Ascham

(ejtsd: eszkhem) Roger, neves angol iró, szül.. Wiskeben 1515 ben, megh. 1568 dec. 30. Tanulmányait Cambridgeben végezte, hol kitünő klasszikus műveltségre tett szert s 1546-ban a szónoklattan tanára lett, 1548-ban Erzsébet hercegnő (utóbb királynő) tanulmányainak vezetésére meghíva két évig tanította őt görögre, latinra s 1550-ben mint sir Richard Morisine követ titkára Németországba ment, hol három évig maradt. 1553-ban visszatérve, Mária királynő latin titkárának neveztetett ki és e hivatalát a királynő utódja alatt is megtartotta. A.-t iratai után joggal nevezték el az angol próza atyjának. Iratainak elseje «Toxophilus» (1545), melyben az ijazást, mint különösen tudós hivatású férfiaknak alkalmatos testgyakorlást ajánlja; az első, tiszta, természetes stilusban s érthető nyelven irt angol prózai mű ez. Németországi tartózkodása alatt tett tapasztalatait a Report of Ne Affairs and State ot Germany (1552) c. művében irta meg. Halála után (1570) jelent meg The Scholemaster, Angliában az első s valóban becses mű a klasszikus nyelvek oktatásáról, telve egészséges nézetekkel a találó megjegyzésekkel melyek részben még ma is figyelemreméltók. Összes műveit kiadták Bennet j. (London, 1761), Cocrane J. G. (London, 1815) és Giles (4 köt., London, 1864-65).

Aschbach

József; német történetíró, született Höchstben 1801 ápr. 29., megh. Bécsben, 1882 ápr. 25. 1819 óta Heidelbergben teologiát és bölcsészetet hallgatott és Schlosser biztatására a történelemre adta magát. 1823-ban gimn. tanárrá lett a majnai Frankfurtban. 1842-ben a bonni, 1853-ban a bécsi egyetemhez került a történelem tanáraként és egyúttal a történeti szeminárium vezetésével is megbizták. Mint tudós a Schlosser-féle moralizáló iránynak volt hive. Mintaképe volt az előadásaiban lelkiismeretes és pontos, amellett jóindulatú és olykor tulságos mértékben elnéző s kegyes tanárnak. Annyira megszerette a tanítást, hogy nyugdijaztatása után is tartott még előadásokat. Legfontosabb művei: Geschichte der Westgothen (Frankfurt 1827); Geschichte der Omajjaden in Spanien (Frankfurt 1829); «Gesch. Spaniens und Portugals zur Zeit der Almoraviden und Almohaden» (2 köt., Frankfurt 1837-39., 2. kiad., 1840); Geschichte der Heruler und Gepiden (6 köt., Frankfurt 1835); Geschichte Kaiser Sigmunds (4 kötet, Hamburg 1835-45); e munka dacára annak, hogy a dolog természete szerint számos részében elavult, még ma is nélkülözhetetlen. A bécsi egyetem 500 éves jubileuma alkalmából megirta e főiskola törtörténetét: Geschichte der Wiener Universität, mely munkából 1865-85-ig 3 kötet látott napvilágot. A III. kötet, mely csak A. halála után jelent meg, a humanizmus korát tárgyalja és Hunyadi Mátyás és a Jagellók korabeli magyar tudományos mozgalmakra nézve is tartalmaz becses adalékokat. Magyar vonatkozásu dolgozata: Ueber Trajans steinerne Donaubrücke, Bécs 1858.

Aschehoug

T. H., norvég jogtudós és államférfiú. Szül. 1822 jun. 27. Irodalmilag is tevékeny. Jelenleg a Krisztiániai egyetem tanára. Főműve: Norges nuvaeronde Stats-forfatning (Krisztiania. 1891-ig 8 kötet).

Aschenbrier

Antal. hittudor, szül. Pjerg-Szélaknán, Hontmegyében 1849 febr. 14. A hittudományt Bécsben az egyetemen hallgatta, mint a Pázmány-féle intézet növendéke. 1873-ban hittudorrá aváttátott a bécsi egyetemen. Ezután Esztergom segédlelkésze lett, honnan egy hónap mulva a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1874-ben az esztergomi papnevelőben az egyházjog és történelem tanára lett; 1882-ben pedig a budapesti egyetem hittudományi karában az egyházjog nyilv. rendes tanárává neveztetett ki. Az 1886-87. és 1888-89. tanévekben a hittudományi kar dékánja volt. 1887-ben a szt. István-társulat megválasztotta a tudományos és írodalmi oszt. tagjává. 1892-ben cs. és kir. udv. káplánná nevezték ki. Munkái: 1. Beszéd az 1888-89. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor. Budapest, 1888. 2. A plébániai anyakönyvekkről. U. ott, 1890. (Ism: Irodalmi Szemle.)

Ascher

Antal. német szinész, szül. Drezdában 1820., megh. 1885-ben. 1866-1872 közt a bécsi Károly-szinház igazgatója volt. Magyarországon is igenkedvelt volt humorosjátékmodoráért.

Aschersleben

város a porosz Szász-tartományban, az Eine partján, ásványvízforrásokkal: cukor-, gép-, papirgyárakkal, kémiai szerek, gyapjukelmék készítésével. (1890) 22,893 lak.

Ascherson

Pál, porosz botanikus. szül. Berlinben 1834 jun. 4-én, az orvosi és természettudományokat ugyanitt végezte (1850-55), végre 1873 óta u. i. ma is a növénygeográfia tanára. A botanika szeretetét apja költötte fel benne. Braun Sándor tanárától pedig annyi táplálékot nyert, hogy az orvoasi praxist mellőzve, a tudományos pályán maradt, s Berlinben májd mint asszisztens, majd 1884 jul. 1-ig a kir. herbarium őre, működött. Növénygeografiai tanulmányok érdekében sokat utazott (1863. Szardinia szigeten), tudomány szomja hazánkba is elhozta s 1864 jul. 27-től szept. 1-ig a Kárpátok flóráját szerencsével tanulmányozta. 1865-ben a Mátra növényzetét kutatta. Ugyan ebben az évben a botanikusok közt ő volt az első, aki a Fertő-tó kiszáradását megvizsgálta s a berlini földrajzi társaság közleményeiben ismertette (Dia Austrocknung des Neusiedler Sees; a bécsi geol. Reichsanstalt is átvette 1866). Igen szép érdeme A.-nak, hogy a magyar munkák megértése kedvéért nyelvünket tanulta: a magyar orvosok és természetvizsgálóknak 1865-ben Pozsonyban tartott vándorgyűlésén Néhány magyar növényről előadást is tartott s Dorner-ünk magyar munkáját az arankáról a Linnaea részére németre fordította. 1867-ben Dalmátországban botanizált. Darner ajánlátára 1869 óta a M. T. Akadémia külső tagja. Mint botanikus 1873-1874-ben a Rohlfs-expediciót a libiai sivatagra követte, a rákövetkező télen u. o. a Kis-Oázis növényzetét tanulmányozta. Ezután még háromszor volt Afrikában s hol maga, hol pedig a szintén híres Schweinfurth-fal nevezetes tanulmányokat végzett. 1876 őszén az antropologiai kongresszus alkalmával ismét Budapesten volt, s a környéken több kirándulást tett. A. mint szisztematikus, botanikus, növénybiologus, növénygeografus és kritikus általában kitünő férfiú, s hogy széleskörü tudományának megfelelő tanszéket nem kapott, rövidlátásának tulajdonitandó, anyja iránt való nagy szeretete pedig nem engedte. hogy a tordobai tanszéket elfoglalja. Számos tudományos cikke a berlini tudományos egyesületek folyóirataiban. különösen a brandenburgi: botanikus egyesület Verhandlungen-ében meg a Naturforscher Freunde-ben jelent meg. Önálló múnkái: Flora der Provinz Brandenburg (Berlin 1864). mely tudományos jelességein kívül azért is nevezetes. mert Braun Sándor tanárának természetes rendszere ebben a munkában jelent meg. Schweinfurthnak Beitrag zur Flora Äthiopiens (u. o. 1867) cimü munkájába Aufzähl. sämmtl. bekannter Phanerogamen der Nilländér előszámitást irta. Leirts Rohlfs Reise von Tripolis nach der Oáse. Kufra részére Észak-Afrika közép tájainak növényzetét (Beitrag zur Flora der libyschen Wüste Berlin 1879: Die aus dem mitll. Nord-Afrika bekánnt gewordenen Pflanzen, Lipcse 1881 valamint Kelet-Afrika botanikáját (Kuhn Miksával Lipcse 1879). Kanitz kolozsvári egyetemi tanárral a Catalogus Cormophytorum etc. Serbiae, Bósniae etc. c. munkát (Kolosvár 1877) adta ki. Leunis nagy botanikája (Synopsis) 3. Kiadása részére pedig a növénygeografiát dolgozta ki (l. 724-826.) A berlini akadémia 1892-ben megbízta Közép-Európa flórájának megírásával.

Aschersonia

Mont. (növ.) Ascherson P. atyjáról, Nándor Mór berlini orvosról, nevezett gomba.

Aschner

József; bányászati iró, polgármester és országgyülési követ: szül. Körmöcbányán 1765 szept. 7. megh. Stubnyán 1843 szept. 22. Munkái: Auf welche Art ist die Vermehrung der klingenden Münze zu bewerkstelligen. Pozsony 1827.: Kume Übersicht der Berg-Poch-Hüttenu. Münz manipulationen in Kremnitz: Pozsony 1828.

Asciano

(ejtsd: asano), község Siena olaszországi tartományban. az Ombrone mellett több szép templommal, ásvány forrásokkal, fürdőintézetekkel. (1881) 3221 lak. A városház közel erdős sziklán fekszik az egykori Monte-Oliveto apátság:


Kezdőlap

˙