Árúmegállítás

(jus stapulae), a középkorban a városok ama joga, hogy a területükön átvonuló idegen kereskedőket utjokban feltartóztathatták,: kényszeríthették, hogy áruikat kirakják és elárusítsák. A városba jött kereskedő kénytelen volt rakodó helyet bérelni s ott portékáit áruba bocsá tani; e szabály megszegését az árucikk elkobozásával büntethették. Nálunk az Á. joga királyi kiváltságleveleken alapult. Legrégibb ilyen szabadalom Pest városáé, melyet IV. Béla 1244-iki arany bullája biztosított. (V. ö. Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története. [Kisebb munkái I. III. k. Oest 1868]; Szalay József: Városaink a XIII. században. Budapest 1878; Salamon Ferenc: Budapest története, II., III. k., Budapest 1885.)

Árúminta

az árúnak oly része (csekély mennyisége), melyből az egészre lehet következtetni. A termelő vagy a nagykereskedő oly célból küldi fogyasztóinak, vagy a közvetítő kereskedőknek, hogy ezek a tőle beszerezhető árú minőségével megismerkedvén, vele üzleti összeköttetésbe lépjenek. Az árúmintákat csekély súlyuk és kiterjedésöknél fogva túlnyomóan postán szokták szétküldeni, ahol e néven külön díjkedvezményes küldeményfajt képeznek, mely az idevágó közgazdasági és postaszolgálati követelményekhez mérten következő feltételek alá esik: Súlya a 350 g.-ot (Németországba a 250 g.-ot), kiterjedése pedig a három irányban a 10, 20 illetve a 30 cmt nem haladhatja túl (tekercsárúminta nem lehet hosszabb 30 és vastagabb 15 cm.-nél); árúértéke (valeur marchande) nem lehet: levelezésszerü közleményeket nem tartalmazhat, de a feladó címét, gyári jegyeket, folyó számokat, árakat, súlyt, kiterjedést, egyéb mértékeket, nemkülönben adatokat az árú származása. természete és készletére nézve szabad közölni; végül a postai ellenőrzés szempontjából akként kell burkolni (zacskóba, dobozba, nyitott borítékba stb.):hogy tartalma könnyen megvizsgálható legyen. Élő méhek, továbbá folyadékok, zsir- és festőanyagok, vegyi- és festőtermékek csak meghatározott csomagolási feltételek mellett szállíthatók postai árumintaként. Az előző feltételeknek meg nem felelő árumintákat a posta nem szállítja. Az áruminta viteldija: 50 g.-ig 2 kr., 250 g.-ig 5 kr. és 350 g.-ig 10 kr.: express, továbbá ajánlva és térti vevény mellett is küldhető. A dijakat levéljegyekben a feladáskor kell lefizetni. Ha a feladó a dijnak csak egy részét rótta le, a cimzettől a dijkülönbözet kétszeresét szedik. Bérmentetlenül az árumintát egyáltalán nem szállítják. Ausztriába s a megszállott tartományokba ugyanezen dijak járnak érte, csak a 2 kros tétel hiányzik. Németországba a dij egysége 5 kr. Máshová a külföldre az áruminta dija 50 g.-onkint 3 kr.

Aruncus

L. (növ., ArtilLe Trev.), a Spiraea L. génusztól újabban általában elválasztott növénynem, előbb a nevezett génusznak alárendelt alnem. L. Tündérfürt.

Arundel

(ejtsd: arröndl) város az angolországi Sussex grófságban, az Arun mellett, (1891) 4628 lak. Norfolk hercegének gyönyörü kastélyával.

Arundel

of Cornwall, angol grófi s hercegi család. 1. A. of Wardour Tamás, a család egyik őse, Rudolf király idején Magyarországban harcolt a törökök ellen. Bátorságáért 1595-ben birodalmi grófi rangra emeltetett. 1605-ben angol peer lett. -2. A. Howard Tamás, ki norfolki herceggé lett. 3. A. Howard Fülöp, Arundel és Surrey első grófja, az előbbinek fia, Erzsébet királynő kegyeltje volt. De miután kisült, hogy A. a kat. vallás híve, a Towerbe került, ahol 1595-ben meg is halt. 4. A. Howard Tamás, az előbbinek fia; neves régész volt. Ó-görög régészeti gyüjteménye világhirü volt. Sajnos, hogy e műemlékek (melyeket Selden J. Marmora Arundéliana c. művében ismertetett 1628.) a nagy forradalom alatt elkallódtak, elszóródtak, s megsérültek. A legnevezetesebbek azonban mégis az oxfordi egyetem birtokába kerültek (1667). Leghiresebb ezek közül az u. n. arundeli márványtábla, melyet Parosz v. Keosz szigeten találtak és amely Görögország történetének kronologiáját adja 1582-264. kr. e. Ismertetését és magyarázatát l. Böckh-nél a Corpus inscriptionum 2. kötetében (Berl. 1843). Megemlítendő az Arundel Society, mely Londonban 1848. alakult, amely a műemlékek gyűjtése, sokszorosítása és magyarázása körül nagy érdemeket szerzett. V. ö.: Maynard, Twenty years of the Arundel Society (London 1869), és Descriptive notice of the drawings and publications etc. (u. o. 1870); Michaelis, Entstehen u. Vergehen einer Antikensammlung (l. Im neuen Reich 1878. évf. 24. és 25. sz.); Stephen, Dictionary of National Biogr. (II. köt. 141. sk. lap).

Arundina

Blume (növ.), a kosborfélék növényneme, 5 fajjal kelet-Indiában, Khinában meg a maláj archipelaguson. Arur dinaria Mchx. a pázsitfüvek családjában a bambuszneműek növény neme; Ázsia és Amerika forró égalja alatt honos faalakú pázsitfüvek, 24 fajjal.

Arundinella

Raddi (növ., Goldbachia Trin.). a pázsitfüvek génusza, 24 fajjal mind a két világrész tropikus tartományaiban.

Arundo L

(Amphidonax Nees, pro parte, növ.), l. O-nád.

Aruns

az etruszk nyelvben az ifjabb fiak elnevezése, mig az idősbek neve Lar vagy Lers. Ismeretesebbek: A., Tarquinius Priscus római királynak öccse; A., Tarquinus Superbus ifjabbik fia, ki a Brutussal vivott párbajban esett el; továbbá Porsenna fia, ki Aricia ostrománál vesztette életét:

Árúpapirok

(árújegyek). árúkról kiállított oly okiratok, amelyeknek birtoka jogot ad az illető árúk feletti szabadrendelkezésre; ilyenek a hajófuvarlevelek, raklevelek (connossement), közraktári jegyek.


Kezdőlap

˙