Bajadérek

az indiai táncosnők és énekesnők eredetileg portugál, de később általánosan elfogadott neve (portug. bailaderia a. m. táncosnő). Indiában Devedasie (istenek rabnője),a nevök, mert a régiek felfogása szerint az istenség tulajdonai voltak, melynek tánccal, énekkel és má szolgálatokkal mutatták be hódolatukat. Rambha, a tánc istennője nevéről Atambhé-nak is nevezik őket. A B.-k sorába csak olyan leányt vesznek fel, aki még nincs túl a gyermekkoron, testi fogyatkozás nélkül való, és ezt is csak abban az esetben, ha szülei teljesen lemondanak róla a papok javára akik ettől az időtől fogva átveszik nevelését. A B. nem köteles megőrízni érintetlenségét: viszonyba léphet egy férfival, aki nem alantasabb osztályból való mint ő. Ha megszegik ezt a törvényt, szigoru büntetés éri a leányt is a férfit is A B. viszonyából származó gyermeket a papok nevelik. és pedig a fiút muzsikusnak, a leányt templomi szolgálatokra. B. kétféle van: a főtemplomok B: jei, akik állandóan egy templom mellett laknak (ezek az előkelőbbek) és a vándorló B.-k, akik szabadon, rendszerint muzsikusok kiséretében, s nagyobb csoportokba verődve járják az országot egy idősebb vezetőnő (daja) felügyelete alatt; ezé a haszon, amely a vendégfogadókban, nyilvános helyeken és magánosok ünnepségein tartott elöadások után összegyül, de viszont ez tartozik gondoskodni élelmökről és ruházkodásukról. Az előkelőbb B.-t nagy tisztelettel fogadják mindenhol.

Bajae

az ókorban fürdöhely Campaniában, Neapolis közelében, hires volt gyógyvizeiről (Aquae cumanae), pompás fekvéséről és környékéről enyhe éghajlatáról, tengerpartjáról, valamint a környékén volt érdekes helyekről (lukrini tó, Sibylla barlangja, az elysaei mezők, az ősrégi Cumae stb). Az előkelő rómaiak már Kr. e. 90. tömegesen látogatták e fürdőhelyet s csakhamar villák, paloták és templomok emelkedtek ott. A zajos fürdői életet élénken irja le Seneca (Ep. 56). A római császárok vetekedtek egymással a fényüzö építkezésekben s Alexander Severus is pompás palotát építtetett és mesterséges tavakat rendeztetett be itt. Igy B. nemcsak a leghiresebb fürdő, hanem az elegáncia és kéjelgés főhelye is volt. A B.-i rakoncátlan fürdői élet közmondásossá vált, s Varro Cicero, Seneca, Propertius és mások élesen kikeltek ellene. A történelemben gyakran emlittetik B., itt kötöttek szövetséget Caesar, Pompejus és Crassus a respublika megbuktatására; itt kisérte Néró anyját, Agrippinát arra a hajóra. amelyen ennek meg kellett halnia; itt halt meg Hadrian. Jelenleg B. vidéke egészen puszta, csak földmívelők és halászok laknak a régi paloták romhalmaza közt. A szomszéd Fuzaro tóban az egykor oly hires haltenyésztést 1885. ujra elkezdték.

Bájáka

a Loango vidékén (az egyenlítő alatt Nyugat-Afrika partján) lakó néger nép, mely a többi loango-négereknél világosabb bőrszinü, de tipusa egyébként egészen négertipus. Gyapjas hajukat sokféle, különös módon fésülik és nyirják és testüket bedörzsölik a tanula-fa vörös porával, amelytől testük vörösbarna szinünek látszik; a férfiak egész testüket tetoválják, a nők csak arcukat és halántékukat. Fétis(bálvány-) imádó nép, a főfétise egy állati koponya, melynek Muiri a neve. A B. férfi azt hiszi, hogy ellenállhatatlanul uralkodhatik a feleségén s a nőkön, ha szert tehet ilyen Muiri-ra. A B.-k temetés előtt felbontják halottaikat, hogy saját szemeivel meggyőzödhessék róla a táltos (nganga), vajjon természetes betegség. v. pedig bűbáj okozta-e halálukat.

Bajalich

Ádám (bajaházi báró), B. Mátyás szegedi vásárbiró fia, szül. 1734., megh. 1805 jun. 5. Korának egyik jeles hadvezére, ki 16 éves korában a Ferdinánd herceg nevét viselő ezredben mint hadapród kezdte meg katonai pályáját, de négy év mulva azt elhagyva, Verőce vmegyénél mint szolgabiró hivataloskodott. 1759-ben újra a katonai pályára lépett s a hétéves háboruban mint főhadnagy vett részt. 1773. kapitány s a poroszok ellen vivott dittersbachi csata után őrnagy lett. A törökök ellen való hadjáratban, mint a szulini határezred alezredese a Rika (1788) és a Klaudus (1789) mellett vivott csatákban tüntette ki magát s az utóbbi helyen egy nagyobb török hadtestet vert szét, 1790-ben a szulini határezred ezredese lett s a Mária Terézia-rend alapján, melynek már birtokában volt, bajaházi előnévvel bárói rangot nyert. 1793-ban mint vezérőrnagy a Rajnánál müködött s 1797-ben altábornagyi rangot nyert, s mint ilyen nyugalomba vonult. Utódja nem lévén, a család benne kihalt.

Baján

Török-mongol név, melynek jelentése a. m. gazdag, hatalmas, nemes (Vámbéry, Magy. Eredete, 40,). Legemlékezetesebbé tette a nevet az avarok hires khágánja, ki Etele birodalmát felélesztette s az Ennstöl a Volgáig, a Balti tengertől az Al-Dunáig és száváig parancsolt (l. Avarok). Az árpádkori magyarságnál szintén használatban volt a név s többek közt egy ilyen nevü birtokostól vette a sopronmegyei Bayanlaka birtok is a nevét, mit egy 1304-iki oklevél említ. (Soproni Oklevélt. 65.)

Bajazid

város Török-Örményországban, Erzerum vilajetben, közel az orosz és persa határhoz. Az Ala-dag egyik kiágazásán amfiteátrumszerüen épült, szük utcákkal; körülbelül 1500 kurd lak., közelében régi erőddel. Fekvésénél fogva sokszor volt az oroszok és törökök csatáinak szinhelye, különösen 1877. és 1878.

Bajazid

(Bajazed) I., török szultán, szül. 1347., megh. 1403 márc. 8. Atyját, Muradot 1389. követte az uralkodásban, s ugyanakkor öccsét megfojtatta, tettét azzal indokolván, hogy hiszen Allahnak sincsen versenytársa. Kormányának első éveiben Bolgár- és Oláhországot, Macedoniát, Tesszaliát és a Peloponnézust járta be győztesen; Kis-Ázsiában hasonlóan terjesztette a félhold hatalmát. 1394. Bolgárország függetlenségének teljesen véget vetett, Zsigmond király közbenjárását pedig gőgösen visszautasitotta. Hadi vállalatait meglepő gyorsasággal vitte keresztül, úgy hogy katonái, «villámnak» (jilderim) nevezték. István szerb deszpotát, kinek atyját (Lázárt) Murad a rigómezei csata után megöletett volt, oly szerződésre kötelezte, melynek értelmében István B.-ot minden hadi vállalatában támogatni tartozott. Azután Konstantinápolyra vetette kaján szemét; mindaddig nem nyugodott, mig v. János helyett pártfogoltja, Manuel trónkövetelőt ültethette a trónra, kitől azután szüntelenül a föváros átadását sürgette; mivel pedig ez B. óhaját nem teljesítette, a basszus szultán a fövárost évekig keményen ostromolta. Seregének másik részét Boszniába küldötte, de ezt Zsigmond király hadai verték meg; hasonló baj érte a Szerémséget pusztító csapatot. Időközben több keresztény fejedelem, élükön Zsigmond királyunk szövetséget kötött a félhold ellenében és 1396 tavaszán tekintélyes számu lovaghad vonult az Al-Duna felé melyben francia, lengyel és német vitézek sorakoztak a magyarokkal. Zsigmond a bolgár Nagy-Nikápolyt vette ostrom alá, mig azonban a keresztes had a várral bajlódott, B. hatalmas serege élén sietve érkezett a város alá és merészen neki ment a keresztényeknek, kiket szept. 28.-ikán teljesen levert.(L. Nikápolyi csata.) A francia lovagok, kik elhamarkodott támadásuk által okozták az általános romlást, majdnem valamennyien elvérzettek vagy foglyul estek. E diadal lelkesitő hatása alatt B. ujabban Konstanftinápoly ostromához fogott midőn az Ázsiában támadt mongol fergeteg Kis-Ázsiába szólította. Angara táján, 1402. jul. ütközött meg Timur-ral (l. o). p, ki B.-ot meggyőzte és foglyul ejtette. A győző eleintén nemeslelküen bánt a fogoly szultánnal, de egy szökési kisérlet után szigoru őrizet alá helyezte. Az a bir mintha B.-el vadállat módjára a ketrecbe záratta volna, mesebeszéd.) Mindamelett a hatalmának magaslatáról lezuhant szultán a következő év elején a fogságban meghalt. Utóbb fia, I. Szolimán követte őt a trónon.

Bajazid II. 1481-1512-ig török szultán. Atyja, II. Mohammednek, Konstantinápoly és a görögketeti birodalom meghóditójának fia, szül. 1447. Alig hogy 1481. átvette a kormányt, öccsével, Dsem herceggel gyült meg a baja, ki maga is a trónra vágyódott (I. Dsem). E fegyverrel és diplomáciai cselvetéssel folytatott párbajnak az lett a vége, hogy B. Dsem-el 1481 jun. 20. Nizza táján megverte és azután Rodus szigetére a lovagrend szárnyai alá futamította; később pedig a lovagokkal kötött szerződés értelmében nyugati Európába vitte, ahol Dsemet rejtélyes módon megmérgezték. B. uralkodását a háboruk. szakadatlan sora tölti be; küzdött ő Lengyelország, Velence, Egyiptom, Persia, de leginkább hazánk ellen. A mi Hunyadi Mátyás királyunkkal viselt dolgait illeti, B. először is 1481. Boszniát dulatta fel pasái által, mely hirre Mátyás, ki Frigyes császárral volt éppen elfoglalva, Kinizsi Pálra bizta a megtorlás feladatát, ki Rozgonyi László, a Tökölyi testvérek és Vuk szerb deszpota támogatása mellett Iszkender pasák fölött fényes diadalt aratott. Kinizsi azonfelül Szerbiában is megforgatta diadalmasan fegyvereit. E vereségek után B., ki akkor az Ázsiában kifejlett bonyodalmak elintézésével volt elfoglalva. Mátyás királlyal 1483. öt évre békét kötött. E béke azonban nem volt tartós, mert mintegy 10 ezer mozlim (állitólag B. tudta nélkül) Horvátországon keresztül Krajnába tört; visszatérésök közben azonban Gerebi bán, Gara Péter és Frangepán által az Unna és Száva összefolyásánál levágattak. B. maga hiven megtartá a békét, sőt 3 évre meg is hosszabbította. Mátyás halála után azonban a maga hasznára kivánta fordítani a hazánkat duló pártoskodást, miért is Nándorfehérvár alatt termett, melynek kapitánya, Ujlaki, csábító ajánlatait, ugy mint fenyegetéseit visszautasította. A dühös szultán erre Szabács és Fajcsa, alatt próbált szerencsét, de itt sem mosolygott rá a szerencse. Egy másik, Ali vezérlete alatt álló hadosztályt, mely Erdélyben rabolt, Telegdi István alvajda verte el a vöröstorony-szoros közelében (1493), mig egy harmadik csapat Villach-nál lelte sirját. Több siker koszoruzta Jakub pasa vállalatait, kit B. 15 ezer emberrel bosszu-hadjáratra menesztett Karintiába; visszajövet ugyan Derencsényi bán, Lábatlan és a Frangepán testvérek Ubdina táján útját állották Jakub pasának, de szerencsétlenül:5000 magyar és horvát halva maradt a csatatéren. E szerencsétlenségért Kinizsi állott bosszul, ki 1494. Drágfy kiséretében szerbországba intézett betörést. Mindamellett B. Ulászló követével, More Péterrel 3 évre megujította a békét, mert Lengyelországot és (Velence birtokában lévő) Dalmáciát szándékozott megtámadni. II. Ulászló hasztalan fáradozott a szultánt a Moldva és Lengyelország ellen inditott háborutól visszatartani; B.-t még az 1498. tényleg megkötött magyar-lengyel-moldva szövetség sem riasztá vissza, a magyar segély pedig csak egyre elmaradt. Más török csapatok ekközben Dalmáciát pusztították, bár Korvin János 1499. az egyikre érzékeny csapást mért Sebenico táján. B. utolsó éveit családi viszályok zavarták: fiai a trónra, sőt Szelim fia életére is tört. minek az lett a vége, hogy Szelim a janicsárok segélyével atyját 1512 ápril 25. lemondásra kényszerítette. Az agg szultán ekkor falusi birtokára vonult, hol néhány nap mulva fia parancsára megmérgezték. Még felemlítendő, hogy B. a jogtudományt és költészetet kedvelte és Konstantinápolyt meg Drinápolyt szép mecsetekkel ékesítette.

Bajazzo

az olasz pagliajo pagliacció-ból elrontva. Másféle romlott kiejtések: Pajozzo, pojáca. Az eredeti Pagitajo v. Pagliaccio a nápolyi népbohózat egy maszkja (l. Álarc): a B. olyan bohóc. hogy még szalmazsákon (pagliaccio) sem hálhat; az is meglehet, hogy azért nevezik így, mert fehér és kék sávos felsőruhája hasonlított a szalmazsákhoz. Az eredeti B-t, vagy Pagliacciót nem a szinpadról, hanem a közpiacokról ismerték, mint a kötéltáncosok és a cirkuszosok kisérőjét. Egyáltalán a tudatlanság és bárgyuság komikumát képviselte.

Bajboncsos

az olyan terület, mely tüskebokorral, tövises csalittal van sürün benőve.

Bajcs

kisközség, Komárom vm. udvardi j.-ban, (1891) 1108 magyar lak., postahivatallal.


Kezdőlap

˙