Ast

Frigyes; német bölcsész, szül. Gothában 1778., megh. 1841 okt. 31. 1802-ben magántanára a filozofiának s filologiának Jénában, majd Landshutban a klasszika filologia tanára, ahonnét az egyetemmel együtt Münchenbe ment. Művei System der Kunstlehre oder Aesthetik 1805. Wissenschaftliche Darstellung der Grammatik, Hermeneutik und Kritik (1808), Grundlinien der Philosophie (2. kiad. 1809) melyben Schellinget követi. Grnndriss der Gesch. der Philosophie (2. kiad. 1825), mely az első kisérlet a filozofia történetében ésszerü szükségességet kimutatni. Hauptmomente der Geschichte der Philosophie (1829). Platón körül is érdemeket szerzett: Platon's Leben und Schriften (1816), Lexicon platonicum (1834-39).

Asta

ma Asti (l. o.).

Astarkhanidák

egy az Oxuson tuli tartományban uralkodó család. Kutluk Timur utodai uralkodtak 1597 -1737.

Astarté

(héb. Astóreth), feniciai istennő, kinek tisztelete Babilóniából és Assziriából a szidoniakhoz került. A. a szerelemnek és a nemzésnek istennője s mint ilyennek szent állatja a galamb volt. (L. ábra.) A hold istennőjének is tekintették s szarvakkal ábrázolták, innen származik az Astsroth Karnajim helynév (kétszarvu Astarte) is. Tiszteletére a szüzek meg hagyták magukat szeplőteleníteni, de véres önkinzás és kiheréltetés is hozzátartozott az istennő tiszteletéhez.

[ÁBRA] Astarté.

Astasildae

(állat) Ehrenb., az ostoros ázalékállatkák (Flagellata) családja. Orsó- vagy tömlöalakú, összehúzékony s alakját változtatható testük mellső végéből egy-két evezésre való finom fonál, ú. n. ostor-(flageilum) indul ki. E csatád legismertebb képviselője az Euglena viridis Ehrenb., mely töménytelen mennyiségben él az esőpocsolyákban s a vizet zöldre színezi.

Astelia

Banks et Sol. (növ.), a liliomfélék génusza az antarktikus szigeteken, 9 fajjal.

Astenberg

Sauerland-hegységnek legmagasabb csúcsa, Poroszországnak Vesztfália tartományában; zöld alpesi növényekkel, 849 m. magas, a Rajna s a Weser mellékfolyóinak forrásterűlete.

Aster

1. Ernő Lajos, porosz tábornok, sz. Drezdában 1778 október 5., megh. 1855 febr. 10-én. 1800-ban részt vett a franciák ellen viselt hadjáratban. Torgau megerősítésének terve által magára vonta Napoleon figyelmét. Mint törzskari őrnagy részt vett az 1812-iki orosz hadjáratban. Thieleman tábornokkal orosz szolgálatba lépett s Bautzen és Lipcse mellett harcolt. 1815-ben mint a 2. hadtest törzskari főnöke harcolt Ligny és Belle-Altiance mellett s több ostromban is résztvett. 1837-ben az államtanács tagja és a porosz erősségek főfelügyelője lett. Koblenz várát és Ehrenbreitstein-t ő erősítette az új porosz erődítési rendszer szerint. Igen képzett tiszt és kitünő matematikus volt. 1849-ben nyugalomba vonult. Nagyon becses gyüjteményeket hagyott hátra, melyek különösen a mérnöki és a törzskari tudományokra vonatkoznak. Munkái Nachgelassene Schriften c. alatt jelentek meg Berlinben 1866-61. 5 köt. (2 kiad. 1878). V. ö. Eilers Betrachtungen und Urtheile des Generals v. A. üb. die politische kirchliche und paedagogische Parteibewegung unseres Jahrhunderts (Saarbr. 1859. 2 köt.); Kurzer Lebensabriss des königlích preussischen Generals Ernst Ludwig v. A. (Berlin 1878).

2. A. Károly Henrik, német katonai író. Szül Drezdában 1782 febr. 4. Megh. 1855 dec. 23-án. 14 éves korában tüzérhadapród lett a szász hadseregben; a jénai csata után, mint főhadnagyot, tanárnak nevezték ki a drezdai tüzériskolához; 1834-ben mint alezredes nyugdijba lépett, de azért 1844-ben mégis ezredessé léptették elő. Legnevezetesebb műve: Die Lehre vom Festungskrieg (Drezda 1812-19) 2 kötet. Ezenkivül irt még: «Schilderung der Kriegsereignisse in und vor Dresden im Jahr 1813 (Drezda 1844), Die Kriegsereignisse zwischen Peterswalde, Pirna, Königstein und Priesten im August 1813 und die Schlacht bei Kulm» (Drezda 1845) és «Die Gefechte und Sehlachten bei Leipzig im Oktober 1813» (Lipcse 1852-53).

Aster

L. (növ.), l. Őszcsillaga.

Asteracanthion

M. et Fr., Asterias L. (állat), a tengeri csillagok (Asteroidea) osztályába s itt az Asteriadoe családba tartozó tengeri állatnem, melynek fajai főleg a mérsékelt és hidegövi tengerekben tenyésznek; közönségésebb fajai az A. glacialis M. O. Fr. az európai tengerekből 0-66 fonál mélységig ereszkedik le; A. Mülleri Norman az északeurópai tengerekből; A. rubens L. a Földközi tenger kivételével a többi európai tengerből; ez oszlás utján is szaporodik.


Kezdőlap

˙