Asszimilál

(lat.) a. m. hasonlóvá tesz, átsajátít.

Asszini

tekintélyes folyó a Guineai-parton; az Elefántcsont- és Aranypart közti határt jelöli; torkolatánál a franciáknak 1843 óta ugyanolyan nevü telepük van.

Assziniboia

Angol-Kanada egyik territoriuma Manitobától nyugatra, az Egyesült Államoktól Északra fekszik, területe (1885) 233,000 km2 22,083: lak. L. Kanada.

Assziniboin

1. folyó brit Északamerikának északnyugati részében, Garry erőd mellett az É.-i Red-riverrel egyesűl, azután a Vinnipeg tóba szakad. Hossza 700 km. -2. A. Észak-Amerika egyik. indián népének neve, l. Indus.

Assziria

(Assyria), az előázsiai ó-kori nagy birodalmak egyike, melynek kiinduló pontja azon terület, melyet a Tigris folyó, az alsó (nagy) Zab (Caprus) és a kurdisztáni hegyek határolnak s melyet az őslakók Aszur-nak, a zsidók és föniciaiak Asúr-nak, az aramaeusok Athúr-nak, a. persák Athurá-nak, s a görögök N. Sándor hadjárata után Aturiá-nak neveztek. Későbben ezen elnevezés azon sikságra is vonatkozott, mely a Zab folyótól dél felé a Diala (Gyndes) folyóig kiterjedt s ezzel összeköttetésben a Tigris jobbparti vidékére is, Az assziriai nagy birodalom terjedésével az Assyria név is lassanként mindazon tartományokra kiterjedt, melyek a hódító királyok által a birodalomhoz csatoltattak, úgy hogy a. sziriai tengermelléket valamint az Eufratés és Tigris alsó (torkolati) vidékét is amaz elnevezés alatt ismerték a görögök, sőt Hérodotos éppen ez: utóbbi területet nevezi A.-nak. Az eredeti A. a Dialatól az alsó Zabig csak a Tigris mellékén a. mesterséges öntözés következtében volt művelhető,. a folyótól távolabb eső terület (Garamaia) a siva-taghoz tartozott s leginkább bő aszfaltforrásairól nevezetes. Az alsó Zabtól fölfelé termékeny területe volt Assziriának, amelyet a kurdisztáni hegyekben eredő patakok szelnek, s melyben márvány s alabastrom, kemény homokkő, vas, ólom, vörös réz és ezüst, ezenkivül jó minőségü agyag is előfordul, minek következtében az építészet és szobrászat A.-ban könnyebben felvirágozhatott, mint. Babiloniában.

A. történetét még e század első felében csak a. görög irók adatai alapján ismertük, s ezek között. megemlítendők különösen Hérodotos, Ktésias és Béróssos. Azoknak regeszerü előadása szerint az: A.-i birodalmat Ninos és neje Semiramis alapították, kik után fiok Ninyas és más 30 fejedelem uralkodott; ezek között a legutolsó volt Sardanapalos, ki buja és tunya életmódja és dicstelen haláláról nevezetes. Mind Ninos mind Semiramis mitikus alak, az első Ninua (Ninive) városának hérosz eponimosza, az utóbbi a feniciai Astarté az asszir Istar (körülbelől a görög Aphrodité) istennő. Éppoly megbizhatlan azon évszám, mely Ktésias szerint Ninos dinasztiának uralkodását meghatározza 1360, mert ez 22*60, a 60-as szám pedig keleten kerek szám, mely történeti értékkel nem bir; épp oly kevéssé felel meg a valóságnak ugyanazon iró azon állítása, hogy a mediai Arbekes és a babiloniai Belerys foglalták el az A. i birodalmat 788-ban. A. története csak a helyszinén megejtett ásatások óta kezdett lassanként a rege homályából kiemelkedni s ezen ásatásokat 1820. kezdte meg Rich Jakab Moszulból, s 1842 folytatta Botta, az ottani francia konzul, ki mellett Flandin is működött, valamint későbben Place is, különösen a régi Dur-Sarjukinban, mostani Korsabadban. A franciákhoz csatlakozott önálló munkatársnak az angol Layard, ki Kujandsikban a Ninive romjait ásatta fel, azután Kalah maradványait Nimrudban; utódja Rassam és Loftns és mások folytatták a munkát, mely a francia és angol kormány, illetőleg a British Museum támogatása mellett a legujabb időkben is folyt s váratlan eredményekre vezetett. A felásott királyi palotákban ugyanis nem csak épületés domborúmű-maradványok kerültek nagy számmal napfényre, hanem irásos, ékiratos emlékek is, melyek nem csak történeti, hanem vallásos, nyelvtani, kereskedelmi és sok egyéb adatokat tartalmaznak. Ezeknek olvasása, miután ezt Grotefend már e század elején az ékiratok megfejtése által lehetővé tette, eleinte gyengén, későbbén egyre biztosabban haladt elő, s habár jelenleg is még soktévedés mutatkozik ezen a téren, az A.-i s vele rokon ékiratok olvasása a tudomány megbizható vivmányai közé számítható, mely az A.-i történet megirását lehetővé tette.

A. őslakói sumer-eknek vagy akkad-oknak nevezték magokat s nyelvök után itélve a turáni népcsaládhoz számíttattak, de meggyőző okok nélkül. Ezen néptörzshöz későbben, már a második évezred kezdete előtt egy sémi származásu törzs csatlakozott, mely Babiloniából jött s lassanként megerősödvén az elfoglalt területen városokat alapított, Arbail-t (Arbela), Assur-t, Ninua-t és Kalah-t. Az assziriai állam kiinduló pontja Assur volt melynek legrégibb uralkodói Belkapkapu Sulili és Belbani, Adasi fia, voltak; Ismidagan fia Samsiraman 1760 körül Kr. e. Anu és Raman isteneknek templomot épít s egy másik ily nevü király Assur istennek és Ninivében Istar istennőnek emel templomot. Ő valamint utódja patesi (assziriai nyelven isakku) cimet viseltek, mely annyit jelent mint «fejedelem», de már a XV. század kezdete óta felveszik a fejedelmek a királyi cimet. Ezen ideig Assziria a legszorosabb összefüggésben állott Babiloniával, amennyiben annak egész műveltsége babiloniai eredetü, s mindkét állam fejedelmei szövetséget és rokonságot kötöttek egymással, Karaindas és fia Burnaburias, Babilon királyai Assurbebnisesu, Pusurassur és Assuruballit assziriai fejedelmekkel, ez utóbbi leányát nőül adta Burnaburiasnak, s ennek folytán volt alkalma Babilonia politikájába fegyveres kézzel beleavatkozni; ezenkivül valószinüleg Assziriához csatolta a Chaboros folyó völgyét Charrau városával. Utódjai Belnizari, Pudiel, L Ramannizari (1325 körül Kr. e.) és L Salmanassar szintén kibővítették Assziria határait, de még inkább I. Tagultininep (1280-1250 Kr. e.), aki Nazimurudast, Babilonia királyát megverte és babiloniai királlyá lett, de csak rövid időre; két utódja Belkuduriussur és Nineppalikur ismét Babilonia ellen harcolnak, de sikeresen csak Assurdan (1200-1100 körül) és Assurrisisi, habár ez eleinte verességet szenvedett.

Fia I. Tiglatpileser (Tugultipalesarra) minden irányban kiterjesztette az assziriai birodalom határait; elfoglalta ismételt hadjáratokban az Assziriához Északra tetrjedő hegyvidéket, Nyugati Assziriát s a Fekete tenger mellékét, azután Sziriát a Földközi tenger partjáig s Mezopotámiát, későbben Babiloniának egy részét is. Az általa alapított birodalom azonban már fia Assurbelkala alatt hanyatlott; Babilonia független lett s még több ment veszendőbe Assurbanijal király alatt úgy hogy az Eufratés mellett lassanként több független fejedelemség keletkezhetett. Különben ezen időről adatok hiánya folytán keveset tudunk, csak 950 után Kr. e. hallunk ismét Assziria királyairól, kik közül II. Ramannirari (megh. 890.) Babilonia ellen sikeresen harcolt s utódja I. Tugultininep a hegyvidéken viselt háborukat. Ennek fia Assurnasirpal (884-860) eleinte a keleti hegyvidéken s az Eufratés folyón tul, azután a Masios hegységben s a Tigris jobb partján a Dialaig tett hódításokat s ezeket folytatta a későbbi években az Amanos és Libanon hegységekig. Élete utolsó éveiben úgy látszik inkább építkezésekkel foglalkozott, melyekhez a fát az Amanos hegységben vágatta. Fia II. Salmanassar (860-824) szintén számos háborut viselt, különösen nyugat felé a Földközi tenger partjáig, és Észak felé Armeniába; amazok alkalmából adóztak neki a feniciai városok Tirosz, Szidon és Biblosz valamint Jehu Izrael királya, emezeken Kappadocia, Mitiléne és Cilicia fejedelmei, végre pedig délfelé hordozta fegyvereit az Eufrates és Tigris torkolatáig s a persa öbölig. Közvetetlen utódai közül III. Ramannirari (811-782) kiterjesztette birodalmát a Kaspi tengerig: Babilonia adózik neki, valamint egész Fenicia, Tirosz, Szidon, Izrael országa és a filiszteusok, Damaszkus roppant hadisarcot fizet neki. E hódítások dacára a következő fejedelmek is III. Salmanassar és III. Assúrdan ugyanezen a vidékeken viselnek háborukat, de megveretnek az akkoron keletkezett armeniai (Urartu) királyság fejedelmei által, minek folytán III. Assurdan alatt a sziriai fejedelemségek függetlenek lettek. Assurnirari alatt (754-746) még inkább hanyatlott Assziria, s ezzel együtt forradalom is tört ki, melynek segítségével II. Tiglatpileser, egy uj dinasztia feje jutott a trónra (745). Ez mindjárt trónralépte után Babilonia valamint a többi kisebb államok fejedelmeit alávetette s magát «Sumer és Akkad» királyának nevezte. Következő hadjárataiban Mediát, Armeniát s az ezekkel határos tartományokat foglalta el, mire Sziria leigázása következett, Fenicia városai adófizetésre kényszerítették és Menachem, Izrael királya szintén kénytelen az assziriai királynak meghódolni, későbben Izraelnek egy része Assziriához csatoltatik és Achaz, Juda királya (732) Damaszkusban hódol meg II. Tiglatpilesernek, sőt Arabia törzsei is adóznak neki. Hatalmas birodalmát fia IV. Salmanassar (727-722) örökölte, kinek uralkodása alatt Izrael királya Hoseas valamint Hanno Gaza fejedelme fellázadnak, az első azért, mivel Sabakótól, Egyiptom királyától, segítséget remélt; de IV. Salmanassar, Samaria városát ostrom alá fogta s mikor 722-ben a város elfoglaltatott, az assziriai király helyét már utódja Sargon foglalta el. Eleinte a lázadó sziriai tartományokkal gyült meg a baja mig 720-ban elfojtotta e veszedelmes mozgalmat s mikor Sakako, Egyiptom királya haddal megjelent a filiszteusok földjén, Rafia mellett megveretett Sargon által. Azután birodalma keleti és északi vidékén verte le a lázadókat különösen Deiokest, Media fejedelmét, továbbá Babiloniát is ujból birodalmához csatolta, melyet sikeres hadjáratai után rendszeresen szervezett. Ninivehez 2 mérföldnyi távolságban épített magának palotát Dur-Sarrukin névvel (a mai Korsabad). Utódja Sennacherib (705-681) elfojtotta a babiloniai lázadást és Hiskias, Juda királya ellen indított háborut, ki Egyiptomba bizva fegyverre kelt, s hozzá számos kis fejedelem csatlakosott Sennacherib győzött Altakei mellett s Judát ez alkalommal nem büntette meg. Midőn későbben Egyiptom meghódítását megkisérlette, siker nélkül kellett neki Assziriába visszatérni és Sziria egy részéről lemondani. Későbbi hadjárataiban az alsó Tigris és a Persa öböl mellékeit foglalta el. Trónjától és életétől két idősebb fia fosztotta meg, kiknek leveretése után harmadik fia Essarhaddon (681-668) jutott a trónra, aki. a birodalom régi nagy terjedelmét visszaállította, az ellenszegülő Szidont feldulta és Egyiptom meghódítását megkisérlette, s azután 20 helytartóra bizta az ország kormányát. Essarhaddon lemondott fia Assurbanipal javára (668-626), ki Egyiptom helytartói által kormányoztatta, Lidiát birodalmához csatolta, Babilonban kormányzó testvére ellen háborut indított, mely alatt Egyiptom függetlenségét visszanyerte. A király azonban hadjáratai mellett építkezésekkel, de különösen irodalommal foglalkozott s az általa gyüjtött könyvtár, melynek számos része jelenleg a British Museumban őriztetik, az assziriai műveltség legbecsesebb maradványa. Uralma alatt a médek Phraortes alatt ismét föllázadtak de le is verettek, ámde a szittyák és kimmeriek betörései következtében Assziria tartományal függetlenek lettek s igy a mediai Kyaxares egyesülve Babilonia kormányzójával Nabopalassarral, három évi harc után 606-ban elfoglalta és elpusztíta Ninivét; amikor Assziria utolsó királya II. Essarhaddon halálát lelte. A. műveltségét szintén azon ásatások folytán ismerhetjük meg, melyek az ország történetét felderitették. L. Asszir művészet.

A királyi hatalom korlátlan volt, mert az istenektől erede; s igy a király mindent az istenség parancsára tesz, s minden, amit tesz, az isteni parancs végrehajtás; azért említik a feliratok, hogy ez vagy ama király istenének parancsára indult háboruba, s ölte le ezer számra ellenségeit. A birodalom közigazgatásáról alig tudunk valamit; a meghódított tartományok vagy saját fejedelmeik kormányzata alatt maradtak, az adózás kötelezettsége meg a király által kinevezett helytartók által kormányoztattak. Eme helytartók, valamint a fővezérek, a palota kormányzója, stb. csak egy évig maradtak hivatalban, s ezen hivatalos év szerint történt az assziroknál az időszámítás. A hadügyre a királyok a legnagyobb gondot fordították; s ők maguk, valamint főembereik, hadi szekereken harcoltak, főfegyverük volt a kéziv és nyil, de emellett lovasságuk is volt. A gyalogság nehéz és könnyü fegyverzetüre oszlott s e szerint különböző fegyvereket használt. A háboru mesterségéhez nagyon értettsk, tudtak táborokat ütni és városokat rendszeresen ostromolni. valamint vizen is harcolni. s a legyőzöttekkel a legnagyobb kegyetlenséggel bántak. Assziria ipara sokfelé ágazó volt; az asszirok értettek az arany, ezüst és bronz feldolgozásához, s a görögországi régészeti leletek mutatják e tekintetben A: befolyását a nyugati népekre, melyek kereskedelem utján ismerkedtek meg A. gyártmányaival, szőnyegekkel, ruhákkal, fegyverekkel stb. A házi eszközök és butorzat részben igen ékes s különösen a kardok markolatai oroszlánv. kosfejekkel voltak diszítve. A ruházatra nézve különösen a királyok képei szolgálhatnak felvilágosítással; van rajta egy alsó ruha (tunika) és ékesen himzett felső köpönyegforma ruha; fülein függő van és karjain karkötő, fején a magas süveg (tiara), mely szalagokkal van diszítve; de más egyének is diszes ruházatban vannak ábrázolva, különösen lakomák alkalmából, a kelme finom szövésü és himzésü s ehhez járulnak arany ékszerek, a haj s a szakáll gondosan van kidolgozva s feketére festve és fodorítva. Az irás mestersége s ami vele összefügg, a tudomány babiloniai eredetü (l. Kaldea, Ékirás); az irást igen sűrün gyakorolták s iró anyagul részint agyag táblákat, részint mészkövet és alabastromot használtak; a történeti feliratok száma igen nagy, de nem csekély a tudományos feljegyzések száma sem, melyek Assurbanipal könyvtárából kikerültek; ezek a tudomány csaknem minden ágárá, természettudományra, történetre, vallásra, bölcsészetre, földrajzra, nyelvtanra vonatkoznak, sőt vannak köztük szótárak is. A feliratoknak egy része hengerekre és hasábokra van vésve. A vallás azonos a babiloniai vallással, csakhogy Assziria főisténsége Assur (l. o.).

Az Assziriára vonatkozó irodalom össze van állítva Lenormantnál: Histoire ancienne de l'Orient, 9. ed., tome IV. Páris, 1885.

Asszir

tartomány Nyugat-Aeábiában, l. Aszir

Assziriai fehér

Csemegeszőllő. Fürtje középnagy, tömött; bogyói nagyok, gömbölyüek, zöldes-sárgák, levesek, koránérők, de nem igen tartósak..Hosszu művelést igényel.

Asszir művészet

(L. a képmellékletet.) A Tigris balpartján több óra járssnyira szétszórt falvak: s pedig egyenesen a Mosul átellenében fekvő Nebby Junas és Kujundsik, tőle D. felé Nimrud és É. felé Korsobad a legkiválóbb lelhelyei az A. emlékeinek. Niebuhr G. már 1829. kifejezte sejtelmét, hogy Ninive maradványainak ama halmok alatt kell rejleni, melyeken e falvak fekszenek. A német történész sejtelme nemsokára. valóságnak bizonyult. Botta mosuli francia konzul 1843 márc. havában Korsobadban megkezdé az ásatásokat és az ott talált emlékekből az első szállítmányt két év mulva útnak indított Franciaország felé. Layard Henry angol tudós 1845 nov. havában Nimrud táján kezdett ásni és itt, meg Kujundsikban 1847. évig folytatta a munkát, majd a brit muzeum megbizásából 1819-1851-ig ásott mind a két helyen. A napvilágra került és elszállítható munkák a brit muzeumba kerüitek, mely az asszir emlékek leggazdagabb gyüjteményét birja. A francia -kormány megbizásából Place 1851-1856-ig folytatta az ásást Korsobadban. Később mások is ástak e vidéken, s kiegészítették azt, amit az előbbi nagy arányu munkálatok földerítettek. Az előkerült ékirások kétségtelenné tették, hogy Nimrud helyén a régi Kala város, hogy Nebby-Junas és Kujundsik helyén Ninive állott, a Korsobadban előkerült romok pedig a dinasztia-alapíto Sargon királytól a Kr. előtti VIII. században épített palotának a maradványai. A bibliában azt olvassuk, hogy Jónás próféta az utat Ninive egyik végétől a másikig három nap alatt tette meg, sziciliai Diodoros görög iró pedig azt mondja, hogy Ninivét hosszában 150 stádium (18 ezer lépés) és szélességében 90 stádiumnyi (11 ezer lépés) fal övezte, e roppant falnak sehol sincs nyoma. Ellenben az ásatások azt bizonyítják, hogy a szó legtágabb értelmében, azaz hozzávéve Kala és Assur városokat, melyek időnkint fejedelmi székhelyek voltak továbbá a Sargontól épített palotát és várost, Ninive volt akkora kiterjedésü, mint a biblia mondja, de ama városoknak külön falaik voltak.

Sargon palotája Korsobadban, melynek ásatását Botta és Flandin kezdte meg és Place fejezte be, az egyedüli asszir fejedelmi építmény, melynek romjai egész terjedelmükben föl vannak tárva, tehát a részletekre is kiterjedő, majdnem teljes képet nyujt úgy az asszir építészetről, mint az asszir művészet többi ágairól.

Noha a Tigris vidéke homokkőben és mészkőben nem volt oly szegény, mint az Eufrátes környéke, mindazáltal az asszirok éppen úgy, mint a kaldeabeliek, kiknek az építészetben-tanítványaik voltak, a falak zömét vályogból építették, de a terméskő, melynek kimunkálásához jól értettek, szintén játszik szerepet építészetökben. Sargon palotáján s a többi asszir fejedehni palotán is csupán az alapfalak burkolata volt faragott kő, s pedig mindegyik darab egyenlő magasságu, de hosszuságra és vastagságra nézve különböző. A fal legalján. fordulnak elő olyan darabok is, melyeknek vastagsága és magassága 2 méter, hossza pedig 2,70 méter.

Az alapfal 18 méter magas volt, ebből 2 1/2 m. az alapozás, 14 méter a földből kiemelkedő alap és 1 1/2 méter korlátul szolgált. Az alapfal teste a burkolaton belül vályog volt, valamint vályogból állott az épületnek többi része. A falak vastagsága négy és nyolc méter között váltakozik. Magának az épületnek falai romba dőltek, tehát azoknak magasságát, valamint általán a fölépítés alakját nem ismerjük. E tekintetben pusztán találgatásra vagyunk utalva. A falaknak 2-3 m. magasságu maradványai azonban világosan megjelölik a palota elrendezését. Tudjuk, hogy 184 födött helyisége és 24 udvara volt. A födött helyiségek részint folyosók, részint nagyobb termek és kisebb szobák voltak. A termek is rendszerint keskenyek és hosszukásak; hosszuságok kétszer, háromszor, sőt hatszor is fölülmulja szélességüket, tehát inkább folyosóhoz hasonlók. Négyzetes alaku tágabb terem ritka. A födött helyiségek területe általán nincs arányban a maí építészet fogalmai szerint a falak vastagságával. Az építmény egész területének majdnem felét a falak tömege foglalja el. Ez aránytalanságot megmagyarázza a helyiségek befödésének módja. Layard még azt a nézetet vitatta, hogy az asszir paloták termeit és folyósóit vizirányos gerendás menyezet födte. Place ellenben kimutatta, hogy a ninivei palotáknak általán ésSargon palotája termeínek, szobáinak és folyosóinak kivétel nélkül dongaboltozatu mennyezete volt. E boltozatok is vályogból épültek és a vályogot agyagos vizzel ragasztották össze, ugy hogy a boltozat tulajdonképen tapasztott falból készült. Place arról is meg van győződve, hogy az asszirok a négyzetes alaprajzú termeket kupolával födték. Föltételezhető azonban, hogy az asszir építészet a vizirányos lapos mennyezetet is alkalmazta.

[ÁBRA] Sargon palotája képzelet után helyre állítva.

Ugy látszik a falakon nem voltak ablaknyilások. A helyiségek részint a rendkívül széles kapukon és ajtókon. részint talán a boltozaton hagyott nyiláson át nyertek aránylag gyér világosságot. Nem tudjuk bizonyosan, de föltehető, sőt a boltozatos mennyezetből, még inkább abból, hogy a boltozaton ablaknyilások voltak, önként következik, hogy a palota nem volt emeletes. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes palotáknak voltak emeleteik, melyeknek helyiségei azonban más célra szolgáltak, mint a földszinti termek hosszu sorai.

Sargon palotájának. romjaiból is kerültek elő épületeket ábrázoló domboru művek s könnyü fölismerni, hogy az épületek fölső emeletén nyitott folyosó huzódik végig. E folyosóknak, valamint szintén domboru műveken ábrázolt és nyilt erkélyhez hasonló kisebb építményeknek párkánya is oszlopokon nyugszik. Azonkivül föltehető, hogy a lapos mennyezetü termek gerendái is oszlopokon nyugodtak. Az utóbbiak fából lehettek, s talán bronzzal voltak burkolva. A romok közt talált pikkelyalaku bronzlemezek, melyek a fának a kérgét látszanak utánozni, valamint az alaktalan bronzdarabok az oszlopok burkolatának maradványai lehetnek.

A Korsobadban, Sargon palotája romjai közt talált kőoszlop töredéke, mely az oszlopfőből és a törzs egy kis darabjából áll, az építészet ez elemének Assziria területén eddig egyetlen emléke. Az asszír kőoszlopról egyébként az épületeket ábrázoló domboru művek nyujtanak tajékozást. E szerint az oszlopoknak nincsen talpuk, lábuk kidomborodó egy tagból áll; e tag felső széle néha karajos. Az oszlop lába néha oroszlánnak vagy szárnyas négylábu állatnak a hátán nyugszik. Az oszlop törzse hengeralaku, vagyis fölfelé nem vékonyodik, alul és felül karimában végződik. Az oszlopfő vagy virágkehelyhez hasonlít, vagy kocka, melyet kecskeszarv-alaku levelek, vagy egymás fölé helyezett és csigavonalban lehajló két tagozat díszíti. Ez utóbbi feltünően hasonlít a görög jón oszlopfőhöz.

Assziria építészete nem hanyagolta el az isteni tiszteletre szolgáló építményeket sem. mindazáltal ezek kevésbbé jelentékeny alkotásai. A szentély mintegy függelékét képezte a fejedelmi palotának és amennyire a romokból következtetni lehet, szintén vályogból emelt és szines mázu téglával burkolt, lépcsőzetesen emelkedő, csekélyebb terjedelmü építmény volt. Annál terjedelmesebb, hatalmasabb alkotások voltak a fejedelmi paloták. melyek magukban egyesítik az összes asszir művészetet. A romokból kiviláglik, hogy a paloták milyenek voltak. Igy Sargon palotája a föld szine fölött 14 métérnyire kiemelkedő alapon állott. melyr e lépcsők vezettek föl. A palota udvarok, dongaboltozatu folyosók, szobak és lapos mennyezetü termek tömkelegéből állott. A bejárat boltíves díszkapu volt. A folyosókat, udvarokat és a szobákat egymással szintén boltíves, széles és magas ajtónyilások kötötték össze. A kaput két oldalt emberfejü, oroszlán farku, sas-szárnyu bikatestü óriási alakok őrizték, melyek mészkőből voltak faragva. A falakat kivül és belül a hosszu folyosók mentén mészkőből vagy puha alabástromból faragott domboru művek, ezek fölött pedig vagy emberi és állati alakokat ábrázoló vagy pedig tarka mustrába összerakott szines mázu téglák burkolták. A padozat szint ilyen téglával volt kirakva. E burkolat a porhanyó anyagból rakott inkább tapasztott falak védelméül de egyszersmind az épület pompás diszítéseül is szolgált. A domboru művek a fejedelem életeből kivált uralkodásának eseményeiből vett jelenetek végtelen sorát ábrázolják. A szines mázu téglákból összerakott mustrák elemei részint növények, kivált gyakori a rózsa, a pálma és lotoszvirág, részint pedig leleményesen szerkesztett geometriai és fonatos alakok. A kapuszárnyakat öntött, vagy trébelt bronz lemezek burkolták.

Az asszirok a szobrászatban is tanítványai voltak Kaldea népének. A szobrászat minden nemét művelték: trébeltek és öntöttek bronzból, faragtak keményebb kőből és puha alabastromból, alakítottak agyagból és készítettek összerakott művü szobrokat is. Az istenek és a szellemek szobrai Assziriában a képzelet sajátszerü alkotásai voltak. A rossznak eszméjét a szobrász úgy fejezte ki, hogy sokféle rút formát összerakott a jótékony szellem szobra is vegyes, de nem visszataszító formákból van egybe állítva. Az egyes részek a természetből vétettek, p. a gonosz szellem arca rút torzkép volt, de emberi alaku, szárnyai a denevéréhez hasonlítottak, emberi lábain pedig állati körmök voltak. Az egyes részekben volt természethűség, az egész azonban nem felelt meg a valóságnak. A szellemi fönséget, testi erőt és fejedelmí hatalmat jelképező, elemekből összealkotott, ilyen alakok voltak a kaput őrző óriások is.

Az épületek falait burkoló domboru művek a legkiválóbb alkotásai az asszír szobrászatnak. A városalapító és palotaépítő hatalmas királyok a legfőbb tárgya a domboru ábrázolásoknak. A nép állami és társadalmi élete a király személyében összpontosult; az építészet a királyoknak dolgozott; a királyok képmását végtelen sokszor ismételni, az uralkodói élet minden mozzanatát megörökíteni: ez volt az asszir szobrászat föladata. A király, kinek személyében. minden hatalom egyesítve van, az ábrázolásokban öntudatos, méltésággal lépdel, udvari tisztek és szolgák hosszu sora követi őt és viszi utána a hatalom jelvényeit; harci szekerek, lovasok és gyalogosok vonulnak föl; itt nagy hévvel foly a harc az ellenség soraiból számosan elestek; az assziroknak nincs halottjuk; ott város ostromát látjuk; hadifoglyok csoportjait katonák kisérik; a király trónon ül és fogadja a legyőzött nép hódolatát, vagy pedig saját alattvalói a földre borulnak előtte; majd áldozni készül az isteneknek és papok és szolgák kisérik; majd meg vadászaton halomra lövöldözi a beszorított szarvasokat, vagy nyilakkal leteríti a dühösen támadó oroszlánt; majd lakomára készül, sőt már hozzáült és a szolgák hosszu sorban hordják föl az ételt és. az italt. Hatalmas uralkodók voltak azok, kik e műveken elbeszéltették és megörökítették életük minden eseményét. Hogy a domboru művek elbeszélése még érthetőbb legyen, néhol még ékírású szöveg is járul hozzájuk.

Mind e jelenetekben az alakok csoportosítása és mozdulata jellemző, élénk kifejezésü meglátszik rajtuk, hogy készítőik megfigyelték a valóságot ez oldalról is, s hogy természethűségre törekedtek. Ezzel ellentétben föltünik, hogy mennyire hiján voltak a test arányossága iránt való érzéknek. Az alakok ebbeli fogyatkozását azonban elfödi a bokáig érő talár és a köpeny. A ruházatuk rendszerint díszes, de nincsenek hajtékai és a válltól a bokáig mereven feszes. Az alakok rendesen oldalnézetben vannak és lépő helyzetben is mindkét lábuk egész talppal érinti a földet. A lábfej oldalt, a törzsök szemben, az arc ismét oldalt látható. A szem a félarcon nem oldalnézetben, s rövidülve, hanem elülnézetben van.

Aria, sémi és turáni népek találkoznak a domboru műveken, de azok fajilag egymástól nem különböznek. Az egyéni jellemzés és a kedélyi kifejezés még inkább hiányzik az arcról. A kifejezés egyedüli eszköze a mozdulat. Az arc vonásai és formái mindig ugyanazok: alacsony homlok, erős szemöldök, nagy, nyitott szem, hajlított orr, kis száj, gömbölyü áll, geometriai szabályossággal elrendezett haj és szakáll. Áz előkelők kivált a királyok ruhája gazdag díszü. Női alakok nem fordulnak elő. A szakálltalan alakok eunuchok, rabszolgák, szóval alsóbb osztálybeliek. Az állati alakokat az asszir szobrászat a mozdulat utánzásában való járatosságánál fogva aránylag legnagyobb tökéllyel állította elő.

AZ ASSZIR MŰVÉSZET EMLÉKEI

[ÁBRA] Sargon király és kisérete.

[ÁBRA] Sargon palotájának egyik kapuja és homlokzatának részlete.

[ÁBRA] A korsobadi palota egyik küszöbe szízes mázú égetett agyagból.

[ÁBRA] Sargon palotájának alapja mostani állapotában.

[ÁBRA] Asszir oszlopfő.

[ÁBRA] Démon szobra.

[ÁBRA] Asszir oszlopláb.

[ÁBRA] Ív, szines mázú égetett agyagból.

[ÁBRA] Korsobadi domború művön ábrázolt oszlopos épület.

[ÁBRA] Sargon király harci kocsin.

[ÁBRA] Asszir oszlopfő.

[ÁBRA] Égetett agyagra mázzal festett alakok.

[ÁBRA] Domború mű égetett agyagból.

A régibb domboru műveken az alakok és csoportok elrendezése egyszerübb, ezeknek háttere egy sík és az alakok is egy síkban állanak. Sargon korzobádi domboru művein az alakok már egymás mögött állanak és egymást elfödik. Még későbbi domboru művek már tájat is ábrázolnak, de távlat nélkül, úgy hogy a távolabbi alakok nem hátrább, hanem egymás fölött állanak. A kimunkálás valamennyin fölötte egyenlőtlen, ami azt bizonyítja, hogy sokan és sietve dolgoztak rajtuk.

Az asszir paloták romjai közt falfestmények nyomaira is akadtak, de a festékek a levegő hatása alatt azonnal elpusztultak. A festészetnek emlékül fönmaradt egyetlen nagyobb töredék égetett agyagra mázzal festett három alakot ábrázol. Az alakok rajzolata feltünően széles vonalu, az alap halovány-sárga a ruházat zöldes-sárga a test halovány barnás-sárga a haj és szakáll fekete.

Az említett domboru művek nemcsak az építészet részleteit és a fejedelmek viselt dolgait ábrázolják, hanem egyuttal megismertetik a szokásokat a ruházatot, a fegyvereket és egyéb eszközöket De a romokból is számos fegyver, ékszer, öntött és trébelt bronz, ezüst, arany és vas tárgy, zománcos és elefántcsontból faragott mű került elő. Ezek együtt annak tanui, hogy az asszir nép a kisebb művészetek sokféle technikájában volt járatos. és hogy a közhasználatu tárgyak előállitásában a formák nagy tökélyét érte el.

Asszisztens

(lat.), segéd vm. hivatalban v. hivatásban; p. orvosok a kórházakban, v. a magángyakorlatban, műtéteknél.

Asszociáció

l. Társulás.


Kezdőlap

˙