Ayrer

Jakab. német szinműiró, Sachs János mellett a XVI. század legtermékenyebb drámairója. Élete homályos. Sokáig mint udvari s városi ügyész működött Bambergben, honnan evang. hitvallása miatt Nürnbergbe jött, hol 1594. polgárjogot nyert, utóbb császaári notárius lett s 1605 március 26. meghalt. Verses bambergi krónikáján (kiadta Heller, (1838) és a zsoltárnak 1574. készült verses átdolgozásán kivül, melyek jelentéktelenek, csupán drámákat irt, melyek azonban csak halála után jelentek meg: «Opus theatricum» (Nürnberg 1618), 30 tragédia s komédia és 36 farsangi játék, bohózat s daljátek. Az Opus hirdetett második kötete, mely 40 komédiát tartalmazott volna, nem jelent meg. Egy drezdai kéziratban 22 darabja maradt fönn, de ezek közül csak 3 nincsen meg az «Opus»-ben. Mintája az angol komédiások, kik akkor Németországot bejárták s a fölvirágzó angol repertoire darabjait játszották.

A. némely darabja angol drámán alapszik. Ha már kedély és stil tekintetében nem éri el Sachs Jánost, de drámai jellemzés- és szerkezetben fölülmulja. Nem elégszik meg többé valamely elbeszélés naiv dialogizálásával, hanem a cselekvény megszerzésére és egyedi jellemzésre törekszik persze nem nagy sikerrel. Összes drámáit kiadta Keller Adalbert (1865, 5 kötet), válogatott darabjait (jeles bevezetésekkel) Tittmann Gyula. (1868). V. ö. Schmitt, Jakob Ayrer, 1851.

Ayrshirei marha

Skócia legnevezetesebb marhája, mely a mult század végén keresztezés által keletkezett. Középnagy, vöröstarka, átlag 2700 liter tejet adó és könnyen hízó marha, mely nagy városok körüli tenyésztéssel nem foglalkozó tejgazdaságokban fontos. Jelenleg nagyobb kivitelnek örvend.

Ayrton

William Edward, angol fizikus, szül. 1847. Már fiatal éveiben előszeretettel foglalkozott mértani, fizikai és mennyiségtani feladatok megfejtésével. Tanulmányainak befejezése után 1867. már mint dr. Hirst és Foster tanárok segéde működött és feltünést keltett a tiszta és alkalmazott mennyiségtan körébe vágó dolgozataival. Ugyanezen évben az indiai távirda szolgálatába lépett, hol társait kiváló képessége folytán jóval tulszárnyalta. Szolgálatba lépése után nemsokára az indiai kormány által tanulmányainak folytatása céljából előbb Glasgowba, később pedig a kontinensre küldetett. Indiába visszatérve Schwendlerrel együtt a távirdavezetékek rendszeres mérésének behozatalán fáradozott nagy sikerrel. 1872. visszatért Angolországba, hol az indiai távirdaintézet megbizásából szigetelők mérésével foglalkozott. Résztvett Wilham Thomson és Fleeming Jenkinnel az ez időtájt elkészült atlanti kábel elektromos megvizsgálásában és fektetésében. 1873. a japáni mérnöki tanintézet fizika- és távirda-tanárává neveztetett ki. mely állását 1878. megtartotta. Ekkor kezdett Perryvel együtt dolgozni, ki ugyanezen intézetnél a mekánika tanára volt. Visszatérve Angolországba Latimer Clark és Muirhead cég műszaki tanácsadója lett. mígnem ezzel felhagyva 1874. a City and Guilds of London Central Institute-nál az alkalmazott fizika tanárává neveztetett. ki, mely intézet létesítése körül kiváló érdemeket szerzett. 1881. a Royal Society, később pedig a British Association tagjává választották meg. Számos önállóan és Perryvel együtt irott dolgozatai közül megemlítendők a következők: On Ne specifice inductive capacity of gazes, The contact theory of voltaic action és A determination of v. Közvetetten leolvasásra berendezett elektromos mérőeszközök készítése terén szintén Perryvel közösen szép eredményt ért el s mint feltaláló általánosan ismert. Jelenleg az angol Physical Soctety és az Institution of Electrical Engineers elnöke.

Ayta van Swichen

Weigel van Suichen (Viglius Zuichenius), szül. Barhusban, Frizlandban, 1507-ben, megh. Brüsszelben 1577. Erazmus tanítványa és barátja volt. Jogot tanított Bourges, Pádova és Ingolstadt városokban, azután a birodalmi kamarai törvényszék elnöke és V. Károly császár és II. Fülöp király tanácsosa lett. Több ízben eljárt diplomáciai ügyekben. Résztvett 1546-1547. a schmalkaldi háború kezdetében, melynek lefolyásáról naplót irt. Hivataláról 1565-ben mondott le s azontul Brüsszelben élt. Művei: Instituta Theophili (Basel 1553); Epistolae politicae el historicae (Basel 1561). Das Tagebuch des Schmalkaldischen Donaukrieges von Viglius van Zwichen. Kiadta Druffel (1874).

Aytoun

(ejtsd: éton) Vilmos Edmonstoune, angol költő, szül. Edinburgban, 1813., megh. backillsi birtokán, a skót felföldön, 1865 augusztus 4. Mint edinburgi ügyvéd inkább irodalmi munkákkal foglalkozott s folyóiratokba irt maró politikai cikkeket, szerkesztette a Blackwood Magazine-t. Történelmi műve Life and limes of Richard I. king of England (1840) nem nagy tetszésre talált, de annál jobban tetszettek a Punchban megjelent gunyoros és politikus Bon Gaultier ballad-jai, melyeket aztán kötetben is kiadott. 1845-ben a retorika tanára lett az edinburgi egyetemen, majd sheriffje és admirálja az Orkney és Shetland-szigeteknek. Kritikai tanait a Firmilian, or Ne student of Badajos; a spasmodic tragedy (1854) c. gunyoros művében fejtette ki. Költői hirét Lays of Ne scottish cavaliers és Ballads of Scotland (4. kiadás, 1859, 2 köt.) c. művei alapították meg.

Ayuntamiento

(spanyol), Spanyolországban a városoknak helyhatósága. Fontos az 1840. évi helyhatósági szervezeti törvény, mely, minthogy a városok önkormányzatát jelentékenyen megszorította, Krisztina regens-királynő elüzetését vonta maga után. 1843-ban azonban ujra hatályba lépett.

Ayuso

Ferenc Garcia, spanyol tudós, született 1846. Előbb téologiát, azután filologiát tanult s az arab nyelv elsajátítása céljából huzamosb ideig élt Marokkóban. Miután később Bécset és Münchent is meglátogatta, 1877-ben Madridba ment s ott megalapította az Academia de lenguas intézetet, melynek célja Spanyolországban az idegen kultura iránti érdeklődést ébrentartani. Művei: Estudio de la filologia; Les pueblos Iranios y Zoroastro; Ensayo critico de gramática comparada; Iran. Irt arab nyelvtant is.

Ayzac

(ejtsd: ézák) Felicia Mária Emilia d', francia költőnő és irónő, szül. Párisban 1801., 1817-52-ig a Maison-Imperialeban volt Saint Denisben, utóbb a moszkvai régészeti társulatnak tagja lett. Művei többek közt: Soupirs (versgyüjtemény, Páris 1842); Historie de l'abbaye de Saint-Denis (1861); Au temps passé (Tourna, 1867).

Ázáb-kapuszu

a török rendes hadseregbe nem tartozó katonákat kiknek nősülniök sem volt szabad, azab-nak nevezték. «Ázáb kapuja», Konstantinápoly régi hidfője előtti térnek a neve.

Azais

Péter Hyacinthe franc. bölcsész. Született Soreze-ben 1766. megh. 1845. Viszontagságos életet élt, s a forradalom alatt számüzték. 1827 táján rövid ideig nagy hirnévnek örvendett s fényes társaság gyűlt össze meghallgatni előadásait passy-i kertjében. Majd feledésbe merült s egy kis penzióból tengette életét. Számos műveiben egy alapgondolatot variál, a kompenzáció törvényét, melyszerint az ember sorsában igazságos egymásutánja van a jó és balsorsnak, egyensulya a különböző állapotoknak és eseményeknek.

Ez a törvény A. nézete szerint a társadalomra is alkalmazható s a szociális ellentétek enyhítésére alkalmas. sőt az egész világ magyarázatára is használja törvényét, mely voltakép nem egyéb, mint egy banális gondolattal való játék s filozofiai becsre nem tarthat számot. Főműve: Systeme universel 8 kötet (1809) stb.


Kezdőlap

˙