Bajor örökösödési háboru

E háboru Bajorország birtoka fölött folyt 1778-79. Ausztria és Poroszország között. Kitörésének oka következő volt: Az idősebb wittelsbachi ág III. Miksa József választófejedelemben 1777 dec. 30. kihalt és Bajorországnak a salzbachi ágból származott pfalzi Károly Tivadar választófejedelemre kellett volna szállani. De a kicsapongó és pazar életmódhoz szokott Károly Tivadar, minthogy törvényes örökösei nem voltak, 1778 jan. 3-án egyezséget kötött II. József német császárral, mely szerint hivatkozással Zsigmond császárnak 1426. kelt - sokak szemében kétes becsű - hűbérlevele alapján az egész Alsó-Bajorország, a sváb földön fekvő mindelheimi uradalom és több Felső-Pfalzban fekvő hűbérbirtok Ausztriára volt szállandó, mely viszont Károly Tivadarnak a Bajorország többi részeire való igényeit elismerte. József császár Bajorországban mintegy kárpótlást keresett Szilézia birtokáért. II. Frigyes porosz király azonban Ausztriának Dél-Németországban való elhatalmasodását nem nézhette közönyösen. Arra birta tehát pfalz-zweibrückeni Károly hercegét (Károly Tivadar esetleges örökösét), hogy Bajorországnak ilynemü feldarabolása és megcsonkítása ellen a birodalmi gyülésen tiltakozzék, ahol aztán Frigyes király erősen pártját fogta. Ebből hosszadalmas tollharc fejlődött osztrák, porosz meg bajor jogászok és politikusok között, s minthogy a diplomaciai alkudozások célra nem vezettek, II. Frigyes 1778 julius havában betört Csehországba, ahová a bécsi udvar Laudon és Lascy vezérlete alatt csekély számu osztrák hadat menesztett. Vérontástól azonban mindkét fél tartózkodott, s igy az egész hadjárat tulajdonképen csak sztratégiai mozdulatokra és jelentéktelen csetepatékra szorítkozott. Első sorban élelmi szerek megszerzése körül forgott a dolog, amiért a katonák e háborut tréfásan burgonyaháborunak nevezték el. A tél beálltával a poroszok Sziléziába és Szászországba vonultak vissza, s ezalatt Oroszország és Franciaország közbenjárása, de különösen a békét óhajtó Mária Terézia fáradozásainak gyümölcse gyanánt, megkötötték a tescheni békét 1779 máj. 13. Ausztria megkapta ugyan az Inn negyedet Braunauval együtt, de viszont lemondott Bajorországra támasztott igényeiről, elismerte továbbá Poroszországot Ansbach és Bayreuth őrgrófságok örökösének s végül tizenkét millió márkát fizetett azért, hogy Szászország, Bajorország egynémely részéről lemondjon. A bajor örökösödési háboru végeredményében meghiusult utójátékának lehet tekinteni II. Józsefnek azt a törekvését, hogy Bajorországért az osztrák Németalföldet kapja cserébe (1785).: Károly Tivadar bele is egyezett volna ebbe a cserébe, de II. Frigyes ezuttal is meghiusította Ausztria törekvéseit, s hogy hasonló tervezgetéseknek egyszer s mindenkorra véget vessen, megalakította az u. n. német fejedelmi szövetséget(Deutscher Fürstenbund 1785.

Bajót

nagyközség Esztergom vmegyének esztergomi járásában, (1891) 1240 magyar lakossal. Esztergomtól délnyugatra fekvő várát 1241 után a Nagymartoni (más néven Bajóti) család építtette. Nem sokáig állott fenn, mert 1310-15 közt Csák Máté és vezérei: Csák István és Hontpázmány Pető bevették és széthányták, mert I. Károly emberei voltak benne. Ugyanekkor Hontpázmány Pető a király legjobb lovait is elhajtotta, s azért nem csoda, hogy a király őt jószágvesztésre itélte. (Knauz. Monum. Strigoniensia. II. 737. Fejér. Kod. Dip. VI/3. 601.).

Bájrák

török szó, mely zászlót, a mohammedán harci zászlót jelenti. A B. elnevezés csak a kisebb fajtáju zászlót illeti, mert a nagyobbat szándsák-nak nevezik. Rendesen zöld vagy vörös színü, rajta van a félhold és csillag (áj-jildiz) jelvénye. A zászlótartónak B.-dár a neve. Zrinyi, ki. nek műveiben e szó gyakran fordul elő, többnyire bajrakta néven említi.

Bajsa

nagyközség Bács-Bodrog vmegyének topolyai járásában, (1891) 3848 magyar, tót és szerb lak., postahivatallal.

Bajta

kisközség Hont vmegyének szobi járásában, (1891) 562 magyarajku lakossal; már 1295. előfordul, mint az esztergomi érsek birtoka. A török háboruk alatt barát és ellenség egyaránt pusztította. Esztergom ostroma alatt német katonaság ütött a falura s végképen elpusztította; az ostrom megszüntével a lakosság ujra megszállta a helységet, de 1595-ben megint olaszok pusztították el, s bár a telet ismét falujában töltötte a szegény nép, a viszontagságoknak nem szakadt vége, mert a következő évben megint rájuk ütöttek a Hatvan ostromáról visszatérő németek.

Bajthay

Antal (báró), B. István nógrádmegyei táblabiró, később pestmegyei alispán fia, szül. 1717 dec. 14., megh. 1793 jan. 15. Ő a család felemelője. Előbb mint kegyesrendi szerzetes a tanári pályán működött, majd mostoha atyjának, Grassalkovics Antalnak befolyása következtében a kegyesrendiek provinciálisa, végre erdélyi püspök és báró lett. 1749 máj. 13-án Buda várának romjaiból való felépítése alkalmával az alapkő ünnepélyes letételénél B. püspök tartott jeles beszédet, mellyel nemcsak a nagy közönség, hanem az udvar figyelmét is magára vonta. Árnyékot vet nevére 1762. évi működése, midőn a bécsi kormány amaz alkotmányellenes tervének, hogy a székelyekből rendes határőrök alakíttassanak, segédkezet nyujtott s egyike volt azoknak, kik a mádéfalvi szörnyü eseményt előidézték s a székely nép ezrével történt kivándorlását okozták. Tudományával és hűségével oly bizalmat szerzett magának a királynőnél, hogy ez vele több fontos állami ügyben levelet váltott. Jóllehet buzgó kat. főpap volt, tiszteletben tartotta a protestáns egyház jogait is, sőt a II. Józseftől kiadott türelmi rendeletet is ő eszközölte ki.

Bájú

így nevezik magukat a nikobári szigetek lakói (Indiai óceán), ami magyarul annyit jelent, hogy «ember». L. Nikobári.

Bajus

Mihály (de Bay), teologus a XVI. században. Szül. 1513. Hennegauban és Löwenben tanult. Megh. 1589. A skolasztika mellőzésével önálló rendszerü teologiát alapított. Nagy tudományu volt és tanulmányozta az egyházatyákat. De szt. Ágostont nem értvén meg, azt állította, hogy az ember akarata nem szabad, hogy magára hagyva kénytelen a rosszat tenni, hogy sz. Mária is eredendő bűnben született és cselekedeti vétkei is voltak és több más hamis tételt állított föl, miért is egy 1567. megjelent pápai bulla B. 76 állítását kárhoztatta. De a löweni teologiai kar pártolásával, hol tanár volt, megmaradt hivatalában, sőt 1575. esperessé, 1578. az egyetem kancellárjává lett. A spanyol király által németalföldi főinquizitorrá is kineveztetett: Tanai a jansenizmus előhirnökeiül tekinthetők.

Bajusz

A férfinemnél, kivételesen a nőknél, az ifjukorba való lépés alkalmával a felső ajkon képződött szőr (l. o.). A magyart erős növésü B. jellemezte, melyhez annál szivesebben ragaszkodott, minél inkább fenyegetve látta a nyugati szokás által. Utóbb a bajusz, mint a nemzeti jelleghez való szives ragaszkodás külső kifejezője az ausztriai elnyomó törekvésekkel szemben demonstració eszközévé lett. Följegyezték, hogy II. Mátyás a nyilt lázadásban levő magyarok rokonszenvét megnyerni akarva bajuszt, szakállt eresztett.

B. (növ)., eredeti magyar növénytani megkülönböztetés; különböző szálas része a növényeknek. Bajusz p. a szőllő v. a dinnye kacskaója (l. o.); a búzakalász szálkája, s erről a hosszuszálkás búzafajt bajuszos búzának is nevezik; bajusz a boglárkafélék némely génuszának maradandó pelyhes bibeszála, pl. a kökörcsiné, iszalagé, v. a rózsaféle magcsákóé (bajuszos szemgyümölcs); bajusznak nevezik a kukorica selymét is.

Bajusz

Mihály, reáliskolai tanár. Szül. Gölnicbányán 1841 jul. 3., megh. Pozsonyban 1872 márc. 24. Tanult Debrecenben és Bécsben. Tanár volt M.-Szigeten, Szatmártt a ref. főgimnáziumban és 1868 óta a pozsonyi városi reáliskolában. Munkái: Elemző tértan, a lapban. Középtanodák számára (Pest 1869). Laptértan (u. o. 1869). Tomörmértan (u. o. 1870). Gömbi háromszögtan (u. o. 1870) Ötszámjegyü sorszám- és szeglet-mérési táblák Wittstein Tivadar után átdolgozva (u. o. 1870).


Kezdőlap

˙