöntött. A mostani kimutatásban szereplő félmillió holdnyi többlet onnan származik, hogy az A.-k legnagyobb része árterét műszakilag újból fejlesztvén, azon területeket is bevonta kebelébe, melyek ugyan fölötte feküsznek a régi nagy árvizeknek, de alacsonyabbak a töltésezés folytán előállott újabb nagyvizeknél. A folyamatban levő, de még be nem fejezett ártérfejlesztések folytán ezen úgy nevezett fönsíki ártér összege valószinüleg el fogja érni az egymillió kataszt. holdat. Ez a terület csak a Tiszaszabályozás. következtében vált ártérré.

Teljesség okáért megemlítendő, hogy a Tisza árteréhez van csatolva a Bodrogé is, valamint a Körös és Maros árteréből azon rész, mely eme folyók legalsó szakasza mellett a Tiszáéval egy összefüggő egészet képez. A Körösöknél kimutatott ártér 9/10-ed részben ősi ártér, minthogy a társulatok legtöbbjénél a folyamatba tett műszaki árfejlesztés még nem vált jogérvényessé, A fönsíki árterek bevonása valószínüleg itt is jelentékeny szaporulatot fog okozni.

A belsővízlevezetési munkálatok a következő állapotban vannak. A Duna mentén teljesen kész 2 társulatnál 13,374 kataszt, holdon; félig kész, vagyis a főbb csatornák kiásvák 3 társulatnál 34,517 kataszt. holdon. Mint látjuk, ez alig 1/12 részét teszi ki a mentesített területnek. A mellékfolyók melletti Á.-k szintén nincsenek előbbre, mert közülök csakis a Rábaszabályozónál van nehány főcsatorna kiásva. Ellenben a Tisza mentén 9 társulat végrehajtotta a belsővízrendezést 1.155,000 kataszt. holdon, ezenkívül 3 belsővíz levezető társulat 180,000 kataszt. holdon, úgyhogy a jelenlegi tiszai ártér 1/12 része egyúttal a belsővizektől is mentesítve van. a körösi társulatoknál a belsővízrendezés még szintén csak kezdetleges állapotban van; megjegyzendő azonban, hogy a föntebb szereplő 3 belsővízlevezető társulat közül egy (a Hortobágy-Berettyóvidéki) leginkább a Körös és mellékfolyói völgyében működik.

Védőműveikbe és részben a belsővízlevezetés céljaira befektettek eddig az Á.-k:

1. a Duna mellett

10 társulat

5.908,000 frtot.

2. a Vág

2 társulat

ismeretlen

3. a Rába

1 társulat

8.600,000 frtot.

4. a Temes-Béga mellett

2 társulat

6.226,000 frtot.

5. a Tisza mellett

11 társulat

50.978,000 frtot.

6. ugyanott

3 belsővízlevezető társulat

4.200,000 frtot.

7. a Körösök mellett

7 társulat

14.547,000 frtot.

összesen:

 

90.459,000 frtot.

Ha e kimutatást az előbb közölt területékkel összehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy egy hold föld mentésítése a Duna mellett 10, a Temes-Bégánál 14, a Rába-. Tisza- és Körösöknél 25-30 frtba került. A dunamenti ármentesítés látszólagos olcsóságát az okozza hogy az ottani töltésvonalak a/4 része még az Á.-oknak mint ilyeneknek megalakulása előtt leginkább megyei közmunkával épült föl; és sem az eredeti elkészítésnek, sem az időközi javításoknak költségei nincsenek számításba véve, csak az alakulás óta történt töltéserősítések és magasításoké: holott a többieknél az ily ki nem mutatható költségek csak igen csekély hányadot tesznek. a másik ok a belsővízlevezetési költségek elmaradásában rejlik. A vágmenti töltések költségei azért nem mutathatók ki mert azok is közmunkaerővel készültek.

Ami végül az Á.-k adósságát illeti, terheli:

1. a Duna melletti

6 társulatot

2.879,370 frt.

2. a Vág melletti

2 társulatot

113,900 frt.

3. a Rába

1társulatot

6.600,000 frt.

4. a Temes-Béga melletti

2 társulatot

13.310,000 frt.

5. a Tisza melletti

21 társulatot

40.471,000 frt.

6. ugyanott a

3 belvízlevezető társulatot

5.000,000 frt.

7. a Körösök melletti

7 társulatot

13.600,000 frt.

kikerekítve összesen;

 

82.000,000 frt.

Mint látjuk, legjobban állanak a dunamenti társulatok, melyek közül négynek semmi adóssága sincs, és a föntebb kimutatott 6 közül is ötnek elenyésző csekély: mindössze 320,545 frt, úgy hogy csak egy dunai társulat van, hanem ez azután alaposan, adóssággal megterhelve a pancsova-kubini. Fettünő még az aránytalanság a temesbégavölgyi társulatnál, melynek 6 millió frt befektetéssel szemben 13 millió frt adóssága van.

Megjegyezzük végül hogy az egész országban működő 183 Á. árterének becsértéke hivatalos adatok szerint mintegy 450 millió frtot tesz ki, tehát kataszt. holdanként átlag 110 frtot, ami legföljebb a valódi érték felének felel meg. Ezen területek kataszteri tisztajövedelme pedig 12 millió frt. (Magyarország vizeinek statisztikája; továbbá a FöldFöldművelési miniszter és a Tiszavölgyi társulat legújabb évi jelentései.).

Armentiéres

(ejtsd: armantyier), Város Franciaországban Nord départementben, a Lys jobb partján, (1886) 27,755 lak. élénk kereskedelemmel. pamut- és vászonszövőkkel, vászonfehérítőkkel. tüll-, csipkekészítéssel, cukorgyárakkal.

Armeria

Willd. növ.), nálunk ritka neme a Plumbago-féléknekhanem Európában másutt. Afrika északi, Ázsia nyugati és északi részein és Amerikában 50 fajt számítanak. Gyepesen növekedő, keskeny-tőlevelü füvek vagy félcserjék, ágatlan és levéltelen szárral, melyet apró, többnyire rózsaszin virágú gömb zár be. A gömb alját többlevelü gallér fogja körűl. Szirma mély en 5 metszetü, himje 5, gyümölcse apró, hártyanemű s egymagú. Nálunk a Bucsecsen az A. alpina W., a dalmát szigeteken az A. canescens Host terem. Mindegyik faja virágágy körülfoglalására nagyon célszerü, az A. vulgaris W. (Statice Armeria L.) füvét és virágát vércsillapító és vizelethajtó orvosságnak használták.


Kezdőlap

˙