Assi

Adolf Alfonz, francia kommunista, szül. 1840 körül Roubaixban (Nord departement). Tizenhét éves korában mint önkéntes lépett a francia hadseregbe, nemsokára azonban Svájcba s innen Olaszországba szökött, ahol aztán Garibaldi alatt szolgált. Kegyelmet nyerve 1864. visszatért hazájába s Creuzotban a gyárakban nyert alkalmazást. Midőn Schneider, a gyár tulajdonosa, az 1870 jan. 19. kiütött sztrájk következtében őt elbocsátotta, kitört az általános sztrájk, melyet az Internationale is támogatott. Erre Assi-t fogságba vetették (máj. 1.), de nemsokára ismét szabadon bocsátották. A creuzoti események egyszerre népszerűvé tették, s különben is a munkáspárt gyülésein mint szónok hirnevet szerzett. Páris ostroma alkalmával hadnagy volt egy franctireur csapatban. 1871 március 18-ika előtt a párisi nemzeti gárdák központi bizottságának legtevékenyebb tagjai közé tartozott s utóbb e bizottság elnökévé is lett. Erre azután a Commune alatt a párisi községi tanács tagjává választották. A versaillesi hadsereg bevonulását követő napon (máj. 23.) éjjeli kémszemle alkalmával a versailles-iek elfogták s 1871 szept. 2. több évi várfogságra itélték. Dec. 24. a Boyard erődbe került, ahonnan 1872 máj. 8. Uj-Kaledóniába vitték; innen 1880. tért vissza hazájába.

Assiduitas

(lat.) a. m. kitartás, buzgalom a szolgálatban.

Assiento szerződések

E néven nevezik a spanyol kormányoknak idegen államok alattvalóival kötött azon szerződéseit, melyek bizonyos ellenszolgálatok fejében az utóbbiak részére biztosították az amerikai spanyol-gyarmatok rabszolgakereskedését, mellyel maguk a spanyolok nem foglalkoztak. Legelőször V. Károly a németalföldi La Bresa-nak adta azt a privilegiumot, hogy sz évenként 4000 rabszolgát szállíthasson a gyarmatokba. II. Fülöp 1580-ban a genovaiaknak adta ezt a monopoliumot, amelyből ekkor egy túlnyomóan angolokból álló társaságnak volt igen nagy haszna. A Bourbon V. Fülöp trónra léptével a franciáknak jutott e szégyenletes nyereség, mert ekkor a Guinea-társaság 10 évre kapta meg azt a kizárólagos jogot, hogy a spanyol Amerikába évenkint 4800 négert szállíthasson. A kereskedelmi érdekeikre féltékeny angolok azonban már az 1711-iki prelimináris békében kikötötték azt, hogy a szóban forgó monopolium 30 évre nekik engedtessék át, amit aztán az utrechti békében 1713-ban a spanyolok is megerősítettek. Ezóta az angol Déltengeri-társaság űzte a néger-kereskedést, mely reájuk nézve azért volt rendkívül jövedelmező, mert a mellékesen űzött csempészkedéssel majdnem az egész spanyol Amerika bevitelét magukhoz ragadták. A spanyol kormány ez ellen természetesen különböző rendszabályokat alkalmazott, mi főoka volt a két állam között 1739-ben kitört háborunak. Az 1748-iki aacheni békében még 4 évre biztosították ugyan az angolok a Déltengeri-társaságnak az assiento-szerződést, hanem aztán ez a legutolsó ilynemü szerződés 1750-ben Madridban akként bontatott fel, hogy a Déltengeri-társaság 100,000 sterling kárpótlásért lemondott szerződésbeli jogairól.

Assier

(ejts: asszjé) Adolf, francia utazó és filologus, szül. Labastide-de-Sérouban 1828. Utazásait leirta: La Brésil contemporaine, races, moeurs, institutions, paysages (1867) és Souvenirs des Pyrénées (1872, majd 1885) címü munkáiban. Nyelvészeti munkái közül említendők: Essai de grammaire générale, d'apres la comparaison des principales langues inda-européennes (1851); Histoire naturelle du langage; Physiologie du langage phonétique (1867). Ugyancsak az ő művei: Essai de philosopie positive au XIXe siécle (1870); Essai sur l'humanité posthume et le spiritisme (1883).

Assiette

(ejtsd: assziett), tányér, átvitt értelemben francia neve ama levesre következő ételnek, mely a húst megelőzi s mintegy étvágygerjesztője a további ebédnek, miért is csupán könnyü, inkább ízletes, mint tápláló anyagokból állíttatik össze. Ezen ételhez kisebb, úgynevezett assiette tányérkákat adnak.

Assignata

a francia forradalomban kibocsátott papirpénz. Az A. eredetileg nem volt egyéb mint utalvány az állami, valamint a papságtól és az emigránsoktól elkobzott jószágok eladásából eredményezendő összegek egy részére. Minthogy azonban az akkori zavaros időkben ily nagy birtokokat vagy általában nem, vagy pedig csak a föld értékének jelentékeny csökkentesével lehetett volna eladni, célszerűbbnek látszott azt elhalasztani s addig a kincstárnak A. kibocsátása által jövedelmi forrást nyitni. A nemzetgyülés 1789 dec. 21-én 400 milló livr., egyenkint 10,000 livr. szóló és 5% kamatot hozó A. kibocsátását határozta el. Eredetileg az A.-nak sorsolás utján való törlesztését is tervezték, még pedig 1795-ig a hazafias adók befolyása és másféle rendkivüli jövedelmek által. Forgalmi eszközzé, pénzzé csak 1890 ápr. 16. vált az A., midön kényszerfolyammal látták el és 10002000 livrere szóló jegyeket kezdtek kibocsátani. A nemzetgyülés egynéhány tagja, így Dupont de Nemours belátta e rendszabály veszélyességét és ellenezte azt. Mirabeau ékesszólása azonban győzött. Az időközben 3 százalékra leszállított kamatot szept. 29-én teljesen eltörölték. Ugyanakkor elhatározták egy második 800 millió livres kibocsátását, 1791 jun. 19.-én egy harmadikat, szeptember 29-én egy negyediket stb. Az A. folytonos és mértéktelen szaporítása folytán értékéből napról-napra vesztett, mig egészen értéktelen jeggyé vált. Forgalomban volt 1791 jun. 1-én 912 millió, 1796 szept. 1-én 45,578 millió. Az árfolyam rohamosan sülyedt. Volt ugyanis 100 livre A. árfolyama minden év január havában c 1790-ben 96, 1791-ben 91, 1792-ben 72, 1793-ban 51, 1794-ben 40, 1795-ben 18, 1796-ban 0,46. Az értékében folytonosan nagy mértékben ingadozó papirpénz Franciaország gazdasági, politikai és erkölcsi helyzetére rendkivül káros visszahatást gyakorolt. Mesterséges eszközökkel igyekeztek az értékét vesztett papirpénz árfolyamát emelni. Igy mindenkit, aki az A.-t fizetés fejében el nem fogadta, szigorú büntetéssel sújtották. Megtiltották a nemes ércek kivitelét, megállapították a javak, különösen az élelmi cikkek árát, a napi fogyasztás mérvét, az eladás módozatait, de hiába, mert az árak rohamosan emelkedtek, az ércpénz egészen eltünt a forgalomból. A túlságos papirpénz-kibocsátások az állam egész gazdasági életét feldúlták. A hitel lehetetlenné vált. Pangott a kereskedelem és az ipar. Számtalan család a legnagyobb nyomorba sülyedt. Az A.-t 1796 febr. 19-én, midön egyuttal az assignata-lemezeket ünnepélyesen megsemmisítették, kivonták a forgalomból, de helyükbe mandat territorial (birtok-utalvány) neve alatt egy 1796 márc. 18-án kelt rendelet alapján, újabb papirpénz lépett. Ezt is mértéktelenül bocsátották ki úgy hogy csakhamar az A. sorsára jutott. Árfolyama az első kibocsátás alkalmával 18 százalék volt, augusztusban már csak 1,84 százalék. Végre vissza kellett állítani az ércforgalmat. Midőn a kényszerfolyamot 1797 február havában megszüntették és a közpénztárak a mandat-okat napi árfolyamokon beváltották, az utóbbi a névleges értéknek csak 1/40 százaléka volt, azaz 100 livre mandat-ért csakis egy fél sous-t fizettek ki.

Assignatio

(lat.) a. m. utalvány, innen: asszignálni a. m. utalványozni.

Assignement

l. Deportáció.

Assilina

l. Foraminiferák.

Assimilatio

l. Átsajátítás; nyelvtani értelemben l. Hasonúlás.


Kezdőlap

˙