Autolykos

1. Hermés fia, a görög mitoszvilágban notorius tolvaj és csaló, ki az elidegenített holmit felismerhetetlenné tudja tenni. Héraklést birkózni tanította. 2. A., görög matematikus és csillagász Kr. e. 330 körül.

Automachia

(gör.) a. m. önnönmagának való ellenmondás.

Automata

(gör., önnönmagától mozgó). A. alatt oly mekanizmust értünk, melyet bizonyos ideig a belsejében fölhalmozott erő külső segítség nélkül is mozgathat. Ilyenek p. az órák, a bolygómutatók, pecsenyeforgatók és az iparban használt egyes munkagépek, mert emberi kéz hozzájárulása nélkül mozognak. Szorosabb értelemben véve A. alatt azokat a mekanizmusokat értjük, melyek élő lények mozgását utánozzák és alakjuk is hasonlít ezekhez. Eféle A.-kat már az őskorban ismertek. Hiresek voltak tarentumi Archytas (l. o.) repülő fagalambja, Pausanias sasa, Démétrios Phaléreus csigája és Ptolemaios Philadelphos androidja. A középkorban Albertus Magnus oly androidot szerkesztett, mely a vendégeknek az ajtót kinyitotta és a belépőt üdvözölte. Regiomontanus járó legyet és sast készített, az utóbbi a Nürnbergbe bevonuló Miksa császárt szárnycsattogással és fejbólintással űdvözölte. A zsebórák feltalálása után (Hele Péter 1500) még több A.-t szerkesztettek. Voltak zenélő, lövöldöző, táncoló, harcoló stb. A.-k. A straszburgi münszter hires órája 12 apostolával és kukorékoló kakasával szintén ebből az időből való. Eféle órák még a lübecki, prágai, olmützi; a schwarzwaldi órákon még mai nap is kakuk jelzi az órák ütéseit. A XVIII. században legnagyobb hirü volt a grenoble-i Vaucanson és a chaux de fonds-i Droz Jakab A.-ja. 1807. Kaufmann Drezdában helyesen fuvó trombitát mutogatott, késöbb trombitáló androidot ís készítettek. Kempelennek sakkozó androidja nem volt A., mert benne élő ember mozgatta a nagyon elmés mekanizmust. Ujabb időben mérő és elárusító A.-kat is kezdenek használni.

Automatikus működések

a középponti ídegrendszer által megindított azon működések, melyek minden külső befolyás hozzájárulása nélkül, tehát mintegy maguktól támadnak: Ilyenek p. azok az izommozgások, melyek a lélekzést fentartják; ide tartoznak a szívmozgások, a vérereknek bizonyos foku állandó összehuzódása, különböző záróizmok, mint a végbél és húgyhólyag záróizmának tartós összehuzódása és mások. Ez A. mindig időszakosak még ott is, ahol állandóan jelen látszanak lenni. Az idegsejtekben esetleg egyenletesen fejlődő izgalmaknak bizonyos magas fokot kell elérniök, hogy a megfelelő szervben működést gerjeszteni, az illető izmot összehuzódásra indítani képesek legyenek. Az A. továbbá szorosan véve nem maguktól támadnak, hanem többnyire a vér összetétele szerint ennek alkotó részei izgatják az ídegelemeket és így támadnak ezen mozgások. A lélekzési mozgásokra, a szív összehuzódására, a vér levegőinek, szénsav- és éleny-tartalmának ez irányban való befolyása határozottan ki van mutatva. Befolyással vannak továbbá az A.-re különböző érzékszervek által. az illető mozgásokat fentartó, agybeli középpontokhoz elvezetett impulzusok (l. Reflexek). Ezeken kivül némely A. m. fokozó, esetleg siettető v. gátló, illetőleg lassító idegek befolyása alatt is áll.

Automedón

Achilleusnak ügyes kocsisa a trójai háborúban.

Automolít

(ásv.) zinkspinell, l. Spinell.

Autonomia

l. Önkormányzat.

Autophagae

(gör:-lat., állat), olyan madarak, melyek tojásból kikelve azonnal maguk keresik táplálékukat (p. tyukok). L. Fészekhagyók.

Autopisztia

(gör.) a. m. önhit, önbizalom.

Autoplasztika

l. Plasztikus műtétek.


Kezdőlap

˙