Aughwick

A Vitis ripariához tartozó amerikai szőllőfajta. Bogyói nagyok, sötétkékek. Bora sötét.

Augia

Lour. (növ.), rokonsága bizonytalan. Leunis (II. 465) az akassúfafélék közé helyezte. Egyetlen faja az A. Sinensis Lour., Khinában, Kokinkhinában és Sziámban honos középnagyságu fa, levele páratlan szárnyas, levélkéje lándsás, épszélü, kopasz, gyümölcse csonthéjas, barna. E fának gyantanemü, a levegőn megfeketedő nedve a khinai fénymáz (firnisz); lakkoznak vele, s Európába is hozzák.

Augias istállója

nagy lomhalmazat; kitisztítani A.-t a. m. rendet csinálni a kaotikus rendetlenség helyébe. L. Augeiás.

Augier

(ejtsd: ozsié), 1. Emil, a legujabb kor legjelentékenyebb franc. szinműirója, szül. Valencében 1820 szept. 17., megh: Párisban 1889 okt. 24. Atyja az ügyvédi pályára szánta, de anyai részről való nagyapjának, az ismert regényiró PigaultLebrunnak példája és saját hajlama is arra indította, hogy az irói pályára lépjen. Már első, kétfelvonásos verses vigjátékával La ciguë, mely 1855. az Odéon-szinházban került először szinre, fényes sikert aratott a fiatal költő, s ez még ma is egyik legtökéletesebb műve. Legközelebbi két verses műve, az Un homme de bien (1845) és L'aventiere (1848), a Theatre-franpaisben került előadásra. 1849-ben nagy tetszést aratott ugyane szinházban Gabrielle címü ötfelvonásos, verses szinműve, melyben a családi életet tünteti fel, mint a tulajdonképen költőit, a mű ezen oktató irányáért az akadémia a Monthyon-díj felét itélte oda neki. Miután Diane (1852) c. drámájával nem aratott sikert, ismét a vígjátékhoz fordult és 1852-ben La pierre de touche c. ötfelvönásos, prózában irt szinmű jelent meg tőle, melynek megirásában Sandeau is segédkezett. Ez az érzelgős és kissé bohózatos vigjáték nem igen tetszett, de A.-ra nézve új irány kiinduló pontja volt.1855-ben a Vaudeville-szinházban Le mariage d'Olympe c. szinművét adták elő, melynek tárgyát kora társadalmi viszonyaiból merítette; a Gymnase szinházban pedig kevéssel ezután a Sandeaúval együtt irt Le gendre de M. Poirier (a Nemzeti Szinházban előbb Nemes és polgár, utóbb Poirier veje c. alatt) négy felvonásos prózai vigjátékát adták elő, melyet általán legjobb szinművének tartanak, amelyben a nemesség ősi gőgjét és a polgári szerencsefiak nevetséges voltát (a juliusi monarkia alatt) éles gunnyal ostorozta. Ezután következtek 1858-ban: La jeunesse, verses vigjáték 5 felvonásban és Les llonnes pauvres, szintén ötfelvonásos vigjáték, de prózában, melyet Foussierval együtt irt és melynek merész, de azért nem erkölcstelen felfogásától a szini birálók annyira megijedtek, hogy csak legfelsőbb beavatkozás folytán került előadásra.:másik három nagy és sikert aratott vigjátéka: Les effrontes» (1861), Le fils de Giboyer (1862, az előbbinek folytatása) és Maltre Guérin, ugyanazon magas pártfogás nélkül alig került volna a Theatre-françaisben előadásra. Anélkül, hogy oly mesterművek volnának, mint Tartuffe és Turcaret, e vígjátékokhoz a támadás hevessége, a gáncsolás korlátlansága tekintetében mégis hasonlítanak. Későbbi műveiben, mint Contagion-ban (1868) és Les lions et les renards-ban tehetségének hanyatlása észlelhető. De ujabb hatalmas sikereket ért el Jean de Thommeray (1847) c. vigjátékával, főkép pedig Madame Caverlet (1876, magy. Caverletné) és mesterműve Les Fourchambaults (1874, magyarban A Fourchambault-család) sziúműveivel. Megemlítendők még: Les méprises de l'amour (sohasem került szinre), Le joueur de fiute (1850), Ceinture dorée (1855), Un beau mariage (roussier segédkezésével, 1859), Le prix Martin (Labichesal), úgyszintén egy operaszöveg Sappho (1851), melyhez Gounod irt zenét, meg egy kötet költemény (Poésies 1856). Magy. fordításban megjelentek még: A bürök. Vígjáték 2 felv. Fordította

Perényi István (Bpest 1885, Olcsó könyvtár 196.). Az arcátlanok. Vígjáték 5 felv. Ford. Gurnesevics Lajos (Bpest 1891. Olcsó könyvtár 291.). Augier E. és Sandean Gy. Poirier úr és veje. Szinmű. Fordította Haraszti Gyula (Bpest 1882. Olcsó könyvtár 146.). Giboyer fia. Szinmű 5 felvonásban. Fordította Csáthy Géza. (2. kiadás. Pest 1869. Pfeifer Ferd.) A., kinek irányát a romantikusok kezében volt korábbi kritika, az ő egyszerü polgári morálja miatt «l'école de bon sens»-nak nevezte el, 1857-ben az akadémia tagja s 1868-ban a becsületrend commandeurje lett. 1892. október havában bizottság alakult, mely a nagy irónak a Palais Royal kertjében emlékszobrot fog állítani. V. ö. P. de Saint-Victor: Le théatre contemporain: Emile A. (Páris 1889); Parigot: Emile A. (1890). Életr. arck. Vasárnapi Ujság 1889, 44.

2. A. Jean Baptiste, báró, francia tábornok, szül. Bourgesban 1769 jan. 25.,megh. 1819 szept. 6. A forradalom kezdetén az északi hadseregnél szolgált s Bitsch várának bevétele után tábornokká lett. Az ostrom alkalmával azonban súlyosan megsebesült, amiért a tényleges szolgálattól megvált. 1810-ben Spanyolország, 1812-ben pedig Oroszország ellen küzdött. Rövid ideig Königsberg parancsnoka volt. A törvényhozó testületben Napoleon letétele mellett szavazott. Napoleon vissza. térése után a kamarában,. oly törvényjavaslatot nyújtott be (márc. 18.), mely szerit az összes franciáknak kötelességévé tétessék, hogy a közös ellenség, t. i. az Elbáról megszökött, s Cannesban kikötött Napoleon ellen fegyvert fogjanak. A második restauráció után visszakapta a Napoleon által. megtagadott katonai rangját s címét (Nouv. biogr. générále III. 638. l.)

Augit

(ásv.) l. Piroxen

Augitandezit

(ásv.), l. Trachit.

Augitgnájsz

(ásv.), l. Gnájsz.

Augitporfir

(ásv.), l. Porfir.

Augitsugárkő

(ásv.), l. Peroxén.

Augitszienit

(ásv.) l. Szienit.


Kezdőlap

˙